A roxforti diákok többsége arra a kérdésre, hogy a hideget vagy a meleget választja-e inkább, azt válaszolná, hogy a meleget. Tavasszal, mikor megjelennek az első melegítő napsugarak, a kastély melletti tó környéke megtelik lelkes, zsibongó diákokkal, akik tankönyvekkel megpakolva keresnek helyet maguknak a szabadban tanuláshoz. Az iskola megannyi mágikus tulajdonsága mindig is elnyerte a diákok tetszését. Szinte mindenki nevetett az ál-ajtókon, amelyek közül némelyik még rá is szólt a betolakodókra,vagy vidáman kapaszkodtak egymásba a mozgó lépcsőkön. Mégis, a Roxfort sötét , szűk folyosói és a hideg pincehelyiségek után üdítő változás volt kint lenni a kastély parkjában.
A melegről valakinek azonban nem a szabadban tanulás jutott az eszébe és nem is a napsugarak, hanem egy szempár. Az volt a különös benne, hogy nemcsak a meleg jutott eszébe róla, hanem rengeteg más. Vágyak, kíváncsiság, ártatlanság, emlékek. Mégis, bármennyire is tetszett ez neki, óvakodott belenézni. Akárhányszor csak tudta, gazdája a közelben van, leszegett fejjel közlekedett és dolgozott. Azt hitte, ez segíteni fog, de amint közelében érezte ezt a meleg, barna szempárt, zavarba jött és nehezen tudott koncentrálni. Pedig Perselus Pitont nem volt könnyű zavarba hozni.
Volt valaki, aki nem a melegre szavazott volna, bár ezt sosem árulta volna el senkinek. Az volt a különös benne, hogy régen szeretett a szabadban üldögélni a többiekkel, és nagyon szerette nézni, ahogy macskája, Csámpás alszik a párkányon a napfényben. Most azonban kínzó vágyat érzett a pincehelységek hűvös levegője iránt, és vágyva gondolt egy hideg, fekete, kifejezéstelen szempárra. Megremegett tőle és különös, ismeretlen érzések rohanták meg. Egyszerre félt és tetszett neki az érzés, mégis egyre kevesebb alkalma volt erre, kerülte ugyanis ennek a szempárnak a gazdáját. Még azon is elgondolkodott, hogy nem megye be többet az órájára. Pedig Hermione Granger még sosem hiányzott tanóráról.
A bájitaltan a szokásos ütemben zajlott. Legalább húsz pont mínuszban volt a griffendél Piton professzornak köszönhetően. Neville remegve és arcát törölgetve görnyedt az üstje fölé, aminek tartalma meg sem közelítette a tankönyvben leírtakat. A bájitalnak váltogatnia kellene a színét, az övé azonban folyamatosan szürke volt. Tudta mire számíthat, ha Piton meglátja. Reménykedve pislogott Hermione felé, a lány ugyanis mindig igyekezett segíteni neki. Hermione azonban nagyon el volt merülve a munkájában, szinte ki sem látszott arca az üst mögül. Neville ezen elcsodálkozott, hiszen látta Hermione üstjéből a villogó színeket, tudta a lány már készen van. Ilyenkor az volt a szokása, hogy palackba töltötte bájitalát, majd kihúzva magát ült a széken, hogy mindenki láthassa, elkészült. Most azonban nem így tett, sőt Neville-nek az volt a benyomása, a lány mindent elkövet, hogy észrevehetetlen legyen. A fiú ekkor ráeszmélt, órán sem jelentkezett Hermione, pedig biztos volt benne, hogy minden kérdésre tudja a választ. Sőt, az utóbbi időben minden bájitaltanon így viselkedett. Nem tudott azonban tovább foglalkozni ezzel, mert Piton felállt az asztalától és el kezdett körbe sétálni. Ron bájitalát undorodva kavargatta.
-Nos Weasley, hoztad a szokásos szintedet. Ez megint semmire sem jó. Ha úgy nem tudod megfőzni a bájitalt, hogy le van írva mi kell hozzá és milyen sorrendben kell belekeverni, akkor hogyan tudnád?
