Másnap reggel három fáradt nő üldögélt egy kávézóban. Rajtuk kívül csak a pultos lány volt, aki ásítozva mosogatta a bögréket. Hermione korán kelt, az idegességtől nem bírt aludni. Utólag kiderült, jól tette, mert amint leért a nappaliba, a kandalló fénye zöldre változott, és Molly Weasley jelent meg benne, aki arra kérte, kávézzanak együtt, messze az Odútól.

Hermione hagyott egy cetlit Pitonnak, hogy elmegy reggeliért. A férfi még az igazak álmát aludta, így mikor Hermione becsukta maga mögött az ajtót, csak horkolva a másik oldalára fordult. Ginny Weasley bagolyra ébredt, amit az anyjától kapott, szintén egy meghívással. Ginny álmosan mászott ki az ágyból, miközben Harrynek magyarázta, hova is megy. Mivel a fiú válaszol annyit mondott, hogy „Jó tanulást, kicsim”, Ginny szólt Sipornak is, hogy hova megy-biztos ami biztos.

Molly egyszerre hagyta az el Odút férjével, akinek be kellett mennie a Minisztériumba. Fiai még aludtak, Molly a nappaliból hallotta Ron horkolását. Miután Hermione és Piton távoztak, Ron még hőzöngött egy darabig, a szülei azonban meggyőzték, hogy igyon egy kis teát, amibe altató főzetet kevertek. Teljesen ártalmatlan készítmény volt, arra azonban elég volt, hogy a részeg Ront kiüsse. Arthur fellebegtette az ágyába, a többieket pedig megkérte, ők is feküdjenek le, ennyi elég volt egy estére. A buli, amit terveztek, természetesen elmaradt, Ginny és Harry ment csak vissza a Grimmauld térre, ott pedig gyorsan ágyba bújtak.Percy az Odúban maradt.

Senki sem akart beszélni a történtekről, mindenki zaklatott állapotban volt. Molly azonban tudta, el kell simítani a dolgokat, különben sosem lesz családi béke. Így a fiúk kizárásával a három lány összegyűlt, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. Hermione feszengve ült a széken. Még mindig rosszul érezte magát Piton megjegyzése miatt, így a beszélgetést bocsánatkéréssel kezdte. Molly azonban leintette.

-Hermione, nem kell bocsánatot kérned. Nem haragszom sem rád, sem Perselusra. Ron nagyon csúnyán viselkedett, amiket mondott rád..nem csodálkozom, hogy Perselus dühös lett.

-Én is dühös lettem, ettől még nem kezdtem el szidni Fredet.

Molly megnyugtatóan mosolygott a lányra.

-Nem szidta Fredet. És hát…valahol igaza volt. Ha Fred látta volna Ron viselkedését, nem lett volna büszke. Biztosan tudom, hogy ő elfogadta volna a kapcsolatotokat.

Hermione szeme könnyes lett. Hálásan szorította meg Molly kezét.

-Ez nagyon szép anya-szólt közbe Ginny. Ettől még valamit csinálni kell. Harry órákon át dühöngött, hol Ront szidta, hol saját magát, hogy nem avatkozott közbe. Hermione és Ron a legjobb barátja, nem fog tudni választani, és én sem. Ráadásul most már azt sem akarja, hogy Ron is odaköltözzön a Grimmauld térre, annyira botrányosnak tartja a viselkedését. Ráadásul mi lesz, ha Hermione és Piton látogatóba jönne hozzánk? Ront majd elküldjük?

Hermione lehorgasztotta a fejét.

-Nem hiszem, hogy ilyen lesz Ginny-mondta szomorúan. Perselus hallani sem akar újabb összejövetelről, és én sem tartom jó ötletnek. Sajnos elfelejtettem, hogy bár régen volt, de Ron mégiscsak a volt barátom.

-Összevesztetek?-kérdezte óvatosan Molly.

Hermione felsóhajtott.

-Nem is igazán, mert hamar ott hagytam,külön is aludtunk. Talán nem is rá haragudtam, hanem a helyzetre. Boldog voltam, hogy együtt vagyok Perselussal, de úgy tűnik, ennek az az ára, hogy elveszítsem az egyik legjobb barátom. Perselus sosem fog megbarátkozni az én társaságommal….annyira nehéz. Senkit nem akarok elveszíteni..

-Nem is fogsz-nyugtatgatta Ginny. Én majd beszélek Harryvel, anya pedig jó alaposan megmossa Ron fejét. Te csak azzal foglalkozz, hogy kibékülj Pitonnal. Épp, hogy összejöttetek, élvezzétek már egy kicsit. Luna holnap érkezik hozzánk, talán így majd Ron is megenyhül. Jut eszembe, mikor mentek a szüleidhez?

-Ma délután hoppanálunk. De nem igazán tudom, mire számítsak. Persze nem a szüleimtől félek, tudom, hogy ők elfogadják majd a választottam. Azt nem tudom, hogy én visszajövök-e Perselussal.

-Ezt meg hogy érted?-vonta fel a szemöldökét Molly.

-Nem igazán jött szóba, hogy együtt élünk-e. A Roxfortos dolgaim persze most Perselusnál vannak, de azokat haza viszem, hiszen nagy részére már nem lesz szükségem. A ruháimat szinte mind kinőttem, így azok sem maradnak. De nem tudom, hogy a látogatás alatt összepakoljak-e, mert erről még nem beszéltünk.

-Akkor azt hiszem, békülés után erről is döntést kellene hoznotok. Én beszélek Harryvel, hogy mi legyen Ronnal és a költözéssel, anya te meg…te csak mond el a véleményed Ronnak, az bőven elég lesz neki.

Molly ránevetett a lányára, és búcsúzóul megölelte. Hermione érezte, hogy kicsit megkönnyebbült, de még mindig előtte állt egy nagy beszélgetés,amitől jobban félt, mint egy vacsorától Ron Weasley-vel.

**********

Piton nem volt már dühös, de azért elég tartózkodóan viselkedett. Mikor Hermione visszaért, megkérdezte a lányt, hol a reggeli, amiért elment, már régen tudta, hogy nem mondott igazat. Nem haragudott érte, sejtette, hogy Molly Weasley nem fogja annyiban hagyni a történteket. Hermione elvörösödve mesélte el, hogy merre járt, Piton azonban nem reagált. Nekiállt teát főzni, miközben Hermione pirítóst csinált.

-Talán illene valamit vinni a szüleidnek, nem?-törte meg Piton a csendet.

Hermionét elöntötte a boldogság ezekre a szavakra. Igaz, hogy a férfi alig szólt hozzá, tőle ez mégis egy békülő lépés volt. Ezekhez a dolgokhoz hozzá kell majd szoknia, ezzel tisztában volt..Piton nem az az érzelmes fajta, de a maga módján mégis mindig kifejezte, hogy szereti őt. Ennek elégnek kell lennie.. Hermione nem válaszolt, csak odabújt a férfi hátához, és mélyen beszívta az illatát. Piton ellágyult ettől a mozdulattól, megfordult és átölelte a lányt.

-Jaj te kis buta. Már azt hittem sosem jössz ide hozzám-suttogta a fülébe, és Hermione érezte, hogy libabőrös lesz.

Hogy lehet rá ekkora hatással pár szó? Talán mert a szeretett férfitől származik.. Hermione felugrott a konyhaszekrényre, majd incselkedve közelebb húzta a férfit.

-El fogunk késni-nyögte Piton, ám ennek ellenére megtette, amire Hermione vágyott…

************

Bár nem voltak túl régóta együtt, Piton azt hitte, már mindent tud Hermionéról. Most mégis döbbenten, tátott szájjal állt a lány régi szobájában.

Ha valaki megkérdezte volna, milyennek képzeli el a kis eminens szobáját, azt válaszolta volna, hogy biztos egyszerű, visszafogott, de stílusos. A szoba, aminek a közepén állt, meg sem közelítette ezt az elképzelést. Hermione ágya óriási volt, rózsaszín baldachinnal körülvéve. Puha ágynemű és díszpárnák csábították az embert pihenésre. A többi berendezés is a kényelmet kívánta szolgálni: párnázott fotelek, ülőpárnák jelentették a bútorzatot. Az egész szobát félhomály uralta, köszönhetően a bordó sötétítőfüggönyöknek. Piton azt hitte volna, ez egy öt éves kislány szobája, nem egy felnőtt nőé,akin nem hogy rózsaszínt, de világos ruhát sem sokszor látott. Hermione a háta mögött kuncogott.

-Nem erre számítottál, igaz?-kérdezte nevetve.

-Valóban nem. Hermione…neked ez tényleg tetszik?-kérdezte Piton hitetlenkedve.

Hermione leült az egyik fotelbe, Perselus pedig fintorogva ugyan, de követte.

-Az iskolában nem sokat láthattál belőlem-kezdett bele a lány. Ott ugye mindig talárban vagyok, ami kötelezően fekete. Még a szünetekben is jobban szerettem az iskolai egyenruhát, azon egyszerű okból, hogy sokkal kényelmesebb. De tény és való, hogy ennél én sokkal színesebb vagyok. Persze nem ennyire, mint ez a szoba…ez már nekem is giccses, de nem tartottam fontosnak arra a pár hétre átrendezni, amíg hazajártam iskolaidőben. Ez még szó szerint a rózsaszín lányszobám. Már nem bírnék itt élni hosszútávon, úgyhogy majd el kell gondolkozzak, milyen legyen az új stílusa a szobámnak.

Piton furcsálkodva nézett rá.

-Nem azt mondtad, hogy rövid távra nem érdemes átrendezni?

-De igen. De hát most még nincs munkám, tehát ki tudja, hogy meddig leszek itt.

Piton szomorúan nézett a lányra.

-Hermione, ez azt jelenti, hogy…nem költözöl végleg hozzám?

Hermionénak elkerekedtek a szemei.

-Ezt szeretnéd? Én nem is hittem volna..eddig nem hoztad szóba, hát gondoltam…

Piton megkönnyebbülten elmosolyodott.

-Tehát ez a baj? Azért nem hoztam szóba, mert én természetesnek vettem, hogy együtt élünk majd innentől kezdve. Amikor Krum elrabolt..azt hitem sosem látlak többet. Akkor elhatároztam, hogy soha nem engedlek el. Továbbra is így gondolom. Persze csak ha te is.

Hermione annyira meg volt hatva, hogy alig látott a könnyein át. Így csak bólintani tudott, de a férfi így is értette ki nem mondott szavait.

Piton maga is meglepődött, milyen kellemes estéjük van. A Granger házaspár kicsit ugyan tartózkodó volt, de kedvesen és udvariasan bántak a férfival. Kérdezgették a munkájáról, és hogy hogyan érzi magát náluk. Annyira őszintén jött ez belőlük, hogy Piton nagyon hamar megkedvelte őket. Még a kínos témákat is sikerült megbeszélniük.

-Na és mondjátok-fordult feléjük Mrs.Granger a desszert előtt. Mik a terveitek?

Hermione elpirult, de állta anyja tekintetét.

-Odaköltözöm Perselushoz. Így kicsit ugyan messze leszek tőletek, de bármikor hazahoppanálhatok. Jövünk majd látogatóba, ezt megígérem.

Mrs. Granger finoman rámosolygott Pitonra.

-Ezt remélem is-mondta kedvesen. Furcsa, hogy a kicsi lányunk felnőtt, és egy férfivel fog együtt élni.

-Még nekem is-mondta Hermione. De minden rendben lesz, anya.

-Tudom édesem, mindig is meg volt a magadhoz való eszed. De azért aggódom..majd ha anya leszel, megérted.

Piton az utolsó szavakra félrenyerte a borát, és eszeveszett köhögésbe kezdett. Mr. Granger kedélyesen hátba vágta párszor, de alig tudta a nevetését visszafojtani.

-Egyenlőre a költözéssel foglalkozzunk-nyögte ki Piton, mikor már újra kapott levegőt.

-Van valami, amitek hiányzik otthonról? Mit szeretnél elvinni?-kérdezte Mrs. Granger.

Hermione kérdőn nézett Pitonra.

-Ezt még nem igazán beszéltük meg, és a konyhában sem néztem körül.

-Nem szoktam főzni, általában a Roxfortban eszek, vagy hozatok ételt. Így a konyhámban szinte semmi nincsen, csak tányér és pohár-felelte kicsit feszengve Piton.

Hermione szülei váltottak egy gyors pillantást, majd mindketten felálltak az asztaltól.

-Gyertek velünk-intettek.

Herimone és Piton csodálkozva követték őket egy kis szobáig. Mikor Hermione benézett az ajtaján, tátva maradt a szája. Minden ott volt, amire egy háziasszonynak szüksége lehet. Hűtő, mosógép, tűzhely, kávéfőző, edények.

-Ez honnan van anya?-kérdezte a lány még mindig ámélkodva.

Az anyja finoman megfogta a karját.

-Mindig is tudtuk, hogy egyszer eljön ez a nap, és önálló életet kezdesz. Férfival, vagy egyedül, teljesen mindegy, tudtuk, hogy ezekre szükséged lesz. Így apránként el kezdtük összegyűjteni.

-Mikor Ronnal jártam, ezt nem is említettétek-jegyezte meg csendesen Hermione.

-Ne haragudj érte kicsim, de mindig is sejtettük, hogy Ronnal nem leszel sokáig együtt. Kedves fiú, ez igaz, de hozzád teljesen más férfit képzeltünk el.

-Mint én?-hitetlenkedett Piton.

Mrs. Granger felnevetett.

-Nem igazán ért bennünket meglepetés, mikor megtudtuk, hogy Hermione idősebb férfit választott. Ő intelligens, okos lány, képtelen lenne egy éretlen fiú mellett megállapodni. Hogy egykori volt tanárát választotta, ez mástól talán meglepő lenne, tőle azonban teljesen logikus és várt döntés.

Piton nagyon örült neki, hogy így látják a szülők. Bár nem mondta volna ki sosem, félt tőlük és attól, hogyan fogadják majd. De az este tökéletesre sikerült. Segített Hermionénak összezsugorítani az ajándékokat, majd hosszasan búcsúzkodtak. Látta, hogy a lánynak könnyes szeme. Bár megértette, nem tudta átérezni helyzetét, ő örült, mikor végre elhagyhatta a szülői házat. Mivel a zsugorítás túl sokáig tartott, így megegyeztek, hogy Hermione szobájában maradt holmiját pár napon belül a lány elviszi. Bár Piton jól érezte magát, nem bánta, hogy nem kell vele tartson. A családtag jelzőt hálásan fogadta, de nem érezte, hogy könnyen belerázódik majd. Mindketten elégedetten hoppanáltak haza, arra gondolva, hogy végre valami jól is sikerült, és legalább két támogatójuk van.

A Fonó sorra érve azonban hamar kiderült, ez a nap sem telt el kellemetlen meglepetés nélkül. Otthonuk ajtaja előtt a lehető legfurcsább páros üldögélt. Látványukra Piton hátrahőkölt, és káromkodott egy nagyot, Hermione pedig hitetlenkedve csóválta a fejét. Ha valamit nem akart ma látni, akkor az Draco Malfoy szemtelen vigyorgása és Ron Weasley égővörös üstöke volt.

Molly Weasley kapkodva szedte össze a vacsora kellékeit. Legalább háromszor ellenőrizte, hogy megvett-e mindent, és az ezüst porcelánt is fényesre sikálta, amit még nagyanyja hagyott rá. Idegesen lapozgatta a szakácskönyvet, pedig már többször is elkészítette ezt a menüt, és mindig hibátlanra sikerült. A mai este azonban kulcsfontosságú volt, így mindennek tökéletesnek kellett lennie.

Molly nagyot sóhajtott. Csodának kell történnie ahhoz, hogy ma minden simán menjen. Minden oka meglenne, hogy boldogan ünnepeljen családja körében, de erre ma képtelen. Ő igazán mindent megpróbált, de szembe menni mindenkivel-ez még neki is nagy feladat. Ránézett az órára, és ijedten állapította meg, hogy fiai és Harry már úton vannak, Arthur viszont még a minisztériumban. Ginny a szobájában készülődött, ez az ő estéje is volt. Molly nem tudott ezért haragudni, de nem bánta volna, ha nincs egyedül, mikor a vendégek beözönlenek a szűk konyhájába.

A terítéssel hamar végzett, és elégedetten állapította meg, hogy gyönyörű lett. Mindig is figyelt arra, hogy szeretteit finom, meleg vacsorával, és hozzá illő díszítéssel és terítékkel várja. Érezte, hogy gombóc van a torkában. Fred nem lesz köztük-ezt sosem fogja megszokni. A háború óta még jobban ragaszkodott George-hoz, de az egyedül maradt iker látványa mindig elszomorította. Haragudott magára,amiért George-ról ez jut mindig eszébe, de nem tehetett róla. George átérezte ezt a helyzetet, és sosem rótta fel anyjának, mert az első hónapokban ő is képtelen volt tükörbe nézni. Fred elvesztése nem csak egy testvér elvesztése volt számára, hanem lényének leszakadása, amit sosem lehet feldolgozni. Bár a jókedve és humora visszatért, még mindig voltak napok, amikor csak a semmibe meredve ült a szobájában, és Fredre emlékezett.

Molly gondolatban megszidta magát. Ma mindenki feszült lesz, nem szabad ilyenekre gondolnia. Tartania kell magát, mert ha ő sem tartja össze az estét, a bomba nagyon hamar robbanni fog… Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor Harry belépett az ajtón.

-Jó estét Mrs.Weasley-köszöntötte melegen az asszonyt.

-Harry, kisdrágám. Örülök, hogy itt vagy. De már annyiszor kértelek, hogy szólíts Mollynak.

-Csak még mindig nehéz megszokni.De azért köszönöm…Molly.

Mrs.Weasley hálásan rámosolygott.

-Molly, gyönyörűen megterített az esti katasztrófához-mondta Harry, de olyan ártatlan arccal, hogy Molly elnevette magát.

-Egy pillanatig reménykedtem benne, hogy rajtam kívül másnak nem tűnik fel, hogy az ez este talán nem csak az ünneplésről fog szólni.

-Nem csak?-vigyorgott szemtelenül Harry. Arról egyáltalán nem fog szólni. Arról fog szólni, hogy egymásnak esünk, majd mindenki sértődötten távozik.

-Ne mond ezt Harry-sóhajtott Mrs.Weasley. Így is eléggé félek. Persze Ron nem segít, folyamatosan teszi a megjegyzéseket. Hiába szólok neki, hogy hagyja abba, meg sem hallja. Persze megértem őt, amiért nem tetszik neki a helyzet, de hát…azért viselkedhetne.

Harry már épp válaszolni akart, amikor nyílt az ajtó, és belépett rajta az említett személy, mögötte pedig George loholt.

-Isteni illatok, anya-szagolt bele a levegőbe Ron.

-Minden rendben van a boltban?-kérdezte Molly, miközben újra megkavarta a mártást.

-Persze, Lee szerencsére kézben tartotta a dolgokat,Ron pedig rengeteget segített ma. Sajnálom, hogy Ginny ma nem tudott bejönni, igazi szakértője lett a szerelmi bájitaloknak.

-Remek-morogta Harry.

-Erről jut eszembe-fordult meg Molly. Hallom, hogy vacsora után bulizni szeretnétek Harry házában és aztán mind ott is aludnátok. Bár már nem mondhatom meg, hogy mit csináljatok, nem tartom jó ötletnek.

-Ne aggódjon Molly-nyugtatta Harry. Óvatosak leszünk, és nem lesz reggelig tartó ereszd el a hajam. Egyszerűen csak ki akarjuk ereszteni kicsit a gőzt. Az elmúlt pár hónap elég nehéz volt, Hermione eltűnése, aztán a vizsgák…

-Megértem kis drágám, és nem is attól félek, hogy esetleg túl sok mézbor fog fogyni, hanem attól, hogy túl sok rossz emlék köt ahhoz a házhoz, és nem lesz jó a hangulat. Mégiscsak Sirius háza volt…

-Igen Molly, de már az enyém. Ginny segítségével elég otthonos már most is, és szerencsére Sirius anyukájának portréját is sikerült eltávolítani.

-Ami téged és Ginnyt illet…

Harry kicsit ijedten nézett az asszonyra. Tudta, hogy Molly fiaként szerette őt mindig is, de ez azelőtt volt, hogy járni kezdett volna a lányával. Pár napja Ginny elmondta az anyjának a nyilvánvaló tényt, hogy ők ketten egy pár. Eddig még nem került szóba, és Harry tartott is ettől a beszélgetéstől. Mrs. Weasley azonban hamar megnyugtatta.

