Másnap reggel három fáradt nő üldögélt egy kávézóban. Rajtuk kívül csak a pultos lány volt, aki ásítozva mosogatta a bögréket. Hermione korán kelt, az idegességtől nem bírt aludni. Utólag kiderült, jól tette, mert amint leért a nappaliba, a kandalló fénye zöldre változott, és Molly Weasley jelent meg benne, aki arra kérte, kávézzanak együtt, messze az Odútól.
Hermione hagyott egy cetlit Pitonnak, hogy elmegy reggeliért. A férfi még az igazak álmát aludta, így mikor Hermione becsukta maga mögött az ajtót, csak horkolva a másik oldalára fordult. Ginny Weasley bagolyra ébredt, amit az anyjától kapott, szintén egy meghívással. Ginny álmosan mászott ki az ágyból, miközben Harrynek magyarázta, hova is megy. Mivel a fiú válaszol annyit mondott, hogy „Jó tanulást, kicsim”, Ginny szólt Sipornak is, hogy hova megy-biztos ami biztos.
Molly egyszerre hagyta az el Odút férjével, akinek be kellett mennie a Minisztériumba. Fiai még aludtak, Molly a nappaliból hallotta Ron horkolását. Miután Hermione és Piton távoztak, Ron még hőzöngött egy darabig, a szülei azonban meggyőzték, hogy igyon egy kis teát, amibe altató főzetet kevertek. Teljesen ártalmatlan készítmény volt, arra azonban elég volt, hogy a részeg Ront kiüsse. Arthur fellebegtette az ágyába, a többieket pedig megkérte, ők is feküdjenek le, ennyi elég volt egy estére. A buli, amit terveztek, természetesen elmaradt, Ginny és Harry ment csak vissza a Grimmauld térre, ott pedig gyorsan ágyba bújtak.Percy az Odúban maradt.
Senki sem akart beszélni a történtekről, mindenki zaklatott állapotban volt. Molly azonban tudta, el kell simítani a dolgokat, különben sosem lesz családi béke. Így a fiúk kizárásával a három lány összegyűlt, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. Hermione feszengve ült a széken. Még mindig rosszul érezte magát Piton megjegyzése miatt, így a beszélgetést bocsánatkéréssel kezdte. Molly azonban leintette.
-Hermione, nem kell bocsánatot kérned. Nem haragszom sem rád, sem Perselusra. Ron nagyon csúnyán viselkedett, amiket mondott rád..nem csodálkozom, hogy Perselus dühös lett.
-Én is dühös lettem, ettől még nem kezdtem el szidni Fredet.
Molly megnyugtatóan mosolygott a lányra.
-Nem szidta Fredet. És hát…valahol igaza volt. Ha Fred látta volna Ron viselkedését, nem lett volna büszke. Biztosan tudom, hogy ő elfogadta volna a kapcsolatotokat.
Hermione szeme könnyes lett. Hálásan szorította meg Molly kezét.
-Ez nagyon szép anya-szólt közbe Ginny. Ettől még valamit csinálni kell. Harry órákon át dühöngött, hol Ront szidta, hol saját magát, hogy nem avatkozott közbe. Hermione és Ron a legjobb barátja, nem fog tudni választani, és én sem. Ráadásul most már azt sem akarja, hogy Ron is odaköltözzön a Grimmauld térre, annyira botrányosnak tartja a viselkedését. Ráadásul mi lesz, ha Hermione és Piton látogatóba jönne hozzánk? Ront majd elküldjük?
Hermione lehorgasztotta a fejét.
-Nem hiszem, hogy ilyen lesz Ginny-mondta szomorúan. Perselus hallani sem akar újabb összejövetelről, és én sem tartom jó ötletnek. Sajnos elfelejtettem, hogy bár régen volt, de Ron mégiscsak a volt barátom.
-Összevesztetek?-kérdezte óvatosan Molly.
Hermione felsóhajtott.
