Hermione nem hitte volna, hogy ezen a napon még valaminek őszintén örülni fog.De tévedett.Viktor Krum látvány először sokkolta, aztán minden porcikáját átjárta a boldogság. Szinte repült a férfi felé,aki ölbe kapta és megszorongatta. Hermione elégedetten simult Viktor mellkasához, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Itt a megmentője!
A jelenetnek volt jó pár szemtanúja. A legtöbb diák megmosolyogta a boldog viszontlátást, kivéve persze a mardekárosokat, akiktől csak egy fintorra futotta. Draco és Ginny egy cinkos, amolyan „rá fért már Hermionére” pillantást vetettek egymásra,McGalagony pedig magában somolygott. Jól emlékezett még a négy évvel ezelőtti”sztárpárra”.
A Roxfort eminens diáklánya és a bolgár kviddicsező tini szerelmét még az újságok is megírták, a karácsonyi bálon pedig olyan hatásos volt a belépőjük, hogy még a tanárok is elámultak. A Roxfort 50 legnagyobb pillanata közt biztosan ott van, mikor a bozontos, mindig okoskodó lány,akin vagy átnéztek, vagy lenéztek származása miatt,olyan királynői magatartással lépkedett be a világhírű Krum mellett, hogy egyeseknek oda kellett még párszor nézniük, hogy egyáltalán felismerjék Hermionét. A lány hirtelen a figyelem középpontjába került, erre pedig csak rátett elegáns ruhája, és precízen elkészített sima, fényes kontya.
Viktor Krum mindig is mogorva, magának való embert volt. Nem sok embernek sikerült a közelébe férkőznie, de Hermione már első pillanattól a hatása alá vonta. Imponált neki a lány határozottsága, hogy nem omlott a karjaiba rögtön, ahogy a többi tini lány. Tetszett neki az is, hogy mennyire komoly, eltökélt és tehetséges fiatal kora ellenére. Az elmúlt négy évben nyomon követte Hermione életét, bár erről a lány nem tudott, és ideje sem lett volna ezzel foglalkozni. A háború, a bujdosás, minden mást elfeledtetett vele.
De most béke volt, és Viktor eljött hozzá. Kamaszkori kapcsolatuk nagyon szép volt. Sétálgattak, beszélgettek, órákat töltöttek azzal, hogy megtanítsák a másikat a saját nyelvükön pár szóra, és rengeteget nevettek egymás kiejtésén. Hermione tőle kapta élete első csókját, és nem bánta meg. A férfi gyengéd volt és érzéki, Hermione minden porcikája beleremegett, ha csak hozzáért. A lány fiatalkora és a kevés idejük miatt nem mentek tovább, de vágytak rá. Sokáig.
Egy darabig még leveleztek, sőt Fleur esküvőjén találkoztak is, de Hermionénak akkor már ott volt Ron. Szép lassan eltávolodtak egymástól, egyre ritkultak a levélváltások, az esküvőt leszámítva 2 éve nem beszéltek egymással. Mégis,mintha tegnap lett volna, hogy elbúcsúztak egymástól. Egy pillanat alatt visszamentek az időben négy évet, és újra az a két, gondtalan fiatal lett belőlük, akik akkor voltak. És már Ron sem volt az útjukban.
Hermione égett a vágytól, hogy mindent elmeséljen Viktornak, és ő is kíváncsi volt, mivel töltötte a fiú az elmúlt időt. Még egy darabig ölelték egymást, aztán Hermione reggelizni invitálta Krumot, aki kézségesen leült a griffendélesek asztalához.
A nézelődők lassan szedelőzködni kezdtek, kivéve egy embert. Perselus Piton továbbra is ott állt, ahol eddig és meredten nézte a nevetgélő párocskát. Arra gondolt, az sem lenne gond, ha Voldemort most feltámadna, mert a benne tomboló haraggal könnyedén végezne vele.
Pár órája még őt ölelelte, csókolta a lány, rá nézett vágyakozva, hozzá simult… Most pedig Viktor Krummal flörtölget…Kedve lenne odamenni és a lányra üvölteni, hogy mennyire megalázza ezzel.De mi jogon is tehetné? Ő maga küldte el a lányt, nem is egyszer, ő volt az, aki nem engedte, hogy a közelébe jusson, ő sértegette, bántotta, rángatta..Miért is akarná őt Hermione?
