Tibbie volt a kórház legjobb dolgozója, ennek ellenére senki sem tudta pontosan hány éves, sőt még a teljes nevét sem. Tibbie varázsló volt, de már 30 éve egy mugli kórházban volt gyerekorvos. Elvégezte a mugli egyetemet, így nem esett nehezére jól teljesíteni.
De Tibbie nem ezért volt itt. Az ő dolga volt mugli szülők varázsló illetve boszorkány gyerekeit gyógyítani anélkül, hogy a varázstalan emberek ezt észrevették volna. Ő rögtön észrevette, ha egy betegség mágikus eredetű. Azon az estén csendes volt a kórház. Mivel ügyeletes volt, álmosan lapozgatta a Reggeli prófétát. Nyugodtan megtehette, az osztályán ugyanis ő volt az egyetlen, aki bennt volt az éjszaka. Leszámítva a segítő nővérkét, akiről viszont tudta, hogy a nővérszobában alszik.
Épp bele kezdett egy érdekes cikkbe a leprikón aranyról, amikor éles hang verte fel az éjszaka csendjét. Tibbie felugrott, mert azonnal felismerte a hangot. Egy aggódó anyáé, aki segítségért kiáltozik. Pár pillanat múlva már fel is tűnt egy kétségbeesett nő arca, kezében egy síró csecsemővel. Tibbie csak egy pillantást vetett rá, és már tudta, egy kis boszorkány életét kell ma este megmentenie. Nem hiába volt már 30 éve a szakmában, rögtön látta, az anyja mugli, és nem tudja, hogy lánya boszorkány. Az anyuka gyorsan elhadarta, hogy a kislány nagyon furán viselkedik, sípoló hangot ad ki, alig kap levegőt, furán hadonászik a kezeivel és folyamatosan gagyog, de nem a megszokott módon,hanem mintha valami idegen nyelven beszélne, ami lévén 1 éves, nem lehetséges.Mellette magas láza van, amit semmivel sem tud levinni.
Tibbie ekkor megijedt. Rögtön tudta mi baja a kislánynak, de azt nem tudta, hogyan fogja meggyógyítani. Ritka dolog, de néha a varázserő hamar kiütközik egy boszorkányon. Megpróbál kitörni belőle, egy csecsemő azonban ezzel még nem tud mit kezdeni. Ez okozza a bonyodalmat odabent. Tibbie tudta mi az ellenszer, és azt is, honnan tudja beszerezni. De azt még továbbra sem tudta, hogyan fogja ezt anyuka tudta nélkül megtenni, és hogy lesz-e rá elég ideje.
-Ne aggódjon kedves anyuka-kezdte mély, zengő hangon. A kislány meg fog gyógyulni. Tüdőgyulladása van, és bár fura ez egy 1 évesnél, de a láztól mond fura dolgokat. Beviszem a vizsgálóba, de mivel steril környezetre van szüksége, sajnos Ön nem jöhet be velünk. Azonnal tájékoztatom, ha van valami fejlemény.
Az anyuka nehezen ugyan, de odaadta babáját az orvosnak. Amit Tibbie mondott, az persze nem volt igaz, de valahogy meg kellett nyugtatnia, és szüksége volt pár percre kettesben a kislánnyal. Mikor beértek a vizsgálóba, bezárta az ajtót, majd kivette zsebéből a pálcáját. Elmondott egy varázsigét, amitől egy ezüstös halacska röppent ki a pálcából, majd miután Tibbie elmondta az üzenetet kiszállt az ablakon és eltűnt az éjszakában. Tibbie türelmetlenül járkált fel alá, felkészülve, hogy nemsokára megjelenik akire vár. Igaza lett, nemsokára feltűnt egy magas, fekete hajú férfi.
-Hívattál- morogta bosszúsan.
-Vészhelyzet van Perselus. Ennek a kislányak hamarabb kiütközött a varázsereje, mint ahogy szokott. Ezzel azonban nem tud mit kezdeni, és szó szerint megbetegíti. Ide kevés lesz a mugli gyógyszer, neked kell segítened.
Piton csak bólintott, majd hoppanált. Fonó sori lakásába érkezett. Egy gyors bűbájjal megnézte, egyedül van-e házban. Mikor meggyőződött róla, lerohant a laborjába. Még csak pár hónapja dolgozott a kórháznak, miután amnesztiát kért Dumbledore-tól. Dumbledore megadta neki, de azon kívül,hogy Voldemortról kellett információkat szállítania, cserébe be kellett segíteni a kórházaknak is. Otthon főzte meg a gyógyító bájitalokat,amiket aztán bagolypostán küldött el. Veszélyes lett volna, ha ő maga viszi el, de ma este vészhelyzet volt. Sárkányvérre lett volna szüksége, sokra. Neki azonban csak egy fél üveggel volt. A sárkányvér gyógyító erejű volt, bizonyos hozzávalókkal keverve. A kész keverék azonban csak fél üveg volt, a többi még állt az üstben a többi hozzávalóval. A fél üveg nem fogja meggyógyítani a kislányt, talán arra elég, hogy pár órára kihúzza, de annak nem sok értelmét látta. A hígítatlan sárkányvért pedig nem adhatta oda, az nem segített volna a kislányon,csak ártott volna. De neki meg kellett mentenie. Piton ugyan nem szerette a gyerekeket, de így is túl sok ember halálát okozta. Nem hagyhatja meghalni.