Gúnyos szavai után felhangzott a teremben a mardekárosok nevetése. Ron arca már majdnem olyan színű volt a haja. Ekkor Piton Harryhez fordult.
-Lám-lám Potter. Minden nap attól félek, hogy egyszer sikerül megcsinálni a főzetedet és nem tudok rá rosszat mondani. Ma is megmenekültem ettől.
Harry dacosan nézett a tanárra és összeszorította a száját. Miután Dumbledore merengőjében megtudta az igazságot, már nem utálta Pitont, de ettől még nehezen tűrte a szidalmait. Mégis eltökélte, nem szól vissza. Nem akarta, hogy a griffendélesektől levont pontok tovább nőjenek miatta. Egy pillanatig farkasszemet néztek, majd Piton tőle is elfordult, elfelejtve, hogy ki is ül Harry mellett. Már nem tudta visszacsinálni. A barna, meleg szempár találkozott egy hideg, fekete szempárral.
A többi diák csak egy tanárt és egy diákot láttak, akik egymást nézik. Ők ketten azonban két hónapot repültek vissza az időben azalatt a pár pillanat alatt. December 24. Egy feldíszített tanári szobában éppen a tetőfokára hágott a hangulat. Diákok és tanárok ropták a táncparketten, mások a terem szélén lévő asztaloknál ültek. A mennyezeten miniatűr angyalok repkedtek, hópelyheket szórva a partin lévő emberek fejére. Az egyik asztalnál palackok sorakoztak, de már csak néhány üveg alján lötyögött valami. Zene, nevetés és ujjongás zajai keveredtek. A sűrű hóeséstől néha egymást sem látták a jelenlévők, a mézbor és vajsör is megtette már hatását. A kastélyban mindenki itt szórakozott karácsony este , két ember kivételével. Az egyik már unta a bulizást, egyébként is csak Dumbledore kérésére jött le.
Próbálta átverekedni magát a táncoló tömegen és figyelmen kívül hagyni a széken ülő vagy függöny mögött elbújó párocskákat. Megkönnyebbülve lépett ki az teremből és gyorsan eltűnt egy rejtekajtó mögött, remélve senki nem vette észre távozását. Meglepetésére azonban már ült ott valaki. Piton megtorpant. Nem volt kedve beszélgetni, ám az ott ülő ismeretlen nem mozdult, és barna hajzuhatagától nem látta az arcát sem. Arra gondolt, talán elájult és segítséget kellene nyújtania, ám ekkor meg is mozdult az ismeretlen, Piton pedig megláthatta azt az embert, akit a legkevésbé akart látni: egy idegesítő, fontoskodó griffendélest. Hermione Grangert. A lány felnézett rá, vagy legalábbis próbált,de ahogy elfordította a fejét már el is dőlt oldalra. Piton halkan szitkozódott. Ez a lány nem beteg, hanem ittas! Bár szíve szerint Piton otthagyta volna, tudta, nem teheti ezt meg. Ő egy professzor, Hermione pedig egy bajbajutott diák. Nem túl finoman megragadta a lány karját és talpra rántotta. A lány homályosan nézett rá, Piton pedig várta hogy megcsapja az alkohol szag. Ám nem így történt. Amit érzett, nem alkohol volt, hanem valami édes, de nem kevésbé bódító ,mint az alkohol.
-Eltalált egy bűbáj-suttogta halkan Hermione.
Ekkor Piton mindent megértett. A lány nem részeg volt, hanem a hatalmas tömegben valamelyik féleszű használta a varázspálcáját és eltalálta a lányt. Bár nem volt ínyére a dolog, de karba vette a lányt, és elindult vele a folyosón, miközben imádkozott, csak most ne lássa meg senki. Szerencséje volt, senkivel sem futott össze a gyengélkedőig. Ott aztán lerakta a lányt egy ágyba és elindult szólni Madam Pomfreynek. Őt azonban nem találta sehol. Gyanította, hogy ő is a karácsonyi partin van.
