Hermione azt hitte, nem jól hall. A férfi szóban még sosem mutatta ki, hogy fontos lenne neki. Bár most sem ezt mondta…talán félreértette?
Pitonra nézett, aki alig észrevehetően elpirult.
-Nem úgy értem Ms Granger, nem magamra gondoltam. De Viktor Krumnál sokkal jobbat érdemelne.
Hermione nagyot sóhajtott.
-Igen, gondolhattam volna, hogy nem magára gondolt. Ezerszer elmondta, hogy nincs szüksége rám, ezer egyedszerre is azt hiszem mégis, hogy talán többek vagyunk, mint tanár és diákja.
-Ms Granger, az elmúlt hetek eseményeit figyelembe véve persze hogy többek vagyunk, hiszen mi..hát..nem kell elmondjam mi történt köztünk. Ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy ennek nincs jövője, és tilos is. Én elmúltam 40, maga pedig még csak most lett felnőtt. Hát nem látja, mennyire nem vezet ez sehova?
Hermione eltökélte, hogy nem fog sírni ismét, ezért bátorságot merítve így szólt:
-Igaza van tanár úr, talán mégiscsak egy velem egykorúval kellene foglalkozzak. És bár Ön Viktort nem tartja megfelelőnek, én kedvelem, és ki tudja? Talán tényleg ő lesz az igazi.
-Az előbb még azt mondta, nem tud úgy tekinteni Krumra-felelte halkan Piton.
-Lehet, hogy tévedtem. Hiszen négy éve csodálatosan működött a dolog, lehet, hogy csak jobban oda kell figyeljek rá. És hát, négy évvel ezelőtt, nem tudtunk mindent kipróbálni, tekintve, hogy kiskorú voltam. Most azonban semmi nem áll az utunkba. Köszönöm szépen Piton professzor, igaza van, igyekszem gyorsan tovább lépni. Mielőbbi jobbulást.
Hermione sarkon fordult, és elindult az ajtó irányába.
-Ne bánts, Hermione-suttogta Piton, de ezt a lány már nem hallotta.
Hangosan csattant mögötte az ajtó. Piton nagyot sóhajtva dőlt hátra. Csak remélni merte, hogy Hermione csak fenyegette azzal a bizonyos továbblépéssel. Vagy valóban képes lenne lefeküdni Krummal? Pár nappal ezelőtt köztük is majdnem megtörtént, csak a véletlennek köszönhető, hogy nem így alakult. Nem akart arra az alkalomra gondolni a könyvtárban, de akaratlanul is eszébe jutott Hermione, ahogy csókolja, öleli… Ki kell vernie a fejéből! Nem szabad sem vele, sem Krummal foglalkoznia. Pitont azonban nem csak ez aggasztotta. Közismert dolog, hogy mindenkiről van egy jóslat a misztériumügyi főosztályon. Harry Potteréről az egész világ tud, az övét azonban csak két ember ismeri. Ő maga is csak pár hónapja tudta meg, mikor Nagini megmarta. Piton nem sokat foglalkozott eddig a jóslattal, ám mióta Hermione belépett a képbe, sokat gondolt rá. Retteget tőle ugyanis, hogy a jóslatban szereplő ismeretlen nő nem más, mint az a kis griffendéles, aki ellen kézzel lábbal hadakozik.
*******
Piton nem tudta hol van, de megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy Nagini harapásai által okozott sebei már nem fájnak. Óvatosan nézett körül, hiszen nem tudhatta, mi vár itt rá. Egy fehér, kemény valamin feküdt, és őt magát is fehérség vette körül.Elő akarta rántani a pálcáját, azt azonban nem találta. Hogyan lehet ez? Hiszen a Szellemszálláson még nála volt…lehetséges, hogy meghalt volna, és csak a lelke van itt?Ez lenne a halál után?