-Természetesen nagyon örülök nektek- mosolygott Harryre. Boldog vagyok, hogy a lányom egy ilyen remek emberre talált.

Harry elpirult, jól estek neki az asszony szavai, és nem tagadhatta, hatalmas kő gördült le a szívéről. Az estét nem fogja tehát elrontani a hír, hogy ők ketten együtt járnak. És vajon a másik párost hogy fogják fogadni?

*********

Az Odútól messze, egy jóval barátságtalanabb házban Hermione idegesen topogott a fürdőszoba előtt.

„Még hogy a lányok készülődnek sokáig”-dühöngött magában.

Újra kopogott az ajtón, ám a fürdőből csak egy „mindjárt” morgást kapott válaszul. Úgy döntött, felesleges ott ácsorognia. Körülnézett, mivel foglalhatná le magát, de hamar rájött, nem sok mindent fog ilyen célra találni. Gyűlölte a Fonó sori lakást, pedig még be sem költözött teljesen. Igazából ezt a részt még meg sem beszélték… Mivel vacsorameghívásuk volt az Odúba, így evidens volt, hogy addig Hermione Pitonnál maradjon. A Roxfortos holmiját is áthozta ide, hiszen az iskolában nem hagyhatta. Vacsora után még visszajön ide, másnap azonban hazautazik a szüleihez. Pár napot biztosan marad, de hogy utána mi lesz…

Hermione nem tudta eldönteni, miben reménykedik. Szerette a férfit, és szeretett volna vele élni, de ez a lakás…Hermione nem volt finnyás, de ez a rideg, kicsi lyuk, amiben pár napja élnek, mindennek volt nevezhető, csak otthonnak nem. Kitakarított alaposan, rendezkedni azonban egyelőre nem mert, nem tudta Piton mit szólna hozzá. Persze ott volt még a Prince kúria…oda azonban egyikük sem szívesen ment volna a Lily ügy után. Sőt, a férfi egyáltalán nem mondott semmit a jövőről…Hermione szívesen rákérdezett volna, de nem akart túl nyomulósnak tűnni. Egyébként is, előbb legyen túl ezen a vacsorán… Végre kinyílt a fürdőszoba ajtó, és egy meglehetősen mogorva Piton lépett ki rajta.

-Na vééégre..végzett mindennel a kisasszony?-gúnyolódott Hermione. Piton felhúzta a szemöldökét.

-Egyre szemtelenebb leszel te csitri. Különben meg, hova is sietünk? Neked ennyire sürgős, hogy megalázzanak és elhordjanak mindennek, csak mert összeálltál az iskola rettegett professzorával? Miért is megyünk egyáltalán?

Hermione már megszokta a férfi gúnyos stílusát, ezért csak fáradtan legyintett.

-Már elmondtam egy párszor. Ők a barátaim. És bármennyi is fáj neked, és nekik is, ti is össze fogtok barátkozni.

-Eddig annyira menni akartál a fürdőszobába. El fogunk késni-csipkelődött a férfi, mire a lány csak vetett rá egy mérges pillantást, majd eltűnt a fürdőszobában.

Dühösen vetkőzni kezdett. Mennyi időt spórolhattak volna, ha együtt fürdenek. Persze Piton fürdőszobája annyira pici volt, hogy egyedül is alig fértek el, nemhogy ketten. Észrevette, hogy remeg a keze. Bármennyire is próbálta leplezni, ő is rettegett az estétől. Azt hitte, maradéktalanul boldog lesz, mikor végre megjelenhetnek egy párként, most azonban szívesen elodázta volna ezt. Ráadásul még buli is lesz utána Harrynél…Piton persze hallani sem akar a dologról, ő viszont nem szeretné hanyagolni a barátait, csak mert párja lett. Mit tegyen? Miközben törölközőbe csavarta magát, úgy döntött, előbb kivárja mi lesz este. Hiszen könnyen lehet, hogy a vacsora végén már nem is lesz azok között, akik a bulira hivatalosak…

********

Egy órával később Hermione már mindent megadott volna, hogy újra a Fonó sori lakásban lehessen. Ott ültek mindannyian az asztal körül, Molly, Arthur,Percy, Harry, Ginny, Ron, George és persze ők ketten. A feszültség ott vibrált a levegőben, és Hermione akármerre nézett, vagy gyűlölködő pillantásokat kapott el, vagy csak lesütött szemeket. A gyűlölködő pillantásokat Rontól kapta, aki képtelen volt megemészteni, hogy ők ketten együtt vannak. Percy csak zavartan pislogott, szólni azonban semmit nem szólt. Így is sokáig volt haragban a családjával, barátaival, nem akart megint veszekedést szítani. Arthur és Molly próbálták menteni a helyzetet, de mindenki érezte, hogy csak kínjukban próbálnak beszélgetni. Piton a köszönésen kívül meg sem szólalt, és a fiatalok is csak csendben kanalazták a vacsorát. Hermione épp azon gondolkodott, hogy a desszert után felállnak, és hazamennek, mikor Arthur odafordult hozzá.

-Mond csak Hermione, sikerült elintézned, hogy itthonról tanulhass?

Hermione érezte, hogy elönti a pír az arcát, mikor hirtelen minden fej felé fordult. Ebbe még nem avatta be a barátait. Nyelt egy nagyot, mielőtt válaszolt volna.

-Igen, Mr. Weasley, szerencsére nagyon elnézőek voltak az akadémián, ráadásul az összes tanár írt levelet, amiben elmondták, tényleg szorgalmas vagyok, és otthonról is rendesen fogok készülni. Ron gúnyosan horkantott.

-Azt is megírtátok, hogy alkalomadtán szívesen összefekszel a tanáraiddal?

-RONALD! –csattant fel Molly, ám Ron már kellő mennyiségű bort fogyasztott ahhoz, hogy ne ijedjen meg attól, hogy Hermionét sértegesse Piton jelenlétében.

-Most miért? Mert nem néztük volna ezt ki Hermionéból? Nem, tényleg nem, ahogy azt sem, hogy kihagyja az iskolát, hogy egy pincében gubbasztva tanulhasson büdös üstök között.

Ginny könyökével jó erősen oldalba ütötte bátyját.

-Most már elég legyen Ron-pirított rá.

Hermione nem szólt semmit, de érezte, hogy arcát elönti a vér. Próbált úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna Ron megjegyzését.

-Igazából- kezdte könnyednek szánt hangon-Úgy döntöttem, hogy dolgozni fogok iskola mellett, hiszen időm lesz bőven. Nehéz lesz a tanulás mellett, de bízom benne, hogy menni fog.

-És hol szeretnél elhelyezkedni?-kérdezte Arthur, miközben figyelmeztető pillantásokat vetett fiára.

-Mivel az összes RAVASZ-om kitűnő lett, nem hiszem, hogy nehéz dolgom lenne. A minisztériumba talán lenne esélyesem. Persze csak asszisztensként mehetnék így kezdetnek, de ….

-Vesd be a tested Hermione- vetette közbe hörögve Ron. Akkor rögtön magasabb pozíciókba kerülhetsz. Sőt, ha egy rendes főnököt kapsz, a pozíciót te magad választhatod ki.Asztalon, raktárban, vagy ahogy te szereted, egy idősebb férfi alatt…

-Azonnal fejezd be Weasley, vagy nem állok jól magamért- sziszegte Piton, akin látszott, hogy nem sok kell, hogy ráborítsa az asztalt Ronra.

Ron felnevetett, akadozva, gúnyosan.

-Még csak átkot sem kapok? Hová tűnt belőled a halálfaló Pipogyusz?

Hermione hirtelen azt hitte, megsüketült. Mindenki egyszerre hallgatott el, és fagyos csönd telepedett az asztalhoz. Piton nem szólt, de lassan felállt a székéből, és olyan dühvel nézett Ronra, amitől még Hermione is megijedt.

-Egyetlen mázlid van Weasley, hogy itt vannak a szüleid, akiket mélyen tisztelek. Megérdemelnéd, hogy apró cafatokra szaggassalak, de kárpótol a tudat, hogy odafentről Fred most téged néz, és undorodva fordítja el a fejét, hogy ezt az álhisztit ne is lássa.

Molly felhördült, Harry pedig felpattant, előre félve a kirobbanni készülő párbajtól. Nem is tévedett: Ron és Piton egyszerre rántottak pálcát, de a vörös hajú fiúnak esélye sem volt: a mozdulattól már így is majdnem eldőlt oldalra. Ha Piton használná a pálcáját, könnyűszerrel végezne vele. Piton azonban, bármennyire is dühös volt, nem használta ki előnyét. Pálcáját továbbra is Ronra szegezve felrántotta Hermionét a székéből, majd elindult vele az ajtó felé. Csak biccentett a Weasley szülőknek, akiknek eszükben sem volt marasztalni őket. Molly az tenyerébe temette az arcát, Arthur pedig Ront nézte feszülten, nehogy fiának eszébe jusson rárontani Pitonra. A többi résztvevő, Harry, Ginny, Percy és George nem szóltak semmit, némán nézték hol Ront, hol a távozó párost. Hermione arca lángolt a szégyentől. Fájtak neki Ron szavai, és sajnálta a Weasley családot Piton Fredes megjegyzése miatt. Semmi mást nem akart, csak végre elmenni innen.

Pár perc múlva már teljesült is a vágya, ismét a Fonó soron volt. Loholva követte Piton, aki szinte feltépte az ajtót. A lány csendesen elsuttogta a záró és riasztó bűbájokat, majd feszengve nézett Pitonra, aki már Lángnyelv Whisky után kutatott.

-Hát…ez nem sült el túl jól- mondta félénken a lány.

Piton dühösen meredt rá.

-Azt hiszem, ez enyhe kifejezés-válaszolt gúnyosan. Talán megértheted, miért könyörögtem napokig, hogy ne menjünk. Micsoda óriási ötlet volt elvinned egy olyan házba, ahol a volt barátod és a családja él. Mire számítottál? Baráti csevejre?

Hermione megütközve nézett rá. Ez eszébe sem jutott…Ronra már nagyon régen nem tekintett férfiként, mióta Piton belépett az életébe, más nem számított. De hogy nem gondolt erre? Ő sem akarná látni Lilyt, még csak a kúriába sem hajlandó betenni a lábát…

-Sajnálom-mondta Pitonnak. De arról akkor sem én tehetek, hogy Ron Pipogyusznak nevezett…

Mikor Piton ránézett, tudta, nagyon rosszat mondott.

-Nem arról nem tehetsz, de te rángattál oda. Persze ha megátkozom azt a barmot, akkor még én leszek a szemét halálfaló, megjegyzem, így is az voltam. Úgyhogy inkább megköszönhetnéd, hogy ilyen türelmes voltam és..

-Türelmes? –csattant föl Hermione. Felemlegetted Fredet, a legnagyobb sértés volt.

-Legnagyobb sértés?-üvöltött Piton. És az hogy téged elhordott mindenféle ribancnak, az talán nem volt sértés?! Őszentsége Ron Nyomorult Weasley bármit megtehet, de én meg se szólaljak? Hát ha így gondolod Hermione, akkor talán menj vissza hozzá.

Hermione tudta, hogy a férfi nem beszél komolyan, de nagyon dühös volt rá. Elege volt a vitából, így elindult a háló felé. A lépcsőn még odavetette Pitonnak:

-Remélem tudod, ma alhatsz a kanapén-azzal sértődötten elvonult.

Piton szájtátva meredt a poharára. Ennek a kis nyamvadék Weasleynek sikerült elérnie, hogy jól összevesszenek Hermionéval,és még a kanapén is kell aludjon. A saját házában…

-Micsoda?-hebegte Ginny. Viktor Krum halott?

Harry meg sem tudott szólalni. Tudta, hogy egy kviddics meccs lehet veszélyes, hiszen ő maga is sokszor szereztek komoly sérüléseket, mégsem gondolt bele sosem, hogy halállal is végződhet. Ráadásul Viktor egy nagyon híres tehetséges játékos volt. Szinte hihetetlen, hogy egy seprűbaleset végzett vele… Sem sokkal később már egy égetőbb problémával kezdett foglalkozni.

Ha Hermionét Viktor rabolta el, hogyan fogják megtalálni? Igaza van Kingsley-nek, valószínűleg a fiú nem mondta el senkinek. Ő viszont hallott, így nincs kitől megtudniuk, hol van a barátnőjük. Lehet, hogy lesz akkora szerencséjük, hogy a saját házába vitte, és könnyűszerrel megtalálják majd? Ron fejében is ezek a gondolatok járhattak, mert ezt kérdezte:

-Mikor indulunk Viktor házába?

Kingsley szomorkásan nézett rájuk.

-Tehát jönni akartok?

Ginny felcsattant.

-Még szép, hogy menni akarunk. Hermione a barátnőnk. Nem kell féltened minket, túléltünk egy két ennél veszélyesebb kalandot is, Hermionénál kevésbé fontosabb személyekért. Nem most fogunk gyáván meglapulni.

-Rendben-bicentett Kingsley. Üljetek le. Mielőtt elindulunk, pár dolgot meg kell beszéljünk.

A fiúk és Ginny kelletlenül leültek. Időhúzásnak érezték most megbeszélni a dolgokat, de tudták, feleslegesen akadékoskodnának.

-Tehát-fordult Kingsley Ronhoz. Azt állítod, láttad Viktor Krumot aznap az iskolában, mikor Hermione eltűnt. Hol is pontosan?

Ron eltűnödött egy pillanatra.

-A bejáratnál- válaszolt végül. Én épp indultam kifele, ő pedig akkor jött be.

-Beszéltél is vele?

-Hát..nem. Pedig én próbáltam, de meg sem hallotta a köszönésem, csak dühösen elment mellettem. Furcsállottam is, de aztán nem foglalkoztam vele, mert találkoztam Lunával. Később pedig kiderült, hogy Hermione eltűnt, ez a hír pedig mindent kitörölt a fejemből.

Kingsley hátradőlt a széken és összehúzott szemmel nézett Ronra.

-Sajnos Ron-kezdett bele lassan, de határozottan. Ezt a történetet egyáltalán nem hiszem el.

Harry döbbentett nézett Kingsley-re, majd a barátjára. Mikor észrevette annak remegését, már neki is kezdett derengeni, hogy valami sántít.

-Mi az hogy..hogy..nem hiszed?-hápogott Ron. Az igazat mondom.

-Nem hiszem-válaszolt haragosan Kingsley. Ismerlek téged, és elég jól kiszúrom azt is, ha valaki hazudik.

-De mégis miből gondolod, hogy Ron hazudik?-kérdezte Ginny higgadtan.

-Több tényező miatt is. Kezdjük azzal, hogy Viktor Krum végrehajtotta a tökéletes bűntényt. Ritkán látok olyan elrablást, ahol semmilyen nyom nem marad. A mágiának mindig vannak jelei,nyomai,bármennyire is próbálják azt elrejteni. Vannak bonyolult, összetett bűbájok, amikkel ezeket mi felismerjük és azonosítani tudjuk. Aznap, mikor jelentettétek Hermione eltűnését, ezt elvégeztük a kastélyon. Majdnem egy teljesen napba telt, hiszen Roxfortban percenként hajtanak végre varázslatokat. Az eredmény azonban meglepő volt. Kábító átkot nem végeztek el aznap, sem kiábrándító bűbájt,sem semmi olyan egyéb varázslatot, ami egy elrablás során megszokott lenne. Viktor ezek szerint alaposan kitervelt mindent. Ezek fényében nem hiszem, hogy fogja magát, dühösen beront a Roxfortba,majd elsétál Ron mellett, anélkül, hogy bármilyen fedő sztorit kitalált volna. Ráadásul, elég sok diákot kikérdeztünk, de senki nem említette, hogy látta volna Krumot, pedig ő egy eléggé híres ember. Így én kételkedem abban, hogy Ron találkozott volna vele. A másik pedig: Azt még el tudom képzelni, hogy Ronnak hirtelenjében nem jutott eszébe, hogy találkozott Viktorral. De hogy az elkövetkezendő napokban sem, nos, ez aligha hihető. Hiszen Krum Hermione exbarátja, ráadásul Hermione felültette, és Pitont választotta helyette, és ahogy tőletek hallottam, még meg is átkozta a professzort. Ezek után, az a történet, hogy Ron semmi jelentőséget nem tulajdonított annak, hogy Hermione exbarátja, dühösen beviharzott aznap, mikor a lányt elrabolták, kissé hihetetlen.

Harry döbbenten nézett Kingsley-re. Annyira hihetetlen volt, hogy Ron hazudott, mégis..amit a miniszter mondott, abban sok volt az igazság. Ronra nézett, aki már fülig vörös volt.

-Jól van-ordított a vörös hajú fiú. Elismerem, nem teljesen így történt. De arról nem tudtam, hogy el akarja rabolni Hermionét. Pár nappal az elrablás előtt Viktor küldött egy levelet Hermionénak, amit ő el sem akart olvasni. Teljesen el volt ájulva a vén denevértől. De én elolvastam, sőt válaszoltam is Krumnak. Megírtam, hogy Hermione után már hiába koslat, mert régóta mást szeret. Viktor válaszolt, egy nagyon dühös levelet írt, hogy sejtette, hogy valami nem stimmel, de azért ezt nem gondolta volna, és hogy alkalomadtán visszalátogat, hogy kiderítse ki rabolta el Hermione szívét. Azt is megírta, melyik nap jön, de teljesen elfelejtkeztem róla…aztán volt pillanat, mikor beugrott, de sosem gondoltam volna, hogy bántaná Hermionét. Azt hittem, megszöktek kettesben, és még örültem is neki, hiszen sokkal inkább illik ő hozzá, mint az a vén, utálatos…

-GINNY!

A kiáltás Harry száját hagyta el, miután vörös hajú barátnője szó szerint nekiugrott a bátyjának. Kingsley választotta szét őket, bár Ginnyt továbbra is erősen kellett tartsa, a lány ugyanis rúgkapálva próbálkozott egy újabb támadással.

-Hogy lehetsz ekkora idióta, Ron?-üvöltözte. Jobban illik hozzá? Hát láthatod, mennyire tett jót neki.És még te írtad meg neki, hogy Hermione már mással van? Normális vagy?? Rég megtalálhattuk volna Hermionét, ha kinyitod a nagy szádat! Ha valami baja esik, az csakis a te hibád lesz!

Ginny abba hagyta a rugdosást, de olyan dühösen fújtatott, hogy már a levegőt is nehezen vette.Harry is dühös volt Ronra, de fontosabbnak tartotta,hogy azonnal Hermione keresésére induljanak.

-Ginny-szólt türelmetlenül.Igazad van, de most menjünk, és keressük meg Hermionét, utána is ráérünk ezzel foglalkozni.

-Hihetetlen, hogy ennyivel elintézted ezt-dühöngött még mindig Ginny.

-Hidd el, én is mérges vagyok, de már így sok időt vesztegettünk. Ron, te menj vissza a Roxfortba, és értesítsd Pitont, hogy valószínűleg tudjuk, ki rabolta el Hermionét.

Ron látványosan elsápadt.

-Ha Piton megtudja, hogy én tehetek róla, meg fog nyúzni.

-Meg is érdemelnéd-sziszegte dühösen Ginny. Harry végleg elvesztette a türelmét.

-Ron, nem érdekel mennyire lesz dühös Piton, sőt őszintén szólva az sem, hogy megnyúvaszt-e. Felőlem el is titkolhatod, hogy te árultad be Krumnál, nem érdekel. De indulj el végre és szólj neki. Mi pedig induljunk Hermionéért. Így is túl sok idő telt el.

***********

Ron Weasley sok mindentől félt. Félt a pókoktól-ezek néha még álmában is előjöttek, és Ron annyira szenvedett ezektől, hogy sokszor verejtékben úszva, remegve ébredt egy egy ilyen rémes éjszaka után.

Félt az anyjától- a tőle kapott Rivalló vagy szidás a legszörnyűbb dolgok közé tartozott Ron életében, és ha csak tudta, hogy valamelyikre esély lesz, szeretett volna a világból is kifutni.

És igen, félt a halálfalóktól, Voldemorttól, akinek sokáig még a nevét sem merte kimondani.Mikor a háború véget ért, azt hitte, soha többet nem fog semmitől ennyire félni. Tévedett.