-Nem is igazán, mert hamar ott hagytam,külön is aludtunk. Talán nem is rá haragudtam, hanem a helyzetre. Boldog voltam, hogy együtt vagyok Perselussal, de úgy tűnik, ennek az az ára, hogy elveszítsem az egyik legjobb barátom. Perselus sosem fog megbarátkozni az én társaságommal….annyira nehéz. Senkit nem akarok elveszíteni..
-Nem is fogsz-nyugtatgatta Ginny. Én majd beszélek Harryvel, anya pedig jó alaposan megmossa Ron fejét. Te csak azzal foglalkozz, hogy kibékülj Pitonnal. Épp, hogy összejöttetek, élvezzétek már egy kicsit. Luna holnap érkezik hozzánk, talán így majd Ron is megenyhül. Jut eszembe, mikor mentek a szüleidhez?
-Ma délután hoppanálunk. De nem igazán tudom, mire számítsak. Persze nem a szüleimtől félek, tudom, hogy ők elfogadják majd a választottam. Azt nem tudom, hogy én visszajövök-e Perselussal.
-Ezt meg hogy érted?-vonta fel a szemöldökét Molly.
-Nem igazán jött szóba, hogy együtt élünk-e. A Roxfortos dolgaim persze most Perselusnál vannak, de azokat haza viszem, hiszen nagy részére már nem lesz szükségem. A ruháimat szinte mind kinőttem, így azok sem maradnak. De nem tudom, hogy a látogatás alatt összepakoljak-e, mert erről még nem beszéltünk.
-Akkor azt hiszem, békülés után erről is döntést kellene hoznotok. Én beszélek Harryvel, hogy mi legyen Ronnal és a költözéssel, anya te meg…te csak mond el a véleményed Ronnak, az bőven elég lesz neki.
Molly ránevetett a lányára, és búcsúzóul megölelte. Hermione érezte, hogy kicsit megkönnyebbült, de még mindig előtte állt egy nagy beszélgetés,amitől jobban félt, mint egy vacsorától Ron Weasley-vel.
**********
Piton nem volt már dühös, de azért elég tartózkodóan viselkedett. Mikor Hermione visszaért, megkérdezte a lányt, hol a reggeli, amiért elment, már régen tudta, hogy nem mondott igazat. Nem haragudott érte, sejtette, hogy Molly Weasley nem fogja annyiban hagyni a történteket. Hermione elvörösödve mesélte el, hogy merre járt, Piton azonban nem reagált. Nekiállt teát főzni, miközben Hermione pirítóst csinált.
-Talán illene valamit vinni a szüleidnek, nem?-törte meg Piton a csendet.
Hermionét elöntötte a boldogság ezekre a szavakra. Igaz, hogy a férfi alig szólt hozzá, tőle ez mégis egy békülő lépés volt. Ezekhez a dolgokhoz hozzá kell majd szoknia, ezzel tisztában volt..Piton nem az az érzelmes fajta, de a maga módján mégis mindig kifejezte, hogy szereti őt. Ennek elégnek kell lennie.. Hermione nem válaszolt, csak odabújt a férfi hátához, és mélyen beszívta az illatát. Piton ellágyult ettől a mozdulattól, megfordult és átölelte a lányt.
-Jaj te kis buta. Már azt hittem sosem jössz ide hozzám-suttogta a fülébe, és Hermione érezte, hogy libabőrös lesz.
Hogy lehet rá ekkora hatással pár szó? Talán mert a szeretett férfitől származik.. Hermione felugrott a konyhaszekrényre, majd incselkedve közelebb húzta a férfit.
-El fogunk késni-nyögte Piton, ám ennek ellenére megtette, amire Hermione vágyott…
************
Bár nem voltak túl régóta együtt, Piton azt hitte, már mindent tud Hermionéról. Most mégis döbbenten, tátott szájjal állt a lány régi szobájában.
