Hermionét mindig is zavarta, ha róla pletykáltak, de most nem tudott ezzel foglalkozni. Pedig ha viszonozta volna az őt ért pillantásokat, láthatott volna egy két érdekes arcot.
McGalagony professzor meredten nézte a Hermione-Piton párost, és azon gondolkodott, hogy örüljön a fejleményeknek vagy inkább ijedjen meg. A tanárnő nem volt buta, ráadásul ismerte Pitont. Ha a mogorva professzor segítségére siet az egyik diáklánynak, majd felkéri táncolni, ott valami nem stimmel. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy van köztük valami, de rögtön el is vette a nevetséges ötletet. Perselus Piton nem az a szerelmes fajta, Hermione pedig egy okos boszorkány, aki nem flörtölne az apja korú tanárával, mikor jól tudja, hogy tilos. Egyikőjük sem kockáztatná meg sem a jó hírét, sem a helyét az iskolában, ezt biztosan tudta. De ahogy rájuk nézett, a kis ördög csak nem hagyta békén. Látta, ahogy Hermione kipirult arccal, boldog mosollyal simul Pitonhoz, és látta Piton is, aki úgy nézett Hermionére, mintha egy csodát látna. Mindkettejüktől szokatlan viselkedés volt, ráadásul legjobb tudomása szerint még csak nem is kedvelik egymást. Hiszen valamelyik nap is egymással üvöltöztek a folyosón egy olyan nevetséges dolgon, mint egy előrehozott vizsga. És ekkor Minerva McGalagonynak az a rémisztő gondolata támadt, hogy alaposan át lett verve. Már akkor is sántított a történetük, de mivel ismerte Hermione tudásszomját és szorgalmát, elhitette magával, hogy igazat mondanak. Most azonban már ebben is kezdett kételkedni. Jobb lesz őket szemmel tartani, és alkalomadtán elbeszélget Pitonnal is, hogy óvatosan kitudakolja, van-e bármi alapja a félelmének…
Hagrid volt az egyetlen a tanári asztalnál, aki jókat mosolygott a látványon, bár valószínűleg őt inkább az elfogyasztott italok boldogították, semmint a tánc. Binns és Flitwick professzor egymáshoz közel hajolva, suttogva beszélték meg az eseményeket,Bimba professzor pedig Tommal folytatott eszmecserét. Majdnem sikerült össze is veszniük, mert Bimba professzor, hasonlóan McGalagony professzorhoz, azt szajkózta, hogy itt valami nincs rendjén, és ez nem megszokott Pitontól, míg Tom szerint nagyszerűen festettek egymás mellett. A diáksereg egyöntetűen el volt képedve.
A mardekárosok már nem nevettek, döbbenten néztek kedvenc professzoruk felé, akiről sosem hitték volna, hogy megkedvel egy griffendélest, ráadásul pont egy mugli származásút. Gyűlölködve nézték Hermionét, Pitont pedig nem tudták megérteni. Lehet, hogy Hermione gyönyörű és okos, de mégiscsak egy sárvérű, amit az arany vérhez ragaszkodó mardekárosok nem tudtak elfelejteni. Draco Malfoy kilógott a sorból, ő elégedetten vigyorgott, oda sem figyelve Cho-ra, aki viszont nemtetszését próbálta kifejteni a fiúnak. Hermione barátai voltak a legjobban ledöbbenve. Harry és Ron a lépéseket alig bírták tartani a lányokkal, minduntalanul Hermionéék felé lestek olyan tekintettel, mint akik nem tartják ép elméjűnek barátnőjüket.
A táncoló páros ezekből a tekintetekből semmit nem vett észre, annyira elmerültek egymásba. Piton valóban úgy nézett Hermionére, mint egy hercegnőre, a lány pedig annak is érezte magát a karjaiban. A táncuk most is tökéletesre sikerült, mintha évek óta erre gyakoroltak volna. Bár Hermione azt kívánta, bárcsak sosem érnének véget ezek a csodálatos pillanatok, de a zeneszám vége fájdalmasan hamar eljött. Piton elengedte a lányt, és hátrált egy lépést.
-Köszönöm a táncot, Ms Granger-mondta halkan, majd elindult a tanári asztal felé.
Hermione már nem tudott rá válaszolni, ő is az asztalok felé fordult. Ahogy a barátai felé tartott, végre feltűnt neki, hogy összesúgnak az emberek, ahogy elmegy mellettük. De annyira boldog volt, hogy nem tudott vele foglalkozni. Sajnos ezt nem tudta kivitelezni, mert ahogy leült az asztalhoz, barátai neki estek a kérdéseikkel.