Az első dühében megírt levél Krumnak nem tűnt annyira rossz gondolatnak. Haragudott Hermionéra, Pitonra, az egész világra, így kicsit sem érezte helytelennek a tettét. Most azonban, ha csak arra gondolt, hogy lehet, hogy egy barátja miatta fekszik valahol kínok közt, esetleg már nem is él, alaposan megváltozott a véleménye. Rettegett. De nem Pitontól. Nem Harrytől, vagy a felbőszült Ginnytől.Attól a lehetőségtől félt, hogy már nem tudnak segíteni Hermionénak, és ez az ő hibája lesz. Vajon Hermione megbocsát neki valaha? És a többiek? Persze csak ha…ha Hermionénak nincs semmi baja…Arra a gondolatra, hogy ez esetleg nem így van, összeszorult a torka, és megszaporázta a lépteit.

Futva közeledett a Roxfort felé, jól lehet fogalma sem volt, mit fog tenni. Szól Pitonnak-ez eddig rendben van, de aztán hova hoppanáljanak? Ő nem tudja Krum címét, és gyanította Piton sem. Itt fognak a kastélyban ücsörögni kettesben, amíg nem érkezik valamilyen válasz?Nem, erre képtelen… Hirtelen ötlettől vezérelve felrohant a bagolyházba, majd később a Griffendél toronyba. Mire Pitonhoz ért, már alaposan fel volt szerelkezve.És amire a legbüszkébb volt: kész tervvel érkezett a professzorhoz.

*********************

Perselus Piton 87 évesen halt meg. Meghosszabíthatta volna az életét varázsló lévén, de nem akarta. Úgy gondolta, amit az élettől kapni lehet, ő azt megkapta, és úgy hal meg, hogy tökéletesen elégedett mindennel. Utolsó napján egy rozzant fotelben üldögélt, és érezte a kínzó fájdalmat a mellkasában. Akkora már tudta, hogy nincs sok ideje hátra. Mindenkitől elköszönt a maga módján: semmi érzelgős, csöpögős nagymonológ, egyszerűen elmondta szeretteinek, hogy mennyire fontosak voltak neki életében, és köszöni, hogy végigkísérték az útját.

Már csendes, sötét éjszaka volt, mikor öreg házimanója, Hope bebotorkált hozzá. Tudta, hogy gazdája haldoklik, ezért félve nézett be. Gazdája azonban nyitott szemekkel, mosolyogva várta.

-Gyere Hope-invitálta öreg, reszelős hangon. Hope nem mert megszólalni, tudta, az utolsó pillanatok következnek.

-Tudod Hope, az életemen merengtem ma. Rengeteg szép pillanatot őrzök. Olyanokat, amiket sosem hitte volna, hogy átélhetek. Ha fel kellene őket sorolnom, reggelig itt ülhetnél, és én nem is érnék már a végére. Van egy azonban, amit soha, egyetlen napig sem tudtam elfelejteni. Ugye tudod, melyik az Hope? Hisz ott voltál..Életem sorsdöntő pillanatában. Mikor az a kis mitugrász, vöröshajú Weasley a legszebb mondatot üvöltötte a képembe. Ott változott meg az életem, Hope. Bizony, azt hiszem még hálás is lehetek neki, hogy így történt. Ha az a nap nincs, ma nem itt ülök, és nem úgy halok meg, hogy minden percért megérte. És ugye tudod, ki volt még fontos szereplője annak a napnak? Te Hope. Nélküled sem lennék itt. Tőled tényleg a reményt kaptam meg, és ennél, senki nem adott nagyobb ajándékot.

Hope nem bírta tovább, zokogva borult gazdája lábaihoz. Pár perc múlva, mikor sikerült valamennyire lecsillapodnia és felnézett, már csak azt láthatta, ahogy gazdája,hosszú, boldog élet után, örökre lehunyta szemét.

*********************

Krum házát Harry mindig is óriásinak képzelte, mint a Malfoy kúriát. Óriási volt a meglepetése, mikor egy csinos, de szerény kis házhoz hoppanáltak. Viktor háza egy elhagyatott helyen állt. Kívülről senki meg nem mondta volna, hogy egy gazdag, világhírű kviddicsjátékos lakott benne nemrég. Hasonlított a Privet Drive-i kockaházakhoz, azzal a különbséggel, hogy óriási kert tartozott hozzá.Harry, aki a birtok végét nem is látta, sejtette, hogy Krum edzésekre használta. Kingsley, aki már többször járt itt, rá sem pillantott a kertre, kivont pálcával sietett a bejárati ajtóhoz, Harryék pedig követték.

20 perc elteltével csalódottan rogytak le egy kanapéra. Az egész házat átkutatták, de nem találták meg Hermionét. Semmilyen varázslatra utaló jelet nem találtak, így abban biztosak lehettek, hogy Hermione nincs mágikusan elrejtve. Miközben azon vitatkoztak, hova vihette még a lányt, hangos csattanással nyílt a bejárati ajtó, amin Ron futott be zihálva, őt pedig Piton követte.

-Hogy találtatok ide?-kérdezte Kingsley döbbenten.

Ron nehezen préselte ki a szavakat a száján,még mindig kapkodta a levegőt.

-Küldtem egy levelet Krumnak, mi pedig seprűn követtük idáig a baglyot.

Mindenki csodálkozva nézett a fiúra, majd lesütötték a szemüket. Szégyellték ugyan, de sosem néztek volna ki Ronból egy ilyen briliáns húzást.

-Megvan?-kérdezte Piton fojtott hangon.

Harry szomorúan megrázta a fejét.

-Talán csak nem néztétek meg alaposan-csikorgatta a fogát Piton, majd ő nekiállt átkutatni a házat.Senkit nem szólt rá, hagyták, hagy csinálja, még akkor is ha tudták, felesleges. Nem sokkal később már Piton is mellettük ült, teljesen összetörten. Mikor Ron berohant hozzá, azzal a felkiáltással, hogy „Tudjuk hol van Hermione!”, új erőre kapott, és szentül hitte, hogy ma még karjaiban tarthatja Hermionét.Most azonban újra szertefoszlott minden reménye..Remény…Hope..

-Hope-üvöltött egy hangosat,mire mindenki összerezzent. Gyere ide!

Hangos pukkanással meg is érkezett házimanója, aki először csodálkozva körülnézett, majd hirtelen megrezzent és összekuporodott.

-Hope, mi a franc bajod van?-kérdezte Piton csodálkozva.Tudod mit..nem is érdekel..Hermione itt van valahol, mi azonban nem találtuk. Használd a manómágiádat, hátha te több sikerrel jársz. Hope remegve felnézett.

-Azt hiszem…azt hiszem tudod hol van Hermione kisasszony.

-Tudod?-bámult rá Ginny. Honnan ? Érzed? Vagy..?

-Nem kisasszony-válaszolt Hope, miközben kövér könnycseppek gördültek ki a szeméből.Csak itt laktam a Roxfort előtt. Ez a régi gazdám háza.

Először mindenki ledermedt az információtól, majd mindenki egyszerre kezdett el beszélni, csak szegény Hope állt ott teljesen megrendülten.

-Elég-ordította túl a hangzavart Piton. Ez ráér később is. Először is keressük meg Hermionét. Hope,kérlek szépen, találd meg őt nekem.

Gazdája könyörgő hangjára Hope végre összeszedte magát. Magabiztosan és határozottan állt oda egy festmény elé, ami egy férfit ábrázolt. A férfi csúfondáros vigyorral nézett rá.

-Mit akarsz itt?

-Tudni a Krum titkokat-válaszolt Hope.

-Miből gondolod,hogy méltó vagy rá?

-Itt éltem, a család tagja voltam, ugyanazt a kenyeret ettem, és bár vérem más, ide tartozom. A festmény gúnyosan nézett a kismanóra, de fejet hajtott neki, majd előredőlt, amitől az egész kép kiszakadt a falból, és egy üreg tűnt föl mögötte.

-Lehetetlen-nyögte Harry. Minden festmény mögé benéztünk.

Hope megrázta a fejét.

-Hiába, csak az találhatja meg, aki a Krum család tagja , vagy az volt. Én annak számítok, annak ellenére, hogy kidobtak, mert egykor maguk közé fogadtak. Így mindig jogosult leszek ide belépni.

-Akkor menjünk-kiáltott fel türelmetlenül Ginny, teljesen feleslegesen, hiszen Piton már régen a homályos üreg belsejében volt. Csak egy ágy volt benne, és azon…igen, ott feküdt a legszebb és legokosabb nő, akit valaha ismert. Odarohant Hermionéhez, és mikor megállapította, hogy a lány még él, örömében elsírta magát. Hermione lassan, óvatosan nyitotta ki a szemeit. Le volt gyengülve, a szája pedig ki volt száradva, mégis elmosolyodott, mikor észrevette Pitont.

-Tudtam, hogy eljössz-suttogta.

-Ide, Franciaországba, vagy bárhova. De soha többé nem engedlek el magam mellől.

****************************

Harry, Ron és Ginny boldog mosollyal nézték, ahogy Hermione átveszi a RAVASZ papírját. A lány természetesen így is jelesre vizsgázott mindenből, pedig alig volt ideje felkészülni. Évfolyam első lett, és bár barátai is jól szerepeltek, rajta kívül senki nem kapott mindenből ötöst. Piros arccal, feszengve állt a tanári asztal előtt, miközben mindenkivel egyesével kezet fogott. Mikor Piton professzorhoz ért, a férfi finoman megszorította a kezét.Apró kis ajándék volt benne, Hermione pedig csodálkozva nézett rá. Egy nagyon apró, összezsugorított bőrönd volt benne. Kérdőn a férfira nézett.

-Ms Granger-mosolygott rá a férfi. Gratulálok a sikeres vizsgáihoz. Ha jól hallottam, kapott ösztöndíjat Franciországba. Eldöntötte már, hogy él-e a lehetőséggel?

-Még nem-válaszolt Hermione szorongva. Miért a bőrönd? Ön talán azt szeretné, hogy menjek?

-Nem Ms Granger, az nem a maga bőröndje, hanem az enyém. Bárhova is megy, Önnel tartok. Nem hagyhatok magára egy ilyen zabolátlan kis griffendélest.

Vége

(Nemsokára folytatom a történetet Beteljesült sors címen, ami Hermione és Piton életéről fog szólni, és hát nyilván benne lesz Harry, Ron, Luna, Ginny, Malfoy , Cho, és még sokan mások :) )

Június eleje kellemes meleget hozott a Roxfort lakóinak. Az óriáspolip egyre gyakrabban jött fel a tó felszínére, hogy sütkérezzen, és még az sem zavarta, hogy a diákok egyik kedvenc szórakozása, hogy óriás karjait csiklandozzák. A hetedévesek is szívesen játszottak volna vele,de már csak pár nap volt hátra a RAVASZ vizsgáig, így minden idejüket a könyvtárban töltötték.

Ron és Harry nem tartozott közéjük. Bár esténként átolvasgatták jegyzeteiket, délelőtt pedig beültek az óráikra, a legtöbb délutánjuk azonban azzal telt, hogy bejártak a Mágiaügyi Minisztériumba. Kingsley mindig kedves és segítőkész volt velük, segíteni azonban nem tudott. Hermione két hete tűnt el, minden nyom nélkül. McGalagony először arra gyanakodott, hogy Hermione megint távolról fog tanulni, de miután nem jöttek tőle a megszokott levelek a házi feladatokkal, a tanárnő is belátta, hogy valami nem stimmel. Miután újra átkutatták a kastély és a birtokot, elmentek a Granger házaspárhoz, de a lány ott sem járt. Már mindent szóba jöhető helyet megnéztek, Hermionénak azonban nyoma sem volt. Ezek után jelentették eltűnését a Mágiaügyi Minisztériumba, ahol Kingsley közbenjárásának köszönhetően három auror is ráállt az ügyre. Eddig azonban hiába. Minden régi ismerőshöz elmentek, kifaggatták Hermione barátait, tanárait, de senki nem tudott segíteni. Ron teljesen magába fordult, még Luna sem tudta megvigasztalni. Magát hibáztatta a történtekért, amiért olyan csúnyán beszélt a lánnyal.

Harryt azonban, saját magát is meglepve, egészen más dolog foglalkoztatott. Kénytelen volt beismerni, hogy aggódik Pitonért. A férfi is bement ugyan az auror parancsnokságra, ahol mindent elmesélt magáról és Hermionéról, de azóta ideje nagy részét a szobájában töltötte. Harry sokszor próbált bemenni hozzá, de a férfi vagy ki sem nyitotta az ajtót, vagy ha mégis, abban sem volt köszönet. Vagy ordítozott Harryvel, hogy senkire sem kíváncsi, vagy erősen whisky szaga volt, és alig bírta a szavakat kimondani. McGalagony professzor helyettes tanárt vett fel, látva Piton állapotát, így a férfi már a tanári kötelezettségeit is elhanyagolta. Harry szeretett volna segíteni, de ötlete sem volt, mit tehetne. Sipor hűségesen látogatta Piton. Takarított nála egy-egy átitalozott éjszaka után, ápolgatta, ennivalót vitt neki. De a tanár vele sem volt hajlandó beszélni, az ételhez pedig alig-alig nyúlt hozzá. Ronhoz hasonlóan neki is bűntudata volt. Ha nem dobta volna ki Hermionét a szobájából, nem történt volna ez meg. Megint hagyta, hogy a dühe irányítsa. Folyamatosan a lány hangját hallotta.

„Szeretlek Perselus” „ Perselus ne csináld”

Képtelen volt megnyugodni. Már ő is biztos volt benne, hogy Hermione nem önszántából hagyta el az iskolát, de ötlete sem volt, ki áll a háttérben. Ki akarná bántani őt? Talán Voldemort egyik régi csatlósa? Ez azonban sehogy sem stimmel. A Nagy Úr régi csatlósai Harry Pottert kapnák el,Hermionét maximum csaliként használnák, de mivel nem jelentkeztek, ezt a lehetőséget kizárta. Azok az ostoba aurorok pedig nem derítettek ki semmit…hogy is hihette, hogy tudnak segíteni? Újra és újra felidézte Kingsley arcát. A miniszterelnök döbbenete még álmában is kísértetette. Elmesélte,mi történt köztük Hermionéval, Kingsley pedig segélykérően nézett Harryékre, hogy elhiheti-e ezt a férfinak. Szánakozva és hitetlenkedve nézett Pitonra, és a férfi képtelen volt kiverni a fejéből a gondolatot, hogy ha Hermione egyszer előkerül, az emberek rosszindulatával és nemtetszésével is meg kell majd küzdeniük. Mert hogy többet nem engedi el, az biztos… Letette whisky-s poharát az asztalra, és kicsit dűlöngélve elindult a folyosón.

A diákok ámulva néztek az erősen alkohol szagú tanárukra,de szólni senki nem mert hozzá. Piton meg sem állt a griffendél klubhelyiségig,ahol a Kövér Dáma döbbentet engedte be az imbolygó professzort. Harryék alig akartak hinni a szemüknek, mikor foteljeikből felnézve meglátták Piton.

-Po..potter.Azonnal vele..velem kell jönnöd. Harry kérdőn nézett Ronra és Ginnyre, de ők csak megvonták a vállukat. Harry nagyot sóhajtott.

-Hova megyünk tanár úr?

Piton azonban nem válaszolt. Harry vonakodva ugyan, de követte tanárát. A kastély kapujáig loholt után, mire utolérte, már zihált az erőlködéstől. Piton vasmarokkal fogta meg a karját és hoppanáltak. Az Abszol útra érkeztek.Harry meglepődve vette észre, hogy egy ékszerbolt előtt állnak. Kérdőn nézett Pitonra, ő azonban újból megragadta a fiút és berángatta magával a boltba. Célirányosan haladtak a bolt végébe. Piton megállt az egyik üvegasztal előtt, és rámutatott egy gyűrűre.

-Potter, jól nézd meg ezt a gyűrűt. Ezzel fogom megkérni Hermione kezét-suttogta. Nem tudom hol van, de vissza kell jönnie, mert már lefoglaltam ezt az ékszert, és most meg is veszem. A feleségem lesz, úgyhogy vissza fog jönni. Érted, Potter? Ezért nem kell aggódni. Mert…mert vissza…vissza kell..jönnie.

Harry nem válaszolt. Nem tudta, mit is mondhatna. Mélységesen sajnálta Pitont, aki láthatóan már alig volt magánál, és nem csak az elfogyasztott alkohol miatt. Egyre csak hajtogatta, hogy Hermione vissza fog térni, mert másképp nem tudja megkérni a kezét. Harry nem mert ellenkezni, bele sem mert gondolni, mit tenne Piton, ha csak megemlítené, hogy semmi garancia rá, hogy valaha is viszontlátják Hermionét. Erre persze Harry sem akart gondolni, de annyi embert vesztett már el, akit szeretett, hogy képtelen volt ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyni. Összeszorult a torka. El sem bírta képzelni az életét a lány nélkül. Sem Ron nélkül. És Ginny…Ha Ginnyvel történne valami,abba beleőrülne. Ahogy most Piton is.. Kezdte felfogni, hogy a férfi tényleg szereti Hermionét. Így mikor Piton megkérte az ékszerbolt eladóját, hogy csomagolja be a gyűrűt, mert elviszi a leendő feleségének, arcizma sem rándult.

-Nagyon szép tanár úr. Hermione imádni fogja-mondta bátorítóan, de Piton meg sem hallotta.

Boldog mosollyal szorongatta és bársonydobozkát, miközben motyogott. Harry most sem szólt semmit, de tudta, ha visszaérnek Roxfortba, valakitől segítséget kell kérnie.

**************

Hermione arra ébredt, hogy csukott szemhéján át is bántja a fény. Mikor kinyitotta szemeit, hunyorogva körülnézett. A fény forrása nem a nap volt, a kis helységben, amiben fogva tartották, nem voltak ablakok. Egy ágyon feküdt, továbbra is lekötve csuklójánál és bokájánál fogva. A fejét nehezen tudta emelni, szája teljesen kiszáradt. Nem tudta milyen nap van, sőt a napszakot sem tudta volna megmondani. Fogva tartója ritkán látogatta meg, és még azt sem volt hajlandó megosztani vele, hogy mik a tervei a jövőre nézve. Elengedte a füle mellett Hermione kérdéseit, csak néha hozott neki némi ételt és italt. Azt sem mindig személyesen.

Volt, hogy házi manóját küldte maga helyett. Hermione még a manó nevét sem tudta, neki ugyanis tilos volt beszélnie vele. Hiába kérdezte, győzködte, a manó ügyet sem vetett rá, csak teljesítette a rá bízott feladatot. Ma azonban ismét a férfi jött el hozzá. Hermione már nem is kérdezett semmit, mohón tartotta a száját, amíg megitatták.

-Ma nem tudok veled maradni, fontos dolgom lesz, de estére visszajövök, és megbeszéljük a további sorsodat.

Hermione beleegyezően nyögött egyet, és könnyekkel a szemében nézte, ahogy a pinceajtó ismét becsukódik. Fogva tartója percek alatt átöltözött, majd hoppanált házi manójával. Egy stadionba mellé érkeztek, ahol egy dühödt bíró várt rájuk.

-Késtél-szólt fagyosan.

-Sajnálom, dolgom volt. De a meccs még nem kezdődött el, igaz? Akkor időben vagyok.

A bíró megvetően nézett végig rajta.

-Nem, de meccs előtt mindig edzünk, amiről te már két hete egyhuzamban hiányzol. Még egy ilyen és kirúglak a csapatból. És nem fog érdekelni, hogy te vagy a híres Viktor Krum.

***********

-Komolyan mondod Harry?-hüledezett Ginny.

-Sajnos komolyan. Piton teljesen elvesztette a józan eszét. Gyűrűt vett Hermionénak,és már szinte meg sem hallotta, amit mondok neki.

-Nem lehet, hogy csak a whisky beszélt belőle?

-Először én is azt hittem, de ez teljesen más. Elhiszem, hogy aggódik, de ez már túl ment ezen. Magában motyog, és mintha nem venné tudomásul, hogy Hermione eltűnt. Úgy viselkedik, mintha csak nyaralni ment volna.

Ron csak mordult egyet.

-Aggódhatnál te is, te fafej-sziszegett felé Ginny.

-Hermionéért aggódok is, de Pitonért nem fogok. Csak ő tehet erről az egészről. Ha engem kérdeztek, én már Viktort is jobban sajnálom.

-Viktort?-döbbent meg Harry. Mármint Krumot? Ő most hogy jön ide?

Ron unottan ásított egyet.

-Találkoztam vele, nem mondtam? Aznap mikor Hermione eltűnt. Kérdezte, hol van, de mondtam neki, hogy felesleges megkeresnie, mert már Pitonnal hempereg. Na ő tényleg szomorúnak tűnt. Nem is értem miért nem..

-RON!-ordított fel Harry, mire a megszólított felugrott a fotelből.

-Mi ütött beléd Harry? Rám hozod a frászt.