Hiszen egyik oldalon ott van Viktor Krum, világhírű kviddics játékos, fiatal, gazdag, minden nő álma. És ott van a másik oldalon ő, Perselus Piton, exhalálfaló, aki elmúlt negyven,és még egy bocsánatkéréshez is gyenge. Nem is volt kérdéses, kihez fog húzni egy fiatal, okos és szép lány szíve. Piton is emlékezett a négy évvel ezelőtti bálra, bár akkor még nem figyelt fel nőként Hermionéra. Olvasta ő is a cikkeket a Hermione-Viktor-Harry háromszögről, sőt volt, hogy meg is büntette a három jó barátot, mikor ezt olvasgatták az óráján. Akkor nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget.
Most azonban másra sem tudott gondolni, csak egy zöld ruhás lányra, aki egy éjszakára hercegnő lett a közismert hercege oldalán. Ez akár egy mesébe is illhetne, Piton pedig keserűen gondolt arra, hogy egyik mesében sem van olyan, hogy a hercegnő elhagyja a jóképű királyfit, hogy egy mogorva öregemberrel lehessen. Főként, hogy az öregember minden eszközt megragadott, hogy minél messzebbre űzze magától a hercegnőt. És mindennek a tetejébe ő fogja nekik betanítani a táncot,amit ismét egymással lejthetnek majd el valentin napon.Nem bírta tovább nézni őket, a reggelitől pedig végképp elment az étvágya, ezért suhogó talárral kivonult a nagy teremből.
Ginny és Draco kicsit távolabb ültek Hermionééktől, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. Ginny, akár csak Hermione első alkalommal, meg volt döbbenve, mennyire értelmes és jó beszélgetőpartner Draco.
-Mit keres itt Viktor?-kérdezte a lány két falat pirítós közben.
-Nem teljesen tudom-válaszolt Malfoy.Épp ide tartottam, mikor összefutottunk. Odamentem hozzá köszönni, de rögtön azt akarta tudni, merre van Hermione. Ekkor láttam meg Cho-t, és megkérdeztem Viktort, meddig marad. Mikor kiderült, hogy a bál idején még itt lesz, gyorsan rákérdeztem, elkísérné-e Hermionét. Be sem fejeztem a mondatot, mikor már rávágta, hogy igen. Úgyhogy van egy olyan sejtésem, hogy miatta jött vissza. Nem bánnám, ráférne Hermionéra egy rendes srác. Úgy értem Ron is azt volt, persze, csak..
-Nem kell mentegetőznöd Draco-legyintett Ginny. Ron tényleg egy tuskó néha, és teljesen igazat adok Hermionénak, amiért szakított vele.
-Nem fogja őt zavarni, hogy Krum itt van?
-Nem hiszem, neki már Luna tetszik. Ezt persze nem mondta, de szerintem már mindenki tudja. Lunának is tetszik, de ő nem fog lépni. Ami nagy kár, mert ha a bátyámra vár, lehet,hogy megőszül, mire egyáltalán randira hívja.
Malfoy ránézett Hermionéra és Krumra.
-Azt hiszem-mondta vigyorogva-Hermionénak nem kell majd ilyen sokat várnia.
******
Hermione életében először unta a tanóráit. Minden gondolata Viktor körül forgott, és még az sem zavarta, hogy folyamatos vigyorgása miatt Harry és Ron egyfolytában cukkolja. Már csak pár óra, és végre a fiúval lehet-felkészült egy maratoni beszélgetésre. Sőt, este még táncolni mennek, igaz, csak próbára. Amit Piton tart majd…
Rögtön alább hagyott a jókedve. Nem felejtkezett el a férfiról, de próbálta minden figyelmét Krumnak szentelni. Pitonnal miért foglalkozna? Őt úgysem érdekli, Viktorral pedig olyan jól kijöttek egymással. Ráadásul már nyelvi problémáik sincsenek, a négy év alatt angol tudását tökéletesre fejlesztette. Hermione nem győzött csodálkozni, mennyit változott, és nem csak a kiejtése. Többet mosolygott, amitől máris barátságosabb lett az arca. Közvetlen volt és beszédes, ami nagyon tetszett a lánynak. Próbált az első csókjukra gondolni, de a szeme elé folyton egy másik kép úszott be.
Szintén egy csók jelenet, de egy idősebb, érettebb férfival.. Nem tagadta, Piton érintése és csókja minden idegszálára hatással volt, élvezte az együttlétet vele. Ugyanakkor be kellett látnia, a férfi mellett nincs jövője. Hiszen nem is akarja őt! Ezt egyértelműen kijelentette. Miért foglalkozik akkor mégis vele?El kéne végleg felejtenie.Talán Viktor segít majd ebben.
