Június eleje kellemes meleget hozott a Roxfort lakóinak. Az óriáspolip egyre gyakrabban jött fel a tó felszínére, hogy sütkérezzen, és még az sem zavarta, hogy a diákok egyik kedvenc szórakozása, hogy óriás karjait csiklandozzák. A hetedévesek is szívesen játszottak volna vele,de már csak pár nap volt hátra a RAVASZ vizsgáig, így minden idejüket a könyvtárban töltötték.
Ron és Harry nem tartozott közéjük. Bár esténként átolvasgatták jegyzeteiket, délelőtt pedig beültek az óráikra, a legtöbb délutánjuk azonban azzal telt, hogy bejártak a Mágiaügyi Minisztériumba. Kingsley mindig kedves és segítőkész volt velük, segíteni azonban nem tudott. Hermione két hete tűnt el, minden nyom nélkül. McGalagony először arra gyanakodott, hogy Hermione megint távolról fog tanulni, de miután nem jöttek tőle a megszokott levelek a házi feladatokkal, a tanárnő is belátta, hogy valami nem stimmel. Miután újra átkutatták a kastély és a birtokot, elmentek a Granger házaspárhoz, de a lány ott sem járt. Már mindent szóba jöhető helyet megnéztek, Hermionénak azonban nyoma sem volt. Ezek után jelentették eltűnését a Mágiaügyi Minisztériumba, ahol Kingsley közbenjárásának köszönhetően három auror is ráállt az ügyre. Eddig azonban hiába. Minden régi ismerőshöz elmentek, kifaggatták Hermione barátait, tanárait, de senki nem tudott segíteni. Ron teljesen magába fordult, még Luna sem tudta megvigasztalni. Magát hibáztatta a történtekért, amiért olyan csúnyán beszélt a lánnyal.
Harryt azonban, saját magát is meglepve, egészen más dolog foglalkoztatott. Kénytelen volt beismerni, hogy aggódik Pitonért. A férfi is bement ugyan az auror parancsnokságra, ahol mindent elmesélt magáról és Hermionéról, de azóta ideje nagy részét a szobájában töltötte. Harry sokszor próbált bemenni hozzá, de a férfi vagy ki sem nyitotta az ajtót, vagy ha mégis, abban sem volt köszönet. Vagy ordítozott Harryvel, hogy senkire sem kíváncsi, vagy erősen whisky szaga volt, és alig bírta a szavakat kimondani. McGalagony professzor helyettes tanárt vett fel, látva Piton állapotát, így a férfi már a tanári kötelezettségeit is elhanyagolta. Harry szeretett volna segíteni, de ötlete sem volt, mit tehetne. Sipor hűségesen látogatta Piton. Takarított nála egy-egy átitalozott éjszaka után, ápolgatta, ennivalót vitt neki. De a tanár vele sem volt hajlandó beszélni, az ételhez pedig alig-alig nyúlt hozzá. Ronhoz hasonlóan neki is bűntudata volt. Ha nem dobta volna ki Hermionét a szobájából, nem történt volna ez meg. Megint hagyta, hogy a dühe irányítsa. Folyamatosan a lány hangját hallotta.
„Szeretlek Perselus” „ Perselus ne csináld”
Képtelen volt megnyugodni. Már ő is biztos volt benne, hogy Hermione nem önszántából hagyta el az iskolát, de ötlete sem volt, ki áll a háttérben. Ki akarná bántani őt? Talán Voldemort egyik régi csatlósa? Ez azonban sehogy sem stimmel. A Nagy Úr régi csatlósai Harry Pottert kapnák el,Hermionét maximum csaliként használnák, de mivel nem jelentkeztek, ezt a lehetőséget kizárta. Azok az ostoba aurorok pedig nem derítettek ki semmit…hogy is hihette, hogy tudnak segíteni? Újra és újra felidézte Kingsley arcát. A miniszterelnök döbbenete még álmában is kísértetette. Elmesélte,mi történt köztük Hermionéval, Kingsley pedig segélykérően nézett Harryékre, hogy elhiheti-e ezt a férfinak. Szánakozva és hitetlenkedve nézett Pitonra, és a férfi képtelen volt kiverni a fejéből a gondolatot, hogy ha Hermione egyszer előkerül, az emberek rosszindulatával és nemtetszésével is meg kell majd küzdeniük. Mert hogy többet nem engedi el, az biztos… Letette whisky-s poharát az asztalra, és kicsit dűlöngélve elindult a folyosón.
A diákok ámulva néztek az erősen alkohol szagú tanárukra,de szólni senki nem mert hozzá. Piton meg sem állt a griffendél klubhelyiségig,ahol a Kövér Dáma döbbentet engedte be az imbolygó professzort. Harryék alig akartak hinni a szemüknek, mikor foteljeikből felnézve meglátták Piton.