Harry beletúrt a hajába. Ron volt a legjobb barátja, de most kedve lett volna bemosni neki egyet.

-Nem Ron, nem mondtad, hogy aznap Krum az iskolában volt. De ami a legnagyobb baj, hogy az auroroknak sem mondtad el, pedig ez nagyon fontos információ.

Ronnak leesett az álla.

-Ugyan, menj már. Csak nem gondolod, hogy Viktornak köze lenne hozzá, hogy Hermione eltűnt? Bár…lehet, hogy megszökött vele, amit meg is tudnék érteni…

Ginny felpattant.

-Gyere Harry, ezzel a tökelütöttel nem megyünk semmire.

-Hova is kell menni?-kérdezte Ron csodálkozva.

-A minisztériumba, hova máshova?

*******

Harry és Ginny szinte repültek a minisztérium folyosóin, és még Ron is követte őket, bár végig azt hangoztatta, hogy felesleges köröket futnak. Kingsley irodájának ajtaját szinte berúgták. Kingsley meglepődve nézett fel a három, lihegő fiatalra.

-Minek köszönhetem a látogatásotokat?

Harry és Ginny egymás szavába vágva mesélték el a legújabb fejleményeket, Ron pedig inkább csöndben meghúzta magát az egyik sarokban. Kingsley egyre jobban elkomorult.

-Üljetek le-intett nekik, mikor mondandójuk végére értek.

-Légy velünk őszinte. Hiszel nekünk?-kérdezte harciasan Ginny.

Kingsley nagyot sóhajtott.

-Attól tartok, rossz hírem van.

-Micsoda?-kérdezte Harry, aki már érezte, hogy valami nagy baj történt.

-Ha jól értem, ti azt gondoljátok, Viktor Krum rabolta el Hermionét. Ha így is van, nyilván nem kürtölte világgá, tehát egyedül csak ő tudja, hol van a barátnőtök.

-Hol itt a probléma?-csattant fel Ginny. Csak meg kell találni. Minden lehetséges helyet meg kell nézni. Gondolom van háza, vannak családtagjai. Mikor indulnak az aurorok?

Kingsley nem szólt semmit, szórakozottan játszott a papírjaival.

-Mi történt?-kérdezte Harry, aki már minden idegszálával érezte, hogy megint rossz hírt fognak kapni. Csak ne Hermione-fohászkodott magában. Kingsley végre felnézett rájuk.

-Ha Hermionét tényeg Viktor rabolta el, az nagyon nagyon rossz hír. Ugyanis pár órája ért véget a Bolgár-Francia kviddicsmérkőzés.

-És ??-ordított Harry. Mondd már mi van!

-A meccs sajnos tragédiába torkollot. Viktor Krum túl magasra szállt a seprűjével, túl gyorsan, frontálisan ütközött az egyik csapattársával. A seprűje darabokra tört, ő maga pedig lezuhant.

-Melyik kórházban van?

-Egyikben sem. Nem élte túl a zuhanást. Úgyhogy, ha tényleg csak ő tudta, hova rejtette Hermionét, akkor nagyon nagy bajban vagyunk.

Piton megszokta, hogy mikor azt a mondatot hallja, hogy „Beszélnünk kell”,azután mindig valami rossz történik. Mikor Lily mondta ezt, általában számonkérés következett a barátai miatt, akik miatt mindig magyarázkodhatott. A vége az lett, hogy Lily sértődötten elvonult, Piton pedig álmatlanul forgolódott egész éjszaka, amiért megint összevesztek.

Voldemort hívásai mindig akkor történtek, mikor valami különösen undorító munkát bízott Pitonra. Kínozz meg egy nőt! Ölj meg egy gyereket! Írts ki egy egész családot! A gyomorforgató feladatok a mai napig kínozták Pitont, sokszor ébredt álmaiból verejtékezve, miközben még a fülében csengett egy egy ember sikolya, mikor ő emelte a pálcáját…

Mikor Dumbledore mondta neki, hogy beszélniük kell, akkor sem számíthatott sok jóra. Dumbledore ugyan sosem kérte, hogy bántson bárkit is, a tőle kapott küldetések azonban sokszor ugyanolyan fájdalmasak és nehezek voltak, mint Voldemorté. Az elmúlt egy évben már senki sem utasítgatta, vagy kérte, és nagyon régen volt már, hogy Lilynek magyarázkodnia kellett volna bármi miatt. Mikor Hermione ránézett, és az ő szájából hangzott el a bizonyos mondat, már tudta, a legfájdalmasabb beszélgetésre most fog sor kerülni.

-Akkor..talán üljünk le-mondta a lánynak, de érezte mennyire nevetséges amit csinál.

Magára erőltette az udvarias férfi arcát, miközben annyira dobogott a szíve, hogy attól félt, menten kiugrik. Miután Hermione is leült, kérdőn nézett a lányra. Látta a könnyeket a szemében,látta, hogy remeg a keze, és már tudta, az üresen hagyott szekrénybe sosem fognak bekerülni Hermione ruhái.

-Perselus,el..el kell mondjak valamit,de nem könnyű. Úgyhogy, inkább gyorsan elhadarom. Ösztöndíjat kaptam a Francia Felsőfokú Mágusképzőre. Ami, mint a nevéből is látszik..

-Franciaországban van-fejezte be helyette Piton.

Pár hosszú másodpercig nézték egymást, de nem szólaltak meg. Piton rettegett a választól, de meg kellett kérdeznie.

-Elmész Franciaországba?

Hermione arca már hófehér volt,a rosszullét kerülgette. Nem hitte volna, hogy ennyire nehéz lesz.

-Perselus, ez óriási lehetőség, én nem hagyhatom ki. Nem tehetem meg, sajnálom.

Piton arca nem változott.

-Gratulálok Hermione-mondta halkan. Ez tényleg nagy dolog.

-Kérlek, kérlek ne haragudj rám-zokogott Hermione.

-Gyere ide-hívta magához a férfi, és szorosan megölelgette. Miért is haragudnék? Persze, zavar, hogy kevesebbet fogunk találkozni,de biztosan meg tudjuk oldani, elvégre tudunk varázsolni.

Hermione pillanatok alatt hagyta abba a sírást.

-Miről beszélsz Perselus?-kérdezte csodálkozva.

Piton kicsit hátrébb húzódott.

-Mi az, hogy miről? Hát arról,hogy hogyan fogjuk megoldani az ide oda utazást. Nyilván nehezebb a hoppanálás, és fárasztóbb, de nem lehetetlen. Lesznek ugyan napok, mikor nem tudunk majd találkozni, de szerintem hamar el fog telni ez a három év.

-Te..te úgy gondoltad, hogy együtt maradunk így is?-kérdezte hitetlenkedve Hermione.

Piton felugrott a székből, de olyan erővel, hogy az hangos csattanással hátraesett.

-Miért Hermione, te talán nem így gondoltad?-kérdezte, miközben vészjóslóan villogott a szeme.

-Én nem gondoltam, hogy így fogsz hozzáállni, és azt sem, hogy majd megoldáson gondolkodsz. Neked itt kell maradnod,hisz ideköt a munkád, én pedig Franciaországban leszek. A hoppanálás külföldre majdnem egy teljes óra, ráadásul nagyon ki is fárasztja az embert. Ráadásul ha én jövök, hoznom kell a könyveim, füzeteim,jegyzeteim, ha pedig te, akkor neked kell üstöt, hozzávalót…rengeteg macerával járna.

-Ez úgy hangzik,mintha kifogásokat keresnél-sziszegte Piton. És igen, én úgy gondoltam, hogy megoldást keresünk majd,de látom, hogy te egészen másképp gondolod. Ez azt jelenti, hogy szakítani akarsz, Hermione?

-Nem ezt mondtam Perselus-nézett rá gyötrődve a lány. Én csak nem hittem, hogy menni fog így.

-És még most sem hiszed?

Hermione mérhetetlen fájdalommal a szemében nézett rá. Mit mondhatna neki? Ő szeretné, ha működne. Szereti Pitont. De nem hitt a távkapcsolatban..

-Nem, én most sem hiszem-mondta ki végül.

Piton állt vele szemben, miközben ökölbe szorult a keze. Elveszíti a lány-most fogta csak fel. Elmegy, és őt is elhagyja. Tényleg képes ezt tenni? Anélkül, hogy megpróbálnák , egyszerűen eltűnteti az életéből?

-Perselus, ne nézz így rám kérlek. Szeretlek, és még itt van előttünk az egész nyár, amit együtt tölthetünk..

-Ugye viccelsz velem Hermione? Elhagysz, de azért még egy két hónapig összejárhatunk? Vagy mégis hogy gondoltad? Aztán majd végignézem, ahogy összecsomagolod a cuccaidat, és eltűnsz az életemből?Tényleg ezt akarod?

-Nem tudom mit akarok Perselus-ordított mostmár Hermione is. Nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget, el kell mennem az iskolába. És nem, nem szeretnélek elhagyni, de nem akarok egy olyan kapcsolatot, amiben alig találkozunk, és akkor is én tanulok, te dolgozol, és nem is egymással foglalkozunk. Meg tudsz érteni?

-Menj el innen-kérlelte halkan Piton.

-Tessék?-kérdezett vissza Hermione.

-Azt mondtam, tűnj el innen-üvöltötte Piton. Menj, még ma menj el a flancos iskoládba, és vissza se gyere!

-Csak szeptembertől kezdődik..

-Tudod mit? Nem érdekel, mikor kezdődik. Nem érdekel, mit csinálsz, vagy hol vagy addig. De ide, többé ne gyere le! Na lássuk Hermione, te meg tudsz érteni engem?

-Perselus ne csináld-könyörgött Hermione, de már hiába.

A férfi ajtót nyitott, jelezve, hogy ideje indulnia. -Szeretlek Perselus-súgta oda a férfinak,de nem kapott választ. Sírva hagyta el a szobát,és mikor hangosan csapódott mögötte az ajtó, nem bírta tovább. Még pár lépést tett, zihálva, fuldokolva, a második méter megtétele után azonban képtelen volt tovább menni, ájultan esett össze.

********

Piton nem dühöngött, nem kiabált, nem káromkodott. Fájdalma mélyebb volt annál, sem mint pár hangos szó megoldja. Állt az üres szekrény előtt. Mialatt Hermione vacsorázott, akkor pakolta ki, abban a reményben, hogy ilyenkorra már a lány ruhái lesznek benne, tulajdonosa pedig az ágyában fog aludni, és abban is fog ébredni, hosszú hosszú éveken át. Ehelyett Hermione szakított vele, ő pedig kidobta a szobájából. Hát, nem egészen ezt tervezte…

Fel-alá járkált a szobájában. Hermione után kéne mennie, ezt érezte, de azt nem tudta, mit mondhatna neki. Talán bele kellene egyeznie abba amit mondott? Hogy még a nyár végéig legyenek együtt? Szerette volna minél tovább maga mellett tartani, de hogy fogja majd elengedni? Mikor nyár végén egyszer csak becsomagol a bőröndjébe, aztán isten hozzádot mond három évre? Azt világosan megmondta, hogy nem fog ide-oda utazgatni, még az ő kedvéért sem. Pitonban felmerült a gondolat, hogy talán neki kellene elköltöznie Franciaországba. De mihez kezdene ott? Időbe telne, míg munkát találna, abból mi tartaná el magát és Hermionét?

Kopp. Kopp.

Nagyszerű, látogatója jött. Ez hiányzott már csak neki. Mikor ajtót nyitott, rosszkedve csak fokozódott.

-Potter. Te vagy az utolsó, akit most látni szeretnék. Úgyhogy menj vissza oda, ahonnan jöttél-fogadta vendégét Piton.

-Tanár úr, nem jó kedvemben jöttem, és nem is magához. Hermionéval szeretnék beszélni.

-Akkor nagyon rossz helyen jársz Potter. Hermione nincs itt, és nem is lesz. Keresd máshol, engem pedig hagyj békén.

Harry épphogy hátra tudott ugrani a becsapódó ajtó elől. Vajon hogy értette Piton amit mondott? Mi az, hogy Hermione nem is lesz már nála? Talán összevesztek? Sejtette, hogy ha Piton ennyire ideges, akkor Hermione is ki van akadva. Elindult hát a keresésére, mert tudta, kis barátnőjének vigaszra van szüksége.

************

Három órával később Ron és Harry fújtatva álltak az előcsarnok lépcsőjén.

-Na? Mit mondott Sipor?-kérdezte hörögve Ron.

-Nincs a Grimmauld téren. Anyukád?-kérdezett vissza Harry.

-Hermione nem volt nálunk, és nem is jelentkezett nála. Biztosan megnéztük a kastély összes helyiségét?

-Biztos, ráadásul a Tekergők Térképén sincs rajta, tehát nincs a suliban.

-De a térkép nem mutatja a Szükség Szobáját sem.

-Ginny megnézte, nincs ott.

-Talán csak nem a jó jelszóval lépett be-érvelt Ron.

-Lehet, de akkor előbb utóbb előkerül. De ezt sajnos nem hiszem Ron. Te nem láttad Piton. Össze van törve. El sem merem képzelni, Hermione hogy lehet.

-Nem érdekel, hogy van Piton-csattant fel Ron. Ezt is neki köszönhetjük, hogy Hermione padlón van és el is tűnt.

Mielőtt Harry válaszolhatott volna, a kastély bejárata hangos robajjal kinyílt, és befutott Hagrid.

-Rossz hírem van fiúk-mondta szomorúan a vadőr. Nincs az erdőben, se a tónál, se az üvegházaknál. Most már én is úgy gondolom, hogy Hermione nincs a kastélyban. Harry, Harry hova mész?

A fiú azonban már nem hallotta, csak futott, ahogyan a lába bírta, amíg meg nem érkezett ismét Piton lakosztályához. Félretette az udvariaskodást, és öklével ütni kezdte az ajtót.

-Potter, ugye most viccelsz velem?-üvöltött Piton ajtónyitás után. Tényleg büntetőmunkát szeretnél? Vagy mi a jó isten bajod van neked?

-Hermione eltűnt-válaszolt Harry ingerülten, nem sokkal kisebb hangerővel. Mindenhol kerestük, a kastélyban biztosan nincs, se a Grimmauld téren, se Ronéknál, sehol..

-És engem ez mennyiben érint Potter?

-Szereti Hermionét-mondta ki egyszerűen Harry. Tudom, hogy érdekli. Talán van valami ötlete.

-Maradj itt Potter, és várj meg-mordult rá Piton, majd halk talársuhogással eltűnt a folyosón.

Tudta, hogy hol van Hermione. Egyetlen hely maradt csak, ahol a fiúk nem keresték, hiszen nem is tudnak róla. Szerencséjére üresen találta a könyvtárat. A biztonság kedvéért azért bezárta az ajtót maga mögött.

-Secretium-suttogta maga elé, mire a könyvespolc, ami előtt állt, hangos zörejjel arrébb csúszott. Piton türelmetlenül dobogott a lábával, majd azonnal elindult, mikor feltűnt végre a csigalépcső.

-Lumos-mondta mostmár hangosan. A fellobbanó fény bevilágította a kis helyiséget. Piton alaposan körülnézett, de hiába. Hermione nem volt ott,pedig biztosra vette, hogy idemenekült. Ez volt az utolsó ötlete. Most már ő is kezdett megijedni. Vajon hova mehetett?

***********

Hermione szeme nehezen szokta a félhomályt, ráadásul a feje is hasogatott.Próbált körülnézni, de olyan szorosan meg volt kötözve, hogy mozogni is alig bírt. Azt tudta csak megállapítani, hogy egy sötét, dohos helyiségben van. Talán egy pincében?Vajon hogy került ide? Próbált visszaemlékezni, mi is történt. Emlékezett a Pitonnal való veszekedésre, és hogy a férfi elküldte őt. Mi is történt azután? Sírni kezdett, majd érezte, hogy egyre nehezebb kap levegőt. Még homályosan emlékezett rá, hogy elájult, de hogy utána mi történt, arra már nem tudott válaszolni. Hogy került ide? Piton utána jött volna? A férfiről azonban tudta, hogy nem kötözné meg, még akkor sem, ha azt szeretné, hogy maradjon. Előbb kezd el a félelmetes Perselus Piton könyörögni, minthogy bántsa őt. De akkor ki hozta ide és kötözte meg? Mintha csak a kérdésére kapna választ, lépteket hallott. Nyílt az ajtó, Hermionénak pedig be kell csuknia a szemét az éles fénytől. Az érkező nem csukta vissza az ajtót, csak résnyire nyitva hagyta. Hermione így már ki tudta nyitni a szemét, a vele szemben állót azonban nem látta rendesen. Magas volt, és körvonalaiból úgy tűnt, hogy férfi, de még ebben sem volt biztos. Amikor azonban fogva tartója megszólalt, rájött, hogy férfi, sőt rögtön fel is ismerte.

-Üdvözöllek hajlékomban Hermione. Sajnálom, hogy ilyen koszos, sötét lyukba kellett hozzalak, de sajnos, ez az egyetlen helyiség az, ahova soha, senki nem jön le rajtam kívül. És nem lenne szerencsés, ha bárki is,megtudná, hogy itt vagy.

-Mit akarsz tőlem?

-Hogy őszinte legyek, még nem tudom. Egyenlőre megelégszem annyival, hogy itt vagy, és nem a Roxfortban.

-Miért baj neked, hogy az iskolában vagyok?

-Az még nem lenne baj. De az, hogy Pitonnal hemperegsz, mint egy útszéli lotyó, az sokkal inkább zavar. Mit eszel azon a vén denevéren? Sokkal jobbat érdemeltél volna nála, de nem, te a világ legszerencsétlenebb embert választottad ki. Kár, hogy nem fogom látni a te kis Pitonod arcát, mikor megtudja, hogy eltűntél. Szegény kis bájital tanár, mennyire csalódott lesz, ha megtudja, hogy az ő Hermionéje elhagyta egy másik férfiért.

-Sosem fogja ezt hinni-sziszegte dühödten Hermione.

A férfi gúnyosan elhúzta a száját.

-Akkor sem, ha pár nap múlva kap majd egy levelet, amiről azt hiszi te írtad? Biztos meg tudok fogalmazni egy szívhez szóló kis üzenetet, amibe..hmm mit is írjak?Például, hogy sosem szeretted, csak kihasználtad, és hogy egy másik férfival megszöktél. Hermione arcán csíkokban folytak le a könnyek.

-Perselus át fog látni ezen a csaláson, és meg fog keresni..

A férfi felnevetett, hideg, éles, gúnyos kacajjal.

-Van egy rossz hírem Hermione. Perselus Piton soha többet nem fog látni téged.

Minerva McGalagonyról tudni lehet, hogy mindig, mindenhol komolyan vették őt. Ha ő megjelent, azt nem véletlenül tette, hanem mert dolga volt ott, és általában az emberek adtak a szavára. Így a tanárnővel ritkán fordult elő, hogy feleslegesnek érezte volna magát. Eddig a napig. Mert onnantól kezdve, hogy a mindig nyers Perselus Piton szerelmet vallott az iskola reménységének, Hermione Grangernek, a párosról lerítt, hogy észre sem veszik az idős tanárnő jelenlétét. McGalagony professzor már attól tartott, hogy fittyet hányva jelenlétére, ők ketten egymásnak esnek. Csak nézték egymást, Hermione szipogott, Piton pedig mosolygott, bár látszott rajta, hogy zavarban van. Bizony, a bájitaltan professzor nem vall minden nap szerelmet.

Mikor megköszörülte a torkát, nagy nehezen végre ráfigyeltek.

-Még nem adtam az áldásom, szóval óvatosan-rótta meg őket, de már régen tudta, elvesztette ezt a csatát.

Tényleg szeretik egymást, ő pedig semmit nem tehet, teljesen feleslegesen ellenkezik. Bár nem hitte, hogy együtt tudnak majd élni, hisz annyira különböznek, ez azonban már az ő dolguk. Hermione megérezte a tanárnőnél beálló változást, ezért vidoran pattant fel a székből.

-Jól fogunk viselkedni McGalagony professzor. A RAVASZ vizsgáimon pedig kitűnően fogok szerepelni, nem fog közbeszólni Pit..Perselussal való kapcsolatom.

-Ajánlom is-morogta a tanárnő, de már inkább csak magának,mivel Piton és Hermione olyan sietve hagyták el az irodát, ahogy csak tudták.