Mire feleszmélt, kicsöngettek. Hermione ledöbbent saját magán. Egyik férfi sem a párja, az órákon viszont már így sem tud figyelni.Nem lesz ennek jó vége…
******
Hermione és Ginny jókat nevettek Harry arckifejezésén, mikor szóltak neki, hogy este táncpróba van. A fiú nem szeretett táncolni, ezt is csak Ginny kedvéért vállalta. Attól sem lett vonzóbb a program, hogy kiderült, Piton fogja betanítani nekik a keringőt. Mikor Ginny szólt neki, hogy indulniuk kell, azt kívánta, bár egy ismeretlen senki lenne, akik elvegyülhet a többi diák között a bálon. Mivel azonban elkövette az aprócska dolgot, hogy legyőzte Voldemortot, nem vonhatta ki magát a kötelességei alól.
Az egész világra dühösen baktatott az átváltoztatás terem felé, és még Viktor csodával határos felbukkanása sem tudta jókedvre deríteni. Az egyik lépcsőfordulónál csatlakozott hozzájuk Luna, mire Ron fülig vörösödött, és még az egyenesen járás is nehezére esett. Ezt látva Ginny kajánul odasúgta Hermionénak, hogy kíváncsi lesz, hogy fog a fiú táncolni ilyen lábakkal. Hermione prüszkölve nevetett fel, és még az sem zavarta, hogy Ron megrovó pillantásokat vet rá. A vidám társaság beszélgetve várakozott a teremben, még a máskor hallgatag Krum is lelkesen bekapcsolódott.
Már Harry is kezdett feloldódni,mikor Piton megérkezett. Nem tehettek róla, de a tanár jelenléte rontott a hangulatot. Piton ezt vagy nem vette észre, vagy nem foglalkozott vele. Egyetlen pálcasuhintással a fal mellé söpörte az asztalokat, helyet adva így a táncnak.
-Álljanak fel párokban-mordult rá a társaságra. Egyszer fogom megmutatni a lépéseket, külön a fiúkét, külön a lányokét. Aki csak mosolyogni mer, annak egy heti büntetőmunka lesz a jutalma.
Piton kissé mereven, mosolytalan arccal forgott és lépkedett, mindenkinek komoly erőfeszítésébe került, hogy ne nevessen fel hangosan, annyira abszurd volt a látvány.Szerencsére mindenkinek sikerült arcizmait megfékezni, így büntetés nélkül úszták meg a bemutatót.
Annál nagyobb volt a nevetés, mikor kiderült, hogy bár Harry és Ron sem táncolnak valami profin, Krum egyenesen borzalmas. Nem volt jó a tartása, és folyton elvétette a lépéseket. Szerencsétlen Hermione perceként szisszent föl, olyan gyakran lépett a fiú a lábára. Nem szólt ugyan semmit, arcán azonban látszott-nem így képzelte el a próbát.
Piton gúnyos mosollyal nézte Krum ügyetlenkedését, egy percig sem titkolva, mennyire tetszik neki, hogy így alakultak a dolgok. Eszébe sem jutott rászólni a többiekre, hogy ne nevessék ki, mert szíve szerint ő is a képébe röhögött volna. Nahát, a híres kviddics játékos sem tökéletes!
Hermionét azonban nem bírta nézni. A lány eleinte próbált udvariasan mosolyogni,de mikor már eltelt egy óra, és semmi javulás nem következett be, kezdte elveszíteni a türelmét. Négy év nem kellett egy egész keringőt eljárniuk, így nem igazán derült ki a fiú ezen hiányossága.Egyre csalódottabb lett, azt hitte, a bál felejthetetlen élmény lesz. Bár-gondolta cinikusan-ha Viktor nem szedi össze magát, akkor tényleg az lesz. Piton leolvasta ezeket az érzelmeket a lány arcáról, és megsajnálta. Közröhej tárgya lesz, ha ezt a bálon is így fogják csinálni…
Hirtelen ötlettől vezérelve megállította a próbát.
-Mr. Krum, talán nem figyelt eléggé, mikor a lépéseket mutattam, mert valahogy egyiket sem sikerült még jól megcsinálnia. Megmutatom még egyszer, utoljára, de most figyeljen, mert többet nem segítek. Ms Granger,idefáradna?
Hermione ijedten nézett a tanárra. Csak nem..csak nem vele akar táncolni? Lehetséges ez? Mivel nem akart a többiek előtt feltűnést kelteni, bátortalanul ugyan, de odasétált a tanárhoz.