Mivel oda nem fűlött a foga visszamenni, úgy döntött megpróbálja meggyógyítani a lányt. Bár ez nem az ő szakterülete volt, már csinálta ezt párszor, és ha teljesen nem is tudja helyrehozni, abban tudott segíteni, hogy jobban legyen és aludjon reggelig, amikor is átveszi őt a javasasszony.
Óvatosan felültette Hermionét, és miközben ujjával egy láthatatlan csíkot húzott a lány mellkasa felett, varázsigéket mormogott. Észrevette, hogy remeg a keze. Próbálta bemagyarázni magának, hogy attól a két pohár mézbortól van, de tudta, hatással van rá Hermione pihegése, a fehér nyak, és az a bódító illat, ami kis betegéből áradt. Mikor a derekához ért, és két kezével megfogta, Hermione kinyitotta a szemét. Érezte derekán a hűvös ujjak érintését, látta azt a szempárt, ami most vágyón nézett az övébe, és nem volt több kérdés, nem volt megállj, mire mindketten feleszméltek, már egymásnak tapadva csókolóztak.
Nem tartott sokáig, de sokáig fognak még rá emlékezni, ezt már akkor tudták. Ajkaik tökéletes összhangban voltak, a két nyelv azonnal egymásra talált, mintha csak erre a pillanatra vártak volna. Mikor egy hideg, vékony, érzéki száj érintkezett egy meleg, puha szájjal, a hatás nem maradt el, mindkettőjükben lángra gyúlt valami, valami, amit sosem éreztek, és amiből többet akartak. De a pillanat hamar elmúlt. Mire Hermione kinyitotta a szemét, már csak a becsapódó ajtót láthatta. Feje még kótyagos volt, teste elnehezedett, és mikor letette a fejét a párnára, szinte azonnal álomba merült. Másnap azt mondta barátainak, nem emlékszik, ki hozta fel. Soha nem beszélt róla senkinek.Egy hónap telt el azóta, de kerülte a közös étkezéseket, bájitaltanon pedig leszegett fejjel dolgozott, miközben érezte, kalapál a szíve.
Perselus Piton még sosem ért le ilyen gyorsan az alaksorban lévő szobájába. Még mindig remegett a keze, de már átkozta magát önnön butasága miatt. Nem akart a varázslatos csókra gondolni, amit a kis griffendélestől lopott. Még magának sem merte bevallani, mennyire jól esett. Azonnal ágyba feküdt, miközben arra gondolt, holnapra már mindenki tudni fogja,mi történt, Granger két ütődött barátja biztosan.
Ám meglepetésére nem látott Potteren és Weasleyn semmit, és magában megköszönte a lánynak, hogy megőrizte a titkukat. Nem tudta, hogy Hermione kihagyja a közös étkezéseket, mert ő is kerülte a nagytermet, ahogy a lány pillantását is. Nem nézett rá, nem szólt hozzá, kerülte. Mégis, mikor belépett a terembe, a barna hajzuhatagot kereste elsőként, nagyon szippantott a levegőben mikor elsétált mellette. Szemével kerülhette, érzékei azonban nem tudtak ellenállni. Igen, az osztály egy tanárt és egy diákot látott, akik egymást nézik. Pedig többek voltak ennél. Férfi és nő, akik közös titkot rejtegettek. És még ők maguk sem tudták, hogy közös titkuk jóval nagyobb, mint amiről ők tudnak, hogy van valahol egy előre megírt élet, aminek fontos szereplői, hogy utazói mindketten egy nagy kalandnak, amiben számtalanszor keresztezik egymást útját, sőt életük folyamán többször keresztezték már. Erre azonban nem emlékeznek, nem tudják, nem sejtik, hogy nem a Roxfortban találkoztak először, nem is ott találkoznak utoljára. Hogy valami náluk nagyobb erő munkálkodott és munkálkodik egy sorson, amit ők fognak beteljesíteni. És ami már réges-régen elkezdődött. Pontosan tizennyolc évvel ezelőtt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