Leérve a kőlépcsőn Piton nehezen állta meg, hogy ne kapja karba a lányt, de mivel a folyosókon mászkáltak a diákok, vissza kellett fogja magát. Az egyik saroknál elbúcsúztak, de Hermione még suttogva megígérte, hogy másnap reggel meglátogatja. Előtte azonban egy sokkal kellemetlenebb feladat várt rá. A griffendél toronyba kell mennie, ahol el kell mondjon mindent a barátainak…Ginny persze már mindent tud, és talán Harry is megszokja majd előbb utóbb a gondolatot, de Ron…Elképzelni sem tudta, hogy mit szólni az exbarátja, hogy most a tanárukkal jár..És Viktor? Ő is biztosan haragudni fog, amiért hónapokra itt hagyta egyetlen szó nélkül. Neki még csak baglyot sem küldött… Annyira elgondolkodott, hogy majdnem nekiment a folyosón szembejövővel. Mikor felnézett, örömmel állapította meg, hogy Firenze, a kentaur áll vele szemben. Hermione barátságosan rámosolygott. Tavaly nyáron barátkoztak össze, mikor a kastély renoválásán munkálkodtak. A három jó barát Hagridnak segédkezett a Tiltott Rengetegben a kentaurok ápolásánál. Firenze volt a legsúlyosabban sérült közöttük, több napig feküdt Hagrid kunyhójában. Hermione sokat járt hozzá, és miközben a sebeit kenegette, rengeteget beszélgettek. A lányban ekkor született meg az elhatározás, hogy gyógyítással szeretne foglalkozni.

-Jó estét Firenze-köszöntötte lelkesen.

-Jó estét Hermione-mosolygott szomorkásan Firenze.

-Van valami gond?-kérdezte a lány aggódva.

A kentaur nagyot sóhajtott.

-Gond mindig van. Háborúk dúlnak mindenfele.

-Háború?-csattant föl Hermione. Milyen háború? Még egy éve sincs, hogy Harry legyőzte Voldemortot,és te máris újabb háborúról beszélsz nekem?

-Amelyik háborúról én beszélek Hermione, azóta dúl, mióta ember van a földön. Anyák csatáznak gyermekeikkel, tanárok a diákjaikkal, szerelmesek egymással. Örök, és fájdalmas háborúk ezek.

-Firenze, miért ijesztgetsz?-mérgelődött Hermione. Ilyenek persze hogy vannak, de össze sem lehet hasonlítani a Voldemort féle rémuralommal.

-Ez egy emberi korlátolt gondolkodás. Csak az fáj, ahol vér folyik, ezt hiszitek ti. De mikor két ember, akiknek a másik jelenti a világot, veszekednek, esetleg elszakadnak egymástól, az van olyan tragédia és fájdalom, mint egy haláleset.

Hermionét hirtelen rossz érzés fogta el. Miért mondja ezeket Firenze? Célozna valamire? Végre kibékült Pitonnal,erre kap egy ilyen rossz jóslatot. Veheti egyáltalán annak? Vagy teljesen véletlen lenne, hogy pont neki mondja ezeket, pont most?

-Firenze-kezdett bele. Miért mondod nekem ezeket?Esetleg…figyelmeztetni akarsz valamire?

-Hermione.Valamit ne felejts el. A jövő képlékeny, és senki, ismétlem senki sincs, aki pontosan meg tudná mondani, mi fog történni. Mi kentaurok látunk jeleket, amikből levonjuk a magunk következtetéseit,de ugyanúgy tévedhetünk, mint bárki más.

-A háborút is megjósoltátok. Firenze, ha tudsz valamit, kérlek mondjad. Ez a homályos utalás nagyon dühítő.

-Sajnálom Hermione. Nem tudok segíteni.

*********

Hermione feldühödött a Firenzével való beszélgetésen, de az semmi nem volt ahhoz képest, ami a griffendél toronyban várta. Nem köntörfalazott, leültette Ront és Harryt, majd mindent elmondott. A két fiú arcáról tanulmányt lehetett volna írni. Harry ugyan csak döbbentet tátogott,hiszen ő már a történet nagy részét ismerte, és hol Hermionéra, hol Ronra nézett, a vörös hajú fiú azonban hangot adott véleményének.

-Hermione-nyögte ki egyre vörösödő fejjel. Már ne is haragudj, de te normális vagy?!

-Ron, én tudom, hogy ez fura,de..

-Fura?-ugrott fel a székéből Ron,miközben annyira ordított, hogy már Harry próbálta csitítgatni. Nem Hermione, Piton nem fura, hanem egy szemétláda! Éveken át kínzott embereket,halálfaló volt, ő árulta el a jóslatot.Mégis hogy tudsz egyáltalán a közelében lenni?Kiállhatatlan, undok és..

-Elég legyen Ronald Weasley-üvöltött vissza Hermione. Piton követett el hibákat,tudom, de megbánta, és jóvá tette azzal, hogy vigyázott Harryre, majd az életét kockáztatva kémkedett. És nem kiállhatatlan, csak meg kell ismerni.

-Na azt várhatod-acsarkodott Ron. A barátom vagy, de a vén denevért sosem fogom elfogadni az oldaladon, hiába is kéred. Sosem fogom elfelejteni, hogy mennyit szadizott minket az órán. Képtelen vagyok megérteni, mit eszel rajta. Mond csak, le is feküdtél vele?

Hermione nem válaszolt, de fülig pirulása mindent elmondott. Ijedtségére Ron földhöz csapta a hozzá legközelebbi könyvet.

-Szóval még hemperegsz is vele. Gratulálok! És én még azt hittem, okos boszorkány vagy. El sem bírom képzelni, hogy hozzá értem ahhoz a testhez, amihez Piton is. Undorodom tőled.

Az utolsó mondatot olyan megvetően mondta, hogy még Harry is felhördült.Ronon látszott, hogy észbe kapott, hogy messzire ment,Hermionét azonban már nem lehetett lenyugtatni. Mire bárki is megszólalhatott volna, már a portrélyuk másik oldalán volt. Könnyekkel a szemében haladt a folyosókon, észre sem véve, hogy a vele szembejövők csodálkozva pillantanak rá. Az alagsorba érve már hangosan zokogott, és ököllel kezdte ütni Piton ajtaját. A férfi dühös arccal nyitott ajtót, de mikor észrevette ki áll ott, ellágyultak a vonásai.

-Hermione, mi a baj?-kérdezte aggódva.

A lány szó nélkül vetette magát a karjaiba. Piton gyors bűbájjal zárta le az ajtaját, és próbálta megnyugtatni a még mindig síró lányt. Pár órája még minden rendben volt. Vajon mi történhetett? Hermione nehezen tudta elmondani, de Piton megértette. Kedve lett volna felmenni a griffendél toronyba és bemosni egyet Ronnak. A fiú túl messzire ment, és itt az ideje, hogy valaki móresre tanítsa. Ugyanakkor egy másik gondolat is befészkelte magát Piton fejébe. Még csak nemrég lettek egy pár, mégis annyi támadást kap miatta Hermione, amit nem fog hosszú távon bírni. Próbált nem arra gondolni, mi vár a lányra mellette. Óvatosan simogatta a hátát, miközben megnyugtató szavakat suttogott a fülébe.Ő maga azonban egyre idegesebb lett.

Még egy hónapig itt lesznek az iskolában,a diáksereg előbb utóbb mindent meg fog tudni, és mivel tőle félnek, Hermione lesz a céltábla.Ő neki kell majd elviselnie a gúnyos megjegyzéseket, a megvetést, és hogy bizony lesz barátja, aki ellene fordul. Hogy fogja bírni ezt a lány? Egy óra múlva a lány csendesen pihegett mellette, Pitonnak pedig nem volt kedve felébresztenie. Az, hogy az ágyában feküdt, hihetetlen megnyugtató és boldogító érzés volt, és a professzor, magán is meglepődve, azon gondolkozott, hogy minden nap erre vágyik…Tényleg összeköltözne a lánnyal?És ő vajon szeretné? Ahhoz a szüleinek is bele kell egyezniük a dologba, amiről Piton nem hitte, hogy egyszerű dolog lesz. Mégis, magában már eldöntötte, hogy megpróbálja. Nem tudta tovább tagadni, nagyon szereti Hermionét, és szüksége van rá. Óvatosan befeküdt mellé, vigyázva, hogy ne keltse fel. Simogatni kezdte a haját,miközben odabújt szorosan mögé. Mélyen szívta be az illatát, miközben érezte,egyre jobban nehezül el a szeme.

******

A kastély folyosói csendesek voltak, egy két diák lézengett csak. Szombat révén a többség még aludt, a pár ember aki felébredt, az is csak reggelizni ment le, hogy aztán visszatérjen saját hálókörletébe még pár órát pihenni. A griffendél toronyban olyan mély csönd volt, hogy egy arra járó azt hihette volna, teljesen üres. Pedig nagyon is tele volt, csak éppen minden lakója az igazak álmát aludta még.

Egyetlen helyiségben volt csupán, ahol hangos kopácsolás hallatszott, az pedig Perselus Piton lakosztálya volt. A hang forrása egy kitartó bagoly volt, aki az ablakon próbálta jelezni, hogy levelet hozott. Már lassan negyed órája kaparászta az ablakot, mikor észrevett a szobában egy álmos és meglehetősen mogorva lányt. Hermione nagyon morcos volt,amiért felébresztették legédesebb álmából. Nem sok kedve volt kibújni Piton karjai közül,de mivel a fülsértő zaj,amire felkelt, nem akart szűnni, az egész világra dühösen mászott ki az ágyból. Beengedte a baglyot, aki egy levelet pottyantott az asztalra,majd rögtön tovább is repült a bagolyházba egy kis pihenésre. Hermione csak futólag nézett a levél felé, azzal a szándékkal, hogy visszabújik Piton mellé, amikor észrevette, hogy a levélen az ő neve áll. Csodálkozva emelete föl. Az ő leveleit már idehozzák? Vajon ki küldhette?

Érdeklődve bontotta ki, és mire a levél végére ért, le kellett ülnie. Újra át kellett olvasnia, hogy felfogja a tartalmát.

Tisztelt Hermione Granger!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Francia Felsőfokú Mágusképzőre az Ösztöndíj programunk keretében. Kérjük, RAVASZ vizsgái eredményét egy hónap múlva küldje el hozzánk, majd jelenjen meg augusztus 4-én irodánkban, hogy egyeztessük, melyik szakon kívánja folytatni tanulmányait.

Tisztelettel:

Mágiaügyi Minisztérium Oktatási Hivatala

Hermione hihetetlen büszkeséget érzett. Még meg sincsenek a RAVASZ eredményei, a 7 éves eredményei miatt máris felvették az egyik legnevesebb iskolába..Nem tudta hirtelen mit csináljon, rohanjon szólni a barátainak,vagy írjon a szüleinek? Mikor Piton horkantott egyet a másik szobában, Hermione arcáról lehervadt a mosoly. Eszébe jutott a tegnap este. Hogy is szólhatna a barátainak? Ron szóba sem áll vele, és ő sem igazán kíváncsi a fiúra azok után, hogy azt mondta undorodik tőle. És itt van Piton.. Hermione nagyot sóhajtott. Végre rendbe jöttek a dolgok, Piton szereti őt, együtt vannak és még McGalagony is megbarátkozott a gondolattal úgy ahogy. Most menjen el Franciországba? Gyógyító szakra szeretne járni, de az 3 év, és abban biztos volt, hogy Piton nem fog odaköltözni vele. Hoppanálhatna esténként…de tudta, hogy külföldre nem annyira egyszerű hoppanálni, fárasztó és még időigényes is. Ráadásul magával kéne cipelnie a könyveit,füzeteit, hogy este tudjon tanulni, amíg a férfi az óráira készül. Hogyan fogják megoldani?És mi lenne…mi lenne ha nem menne el? RAVASZ vizsgájával és a háború alatt tett helytállásáért így is kapna munkát.Ezt tudta ez eszével, a szíve azonban fájdalmasat dobbant a gondolatra, hogy hagyja veszni az ösztöndíját. Mikor jön még egy ilyen lehetőség?

-Hermione, nem bújsz vissza?-hallott egy álmos hangot a hát mögött.

-Pill..pillanat-hebegte zavartan a férfinak, miközben összegyűrte a levelet és a ruhája zsebébe rejtette.

Visszafeküdt a férfi mellé, de képtelen volt megnyugodni, egyfolytában azon járt az agya, hogy mit tegyen. Mikor Piton elkezdte simogatni,végre elmosolyodott, és vágyakozón felnyögött.Szorosan ölelte a férfit, akitől most elsősorban támogatás és vigaszt várt. Piton viszonozta az ölelését, miközben a nyakát csókolgatta. Hermione kezdte elveszíteni a fejét. Piton olyan hatással volt rá, mint első alkalommal. Boldogan adta oda magát neki újra és újra….Mikor elindult a fürdőszoba felé, már nem csak a reggeliről, de az ebédről is lemondhatott. Mégsem tudta bánni, hogy órákat töltött a szeretett férfi ágyában…

Piton elégedetten nyújtózkodott az ágyában. Az egy dolog volt, hogy hosszú és kielégítő szeretkezésen volt túl, de mennyei boldogság öntötte el a gondolatra, hogy Hermione nála töltötte az éjszakát, és az ágyában majdnem egy egész napot. A munkáival ugyan el volt maradva, de a legkevésbé sem bánta. Próbált erőt venni magán, hogy kimásszon végre és csatlakozzon a lányhoz a zuhany alatt. Elhatározta, hogy mielőtt ezt megtenné, rendbe rakja a szobát, bár a szanaszét dobált ruhák látványa újabb mosolyt csalt az arcára.

Éppen Hermione nadrágját hajtogatta, mikor kiesett belőle egy darab papír. Kíváncsian hajtotta szét. Kifutott a vér az arcából, mire végigolvasta. Szóval Hermionét felvették egy híres és elismert iskolába. Ez óriási dolog, büszkének kellene lennie, de csak arra tudott gondolni, hogy a mágusképző Franciaországban van. Az pedig elég messze van… Egy másik gondolat sem hagyta nyugodni. Miért nem szólt róla Hermione? Mikor akarja elmondani neki, hogy felvették? Lehet, hogy nem akar elmenni? Ezt a lehetőséget gyorsan kizárta, ismerte a lányt, tudta, hogy jövője és tanulmányai nagyon fontosak neki. Talán nem akar szólni? Egyszer majd csak eltűnik, anélkül hogy vele beszélne? Nem, erre gondolnia sem szabad..bíznia kell a lányban. Így nehéz szívvel, de határozottan dugta vissza a levelet Hermione nadrágjába. Csatlakozott a lányhoz a zuhany alatt, és bár ismét forrón és szenvedélyesen szerették egymást, mindkettejük gondolatai messze jártak..

******

-Hermione, hahó, hallasz engem?

Hermione összerezzent. Miután Pitonnál lezuhanyzott, nem tartotta fontosnak, hogy visszamenjen a griffendél toronyba. Egyébként sem akart találkozni Ronnal, és gyanította a fiú sem sír a társasága után. Így Piton szobájából ment a nagy terembe, hogy végre egyen valamit. A férfi bokros teendőire hivatkozva nem tartott vele, egyébként sem tartották bölcs döntésnek, hogy együtt mutatkozzanak. Nem akartak újabb pletykát, és McGalagonyt sem akarták feldühíteni. Szerencsére sem Harry, sem Ron nem jelent meg a vacsorán. Draco csatlakozott hozzá, aki Cho-ról áradozott,de Hermionéhoz alig jutottak el a szavai.

-Hermione, mi van veled?-fürkészte Draco kíváncsian a lányt. Mintha meg sem hallanád, amit mondok. Szólj, ha untatlak.

-Ne haragudj Draco, de nagyon fáradt vagyok-szabadkozott Hermione. Ráadásul összevesztem Ronnal, amitől nagyon kiborultam.

-Mi történt?

-Elmondtam, hogy együtt vagyok Pitonnal.

-Ezek szerint nem fogadta túl jól.

-Az enyhe kifejezés-fintorgott Hermione. De inkább beszélgessünk rólatok Draco, ígérem, most figyelni fogok.

Miközben Malfoy Cho-ról és kapcsolatukról mesélt, Hermione tényleg igyekezett koncentrálni. Mikor azonban Cho is csatlakozott hozzájuk, újra visszatért a gondolataihoz.Mit csináljon este? Menjen fel a toronyba? Semmi kedve nem volt ahhoz,hogy Ront lássa. És itt van még az iskola gondja is…Érezte, hogy gombóc van a torkában. Tudta, mit kell tegyen…de ettől nem lett boldogabb… Vacsora után ismét a pincehelyiség felé vette az irányt.

-Itt alhatok ma is? –kérdezte az ajtót nyitó férfitól, aki szélesre tárta ajtaját.

-Van egy meglepetésem-mondta Piton titokzatosan.Menj oda a szekrényhez és nyisd ki!

Hermione kíváncsian és izgatottan lépett oda a szekrényhez. Miután kinyitotta, kérdőn nézett Pitonra.

-Ez üres-mondta, nem titkolva, hogy semmit nem ért.

-Remélem nem sokáig lesz az.

Hermione értetlenkedő arcát látva felnevetett, és folytatta.

-Nagyon jó volt melletted ébrednem, és szeretném,ha minden reggelünk így telne. Mit szólnál hozzá…ha…ha leköltöznél hozzám? Néha megjelennél a griffendél toronyban, és hagyhatnál ott néhány holmit is, hogy ne legyen feltűnő, de egyébként itt töltenéd az idődet, velem. Mit..mit szólsz hozzá?

Hermione csak állt meghatottan. Soha, soha nem történt még vele ennél romantikusabb. A férfi,akivel szerelmesek egymásba, arra kéri, költözzön össze vele. Ha egy héttel ezelőtt kéri, boldogan ugrik a nyakába, de most… Könnyeit nyelve fordult a férfihoz.

-Perselus, azt hiszem beszélnünk kellene.

Piton csak állt sóbálvánnyá válva a szobája közepén, és képtelen volt elhinni, hogy a szeretett lány, Hermione Granger itt van tőle alig két méterre, az ő házi manója kezében. Az első érzés, amit azonosítani tudott magában, az az aggódás volt, hiszen Hermione nem volt magánál. Az agya eszelősen üvöltötte, hogy menjen, nézze meg mi van vele, a szíve azonban még mindig blokkolta. Végre, itt van…láthatja,érintheti, megmagyarázhatja, mi történt. Mégis..a bénító félelem fogva tartotta a lelkét, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy Hermione megbocsát, vagy akárcsak meghallgatja. Miközben azon őrlődött, mit tegyen, Hope bátortalanul letette a lányt az ágyra.

-Perselus gazdám- suttogta halk, bűnbánó hangon. Kérem, gazdám, ne haragudjon rám.

Piton alig tudta a szavakat kipréselni a száján.

-Miért haragudnék Hope?

A manó szégyenlősen hajtotta le kerek fejét, dülledt szemeiből pedig patakzottak a könnyek.

-Én kábítottam el Hermione kisasszonyt, hogy a gazdám újra láthassa. Kérem, kérem, Perselus gazdám,én sajnálom..

Piton kedvelte a kis manót és a legkevésbé sem haragudott rá, de most képtelen volt a saját érzésein kívül mással is foglalkozni.

-Hope-mondta elfúló, de mégis határozott hangon. Kérlek, hagyj magamra Ms Grangerrel. Menj fel McGalagony professzorhoz, és tudasd vele, hogy még a ma este folyamán felkeresem őt.

-Igenis, gazdám-hajolt meg Hope.

Mikor dehoppanált, Piton közelebb lépett az ágyhoz, de csak alig pár lépést. Egyetlen pálcaintéssel elintézhette volna, hogy a lány magához térjen, de nem tette. Nem tudhatta, hogy fog reagálni Hermione, így ezt a békés, boldog képet akarta örökre az emlékezetébe vésni. Most, hogy Lilyt végre sikerült elengednie, Piton belátta, Hermione Grangernél tökéletesebb lány nem létezik a világon. A bájitaltan tanár ugyan nem sokat adott a külsőségekre, mégis a griffendéles lányt órákon át tudta volna csodálni. Gesztenyebarna haja laza hullámokban omlott a vállára,miközben mellkasa minden lélegzetvételnél szemet gyönyörködtetően emelkedett. Piros, telt ajkai kívánatosak voltak, Piton mégsem merte megérinteni. Mert szép volt Hermione, nagyon szép, de tanára látta a szeme alatt húzódó sötét karikákat is, és hogy arca sápadt és beesett.Talár volt rajta, ami nem feszült annyira, mint szokott, így Piton azt is észrevette, hozzá hasonlóan a lány nagyon sokat fogyott. Szívet tépő gondolat volt, hogy ezt ő tette vele. Emlékeiben egy cserfes, vidám, pirospozsgás lányt élt, aki előtte feküdt, az pedig egy meggyötört nő volt.Hogy tehetné jóvá? Mi feledtethetné el azt Hermionéval, hogy a férfi, akiben megbízott, elárulta, átverte, titkolózott előtte? Lily már nincs sem az életében, sem a szívében, a tátongó lyukakat egy griffendéles lány kitöltötte, aki olyan került hozzá, mint előtte soha, senki más. De ő nem a szavak embere..el fogja ezeket tudni mondani neki?Éreztetni tudja-e vele, hogy a világot jelenti számára, hogy belepusztul, ha még egyszer elhagyja? És ha nem hagyja el…ha még szereti, vajon a rengeteg előttük álló akadályt le tudják majd közösen győzni?