-Po..potter.Azonnal vele..velem kell jönnöd. Harry kérdőn nézett Ronra és Ginnyre, de ők csak megvonták a vállukat. Harry nagyot sóhajtott.
-Hova megyünk tanár úr?
Piton azonban nem válaszolt. Harry vonakodva ugyan, de követte tanárát. A kastély kapujáig loholt után, mire utolérte, már zihált az erőlködéstől. Piton vasmarokkal fogta meg a karját és hoppanáltak. Az Abszol útra érkeztek.Harry meglepődve vette észre, hogy egy ékszerbolt előtt állnak. Kérdőn nézett Pitonra, ő azonban újból megragadta a fiút és berángatta magával a boltba. Célirányosan haladtak a bolt végébe. Piton megállt az egyik üvegasztal előtt, és rámutatott egy gyűrűre.
-Potter, jól nézd meg ezt a gyűrűt. Ezzel fogom megkérni Hermione kezét-suttogta. Nem tudom hol van, de vissza kell jönnie, mert már lefoglaltam ezt az ékszert, és most meg is veszem. A feleségem lesz, úgyhogy vissza fog jönni. Érted, Potter? Ezért nem kell aggódni. Mert…mert vissza…vissza kell..jönnie.
Harry nem válaszolt. Nem tudta, mit is mondhatna. Mélységesen sajnálta Pitont, aki láthatóan már alig volt magánál, és nem csak az elfogyasztott alkohol miatt. Egyre csak hajtogatta, hogy Hermione vissza fog térni, mert másképp nem tudja megkérni a kezét. Harry nem mert ellenkezni, bele sem mert gondolni, mit tenne Piton, ha csak megemlítené, hogy semmi garancia rá, hogy valaha is viszontlátják Hermionét. Erre persze Harry sem akart gondolni, de annyi embert vesztett már el, akit szeretett, hogy képtelen volt ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyni. Összeszorult a torka. El sem bírta képzelni az életét a lány nélkül. Sem Ron nélkül. És Ginny…Ha Ginnyvel történne valami,abba beleőrülne. Ahogy most Piton is.. Kezdte felfogni, hogy a férfi tényleg szereti Hermionét. Így mikor Piton megkérte az ékszerbolt eladóját, hogy csomagolja be a gyűrűt, mert elviszi a leendő feleségének, arcizma sem rándult.
-Nagyon szép tanár úr. Hermione imádni fogja-mondta bátorítóan, de Piton meg sem hallotta.
Boldog mosollyal szorongatta és bársonydobozkát, miközben motyogott. Harry most sem szólt semmit, de tudta, ha visszaérnek Roxfortba, valakitől segítséget kell kérnie.
**************
Hermione arra ébredt, hogy csukott szemhéján át is bántja a fény. Mikor kinyitotta szemeit, hunyorogva körülnézett. A fény forrása nem a nap volt, a kis helységben, amiben fogva tartották, nem voltak ablakok. Egy ágyon feküdt, továbbra is lekötve csuklójánál és bokájánál fogva. A fejét nehezen tudta emelni, szája teljesen kiszáradt. Nem tudta milyen nap van, sőt a napszakot sem tudta volna megmondani. Fogva tartója ritkán látogatta meg, és még azt sem volt hajlandó megosztani vele, hogy mik a tervei a jövőre nézve. Elengedte a füle mellett Hermione kérdéseit, csak néha hozott neki némi ételt és italt. Azt sem mindig személyesen.
Volt, hogy házi manóját küldte maga helyett. Hermione még a manó nevét sem tudta, neki ugyanis tilos volt beszélnie vele. Hiába kérdezte, győzködte, a manó ügyet sem vetett rá, csak teljesítette a rá bízott feladatot. Ma azonban ismét a férfi jött el hozzá. Hermione már nem is kérdezett semmit, mohón tartotta a száját, amíg megitatták.
-Ma nem tudok veled maradni, fontos dolgom lesz, de estére visszajövök, és megbeszéljük a további sorsodat.
Hermione beleegyezően nyögött egyet, és könnyekkel a szemében nézte, ahogy a pinceajtó ismét becsukódik. Fogva tartója percek alatt átöltözött, majd hoppanált házi manójával. Egy stadionba mellé érkeztek, ahol egy dühödt bíró várt rájuk.
-Késtél-szólt fagyosan.
-Sajnálom, dolgom volt. De a meccs még nem kezdődött el, igaz? Akkor időben vagyok.
A bíró megvetően nézett végig rajta.