A távolban valami fekete, megfoghatatlan erőtér gomolygott. Hasonlított egy viharfelhőre, de annál azért tömörebb volt. Piton összeszűkült szemmel figyelte. Félnie kellene tőle? Az a valami azonban nem közeledett, csak lebegett, messze tőle. Tőle valamivel közelebb kis dobozokat látott, több százat, egymás-hegyén hátán. Mindegyik le volt zárva, egy apró kis lakattal. Nem próbálta feszegetni őket, valamiért érezte, hogy felesleges lenne, nem tudná kinyitni őket, pláne varázspálca nélkül. Ahogy teltek a percek, egyre több dolog tűnt fel. A fekete erőtér mellett látott szivárványt, és egy nagyon apró napsugarat is. Ezek azonban folyamatosan próbáltak távolodni, a fekete felhő képződmény elől, ami viszont igyekezett magába szippantani őket. Piton nem értette a jelenséget, de nem is nagyon érdekelte. Csak azt akarta tudni, hogy hol van, és hogy mi lesz tovább.
Erre a kérdésére szinte azonnal megkapta a választ. Léptek hangja ütötte meg a fülét, és feltűnt egy alak. Mikor közelebb ért és Piton felismerte, a meglepetéstől hátratántorodott. Dumbledore állt előtte.Egészségesnek, sőt vidámnak tűnt.
-Perselus, drága barátom-tárta ki a karját az idős varázsló.
-Dumbledore..Mit jelentsen ez? Én…halott vagyok?
Dumbeldore egy pillanatig habozott.
-Nos, kedves Perselus, azt hiszem, hogy még nem.
-Még nem? Ezt hogy értsem?
-Ijesztő a helyzet, belátom, de erősen úgy tűnik, hogy van választási lehetősége.
-Hol vagyok egyáltalán?-nézett körül Piton.
-Valahol a két választása között. Mehet tovább is…
-Ott mi van?-érdeklődött a professzor.
-Azt nem tudom neked megmondani, és ha tudnám, sem tenném. Nem akarlak befolyásolni, ez itt a te döntésed.
-Gondolom, ha visszamegyek, a régi életemet kapom vissza.
-Igen is, meg nem is.
Piton egyre ingerültebb lett. Gyűlölte, mikor az egykori igazgató rébuszokban beszélt. Tudni akarta, mi folyik itt, és nem csak körülírva.
-Dumbledore, megtenné, válaszol a kérdéseimre úgy, hogy esetleg én is megértsem? –kérdezte mérgesen.
Meglepetésére Dumbledore felnevetett.
-Látom, van akit egy kígyótámadás sem változtat meg. Megértem a türelmetlenségedet és a kíváncsiságodat. Válaszolok mindenre, amire csak tudok.
-Rendben. Mi az a felhő ott?
-Az nem felhő-magyarázta türelmesen Dumbledore. Az egy negatív erőtér, ami életed rossz emlékeit, pillanatait, és a te rossz tulajdonságaidat rejti magában. A szivárvány, amit folyamatosan próbál bekebelezni, azok a szép pillanatok és jó tulajdonságaid. Ne tévesszen meg, hogy a szivárvány jóval kisebb, mint az erőtér. Nincs kevesebb jó az életedben, csak azokat kevésbé vagy hajlamos meglátni, és ennek a sötét múltad az oka, amitől nem tudsz szabadulni.
-És a napsugár?
-A napsugár az, ami miatt még itt lehetsz. Az jelenti azt, hogy van még remény, hogy van még dolgod az életben, és ami miatt választhatsz.
-És mi lenne az? Voldemort legyőzése? Mert azt hiszem, ahhoz kevés leszek.
Dumbledore továbbra is csak mosolygott.
-Nem hinném, Perselus. Az valaki másnak a dolga, hogy úgy mondjam.Neked egy egészen más jövő van szánva, ebben biztos vagyok. Ugye tudsz róla, hogy mindenkiről van jóslat a misztériumügyi főosztályon? Illetve volt , hiszen a jóslatok összetörtek,de ez nem változtat semmin.