Nem véletlenül üzent McGalagony professzornak. Szándékában ált mindent elmondani a nőnek. Nem fog hazudozni, nem fogja szégyellni, vagy titkolni Hermionét. Fel akarja vállalni…világgá akarja kiabálni, hogy ő hozzá tartozik, hogy ők rokonlelkek, hogy mindenki értse, ez a csodálatos nő a társa… Ehhez azonban Hermionéra is szüksége van..Gyengéden kezdte rázni a lányt, nem akarta egy bűbájjal felébreszteni, a karjaiban akarta tartani, mikor a lány magához tér.

Hermione lassan, óvatosan nyitotta ki szemeim, és riadtan nézett körbe. Mikor belenézett Piton szemeibe, megdöbbent. Látta a vágyakozást, a szerelmet, a sok sok kimondatlan érzést, és igen, a félelmet is. Érezte, hogy a férfi szereti, de nincs könnyű dolgok, újra kell kezdeniük, meg kell harcolniuk. De akkor ott abban a pillanatban Hermione rájött, bármit is tett a férfi, ő képtelen nélküle élni. Ha vannak is a világon szép, megindító szerelmi vallomások, azok mind eltörpültek attól a három perctől, amit ők ketten megéltek. Nem szólaltak meg. Piton nem magyarázkodott, Hermione nem dühöngött, csak nézték egymást, és szavak nélkül megértették egymást. Végre egy nyelvet beszéltek. Piton nem volt a szavak embere, Hermione pedig túl sokat is locsogott, de a hallgatás, amibe menekültek,átsegítette őket ezeken a különbségeken. Nem volt sértődés, harag, féltékenység.Egyetlen dolog volt előttük, a szerelem, ami ellen nem tudtak, és már nem is akartak tenni. Piton finoman csókolta meg Hermionét, de a lány nem bírt várni. Két hónap a szeretett férfi érintése nélkül,maga volt a pokoljárás. Szagolni akarta férfias illatát, hallani akarta becézgető szavait, érezni a kezét a bőrén, amin lassan végigsimít az egykori halálfaló, aki embereket kínzott, hozzá mégis oly végtelenül jó és szeretetteljes.A lányt megőrjítette ez a kettős személyiség, még akkor, ha tudta, Piton ártatlan volt. Különlegesnek érezte magát, amiért ez a goromba, magába forduló férfi a szívét kitárja neki egyetlen pillantással, és mindenét odaadja, még csak kérnie sem kell…

Majdnem egy órán keresztül szeretkeztek, amiben benne volt minden elfojtott érzés. Hermione zokogott, minden fájdalmát kiadta, miközben Piton rögtön vígasztaló mozdulatokkal és szavakkal csillapította fájdalmát. A férfi szeme is könnyes volt. Boldog volt, és mindeközben mérhetetlenül szomorú, amiért két hónapig megvonták maguktól a gyönyört, a szenvedélyt, a szerelmet, ami gyógyír lett volna mindkettejük sebeire. Még sokáig feküdtek egymás mellett, miközben cirógatták a másikat, és egyikük sem mert megszólalni, mert féltek, ha visszatérnek a valóságba, megint minden elromlik. Az idillt egy kopogás szakította meg. Piton köntöst vett magára, Hermione pedig elnyújtózott a nagy ágyban.Piton magában mosolygott, ahogy elképzelte a jelenetet, hogy életében először mosolyogva nyit ajtót egy diáknak, sőt, nem legorombítja, hanem kedves lesz hozzá.

Annál nagyobb volt a derültsége, mikor meglátta, hogy az ajtóban Draco Malfoy áll. A szőke mardekárosnak valóban a földről kellett összeszedni az állát, mikor meglátta, hogy mindig szigorú tanára most mennyire vidám.

-Öhm..jó estét Piton professzor. Nem zavarok?-kérdezte teljesen összezavarodva.

-Nem Draco, nem zavarsz, kérlek fáradj beljebb-mondta kedélyesen Piton, amitől Malfoy végképp elvesztette a fonalat.

Miközben leült egy székre, óvatosan körbesandított, hátha meglátja az üres üvegeket. Hiszen mi másért lenne Piton ilyen jókedvű, hanem azért mert ivott? Az üveget és az alkoholszag hiánya azonban meggyőzte, hogy itt valami más áll a háttérben,mint egy szimpla lerészegedés.

-Professzor úr, azért jöttem, mert beszélni akarok Önnek Hermionéról. Egy hónap múlva lesz a RAVASZ vizsga, és még mindig nem jelentkezett. Kezdek attól félni, hogy el sem jön vizsgázni, márpedig azzal az egész életét teszi tönkre.

-Kedves Draco-vigyorgott rá Piton. Azt hiszem, nincs mitől félned. Hermione itt lesz a vizsgán.

-Miért ennyire biztos ebben?

-Mert már most is itt van. Éppen az ágyamban fekszik-vigyorgott most már olyan szemtelenül Piton, hogy még Hóborc is megirigyelte volna.

Voldemort visszatért-még ez is kisebb hír lett volna Malfoy számára,mint ez. Hermione itt, ráadásul a tanára ágyában…erre nem számított.

-Hát-válaszolta fülig vörösödve. Akkor valóban megnyugodhatok. Azt hiszem, nem is zavarok tovább.

Miután elhagyta a pincehelyiséget, Piton visszatért a hálószobába. Hermione mosolyából kitalálta, hogy a lány mindent hallott. Hermione pajkosan intett, hogy bújjon be mellé, ám a férfi megrázta a fejét.

-Minden vágyam Hermione, hogy visszafeküdjek melléd, de sajnos nem tehetjük meg. Hamar el fog terjedni a hír, hogy itt vagy, és elejét akarom venni a botránynak.

-És mit fogunk tenni?-kérdezte Hermione, miközben öltözni kezdett.

-Elmegyünk McGalagonyhoz és mindent elmondunk neki.

-Muszáj?-nyögte a lány.

-Muszáj. Nekem sincs ínyemre a dolog, de csak így úszhatjuk meg a balhét. Ha hazudozunk és titkolózunk, mindketten ki leszünk rúgva. Valljunk be mindent-talán McGalagony is elnéző lesz velünk. Azt hiszem Dumbledore is mellettünk fog állni, bár sajnos az ő szava már nem sokat ér.

Hermione már nem is válaszolt, csak bólintott. Mikor elhagyták Piton lakosztályát, az arra járó diákok összesúgtak a hátuk mögött, mindenki ledöbbent azon, hogy Hermione visszatért, ráadásul Piton szobájából jött elő. A párost ez meglehetősen zavarta, de nem kommentálták a dolgot, hiszen hozzá kell szokniuk ehhez is, ha komolyan gondolják. Az igazgató irodához érve Hermione már látványosan remegett. Egy hónappal RAVASZ vizsgák előtt beközölni, hogy viszonya van van a tanárával, egyenesen öngyilkos mutatvány. De mikor Piton bíztatóan megszorította a karját, megnyugodott. Megéri.

*****

-Hermione-hebegte McGalagony. De hát…hogy kerül ide? Rendbe jöttek a dolgok otthon?És Perselus, miért te kísérgeted?

-Nem voltak otthon gondok McGalagony professzor-mondta Hermione, miközben kerülte tanárnője pillantását.

-Én pedig nem kísérgetem, Ms Granger tőlem jött-mondta Piton. De talán ha beengedsz Minerva, akkor mindent elmagyarázunk.

A tanárnő ellépett az ajtótól, miközben azon gondolkozott, hogy bizonyára megőrült. Mi folyik itt?

-Akkor talán hallgatom a magyarázatukat-nézett kérdőn, miután mindannyian helyet foglaltak.

Hermione képtelen volt megszólalni, így Piton úgy döntött, átveszi az irányítást.

-Minerva. Amit mondani fogunk, az megdöbbentő lesz, de arra kérlek hallgass végig. Igazad volt velem és Hermionéval kapcsolatban, valóban másképp nézünk egymásra. Hónapok óta tart ez a dolog, de mielőtt teljesen kiakadsz, jó ha tudod, ez nem csak egy szimpla viszony, vagy játszadozás.

-Hanem mi? Áruld el Piton, mégis mi más lehet közted és egy diáklány között, akinek az apja lehetnél?-rikácsolta McGalagony.

-Ez több…több mint viszony..mi ..hát mi együtt vagyunk.

-Együtt? Képtelen vagyok felfogni, hogy ekkora korkülönbség mellett, hogy tudnátok ti normális kapcsolatot fent tartani? -Nem kell felfogd Minerva, elég ha nem akadályozod meg.

-Perselus ne nevetess. Komolyan úgy gondolod, hogy rá fogok bólintani erre az őrültségre?És Ms Granger. Megszólalna végre?

-Tanárnő-szólt halkan Hermione. Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, de én..én tényleg Piton professzorral szeretnék lenni.

-Piton professzor?-ismételte gúnyosan a tanárnő. Még csak ki sem tudod mondani, hogy Perselus. És mi ez a zagyvaság, hogy együtt, egy pár..Szeretitek egyáltalán egymást?

Piton zavartan nézett McGalagonyra. Ezt még Hermionénak sem mondta ki, hogy tudná most csak úgy, Minerva előtt kinyögni? Képtelen rá..

-Én szeretem Pit..Perselust-mondta Hermione dadogva, de határozottan. Piton lelkét simogatta ez a mondat. Eddig is érezte, hogy a lány szereti, de így kimondva annyira más volt. Annyira elmerengett ezen, hogy szinte észre sem vette, hogy a két nő őt nézi, válaszra várva.

-Egyetértek-mondta végül teljes zavarban.

-Én nem tudom, mit mondjak erre-dőlt hátra McGalagony. Én elhiszem nektek, hogy együtt szeretnétek lenni, de hogy engedhetném ezt meg? Mit fog szólni a felügyelő bizottság? A többi tanár? A diákok? Mit mondunk majd?

-Nem kell senkinek semmit mondani. Egy hónap van hátra, addig még titkoljuk. Utána Hermione úgyis elhagyja az iskolát, már nem lesz semmi akadálya a dolognak.

-És mi volt ez az egész eltűnés Ms Granger? Azt mondja, nem is voltak családi gondjai. Akkor mégis hol járt?

Pitonon volt a pirulás sora.

-Azt hiszem, ez az én érdemem, és nem jó értelemben. Elkövettem valamit…valami rosszat, amit Hermione képtelen volt megbocsátani ezideáig.

-Hallgatlak-felelte McGalagony, és Hermione is érdeklődve figyelt.

-Mint tudod, pár hónappal ezelőtt lépett be az életembe Hope. Nem volt véletlen, hogy házi manót vettem magamnak, kellett a segítsége.Megkértem, hogy keresse meg nekem a Tiltott Rengetegben a Feltámadás Kövét.Még manómágiával is egy hónapig tartott, de végül sikerült.Ezek után..ezek után megidéztem Lily Evans, akit a Prince kúriába költöztettem. Nem mondhatnám, hogy jól sült ez a tervem. Ez már nem az a Lily volt, akit megismertem. Közönyös volt és nem evilági. Már az első hetekben tudtam, hogy rosszul döntöttem, de ezt csak erősítette bennem, mikor Hermionéval..úgymond egymásba gabalyodtunk.Onnantól kezdve két nő közt őrlődtem. Mikor Hermione rájött a titkomra, elhagyott, és akkor végre ráébredtem. Nekem nem Lily emléke kell, hanem ő. Ezért hagyta el az iskolát,mert látni sem akart. És most itt vagyunk.

A két nő úgy nézett ki, mint aki sokkot kapott. Hermione azonban nem is igazán a hallottaktól, hanem attól,hogy most, mikor megtudta az igazságot, már egyáltalán nem érdekelte. Hitt a férfinak. Megbízott benne. Semmi és senki nem tudott volna olyat mondani, ami miatt újra elhagyta volna.

-Ms Granger-mondta McGalagony fejcsóválva. Tényleg nem értem magát. Hisz hallhatta..Perselus egy másik nőt hívott vissza a halálból, akit szeretett, hazudott magának, miért bízik benne vakon?

Mielőtt azonban a lány válaszolhatott volna, Piton felcsattant.

-Az istenért Minerva, azért mert szeretem. Mert szeretem. Mert szeretem....

Majd a lányra nézett, aki sugárzó arccal nézett vissza rá.

-Mert szeretlek Hermione.

Ui.: A következő fejezetre már nem kell ennyit várni, holnapra ismét lesz egy új, a fele már készen van :) Ezek a befejező részek, de azért lesznek még izgalmak és bonyodalmak...hiszen mi egyszerű a párosunk körül? :)

*2 évvel ezelőtt*

Dumbledore professzor az irodájában üldögélt a késői órákon. Egyik kezével Fawkes fejét simogatta, másikkal egy mugli édesség,a citrompor zacskóját szorongatta. Békés este volt, az igazgató pedig éppen azon töprengett, hogy felkeresi Madam Rosmertát egy pohár finom mézbor reményében. Reményei szertefoszlottak, amikor kopogtattak az ajtaját.

-Szabad-szólt beletörődve a ténybe, hogy ma este már nem megy le Roxmortsba.

McGalagony professzor lépett be az ajtón, és arckifejezése semmi jót nem ígért.

-Sajnálom Albus, hogy ilyen későn zavarok, de az eset nem tűr halasztást. -

Mi történt Minerva?

-Az előbb üzent Maggie Smith. Találtak egy házi manót Londontól nem messze. Össze van verve, alig tudták megmenteni. Látszik, hogy nagyon rosszul bántak vele. Azt gyanítják, egy nagyon rossz hírű család manója volt, akik elköltöztek, és kidobták, mert nem akarták magukkal vinni. Maggie kérdezi, eljöhetne-e ő is a Roxfortba.

-Természetesen Minerva. De majd én személyesen elmegyek a manóért.

Pár perc múlva Dumbledore egy piszkos kis városba hoppanált. Már messziről kiszúrta Maggie-t, a nőt, akit végtelenül csodált és tisztelt.

Maggie Smith már húsz éve küzdött a manók jogaiért. Felkutatta az elesett, elkergetett manókat és pártfogásába vette őket. Sokszor sikertelen volt a próbálkozása, mert a legtöbb manó nem akart új gazdát, családot, inkább választották volna a halált, mint a ruhát. De Maggie nem adta fel. Ha talált egy újabb manót, először rögtön Dumbledorenak szólt, aki kézségesen vette fel a Roxfortba őket. -

Jó estét Maggie. Minerva szólt, hogy talált egy újabb manót.

Maggie borús arccal nézett az igazgatóra.

-A manó nehéz eset, még most sem hajlandó a családról beszélni, akiket szolgált. Kész csoda, hogy életben maradt, teljesen le van gyengülve és tele van zúzódás nyomokkal. Azt hajtogatja, hogy hagyjuk meghalni. Még neve sincsen, állítása szerint sosem szólították sehogy. Még azzal sem tisztelték meg, hogy elnevezzék!Szegény kis manó,teljesen kétségbe van esve.

Dumbledore csak bólintott és odasétált a manóhoz. Tényleg rémesen nézett ki. Az igazgató óvatosan felemelte, és a szemébe nézett.

-A nevem Albus Dumbledore, és azért jöttem, hogy segítsek.

A manó ijedten nézett rá.

-Tudom ki maga, uram-mondta csengő hangon. Sokat hallottam már magáról.Nem tud rajtam segíteni. A gazdáim elmentek, és..és nem jönnek vissza.

A manó heves sírásba kezdett, alig tudták lecsillapítani.

-Tudom, hogy most azt érzed, hogy haszontalan vagy-mondta zengő hangon Dumbledore. De ez nem igaz. Nálam rengeteg manó dolgozik, és van, aki ruhát kapott,vagy elhagyták. De most nagyon jól érzik magukat nálam. Te is biztosan szeretnéd a Roxfortot.

-Miért nem hagynak meghalni?-suttogta a manó.

-Azért, mert mindenkinek van valami dolga az életben, és a tiéd még hátravan. Biztos vagyok benne, hogy egyszer, valaki meg fogja köszönni, hogy életben maradtál. Valakinek nagyon fontos leszel, valakinek te fogod az útját egyengetni, és azt is meg merem kockáztatni, hogy reményt hozol majd valaki életébe.

A manót meggyőzte Dumbledore érvelése, és nehezen, de beleegyezett, hogy vele megy.Az igazgatónak igaza lett. A manó nagyon jól érezte magát a Roxfortban, jól kijött a többi házi manóval, és az életét teljesen kitöltötte az, hogy a Roxfortot szolgálja. De sosem felejtette el Albus Dumbledore szavait, és már teljes szívéből hitte, hogy van még dolga az életben. A legnagyobb örömmel az töltötte el, mikor vágyaihoz híven végre ő is nevet kapott. Hope.

*********

-Hermione kisasszony-hebegte Hope. Hiszen mindenki magát keresi!

-A gazdád küldött ide?-kérdezte Hermione erőtlenül.

-Melyik gazdám?

-Hogy hogy melyik gazdád?-hökkent meg a lány. Csak Piton professzor a gazdád,nem?

-Nem kiasszony-rázta a fejét Hope. Már nem csak ő. Két hónappal ezelőtt visszaadott a Roxfortnak, mert a feladatot, ami miatt felvett, már nem kell tovább csinálnom.

Hermione nem volt benne biztos, hogy akar bármit is tudni Pitonról, de nem tudta megállni, hogy ne kérdezősködjön.

-Hogy van Piton professzor?-kérdezte halkan.

-Nem jól kisasszony-mondta szomorúan Hope. Nagyon sokat fogyott, alig eszik, alig alszik. Nagyon hiányzik neki a kisasszony.

- Majd a felesége megvígasztalja - sziszegte Hermione.

Hope kidüllesztette a szemeit a csodálkozástól.

-Kiasszonyom nem tudja? Piton professzornak már nincs felesége.

-Hogy hogy nincs?-kérdezte döbbenten Hermione. Elvált?

-Nem nem. De az úrnőm örökre távozott ebből a világból.

Hermione döbbenten nézett maga elé. Meghalt volna Piton felesége? A férfi özvegy lett? Valami azonban nem hagyta nyugodni. Hope nem tűnt szomorúnak, márpedig tudta, hogy egy házimanó akár élete végéig is képes siratni gazdáját. Sipor még a mai napig beszélget Sirius édesanyjának a portréjával, pedig az asszony már régóta halott. Itt valami nem stimmel..

-Hope-kezdte óvatosan. Az úrnőd meghalt?

-Hermione kisasszony, erről nem velem kellene beszélnie.

-Piton professzor már nem a gazdád, ugye?Most már beszélhetsz róla,nem?

-Ez nem így működik kisasszony-szólt közbe Sipor. Attól, hogy egy házi manó már esetleg nem szolgálja a gazdáját, még nem mondja el a titkait.

-Értem-bólintott Hermione. Én azonban nem beszélhetek a professzorral.

-Kisasszony,talán mégis beszélnie kellene vele-kockáztatta meg Hope.Tudom, hogy régi gazdámnak nagyon hiányzik, és látni szeretné.

-Én azonban nem akarom látni-fortyant fel Hermione. És beszélni sem vele.Azt sem szeretném, hogy elmondjátok bárkinek is, hogy itt vagyok.

-Sajnálom kisasszonyom, de én a régi gazdámnak sem hazudhatok-magyarázta Hope. Ha rákérdez, hogy tudom-e, hol van, igazat kell mondjak.

-De ha nem kérdez rá, akkor hallgatni fogsz?-próbálkozott Hermione.

-Ezt megtehetem, kisasszony-hajolt meg Hope.

-Rendben. Sipor?-fordult a lány a másik manóhoz.

-Harry gazdámnak én is őszinteséggel tartozom, de én is csak akkor, ha kérdez.

Hermione nagyot sóhajtott.

-Rendben, ez is megteszi. Apropó, tud valamelyikőtök bájitalt főzni?