Ha valaki megkérdezte volna, milyennek képzeli el a kis eminens szobáját, azt válaszolta volna, hogy biztos egyszerű, visszafogott, de stílusos. A szoba, aminek a közepén állt, meg sem közelítette ezt az elképzelést. Hermione ágya óriási volt, rózsaszín baldachinnal körülvéve. Puha ágynemű és díszpárnák csábították az embert pihenésre. A többi berendezés is a kényelmet kívánta szolgálni: párnázott fotelek, ülőpárnák jelentették a bútorzatot. Az egész szobát félhomály uralta, köszönhetően a bordó sötétítőfüggönyöknek. Piton azt hitte volna, ez egy öt éves kislány szobája, nem egy felnőtt nőé,akin nem hogy rózsaszínt, de világos ruhát sem sokszor látott. Hermione a háta mögött kuncogott.
-Nem erre számítottál, igaz?-kérdezte nevetve.
-Valóban nem. Hermione…neked ez tényleg tetszik?-kérdezte Piton hitetlenkedve.
Hermione leült az egyik fotelbe, Perselus pedig fintorogva ugyan, de követte.
-Az iskolában nem sokat láthattál belőlem-kezdett bele a lány. Ott ugye mindig talárban vagyok, ami kötelezően fekete. Még a szünetekben is jobban szerettem az iskolai egyenruhát, azon egyszerű okból, hogy sokkal kényelmesebb. De tény és való, hogy ennél én sokkal színesebb vagyok. Persze nem ennyire, mint ez a szoba…ez már nekem is giccses, de nem tartottam fontosnak arra a pár hétre átrendezni, amíg hazajártam iskolaidőben. Ez még szó szerint a rózsaszín lányszobám. Már nem bírnék itt élni hosszútávon, úgyhogy majd el kell gondolkozzak, milyen legyen az új stílusa a szobámnak.
Piton furcsálkodva nézett rá.
-Nem azt mondtad, hogy rövid távra nem érdemes átrendezni?
-De igen. De hát most még nincs munkám, tehát ki tudja, hogy meddig leszek itt.
Piton szomorúan nézett a lányra.
-Hermione, ez azt jelenti, hogy…nem költözöl végleg hozzám?
Hermionénak elkerekedtek a szemei.
-Ezt szeretnéd? Én nem is hittem volna..eddig nem hoztad szóba, hát gondoltam…
Piton megkönnyebbülten elmosolyodott.
-Tehát ez a baj? Azért nem hoztam szóba, mert én természetesnek vettem, hogy együtt élünk majd innentől kezdve. Amikor Krum elrabolt..azt hitem sosem látlak többet. Akkor elhatároztam, hogy soha nem engedlek el. Továbbra is így gondolom. Persze csak ha te is.
Hermione annyira meg volt hatva, hogy alig látott a könnyein át. Így csak bólintani tudott, de a férfi így is értette ki nem mondott szavait.
Piton maga is meglepődött, milyen kellemes estéjük van. A Granger házaspár kicsit ugyan tartózkodó volt, de kedvesen és udvariasan bántak a férfival. Kérdezgették a munkájáról, és hogy hogyan érzi magát náluk. Annyira őszintén jött ez belőlük, hogy Piton nagyon hamar megkedvelte őket. Még a kínos témákat is sikerült megbeszélniük.
-Na és mondjátok-fordult feléjük Mrs.Granger a desszert előtt. Mik a terveitek?
Hermione elpirult, de állta anyja tekintetét.
-Odaköltözöm Perselushoz. Így kicsit ugyan messze leszek tőletek, de bármikor hazahoppanálhatok. Jövünk majd látogatóba, ezt megígérem.
Mrs. Granger finoman rámosolygott Pitonra.
-Ezt remélem is-mondta kedvesen. Furcsa, hogy a kicsi lányunk felnőtt, és egy férfivel fog együtt élni.
-Még nekem is-mondta Hermione. De minden rendben lesz, anya.