Eszébe jutott valami, amit még sosem próbált ki, de talán működhet. Mivel ez volt az egyetlen esélye, nem gondolkodott tovább, cselekedett. Szűk 10 perc múlva már fiolával a kezében hoppanált a kórházba. Tibbie azt sem engedte, hogy megszólaljon, kikapta a kezéből az üvegcsét és rohant vele a kislányhoz, és gyorsan megitatta vele. A változás szinte azonnal látható volt,a kislány légzése egyenletessé vált, abbahagyta a sírást és álomba merült. Tibbie hálásan szorongatta Piton kezét, de a férfi gyorsan hátralépett. -Nem tanácsos sokáig maradnom, így is veszélyes út volt-szólt folytott hangon.
-Megértem, megértem-bólogatott Tibbie. Köszönöm a segítségedet, nélküled nem sikerült volna megmenteni az életét.
Megvárta míg Piton dehoppanál, aztán kiment az anyukához. Azt mondta, hogy antibiotikumot adott a lányának intravénásan, ami azonnal hatni kezdett. Pár napig még bennt lesz megfigyelésen, de már nincs ok az aggodalomra. Az anyuka megköszönte és besietett a kislányhoz. Tibbie hihetelenül fáradtnak érezte magát, pedig ő nem is csinált semmit. Ha Perselus nem lett volna…de szerencsére volt és segített.
Eközben a Fonó soron Piton előreszegezett pálcával állt a bejárati ajtóval szemben. Jeleztek a behatolás gátlók, ő pedig néma csöndben várta a fejleményeket. Nem kellett sokáig várnia: az ajtó kinyílt, és egy ősz, öreg varázsló lépett be. Piton leeresztette a pálcáját.
-Nocsak Dumbledore, mi szél hozta ilyen késői órákban erre?
-Hallottam a fantasztikus közbenjárásodról Perselus. Csak eljöttem megköszönni.
Piton nem lepődött meg, hogy Dumbledore már tudja, mi történt, előtte sosem voltak a titkot. Azt azonban ő is tudta, hogy nem jött volna el hozzá csak azért éjszaka a varázsló, hogy ezt megköszönje. Ezért hát várta a folytatást.
-Perselus, olvasol a gondolataimban. Tény és való, látogatásomnak más célja is van. Pár nappal ezelőtt kérted tőlem, szerezzek sárkányvért. Tudom, hogy ezt használtad ma este, hiszen én magam kísérleteztem ki a sárkányvérnek ezen felhasználási módját. Azt is tudom, egy ilyen gyógyításhoz két üveg sárkányvér kell,készen.A legutóbbi adagot azonban csak egy hete adtam, és tudom, ennek a gyógyfőzetnek több hétig állnia kell, így az is biztos, hogy nem volt készen elég bájitalod. A kislány azonban meggyógyult, saját szememmel láttam. Áruld el, hogyan csináltad?
-Nem mindegy?A lényeg, hogy a kislány él.
-Nem, nem mindegy. Perselus, ez a kislány mostantól két születésnapot ünnepelhet, neked köszönhetően. Ugyanis ha te ma este nem vagy, már nem élne. Tehát kérlek bocsásd meg nekem, hogy tudni szeretném, hogy történt ez.
Piton nem szerette volna, ha tudja, de tisztában volt vele, az igazgató nem fogja békén hagyni. Nem csodálta persze. Dumbledore professzor volt az, aki felfedezte a sárkányvér 12 felhasználási módját,amiből egyik a gyógyítás volt. Ritka eset, de van, hogy egy varázslóból vagy boszorkányból idő előtt ki akar törni a varázsereje. Kisgyermek korban ez már nem veszélyes, egy csecsemő azonban nem tud ezzel mit kezdeni és megbetegíti a testét. A sárkányvér az egyetlen olyan dolog, ami tud ezen segíteni. Csak meg kell innia a beteg babának, és perceken belül helyrejön az állapota. A sárkányvérben ugyanis varázserő-csökkentő van. Maga a vér azonban nem elég. Megfelelő módon kell megfőzni néhány hozzávalóval, és hetekig állni hagyni. Aprólékos és precíz munkát igényel, nem véletlen, hogy csak kevés, igazán hozzáértő bájitalmester tudja készíteni. Perselus Piton közéjük tartozott. Ezt Dumbledore tudta, arra azonban ötlete sem volt, mivel tudta Perselus a sárkány vért helyettesíteni. Ő nem tudott róla, hogy lenne olyan szer vagy növény, ami megfelelő lehetne helyette vagy hozzáadva. Piton tehát meg tudta érteni kíváncsiságát.