Piton lassan megfogta Hermione derekát, a másik kezével pedig megfogta a lány kezét. Igyekezett közömbös arcot vágni, de a szíve hevesen dobogott. Hermione teste meleg volt, és annyira közel voltak egymáshoz, hogy érezte a lány illatát, amitől úgy érezte, felforr a vére. Hermione zavartan nézett félre, nem tudta, hogy kéne most viselkednie. Mikor elindult a zene, egy új Piton állt a társaság előtt. Most nem volt sem merev, sem tartózkodó. A lépéseket profi módon tette meg, Hermionét pedig úgy vezette, hogy a lány először biztonságban érezte magát mellette. Táncuk profi volt, precíz és nagyon szép. Aki látta volna most őket, nem hitte volna el, hogy először táncolnak. Egy egy lépésnél szorosan simultak egymáshoz, majd egyszerre távolodtak el. Hermione kecsesen forgott, Piton pedig úgy nézett rá, mint aki tüneményt lát. Férfit és nőt láttak, akik tökéletes összhangban táncoltak, és mindketten örömüket lelték benne. A zeneszám végéig senki sem szólalt meg, tátott szájjal nézték a párost. Mikor vége lett a számnak, még egy pillanatig fogták egymás kezét, majd szinte egyszerre rebbentek szét.
Piton odasétált Krumhoz, és gúnyosan odavetette neki:
-Mr.Krum. Remélem figyelt,Ms Granger ugyanis nem egy seprű,amit csak markolászni kell, és azt csinálja, amit akar. Egy társ, akit vezetni kell,gyengéden, mégis határozottan. Mondja csak, meg tud ezzel a feladattal egyedül is birkózni?
Viktor sötéten nézett a tanárra, a többiek pedig döbbenten figyelték az eseményeket. Hermione megszólalt, mielőtt a fiú válaszolhatott volna.
-Köszönjük Piton professzor a bemutatót, de majd én megmutatom Viktornak, hogyan is markolásszon,hogy nekem jó legyen.Négy éve is sikerült valahogy a bálon boldogulnunk, talán, most is sikerül majd.
-Ms Granger, kíméljen meg az obszcén megjegyzéseitől. Elhiszem, hogy tombolnak a hormonjai, de ezt nagyon megkérem, ne előttem mutassa ki.Egyébként pedig az arca nem arról árulkodott, hogy élvezné ezt a fajta közelséget Mr.Krummal. Vagy Ön örömében szisszen fel tánc alatt?
Krum és Hermione elpirultak.
-Menni fog majd Viktornak, csak gyakorolnia kell…
-Nem is hittem volna, hogy ennyire naiv Ms Granger.
Krum odalépett Pitonhoz.
-Nem táncolok rosszabbul, mint Ron, mégis engem talált meg. Szegény Luna egész éjjel borogathatja a lábát, nekik mégsem szólt be. Hallottam már Önről, a múltjáról, és hogy miket tett, de azt sosem hittem volna, hogy képtelen őszintén valaki képébe vágni, ha ki nem állhatja. Úgyhogy kérem, árulja el, mi a problémája velem?
Piton nem gondolkozott, agyát elöntötte a lila köd, mikor a fiú a múltjával jött. Ugyanolyan harag tombolt benne, mint mikor meglátta őket a nagy teremben.
-Tényleg kíváncsi rá Mr Krum? Idejön, előadja a sztárt, mikor a háború idején valahol meglapulva várakozott, hogy Voldemort eltűnjön a színről. Nézze el nekem, hogy én nem ájulok el a jelenlététől. Nem fogok hátast dobni attól, hogy megereszt egy bájvigyort, és kedvem sincs ahhoz asszisztálni, hogy megtanuljon pár egyszerű lépést, amit ennyi idő alatt már egy troll is begyakorolt volna. Nekem pedig itt kell állnom, és jó képet vágni ehhez. Ennyi volt, elfogyott a türelmem. Különben is, mégcsak nem is ebbe az iskolába jár. Mit akar? Négy évvel ezelőtt nem alélt el elég lány a csámpás járásától?
Pitonnak mégcsak arra sem volt ideje, hogy a kezét megmozdítsa, Krum már elővette a pálcáját és elordította magát.
-Extremeniento!
Piton könnyű bábként szállt hátrafele, amíg a falnak nem csapódott, majd a földre zuhant. Mire a többiek odaértek, a vér vékony csíkban csordogált a szájából, és egy óriási púp volt a fején.
Mégsem ez volt a legijesztőbb. Hanem az, hogy akárhogy rázták, szólongatták, Perselus Piton nem tért magához.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