-Nem, de meccs előtt mindig edzünk, amiről te már két hete egyhuzamban hiányzol. Még egy ilyen és kirúglak a csapatból. És nem fog érdekelni, hogy te vagy a híres Viktor Krum.
***********
-Komolyan mondod Harry?-hüledezett Ginny.
-Sajnos komolyan. Piton teljesen elvesztette a józan eszét. Gyűrűt vett Hermionénak,és már szinte meg sem hallotta, amit mondok neki.
-Nem lehet, hogy csak a whisky beszélt belőle?
-Először én is azt hittem, de ez teljesen más. Elhiszem, hogy aggódik, de ez már túl ment ezen. Magában motyog, és mintha nem venné tudomásul, hogy Hermione eltűnt. Úgy viselkedik, mintha csak nyaralni ment volna.
Ron csak mordult egyet.
-Aggódhatnál te is, te fafej-sziszegett felé Ginny.
-Hermionéért aggódok is, de Pitonért nem fogok. Csak ő tehet erről az egészről. Ha engem kérdeztek, én már Viktort is jobban sajnálom.
-Viktort?-döbbent meg Harry. Mármint Krumot? Ő most hogy jön ide?
Ron unottan ásított egyet.
-Találkoztam vele, nem mondtam? Aznap mikor Hermione eltűnt. Kérdezte, hol van, de mondtam neki, hogy felesleges megkeresnie, mert már Pitonnal hempereg. Na ő tényleg szomorúnak tűnt. Nem is értem miért nem..
-RON!-ordított fel Harry, mire a megszólított felugrott a fotelből.
-Mi ütött beléd Harry? Rám hozod a frászt.
Harry beletúrt a hajába. Ron volt a legjobb barátja, de most kedve lett volna bemosni neki egyet.
-Nem Ron, nem mondtad, hogy aznap Krum az iskolában volt. De ami a legnagyobb baj, hogy az auroroknak sem mondtad el, pedig ez nagyon fontos információ.
Ronnak leesett az álla.
-Ugyan, menj már. Csak nem gondolod, hogy Viktornak köze lenne hozzá, hogy Hermione eltűnt? Bár…lehet, hogy megszökött vele, amit meg is tudnék érteni…
Ginny felpattant.
-Gyere Harry, ezzel a tökelütöttel nem megyünk semmire.
-Hova is kell menni?-kérdezte Ron csodálkozva.
-A minisztériumba, hova máshova?
*******
Harry és Ginny szinte repültek a minisztérium folyosóin, és még Ron is követte őket, bár végig azt hangoztatta, hogy felesleges köröket futnak. Kingsley irodájának ajtaját szinte berúgták. Kingsley meglepődve nézett fel a három, lihegő fiatalra.
-Minek köszönhetem a látogatásotokat?
Harry és Ginny egymás szavába vágva mesélték el a legújabb fejleményeket, Ron pedig inkább csöndben meghúzta magát az egyik sarokban. Kingsley egyre jobban elkomorult.
-Üljetek le-intett nekik, mikor mondandójuk végére értek.
-Légy velünk őszinte. Hiszel nekünk?-kérdezte harciasan Ginny.
Kingsley nagyot sóhajtott.
-Attól tartok, rossz hírem van.
-Micsoda?-kérdezte Harry, aki már érezte, hogy valami nagy baj történt.
-Ha jól értem, ti azt gondoljátok, Viktor Krum rabolta el Hermionét. Ha így is van, nyilván nem kürtölte világgá, tehát egyedül csak ő tudja, hol van a barátnőtök.
-Hol itt a probléma?-csattant fel Ginny. Csak meg kell találni. Minden lehetséges helyet meg kell nézni. Gondolom van háza, vannak családtagjai. Mikor indulnak az aurorok?
Kingsley nem szólt semmit, szórakozottan játszott a papírjaival.
-Mi történt?-kérdezte Harry, aki már minden idegszálával érezte, hogy megint rossz hírt fognak kapni. Csak ne Hermione-fohászkodott magában. Kingsley végre felnézett rájuk.
-Ha Hermionét tényeg Viktor rabolta el, az nagyon nagyon rossz hír. Ugyanis pár órája ért véget a Bolgár-Francia kviddicsmérkőzés.
-És ??-ordított Harry. Mondd már mi van!
-A meccs sajnos tragédiába torkollot. Viktor Krum túl magasra szállt a seprűjével, túl gyorsan, frontálisan ütközött az egyik csapattársával. A seprűje darabokra tört, ő maga pedig lezuhant.
-Melyik kórházban van?
-Egyikben sem. Nem élte túl a zuhanást. Úgyhogy, ha tényleg csak ő tudta, hova rejtette Hermionét, akkor nagyon nagy bajban vagyunk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