-Tudom édesem, mindig is meg volt a magadhoz való eszed. De azért aggódom..majd ha anya leszel, megérted.
Piton az utolsó szavakra félrenyerte a borát, és eszeveszett köhögésbe kezdett. Mr. Granger kedélyesen hátba vágta párszor, de alig tudta a nevetését visszafojtani.
-Egyenlőre a költözéssel foglalkozzunk-nyögte ki Piton, mikor már újra kapott levegőt.
-Van valami, amitek hiányzik otthonról? Mit szeretnél elvinni?-kérdezte Mrs. Granger.
Hermione kérdőn nézett Pitonra.
-Ezt még nem igazán beszéltük meg, és a konyhában sem néztem körül.
-Nem szoktam főzni, általában a Roxfortban eszek, vagy hozatok ételt. Így a konyhámban szinte semmi nincsen, csak tányér és pohár-felelte kicsit feszengve Piton.
Hermione szülei váltottak egy gyors pillantást, majd mindketten felálltak az asztaltól.
-Gyertek velünk-intettek.
Herimone és Piton csodálkozva követték őket egy kis szobáig. Mikor Hermione benézett az ajtaján, tátva maradt a szája. Minden ott volt, amire egy háziasszonynak szüksége lehet. Hűtő, mosógép, tűzhely, kávéfőző, edények.
-Ez honnan van anya?-kérdezte a lány még mindig ámélkodva.
Az anyja finoman megfogta a karját.
-Mindig is tudtuk, hogy egyszer eljön ez a nap, és önálló életet kezdesz. Férfival, vagy egyedül, teljesen mindegy, tudtuk, hogy ezekre szükséged lesz. Így apránként el kezdtük összegyűjteni.
-Mikor Ronnal jártam, ezt nem is említettétek-jegyezte meg csendesen Hermione.
-Ne haragudj érte kicsim, de mindig is sejtettük, hogy Ronnal nem leszel sokáig együtt. Kedves fiú, ez igaz, de hozzád teljesen más férfit képzeltünk el.
-Mint én?-hitetlenkedett Piton.
Mrs. Granger felnevetett.
-Nem igazán ért bennünket meglepetés, mikor megtudtuk, hogy Hermione idősebb férfit választott. Ő intelligens, okos lány, képtelen lenne egy éretlen fiú mellett megállapodni. Hogy egykori volt tanárát választotta, ez mástól talán meglepő lenne, tőle azonban teljesen logikus és várt döntés.
Piton nagyon örült neki, hogy így látják a szülők. Bár nem mondta volna ki sosem, félt tőlük és attól, hogyan fogadják majd. De az este tökéletesre sikerült. Segített Hermionénak összezsugorítani az ajándékokat, majd hosszasan búcsúzkodtak. Látta, hogy a lánynak könnyes szeme. Bár megértette, nem tudta átérezni helyzetét, ő örült, mikor végre elhagyhatta a szülői házat. Mivel a zsugorítás túl sokáig tartott, így megegyeztek, hogy Hermione szobájában maradt holmiját pár napon belül a lány elviszi. Bár Piton jól érezte magát, nem bánta, hogy nem kell vele tartson. A családtag jelzőt hálásan fogadta, de nem érezte, hogy könnyen belerázódik majd. Mindketten elégedetten hoppanáltak haza, arra gondolva, hogy végre valami jól is sikerült, és legalább két támogatójuk van.
A Fonó sorra érve azonban hamar kiderült, ez a nap sem telt el kellemetlen meglepetés nélkül. Otthonuk ajtaja előtt a lehető legfurcsább páros üldögélt. Látványukra Piton hátrahőkölt, és káromkodott egy nagyot, Hermione pedig hitetlenkedve csóválta a fejét. Ha valamit nem akart ma látni, akkor az Draco Malfoy szemtelen vigyorgása és Ron Weasley égővörös üstöke volt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