Piton hátratántorodott.
-Csak nem azt akarja mondani, hogy maga meghallgatta?!
-Kérlek, légy velem elnéző Perselus-hajtotta le fejét Dumbledore.De valóban meghallgattam. Méghozzá akkor, mikor Lily védelmét kérted tőlem. Bár a jóslat nem árulja el, ki milyen ember, úgy gondoltam, ha más nem, a jövőd jó támpont lehet abban, hogy megbízhatok-e benned.
-Mivel megbocsátott, gyanítom jó emberhez méltó jövőt hallott-sziszegte dühösen Piton.
-Igen, valóban így történt, bár a jóslat nem igazán győzött meg. Ott ugyanis szó nem volt háborúról, vagy jó és rossz oldalról. Szó volt viszont egy személyről,akivel a sorsod már születésekor összefonódott, és aki nagy szerepet játszik majd az életedben, sőt boldoggá tesz majd.
-Akkor azt hiszem, ez a személy nem Lily-mondta keserűen Piton.
-Nem, valóban, mivel Lily sajnos meghalt.Először arra gondoltam, Harry lesz a jóslat szereplője, hiszen később elválltad a fiú védelmét, így azt gondoltam, ez az a közös sors, amiről hallottam. Később azonban kiderült, nem sikerül Harryvel összebarátkoznod, így biztosan nem tett téged boldoggá ez a feladat.
-Akkor ki ez a személy? Senki nincs a közelemben, akinek örülnék. Persze…persze csak Lily óta,hiszen tudja..
-Tudom fiam-bólogatott megértően Dumbledore. Mégis van egy hölgy az életedben, a közeledben, aki úgy gondolom, esélyes arra, hogy a jóslat szereplője legyen. Lehet, hogy most még ezt nem vetted észre, vagy nem tűnt föl, de néha egy egy találkozásnak nem tulajdonítunk nagy jelentőséget,amiről később kiderül, hogy a sorsunk dől el tőle.Én nem fogom neked elmondani, kiről van szó, erre neked kell majd rájönnöd, ha úgy döntesz, visszamész.
-Van bármi értelme visszamennem?
-Ez csak a saját véleményem Perselus, de úgy gondolom, vár még rád valami, ami miatt érdemes visszamenned. Tudom, az a napsugár elég kicsi, de ott van, és ez bőven elég. Van még egy lehetőséged a boldogságra, te döntöd el, élsz-e vele.
Hosszú másodpercekig senki nem szólalt meg. Piton magában mérlegelt. Lehetséges lenne, hogy vár még rá valami jó dolog az életében? Valaki, aki betölti a Lily után maradt űrt?És lesz elég ereje, hogy kivárja?Már tudta, mit kell tennie.
-Visszamegyek Dumbledore. Egyetlen esélyt még én is adhatok magamnak.
*******
Mikor később magához tért, a Gyengélkedőn volt, ahol később tájékoztatták, hogy Neville Longbottom talált rá, mikor a holttesteket gyűjtötték be, és ő is jött rá, hogy még életben van. Madam Pomfrey szabadította meg testét a kígyóméregtől, és ő stabilizálta az állapotát is. Végtelenül megkönnyebbült, mikor megtudta, Voldemort hallott, de a Dumbledorral való beszélgetést soha, egy percig sem tudta kiverni a fejéből.
És most, majdnem egy évvel a történtek után, ismét a Gyengélkedőn fekszik. És tényleg van egy lány…aki ha nem is teszi boldoggá, mert ő nem hagyja, de rég elfeledett érzéseket csal elő belőle.Miközben Piton próbált elaludni, csak egy dologra tudott gondolni. Vajon Hermione Grangerről szólna a jóslat? Ő lenne az az egyetlen esély, aki miatt visszajött?
És tényleg egy éppen felnőtt, tudálékos és sokszor idegesítő griffendéles lenne az ő napsugara?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