-Nem teljesen gyógyítottam meg a kislányt-kezdte Piton. Csupán időt adtam neki. Pár nap múlva elkészül a többi sárkányvéres főzet, addig még állnia kell. Akkor a kislány megkapja a következő adagot, és teljesen helyre jön. Tibbie addig bennt tartja, vagy ha nem, megkérem, hogy hívassa vissza kontrollra. Ahhoz azonban, hogy addig életben maradjon, kellett valami ami helyettesíti, persze ez is sárkányvérrel keverve. Ez a hozzátevő nincs a könyvekben,saját találmány, és nagyon remélem, hogy többet nem kell használjam. Ez a hozzátevő a vér. Csakhogy nem sárkányé.
-Hanem mié?-kérdezte Dumbledore kíváncsian.
-Az emberé-felelte Piton halkan. Dumbledore meglepődött, de nem mutatta. Csupán az egyik szemöldökét húzta kicsit feljebb.
-Kinek a vére?-kérdezte mostmár ő is suttogva. Perselus vonakodott, de tudta, muszáj megmondani az igazat. Nem tudta volna, és nem is akarta átverni az igazgatót azok után, hogy kapott tőle még egy esély.
-Az én vérem-felelte mostmár olyan halkan, hogy Dumbledore-nak közelebb kellett ülnie. A varázslóvér ugyanis tartalmaz olyan összetevőket, mint a sárkányvér. Nem annyira erős persze, és nem is segít tartósan, de átmenetileg megoldás. Magában nem is lenne elég. Fél adag sárkányvérem volt készen, fél pedig még állt az üstökben. Reménykedtem, hátha valamelyik használható állapotban van, de tévedtem, pár napig muszáj állniuk, hogy hassanak. Így a fél üveg kész sárkányvérhez varázslóvért kevertem, a sajátomat.
-Perselus…nem tudom szavakba önteni, mennyire hálás vagyok. És mennyire hálás lesz a kislány, akit sikerült…
-Nem-vágott a szavába Piton. Nem lesz hálás, ugyanis nem fogja tudni. Ahogy Tibbie sem fogja tudni, sőt senki más sem. Tudom, hogy sokkal tartozom Önnek, és nem lenne jogom bármit is kérni. Most mégis ezt teszem. Kérem, hogy soha, senkinek ne mondja el ezt. Nekem nem kell hálálkodni, köszönőlevelet írni, semmit nem kérek. Azért segítettem, mert rengeteg embert láttam és hagytam meghalni. Akik nem érdemelték meg, nem szolgáltak rá, csak rosszkor voltak rossz helyen. Én nem csak Lilyért törlesztek Dumbledore. Törlesztek mindazokért, akiknek annyi volt a bűnük, mint Lilynek. Hogy nem teljesen tiszta a vérük, hogy fizettek azért, amiről nem tehetnek. Minden egyes élet, amit sikerül megmentenem, nekem jó, hogy megkönnyebbüljek, hogy ne szorítsa annyira a lelkem a bűntettek súlya, hogy Lily tudja, hogy Lily lássa odafönntről, nem vagyok..nem vagyok annyira rossz…
Piton nem tudta folytatni, szinte már zihált az erőlködéstől, hogy ne sírja el magát, hogy ne legyen gyenge. Dumbledore megértette, és bár sajnálta a férfit és segíteni szeretett volna, csak megveregett a vállát, mert tudta, ennél többet most nem tehet. Ahogy elhagyta Perselus házát, letörölt egy könnycseppet az arcáról. Már tudta, biztosan tudta, hogy nem hibázott, mikor bizalmat szavazott a férfinak. Nem akarta már büntetni, nem volt rá szükség, ennél jobban nem szenvedhetett volna. Pár nappal később az idős professzor meglátogatta régi barátját Tibbie-t. Tibbie jókedvű volt, vidáman mesélte, hogy a kis boszorkányt már hazaengedte, miután Perselus bement hozzá, és adott még egy fiolányi főzetet. A hírnek Dumbledore is nagyon örült, és azon merengett, vajon megtudja-e valaha a kis boszorkány, ki mentette meg őt és hogyan. Nem, nem tudta meg. Ahogy Perselus Piton sem tudta meg soha, hogy az idegesítő stréber kis griffendéles csak azért ülhet az óráin és kergetheti az őrületbe, mert ő annak idején vérét adta érte.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