-Hermione, mi a franc volt ez?-kérdezte Ron a tőle megszokott nyers stílusban.
-Ugyan mi lett volna Ron? Viktor kitörte a lábát, én meg ott álltam teljesen egyedül, szaggatott ruhában. Piton professzor pedig volt olyan kedves és kisegített. Hol itt a baj?
-Piton professzor volt olyan kedves? Hermione hallod magad? Mióta vagytok ti ilyen jóban?-kérdezte Harry, Ginny folyamatosan bökdösése ellenére.
Hermione úgy érezte magát, mint négy évvel ezelőtt, amikor Ron nekiesett, amiért Viktor Krummal jött a bálba. Hasonló volt a felállás, csak most Piton miatt hallgathatott.
-Nem kell ezt így felfújni-válaszolt barátainak. Csak egy tánc volt, és igenis hálás vagyok, amiért nem hagyott ott álldogálni egyedül, mint egy szerencsétlent. Ami neked, Ron, eszedbe sem jutott. Úgyhogy szálljatok le a témáról. Egyébként is, most nyitják ki a leveles ládákat, inkább koncentráljatok arra.
Hermionének igaza volt. McGalagony professzor belebegtette a négy, házak színeit viselő postaládákat, majd egy varázslattal elintézte, hogy nyitás után az ajándékok a gazdáikhoz lebegjenek. Mindenki izgatottan várta, hátha valaki gondolt rá. Mikor McGalagony végre kimondta a nyitóvarázslatot, levelek és kis csomagok százai repültek ki, a diákok pedig elővigyázatosan lehajtották fejüket. Izgatott bontogatásokkal telt el a következő fél óra.
Ginny megkapta Harry ajándékát, egy gravírozott karkötőt, amibe a lány neve volt belevésetve. Harry a lánytól griffendél színeiben pompázó sálat kapott. Ron felülmúlta önmagát: Luna meséi alapján csináltatott egy morzsás szarvú szapirtyó medált. Nem tudta ugyan, hogy a lány milyennek képzeli el őket, de Luna lelkesedése és ölelése meggyőzte, hogy nem tévedett nagyot.
Hermione két ajándékot kapott. Az egyiket Viktortól, egy könyvet, amiben lányoknak való varázsigék voltak: smink,haj, öltözködési varázsigék. A lány visszagondolt a bénázásra a sminkjével bál előtte, és hálásan gondolt a Gyengélkedőn fekvő fiúra. A másik ajándéka apró volt, és egy pár fülbevaló volt benne. Ezüstözött volt, nem a legjobb márka ugyan, de szép. Hermione meglepődve olvasta a címkén, hogy Dracotól kapta. A fiú felé nézett, ám ő nagyon el volt foglalva Cho-val , így úgy döntött, majd később köszöni meg neki.
Önkéntelenül a tanári asztal felé nézett, ám Piton már nem volt ott. Úgy érezte, neki is kijárna a köszönet, így kisétált a nagy teremből,hogy megkeresse a férfit. A parkban talált rá,Piton a tavat nézte elmerülve.
-Professzor úr-szólította meg félénknek.
Piton összerezzent. Mikor meglátta, hogy Hermione van ott, felvonta a szemöldökét.
-Ms Granger. Nem a nagy teremben kellene a rajongói leveleit olvasni és az ajándékaikat bontogatni?
-Azt a két köszöntést, amit kaptam, pár perc alatt sikerült elolvasnom.
-És mit keres idekint?
-Én csak..szerettem volna megköszönni a segítségét. Ha maga nincsenek, nem tudom meddig álltam volna ott eltépett ruhában egyedül….Tehát, köszönöm.
Piton fürkésző szemekkel nézett rá, de nem válaszolt.
-Tudom, hogy mindig nagyon kíváncsi vagyok-folytatta Hermione. De miért? Miért segített ki?
Azt hitte, ismét kitérő választ kap, de tévedett.
-Tudom milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni, és azt is tudom milyen állni az egész iskola előtt, miközben mindenki nevet és gúnyolódik. Nem akartam, hogy ezt át kelljen élnie.
Hermione meghatottan nézett a férfira. Annyira kedves volt tőle, holott nem kellett volna ezt tegye. Mégis..nem tudta mit mondjon. Megdöbbenve látta, hogy a férfi elmosolyodik.
-Tudja, Ms Granger, gyönyörű ma este.
Hermione nem akarta elhinni, hogy a férfi bókol neki. Öröme nem tartott sokáig, mert a férfi folytatta.