*****

Két órával később Hermione hetek óta először mosolyodott el. Ott állt az üstjében a kész bájital. Kiderült, hogy Hope remek bájital készítő. Első gazdája is sokat kísérletezgetett otthon, és Piton mellett is megtanult pár dolgot. Míg Hermione elégedetten dőlt hátra a kanapén, Hope egyre rosszabbul érezte magát. Itt ül azzal a lány, akit a gazdája hónapok óta keres. Aki miatt teljesen ki van készülve. Nem, akármennyire is kedveli Hermionét, ezt nem hagyhatja annyiban.

-Kisasszony, kérem, bocsásson meg nekem-suttogta, és mielőtt Hermione bármit is mondhatott volna, Hope elkábította.

******

Piton épp a szobájában üldögélt és a Reggeli prófétát olvasgatta. Nem igazán tudta lekötni az újság,minduntalan eszébe jutott Hermione. Vajon hol járhat most a lány? Ugye jól van? Egy hónap múlva RAVASZ vizsgán láthatja. Szóba fog állni vele? Vagy keresztül néz rajta? Piton összeszorult torokkal gondolt rá, hogy esetleg már van is más férfi az életében…mondjuk Viktor Krum… Miután Hermione eltűnt az iskolából, Viktor is távozott azzal a felkiáltással, hogy a lány nélkül nincs értelme maradnia. Piton fejében nem egyszer megfordult a gondolat, hogy talán együtt vannak valahol.Persze Piton rögtön megnyugodott volna, ha tudja, Hermione számára nem Krum van megírva.

* December 20*

Messze messze északon, egy férfi épp a bőröndjét próbálta bepakolni. Nem volt könnyű dolga, mert fogalma sem volt, mennyi ideig lesz távol. Minden attól a bizonyos lánytól függ… Viktor Krum kibámult az ablakon. Vajon Hermione vár rá? Van egyáltalán értelme, hogy elutazzon hozzá? Fleur esküvőjén ugyan volt egy barátja, de ő képtelen volt elhinni, hogy Hermione megállapodik egy vörös, kétbalkezes fiú mellett. Annyival jobbat érdemelne. Például őt.. Bár elég biztos volt a dolgában, félt a találkozástól. A háborúban nem vett részt, de tudta, hogy Hermione végig ott volt a közepében és küzdött. Hozzá is eljutottak a hírek a három kis hősről, és félt tőle, hogy Hermione gyávának fogja nevezni, amiért ő lapított. De meg kell próbálnia.. Pont karácsonyra fog a Roxfortba érni, ez pedig nagyon szerencsés. Még ajándékot is vett a lánynak, abban a reményben, hogy ezzel majd megpuhítja. Egyre magabiztosabban készülődött az útra, mikor váratlanul berontott egy idős, dühtől eltorzul arcú férfi.

-Viktor, nagy baj van. Skócia visszalépett a három hét múlva esedékes meccsükről. Azzal az ürüggyel, hogy több játékosuk is le van még sérülve a legutóbbi meccsük óta. Persze ebből semmi sem igaz, egyszerűen félnek kiállni a görög csapat ellen.

-És ez engem mennyiben érint?-kérdezte Viktor unottan.

-Annyiban, hogy mi játszunk helyettük. Úgyhogy kapd fel a mezedet, mert tíz perc múlva kezdődik az edzés.

-Én nem tudok most edzeni-ellenkezett Krum. Amint látod, épp pakolok, még ma elutazok.

-Sajnálom, de nem mehetsz el most. Nagyon fontos meccs lesz Krum, ne rontsd el nekem.

Viktor cifra káromkodások közepette vette fel mezét. Három hétig még biztosan nem tud elutazni! A karácsonyi meglepetésnek lőttek, de talán azon a három héten már nem múlik semmi.. Nagyon tévedett. Három hetes késése miatt, nem ért oda december 24-ére a Roxfortba. Hermione egyedül ment le a karácsonyi partira, mert nem volt partnere. Így találta el egy bűbáj, és végül így talált rá Piton. És így történhetett meg az is, hogy karácsony estéjén elcsattant az első csókjuk.

*******

Piton mit sem tudott erről, deha tudott is volna, se nyugodott volna meg. Egy dolog töltötte ki csak ki a gondolatait. Mi lehet Herimonével? Kérdésére maga sem hitte volna, milyen gyorsan választ kap. Épp a bájitalait rendezgette, mikor halk pukkanást hallott maga mögül.

-Hope,kérlek, most nem alkalmas-mondta a manónak, anélkül hogy ránézett volna.

-Perselus gazdám, nem akarok zavarni de ezt meg kell nézd.

-Mi a …kezdte Piton,miközben hátrafordult. A mondatot azonban nem tudta befejezni, mert úgy hátratántorodott a meglepetéstől, hogy jó néhány üveg hangos csörömpöléssel kötött ki a padlón. Hope áll előtte, karjaiban tartva az ájult Hermionét.

Ginny megszokta az évek során, hogy megdöbbentő, időnként sokkoló híreket kap, főként Harrytől és Rontól. Ez azonban messze túl ment mindegyiken.Nem is tudott jó darabig megszólalni, csak kapkodta a levegőt.

-Ms Weasley-szólt rekedt hangon Piton. Szívesen elmesélem, hogyan történt ez, de csak ha érdekli. Ha elítél, azt is megértem, nyugodtan távozhat.

Ginny egyenlőre nem tudta még, mit is szóljon a hallottakhoz, de kíváncsi volt, így hát válasz helyett csak bólintott.

-Nos, bizonyára ön is tudja, hogy ami a háború alatt történt, arról nagy vonalakban mindenki tud. Minden újság megírta, hogy a három kis hős hogyan győzte le Voldemortot, hogyan találták és semmisítették meg a horcruxokat, és alapos beszámoló is volt a halál ereklyéiről is. Bevallom, én azelőtt ezekről nem hallottam, Dumbledore nem osztotta meg velem ezt a dolgot.

A feltámadás kövét láttam, sőt érintettem is. Mikor Dumbledore megszerezte, a kövön lévő átkot én zártam be a kezébe, hogy ne terjedjen tovább. Azt azonban nem tudtam, milyen kőről van szó, abban a hitben éltem, hogy egy megátkozott tárgy Voldemorttól, és ezzel le is tudtam a dolgot. Ráadásul sokkal jobban foglalkoztatott a dolog, hogy tudtam, egykori igazgatónk egy éven belül meg fog halni, és nem mellékesen az én kezem által. Az újságok azonban sok minden nem írtak meg.

A személyes, érzelmi háttere a dolgoknak lemaradt. Gondolok itt például arra, hogy sehol nem írták meg, hogy Hermione és az ön bátyja egy pár lettek a háború alatt, az emberek valahogy jobban izgatta az, hogy miként történhetett, hogy három diák legyőzte korunk leghatalmasabb mágusát. A feltámadás kövéről először a Reggeli profétában olvastam, majd később elolvastam Bogar Bard meséjét is. A gondolat, hogy Lilyt visszakaphatom, azonnal befészkelte magát a fejembe, és nem tudtam kiverni. A kő hollétéről azonban sehol nem írtak,Pottert pedig nem kérdezhettem meg. Míg nem a kastély renoválása idején a hőn áhított információt csodával határos módon kaptam meg. Hagrid barátotok lelkesen mesélte, milyen bátran állt szembe Voldemorttal Potter az erdőben, és biztosan szülei viszontlátása adta meg a kellő erőt hozzá. Mivel Potter elájult, gyanítottam, hogy elhagyta az erdőben, de azt is elbírtam képzelni, hogy szándékosan dobta el. Akkor jött az elhatározás, hogy egy házimanót veszek az iskolától.

Két okból tettem ezt. Az egyik, hogy a manómágiával könnyebben megtaláltam a követ. Így is három hónapba telt, mire ráleltünk, de végül sikerült. A másik ok az volt, hogy mivel nekem az iskolában kellett lennem szinte egész nap, nem akartam, hogy Lily folyton egyedül legyen. Úgy gondoltam, Hope talán jó társaság lenne neki, ráadásul segít a ház körül is. A kővel egy pillanat alatt vissza tudtam hozni Lilyt. Boldog voltam, hogy láthatom, és igyekeztem nem észrevenni, hogy ez nem az a nő, akit én ismertem. Bogar Bard meséjében ugyan olvastam, hogy a halálból visszarángatott emberek nem elégedettek, és nem találják a helyüket, de ezt képtelen voltam elhinni. Megrészegített a gondolat, hogy hosszú évek után Lily végre csak az enyém. Persze hamar jött a kijózanodás.

Eleinte éjszakákat töltöttünk azzal, hogy beszélgettünk a régi dolgokról,érzésekről, végre mindent bevallhattam neki. Ő azonban teljesen közömbösen fogadta, érzések nélküli világban élt. Nem tudom, hogy hol volt, mielőtt visszahoztam, erre a kérdésemre sosem válaszolt. Ő már nem Lily.Nem örül, nem vidám, nem dühöng, nem bánatos, nincsenek hangulatai. Olyan, mint egy házimanó. Ott van, meghallgat, tisztel, de nincs saját véleménye vagy élete. Napról napra csalódottabb lettem. Az is megnehezítette a dolgot, hogy nem lehet megérinteni. Bár nem szellem, teste leginkább ahhoz hasonlít. Ölelés, csók, simogatás-nála ezek a dolgok lehetetlenek.

Aztán jött Hermione…és hirtelen minden megváltozott. Legtöbbször már csak kötelességből mentem haza, azt is feleslegesen, Lily ugyanis sosem hiányolt-azt hiszem nincs is hiányérzete. Inkább csak bántott volna a dolog, hogy visszarángattam,aztán pedig elhanyagolom. Pedig sajnos elég világos, Lilynek nincs szüksége törődésre. Hermionéval egyre közelebb kerültünk egymáshoz, én pedig számtalanszor rágódtam azon, hogy mit tegyek,kit válasszak. Egyik oldalon volt egy hús vér nő, akit egyre jobban megkedveltem, másik oldalon pedig életem szerelmének szelleme. Rengeteget őrlődtem.

Miután Hermione szobájában töltöttem az éjszakát, eldöntöttem a dolgot, elengedem Lilyt végleg, Hermionénak pedig minden elmondok. Aznap azonban eljött hozzám Hope azzal, hogy baj van otthon. Hazamentem, és mint kiderült, Lily napok óta nem volt hajlandó hozzá szólni, nem válaszolt a kérdéseire, ugyanabban a pózban ült a kanapén és semmit nem csinált. Azt hiszem mostanra vesztette el a kapcsolatát teljesen ezzel a világgal. Elmentem a kőért, elhatároztam, hogy visszaküldöm abba a világba, ahol már megtalálta a békéjét. Ekkor jelent meg Hermione, és Hope-tól meg tudta, hogy nem élek egyedül. Hope feleségemnek nevezte Lilyt mindig is, és Hermionének is ezt mondta. Azt, hogy ez a nő Lily, már nem volt ideje elmondani. Még aznap este elengedtem őt. Örökre elment. Kerestem Hermionét, el akartam magyarázni, mi történt,bocsánatot akartam kérni, küldtem baglyot, voltam a szüleinél, de sosem sikerült elérnem. És most itt tartunk.

Ginny odament a férfihoz, és átölelte. Piton meglepődött ugyan, de nagyon jól esett neki a gesztus. Az, hogy a lány nem ítélte őt el, sőt öleléséből ítélve talán meg is értette, megkönnyebbülést hozott számára.

-Tanár úr-szólt Ginny, miután elengedték egymást. Azt hiszem, teljesen megértem magát, de önnek is meg kell értenie engem. Nem titkolhatom el Harry elől, amit most nekem mondott.

-Sejtettem, Ms Weasley, és megértem. És azt hiszem azt is meg fogom érteni, mikor Potter nekem ront. Nem fogok senkit arra kérni, hogy bocsásson, vagy értsen meg. Ezt egyedül Hermionénak tenném meg, de azt hiszem, erre már nem lesz lehetőségem.

Ginny nagyot sóhajtott.

-Ötletem sincs, hol lehet, pedig én is kerestem. Dracot is kifaggattam, hogy mit tud, de mindent tagadott, pedig láttam rajta, hogy Hermione vele többet osztott meg, mint velünk. Hermionénak be kell jönnie RAVASZ vizsgára,nem?

-Elvileg be kellene, de amilyen ügyesen tűnt el, kijátszva minden tanárt, még azt is el bírom képzelni, hogy ezt is megoldja valahogy. Egyébként sem állhatok oda a vizsgája kellős közepén, hogy magyarázkodni kezdjek. Tönkretettem az életét, a vizsgáját nem fogom elszúrni.

-Ron hónapokon át nyavalygott neki a háború alatt, bunkó volt, ráadásul hetekre el is hagyta. Hermionénak óriási szíve van,és ha hallotta volna ezt a történetet, megbocsátott volna. És még mindig nem késő. Tudom, hogy szereti magát, különben nem menekült volna el. Csak meg kell találjuk.

-„Csak”-morogta Piton.

**********

A bájital mester az éjszakáját a könyvtárban töltötte, a titkos szobában. Minden rezdülésre összerezzent, miközben abban reménykedett, egyszer csak megjelenik Hermione. Ez azonban nem következett be. Az sem segített, hogy tudta, Ginny ezekben a percekben beszél Harryvel. Vajon a fiú hogy fog reagálni? Megértő lesz,mint a barátnője? Vagy megpróbálja majd leátkozni a fejét?

Harry maga sem tudta, mit szóljon. Egyik pillanatban meg akarta keresni Piton és ízekre akart szedni, a másik pillanatban azonban sajnálta a férfit. Tudta, hogy igazán szerette az anyját, és azt a vágyát is meg tudta érteni, hogy újra az életében legyen. Ő is ismerte ezt a fajta vágyódást a hallott szerettei után, így nem tudta elítélni. Érdekes módon Hermionéval való kapcsolatát nehezebb volt megemésztenie. Az egyik legjobb barátnője viszonyt folytat a rettegett bájitaltan tanárukkal, aki ráadásul az anyja szellemével él. Lehet valami ennél is bizarrabb? És hogy hogy nem vette észre Hermionén? Miért nem jött rá? A lány valahol teljesen egyedül próbálja feldolgozni, hogy a szeretett férfi házas, ők pedig még csak nem is tudtak semmit… Harrynek lelkiismeret-furdalása volt. Alaposan kifaggatta Ginnyt, és egyik ámulatból a másikba esett. Minden a szeme előtt történt, és ő nem jött rá.

-Megtörtént köztük?-kérdezte, félve a választól.

-Ezt nem tudom Harry-felelte tapintatosan Ginny. De Piton nem csak a testét akarja, ez nem egy kaland. Szeretik egymást, ebben biztos vagyok.

-Én értem Ginny, de mégis milyen jövője lehet ennek a dolognak? Összeköltöznek? Esetleg össze is házasodnak? Hogy fog Hermione elviselni egy ilyen besavanyodott embert?

-Szerintem Piton nem besavanyodott, Hermione legalább azt mondta, tud jó társaság is lenni. Jókat tudnak beszélgetni, és nem mellesleg, Piton egy okos, érett férfi. Szerintem Hermionénak erre van szüksége , nem egy olyan éretlen kölyökre, mint Ron vagy Viktor. Megpróbálta velük, de nézd meg, nem lett tőle boldog. Ha Piton boldoggá tudja tenni, akkor nekünk támogatnunk kell.

-Hermione az egyik legjobb barátom, bármiben támogatom. De jelenleg nem úgy néz ki, mint akit boldoggá tettek volna-mondta csípősen.

-Igazad van Harry, de félreértés volt. Hermione nem tudja, mi történt. Hidd el, én meghallgattam Piton történetét, és teljesen érthető, amit tett. El kéne valahogy érni, hogy Hermione is meghallgassa.

-Ez elég nehéz, mivel fogalmunk sincs hol van. Még együtt sincsenek, de Hermione már megkockáztatta a tanulmányait és elmenekült mindenki elől. Nekem nem úgy tűnik, hogy jó hatással van rá ez a …ez a viszony.

-Ha meg tudna bocsátani, nem kellene, hogy viszony maradjon, lehetnének egy pár, és vizsgák után fel is vállalhatják.

-McGalagony tud róla?

-Sejti-mondta Ginny bánatosan. És elég pipa rájuk. Meg is fenyegette őket, hogy ki lesznek rúgva, ha nem fejezik be.

-Nagyszerű-morogta Harry. Hermione mindent elveszíthet, csak mert érett férfira vágyik. Alig van egy hónap a vizsgákig, ezt mostmár ki kellene bírni botrány nélkül. Elsősorban arra kellene koncentráljunk, hogy megtaláljuk és megtudjuk jól van-e. Aztán azzal, hogy visszajöjjön. Utána jöhet Piton és a magyarázkodása.

-De mégis hol keressük?Nekem már nincs ötletem Harry. Minden lehetőséget végiggondoltam, Piton még Hermione szüleihez is elment, de hiába. Ha nem ismert helyre ment, hanem kivett egy lakást,akkor sosem találjuk meg.

-Hedvig megtalálná-mondta szomorúan Harry. Nem tudom, hogy az iskolai baglyoknak sikerülne-e, de egy próbát megér.

-Rendben-sóhajtott Ginny. Máris megírom a levelet.

***************

Hermione jelen pillanatban nem örült volna látogatóknak. Délelőttjét takarítással töltötte, délutánját pedig tanulással. Egy különösen nehéz bájitalt kellett elkészítsen. Most először bánta, hogy nincs az iskolában, mert nem boldogult. Az üstből felszálló gőztől szanaszét állt a haja, és egyre idegesebb lett. Ezt kérhetik RAVASZ-on, ha nem sikerül megcsinálnia, akár meg is bukhat. De kitől is kérhetne segítséget? Nincs a közelben ismerőse, olyat egyébként sem nagyon ismer, aki profi bájitalfőző lenne. Piton tudna csak segíteni..nagyokat sóhajtozott, hogy ne kezdjen el bőgni.

2 hónapja élt teljes elszigeteltségben, magányosan. Az Abszol útra kimerészkedett néha,de mostanában azt is igyekezett hanyagolni. Bankszámlája alaposan megcsappant. Míg az iskolában megkapta a hozzávalókat a bájitalokhoz, most magának kellett megvennie. Mivel Roxfort után saját lakásba szeretett volna költözni egy kis lakásba, kénytelen volt spórolni. Már épp ott tartott, hogy az egész üstöt felrobbantja,annak minden tartalmával együtt, mikor halk pukkanást hallott.Azonnal előkapta a pálcáját, és dobogó szívvel várta, hogy meglássa az érkezőt. Egy apró kis lény tűnt fel az ajtóban.

-Hermione kisasszony -állt meg az ajtóban Sipor, mikor észrevette a lányt. Mit keres a kisasszony gazdám házában?

Hermione magában szitkozódott. Ezt el is felejtette. Bár a Grimmauld tér teljesen üres volt tavaly nyár óta, Sipor eljön néha takarítani. Éppen azon rágódott, hogy mit mondjon a manónak, amikor észrevette, hogy Sipor nincs egyedül. A felismeréstől elsápadt, és most már végképp nem tudta, mit tegyen. Sipor mellett ugyanis nem állt más, mint a szeretett férfi házi manója,Hope.

-Hope! Hope! Süket vagy manó? Hol vagy már?-kiabált Piton az ajtóban.

Nem mintha nehezére esett volna elraknia úti köpenyét, mégis dühítette, hogy Hope távollétével tűntet. Azt hitte, a manó a konyhában tüsténkedik, de meglepetésére a nappaliban találta, a kandalló előtt. Hope előre hátra hintázott,fülére tett kézzel, miközben hajtogatta:

-Buta Hope,buta Hope,buta Hope…

Összerezzent, mikor Piton odament hozzá és levette kezét a fejéről.

-Hope, mi az isten bajod van?

Hope nagy,dülledt szemében könnyek jelentek meg.

-Perselus gazdám, kérlek bocsáss meg nekem. Azt hiszem, nagyon nagy ostobaságot csináltam.

-Nyugodj már le. Mi történt?

-Az előbb volt itt egy nő a Roxfortból, és magát kereste, majd meghallotta az úrnő hangját, és rájött hogy gazdámnak felesége van.

-Egy nő a Roxfortból? És beengedted? Hope ezerszer elmondtam, hogy senki nem teheti be a lábát, ha nem vagyok itthon-üvöltötte Piton. Biztosan a vén pletykafészek Minerva járt itt, tudtam hogy előbb utóbb ide eszi a fene őt és a kíváncsiságát.

-Nem, nem, Perselus gazdám-rázta a fejét Hope. Nem McGalagony volt itt, hanem egy nagyon fiatal, barna hajú lány.Nagyon megijedtem tőle, mert el kezdett sírni és teljesen feldúltan elrohant.Nem mondta, hogy miért jött. Én megkérdeztem tőle, de nem válaszolt, csak elfutott. Gazdám..gazdám jól van?

Perselus Pitont villámcsapásszerűen érte a felismerés. Nem McGalagony jött el hozzá, hanem Hermione. És nem mert kíváncsi volt, hanem mert aggódott. Mert nem mondta el neki az igazat. Mert nem volt képes bevonni az életébe, még az éjszakájuk után. Most pedig itt ül, pár szobára a feleségétől, aki miatt a szeretett nő zaklatottan elrohant, és talán sosem bocsát meg neki. Piton kétségbeesetten rogyott le a kanapéra, és olyan erősen markolta a talárja szélét,hogy belekékült a keze.Nem mert rá gondolni, de tudta.Óriási nagy bajban van.

Ha tudta volna, hogy Hermione nem jár messze, talán utána rohan, hogy megnyugtassa. A lány futva hagyta el a kúriát, és egy közeli mezőn állt meg, mikor már érezte, képtelen tovább futni, mert menten összeesik. Ült a semmi közepén, és még sírni sem volt képes. Nem tudta feldolgozni a hallottakat. Félt tőle, hogy sosem lesz Piton párja, de álmában sem mert arra gondolni, hogy ennek egy feleség lesz az akadálya. Akkor ő most mi is? Szerető? Kaland? Kis kikapcsolódás az iskolában, amíg a feleség rendben tartja az otthonukat? Hermione próbált visszaemlékezni, Piton hol töltötte az éjszakáit. A laborjában? Vagy hazahoppanált? A feleszmélés fájó volt, fogalma sincsen Piton éjszakáiról. Kettőről tud csak. Egyik, amit a könyvtárban töltöttek, a másik pedig amit a szobájában. Az összes többit a kúriában töltötte volna? Miért nem tud erről senki? Lehet, hogy friss házasság.Hiszen Hope-ot is csak most vásárolta meg az iskolától. Előtte ki segített a kúria körül? Két ember sem tudná rendben tartani, hiába varázsló és boszorkány az illető. De mikor is lett Hope a szolgája? Hiszen csak nem sokkal azelőtt, hogy az első csókjuk elcsattant…A kezdetektől csalja a feleségét? De miért? És ki lehet az a nő?

Rájött, hogy napokat is ülhet a mezőn a válaszokra várva, azokat nem fogja megkapni. Tovább kell mennie.De hova? A Roxfortba nem akart visszamenni, abban sem volt biztos, hogy valaha is visszamegy. Sejtette, hogy Piton tudni fogja, hogy ott járt, hiszen Hope biztosan mindenről beszámol gazdájának. A férfi pedig keresni fogja. Nem, Hermione nem akarta látni. Soha többet nem akart találkozni a hazug férfival, aki ennyire megalázta. Egy pillanatig elgondolkodott a dean-i erdőn, de emlékezett rá, hogy Piton odajár hozzávalókat gyűjteni. Minden helyet kerülnie kell, ahol esélyes a férfi felbukkanása. A szüleihez sem mehet, ott is hamar megtalálnák, és szóba sem jöhet egyik barátja lakása vagy családja sem…

Hirtelen eszébe jutott a megoldás. Azonnal felpattant és hoppanált.A búvóhelyére érve belépett mágikus tüzet gyújtott a kandallóban és belelépett.

-McGalagony professzor irodája, Roxfort-mondta magabiztosan,kész tervvel a fejében.

Az igazgatónő alaposan megijedt, mikor kandallójában feltűnt a griffendéles lány.

-Ms Granger, maga mit keres a kandallómban? Egyáltalán…honnan lépett be? Az iskolában kéne lennie!

-McGalagony professzor, el kellett hagyjam az iskolát családi okok miatt. Nagy szüksége van a szüleimnek rám itthon.Elnézését kérem, amiért nem szóltam előre, de nagyon megijedtem, mikor a szüleim üzentek, és pánikszerűen rohantam haza, nem is gondolkodtam.

-Ms Granger-válaszolt McGalagony fagyosan.Tudok róla, hogy Perselus iskolán kívül tölti a hétvégéjét. Így talán megérti, ha kételkedem ebben a történetben. Egyáltalán nem örülök, hogy maga sem lesz itt hétvégén.

-Megértem tanárnő, de nem vagyok Piton professzorral. Megkeresheti, beszélhet vele, de vállalom a legilimentálást és a Veritaserum fogyasztását is most azonnal, itt a kandallóban, ha kell. Én egyébként sem érek vissza hétfőig sem. Kell pár hét amíg…amíg megoldódnak itthon a dolgok.

McGalagony ránézett Hermione elszánt és elgyötört arcára, és kénytelen volt hinni neki. Ettől függetlenül nem örült a történéseknek.

-Mégis meddig lenne távol Ms Granger?Pár hónap múlva RAVASZ vizsgát kell tennie, amihez be kell járnia az órákra, fel kell készülnie.

-Higgye el McGalagony professzor, tudom. De itthon is tudok készülni, tanulni, ráadásul már jóval előrébb tartok a felkészülésben, mint a többiek. Nem hiszem, hogy gond lenne. De kérem, értsen meg, a családom a legfontosabb a számomra, nem hagyhatom most magára a szüleimet. Tudom, érthetőbb lenne, ha elmondanám mi a gond, de annyira személyes..

-Értem Ms Granger. Ez elég rendkívüli eset, és én mint átváltoztatás tanára beleegyezek, hogy távolról tanuljon. Tudom, hogy ha akarna, akkor már holnap le tudna vizsgázni. De a többi tanárának is bele kell egyeznie, és titokban kell tartani a diákok előtt az igazi okot, különben mindenki otthon akarna készülni. Majd kitalálok valamit, a tanárokkal való megegyezés azonban az ön dolga.

-Természetesen-válaszolt Hermione kézségesen. Még ma baglyot fogok küldeni mindenkinek egy engedélykérő levéllel. Nem tudok kandallóban utazni állandóan, mivel ez egy mugli ház, a minisztérium csak egy, különleges alkalomra engedélyezte a használatát. És ezt most sikerült ellőnöm. Egyébként sem szeretném, ha a szüleimet bárki is zavarná, elég érzékenyek a..a jelenlegi helyzetben. Ezért bagollyal küldöm el majd a beadandóimat, házi feladataimat, ha ez megoldható.

McGalagony kényszeredetten bólintott.

-Ms Granger, tudom hogy ön egy nagyon komoly lány, így nem vonom kétségbe, hogy valóban nagy baj esetén távozna az iskolából. Ezért kivételesen engedélyezem a hiányzást, persze továbbra is fennt tartva, hogy a tanárainak engedélyt kell adjanak. Továbbá arra kérem, hogy értesítse a barátait is, ha még eddig nem tette, azt hiszem, ezt nem tőlem kellene megtudniuk.

-Értesítem őket-ígérte a lány. És köszönöm szépen McGalagony professzor.

Eddig simán ment-gondolta a lány, miután kilépett a kandallóból. De még rengeteg tennivalója volt. Nem tartotta buta embernek Pitont, így távoltartása érdekében kiképezte a bejáratot, hogy felismerje és jelezzen, ha a férfi jönne. Nem hitt benne, hogy rátalálna, de biztosra akart menni. Nagyobb problémának tartotta, hogy minden ruhája és könyve a Roxfortban maradt. Hogy menjen el érte anélkül, hogy bárki is látná? Láthatatlanná kéne válnia..Ekkor felderült az arca. Hát persze! Nála van Harry köpenye, azzal sima ügy lesz. Ha nem is volt sima ügy, azért sikerrel járt.

Észrevétlenül surrant be Neville mögött a Dáma portréján, a lányok hálókörletében pedig nem volt senki. Amilyen gyorsan csak tudta, összepakolta a homiját, lekicsinyítette, majd sietve elhagyta a klubhelyiséget. Csak akkor mert fellélegezni, mikor visszaért a búvóhelyére. Továbbra is aggasztotta azonban a szülei problémája.Nekik joguk lenne tudni, hogy hol van, egyébként sem akart hazudni. Bár McGalagonynak azt mondta, nem szeretnének látogatókat, ez nem jelentette azt, hogy senki nem fogja felkeresni az iskolából. Harryből és Ronból ezt simán kinézi.Harry és Ron…a barátainak írnia kell leveleket, meg kell őket nyugtatnia valamilyen hihető magyarázattal. De mi legyen az? Amíg ezen gondolkodott, az Abszol útra dehoppanált. Miután sikeresen felvett néhány marok aranyat a Gringottsban, módszeresen el kezdett bevásárolni. Szüksége volt bájital hozzávalókra, hiszen valahogy gyakorolnia kell. Azokat vette meg, amikre a vizsgákon is számíthatott. Emellett a hűtőszekrényt is fel kellett töltenie.

A vásárlás után a szülei házához hoppanált. Utálta érte magát, de egy ügyes bűbájjal elintézte, hogy a szülei mindenkinek azt mondják, hogy könyvtárban van és be van havazva, aki csak utána érdeklődik. Nem tetszett neki ez a megoldás, de nem volt más választása. Csak pár hónap, és leveszi róluk a bűbájt, és minden visszatérhet a régi kerékvágásba.. Teljesen kimerülten ért haza, és kivételesen élvezte az őt körülvevő csöndet. Már farkaséhes volt, ezért úgy döntött, az éjszakai tanulás előtt főz magának valami finomat, sőt a fürdővizet is megindította a kádba. Úgy érezte, alaposan ráfér a kényeztetés. Úgy sejtette, és utólag kiderült jól sejtette, a megpróbáltatások sora itt még nem ért véget.

*****

Három nap telt el az incidens óta.Harry, Ron, Ginny még szombat reggel kapták meg Hermione levelét, amiben a lány beszámolt, hogy a szülei nehéz helyzetbe kerültek, és most ott van a helye mellettük. Azt is leírta, hogy McGalagonynak szólt a dologról, és a tanárnő beleegyezett, hogy otthonról tanulhasson, de a többi diáknak erről nem szabad tudnia. Harrytől elnézést kért, amiért magával vitte a köpenyét, de azzal indokolta, hogy szüksége volt rá néhány dolog elintézéséhez, de nemsokára visszaküldi. Megkérte őket, hogy ne küldjenek levelet, de ígéretet tett, hogy ő jelentkezni fog és levélben értesíti őket hogylétéről. A két fiú furcsállotta a levelet és Hermione viselkedését. Ginnytől tudták, hogy a lány ruhái és könyvei sincsenek a szobájában, így nem értették, hogy ha összepakolni volt ideje a lánynak, elköszönni miért nem volt. Megtették, amit Hermione kért, és nem zaklatták őt baglyokkal, de azért aggódtak.

Egyedül Ginny sejtette, hogy Hermione hirtelen távozásának talán más oka is van. Ezt azonban nem mondhatta el a fiúknak. Elhatározta, hogy alkalomadtán kikérdezi Malfoyt, tud-e valamit. Draco volt az egyetlen, akinek Hermione őszintén beszámolt mindenről, azt az egy dolgot kivéve, hogy hol is van. Tanulva az előző levelezésük következményeiből, megbűvölte a levelet, hogy olvasás után elégesse magát. Nyomatékosan megkérte a fiút, hogy senkinek ne szóljon egy szót sem, legfőképp Pitonnak ne. Draco a levél elolvasása után nehezen állta meg, hogy ne olvasson be Pitonnak, de tiszteletben tartotta Hermione kérését, így visszafogta magát. Kicsit később, mikor az önégő levél megsebezte a kezét, már nem csak Pitonra, hanem az egész világra dühös volt.

Piton egész hétvégén Hermionét kereste, a lánynak azonban nyoma sem volt. A barátai, ha tudtak is róla bármit, nem osztották meg vele. Nem járt le az étkezésekre, nem volt a könyvtárban, sem a parkban, sem a folyosókon. Tudta, hogy a lány kerüli őt, ennek ellenére nehezen bírta kivárni a hétfői bájitaltan órájukat. Amikor azonban Hermione azon sem jelent meg, kezdett megijedni. Hiába kérdezte az osztályt, hol van a lány, senki nem válaszolt. Egész órán pontokat vont le és szidalmakat szórt a diákok munkáira, de kétségbeesett dühétől nem oldódott meg semmi. A héten végre kiderült a lány távollétének oka: megkapta ugyanis Hermione engedélykérő levelét, amiben arra kéri, egyezzen bele az otthonról tanulásba. A levél hivatalos volt, és Piton sejtette, minden tanár ilyet kapott. Nem tudta felfogni, hogy a lány elment az iskolából. És még ő adjon erre engedélyt? Arra aztán várhat…Ha nem ad engedélyt, a lány kénytelen lesz visszajönni…

Két hét elteltével azonban rájött, ez a csel nem jött be. Hermione nem jött vissza, és nem küldött újabb levelet. Piton nem bírta tovább, egyik este hoppanált a lány szüleinek házához. A szülei meglepően kedvesek voltak hozzá, ebből a férfi kitalálta, hogy még nem hallottak róla. Kérdésére, hogy merre találja Hermionét, azt a kitérő választ kapta, hogy lányuk könyvtárba ment tanulni, de hogy hol van az a bizonyos könyvtár, vagy hogy mikor jön vissza, arra már nem tudtak választ adni. Piton öt napon át minden este elment hozzájuk, de mikor ötödjére is azt a választ kapta, hogy Hermione a könyvtárba ment tanulni, Pitonnak végre leesett, hogy a szülők bűbáj hatására szajkózzák ugyanazt a mesét minden látogatónak. Soha többet nem ment vissza.

A tanári szobában megtudta, hogy minden tanár engedélyt adott Hermionénak, de senki nem furcsállja a lány eltűnését. Mivel McGalagony nem szólt Pitonnak, hogy az ő engedélye hiányzik, így gyanította, hogy a lány hamisította az aláírását. Nem árulta be őt, tudta, hogy hiába, Hermione még így sem térne vissza. Csak annyit érne el, hogy még a vizsgáit sem tehetné le. Elég gondot okozott már neki… Piton azonban képtelen volt beletörődni a helyzetébe. Vissza akarta kapni Hermionét, bármit meg tett volna, hogy megbocsásson neki, de még arra sincs lehetősége, hogy beszéljen vele. Megpróbálhatná kifaggatni a barátait, de ismerte a lányt, nem hagyta volna meg ezt a kiskaput. Nem tudta, mit mondott Harryéknek, de hogy nem az igazat, abban biztos volt.

Minden hétfőn és pénteken megkapta Hermione bájitalát és házi dolgozatát. Hermione tudta, miket kérnek RAVASZ vizsgán, és hogy milyen sorrendben tanulják őket, így nem esett nehezére iskolán kívül is teljesítenie. És természetesen kiválóan teljesített. A többi tanár is elégedett volt vele, nem hittek benne, hogy ez így működhet, de a lány rácáfolt.

Már majdnem két hónap telt el így. Hermione szenvedett a magánytól, de igyekezett tanulással lekötni az idejét. Mivel már nem volt sok hátra a RAVASZ-ig, így volt is miből készülnie. Szorgalmasan küldözgette a házi feladatokat a tanárainak, McGalagonynak a beszámolóját arról, hogyan halad a felkészüléssel, barátainak pedig a megnyugtató leveleket, hogy él még és jól van. Többé kevésbé mindenki napirendre tért afölött, hogy Hermione elhagyta az iskolát.Ron, Harry és Draco gőzerővel a RAVASZ-ra készültek, így nem igazán maradt energiájuk mással foglalkozni.

Ginny volt az egyetlen, aki továbbra is aggódott. Nem hitte el Hermione meséjét, és nagyon félt attól, hogy a lány valahol szomorkodik és teljesen egyedül van. Ezért mikor Hermione újabb levelében is csak arról számolt be, hogy milyen sokat tanul, merész lépésre szánta el magát, elment Pitonhoz. Mikor a férfi kinyitotta az ajtót, Ginny tudta, hogy nem tévedett. Professzora nyúzott volt és sokat fogyott. Ha Pitont ennyire kiborította, ami történt köztük, Ginny bele sem mert gondolni, milyen állapotban lehet barátnője.

-Ms Weasley-köszöntötte halkan a lányt. Minek köszönhetem a látogatását?

-Elég kényes dolog miatt jöttem tanár úr. Bemehetek?

Piton széttárta a karját, mintha csak azt mondaná, neki teljesen mindegy mi történik körülötte.

Ginny leült a kanapéra, és gondolatban erőt gyűjtött a beszélgetéshez.

-Tanár úr,Hermione miatt vagyok itt.

Látta, hogy Piton szeme megvillan, így már kétsége sem maradt, hogy van köze Hermione eltűnéséhez.

-Mi van vele?-kérdezte a férfi idegesen.

-Ezt szeretném én is tudni.

Piton minden öröm nélkül nevetett fel.

-Ms Weasley, sajnos most nagyon rossz helyre jött információért, ugyanis fogalmam sincsen mi van Hermionéval.Nem tudok segíteni.

-Nem is az érdekel, hogy hol van, sejtettem, hogy ön sem tudja. Az érdekelne, miért ment el.

Piton fürkészőn nézett a lányra.

-Azt hittem, mindenki tudja, hogy családi gondok miatt van távol.

-Azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy ez hazugság-mondta dacosan Ginny.

-Ha nem ez az igazi ok, akkor miből gondolja, hogy én tudom miért ment el?

-Piton professzor, nem fogok hazudni. Tudok mindent, illetve majdnem mindent.

-Mégis mit tud Ms Weasley?

-Hogy ön és Hermione…hát, hogy éreznek valamit egymás iránt. Tudok a csókról, a veszekedésekről, és arról, hogy Hermionénak mennyire fontos lett. És ha nem haragszik meg professzor úr, látom magán, hogy ez nem viszonzatlan.Hermione a legokosabb boszorkány, akit valaha is láttam, csak súlyos gond esetén hagyná el az iskolát. A családi gond ilyen lenne, de ismerem Hermionét, ha valóban ezért ment volna el, elköszönt volna, ráadásul nem ködösítene, mi is van otthon. A tanulmányain kívül pedig csak egyetlen dolgot tudok, ami szintén nagyon fontos neki. És az maga professzor úr.

Piton sokáig hallgatott. Látta, hogy Ginny őszintén aggódik, és ösztönösen tudta, hogy a lány meg fogja őrizni a titkát. Egyébként is szüksége volt rá, hogy valakinek végre kiöntse a lelkét, különben előbb utóbb megőrül.

-Ms Weasley. Tudom, Hermione miért ment el, és mivel azt is tudom, hogy aggódik érte, elmondom miért távozott. Azt azonban ne is kérdezze, hogy hol van,mert azt tényleg nem tudom.

Piton leült a dolgozóasztala mögé.

-Hermione és én az elmúlt időben közel kerültünk egymáshoz-kezdte a meséjét. Nagyon közel. Nem csak egy kis játék volt, és azt hiszem, ezt mind kettőnk nevében mondhatom. Titkolnunk kellett, hiszen a tanára vagyok, de volt más is, ami megakadályozta azt, hogy mi együtt legyünk. Erről azonban Hermione nem tudott. Elrontottam véglegesen, nem voltam vele őszinte. Ráadásul egy elég súlyos dolgot hallgattam el előle,amit ő két hónappal ezelőtt véletlenül megtudott, és kiborult tőle. Ezután ment el, és azóta én sem tudok róla semmit.

-Mi volt az a titok professzor úr?-puhatolózott Ginny.

-Az, hogy van egy feleségem Ms Weasley. Illetve, hivatalosan talán nem is az, ugyanis nem teljesen élő személy.

Ginnynek leesett az álla.

-Ön házas? De..de mióta? És mi az hogy nem teljesen élő személy?Hogy lehet valaki nem teljesen élő?

Piton alaposan megrágta a szavakat,mielőtt kimondta őket.

-Szerintem ön is hallott már olyan esetről, mikor egy tárgytól visszajött valaki a halálból, de nem lett teljesen élő. De nem is szellem, valahol a kettő közti állapotban ragadt.

Ginnynek elkerekedett a szeme, mikor megértette miről beszél a férfi.

-Hát persze, a Feltámadás Köve. De…uram isten..csak nem azt akarja mondani, hogy a nő, aki feleségeként ott él önnel, nem más mint…

-Jól gondolja Ms Weasley-sziszegte fájdalmas hangon Piton. Az a nő, aki feleségemként él velem, nem más mint Lily Evans Potter.