-De nem teljes a kép, azt hiszem valami hiányzik.
Hermione arcáról eltűnt a mosoly.
-Mi lenne az?-kérdezte szomorúan.
Piton közelebb lépett hozzá, csak pár centi válaszotta el a lánytól.
-Ez-suttogta, majd pálcájával egy kört írt le, miközben varázsszavakat motyogott.
Felvillanó fény után Hermione valami hideget érzett a nyakán, majd mikor lenézett, oda kellett nézzen újra, hogy elhiggye, amit lát. Piton egy nyakláncot varázsolt rá, de nem akármilyet. A lánca ezüst volt, amit fekete virágok díszíttetek, egy jóval nagyobb, de szintén fekete virág volt a medálja,ami ezüst csillámporral volt behintve.
-Ez megy a csodás ruhájához, Granger kisasszony-mondta Piton még mindig halkan.
Hermione annyi mindent szeretett volna mondani. Úgy érezte, a köszönöm szó itt már kevés, nem fejezi ki azt, amit ő érez. Annyira boldog volt, hogy attól félt, el fog szállni, a férfi pedig csak nézte őt, vágytól homályos szemekkel..
-Perselus, Ms Granger! Mit keresnek idekint?
Hermione összerezzent, és a hang irányába nézett. A látvány nem volt szívderítő: McGalagony közeledett, méghozzá mérgesen. Ez sosem jelentett jót, így nem volt véletlen, hogy Hermione aggódva pislogott hol a tanárnőre, hol Pitonra.
-Kijöttünk levegőzni-felelt a férfi szenvtelen hangon.
-Csak meg akartam köszönni Piton professzornak, hogy kisegített tánc közben-tette hozzá gyorsan Hermione.
McGalagony leplezetlenül méregette őket, de annyira póker arccal néztek vissza rá, hogy nem tudott semmi leolvasni.
-Ms Granger. Talán vissza kéne fáradnia a terembe. Az ajándékbontásnak vége, mellesleg megjelent Mr Krum is, és gyanítom, Önt keresi.
Hermione elpirult,és nem mert Pitonra nézni. A varázslatos pillanat elmúlt, így inkább hallgatott tanárnőjére, és visszament a kastélyba. Piton sejtette mi következik, és nem is tévedett.
-Mit művelsz Perselus?
-Nem értem miről beszélsz Minerva. Én csak levegőzöm, tudtommal nem tilos.
-Nagyon jól tudod, hogy nem erről beszélek,hanem Hermionéről.
-Mi van vele?-kérdezte unottan Piton.
-Ezt kérdezem én is tőled. Üvöltöztök egymással, majd felkéred táncolni, és ha ez nem lenne elég, idekint andalogtok kettesben.
-Először is nem andalogtunk, Ms Granger valóban csak meg akarta köszönni, hogy kisegítettem. De nem igazán értem, miért magyarázkodom, a magánéletem csak rám tartozik.
-A magánéleted?-rikácsolta McGalagony. Ms Grangernek sem szabadna, hogy köze legyen a magánéletedhez, és nagyon remélem, mindkettőtök érdekében, hogy nincs is.
-Minerva, nem tudom mire ez a műsor. Mint már mondtam, semmi nem történt, de még ha történt is volna, Ms.Granger nagykorú és..
-És a diákod Perselus,ami továbbra is tilos, és kirúgással járna. Neki is, és neked is. Abban a reményben kérdeztem rá a dologra, hogy majd letagadod, és megnyugtató válaszokat adsz, de úgy beszélsz, mint aki nem is titkolja. Elhiszem, hogy Hermione gyönyörű és nagyon vonzó, de ettől még nem szabadna elveszítened a fejed.
-Elég legyen-emelte fel a hangját Piton. Ne feltételezd rólam, hogy pár formás domborulat miatt képes vagyok kikezdeni egy diákommal. Sosem az ösztöneim irányítottak, ha kikezdtem volna Ms Grangerrel, az azért lett volna, mert mint embert kedvelem, és nem azért, mert vonzó nő lett!
-De azért rásegít a dologra, nem?-sziszegte McGalagony. Nem lehet letagadni, valóban felnőtt nő lett a kis eminensünk, de a diákod, és ezt ne felejtsd el, mert nem fogok a felügyelő bizottság előtt arról magyarázkodni, hogy hogyan engedhettem meg, hogy az egyik tanárom összeszűrje a levet egy diáklánnyal.
Pitonnak remegett a keze az idegességtől, de nem szólt semmit. Megértette McGalagonyt, de nem tudott megnyugodni. Hogy fordulhat ekkorát a világ? Nemrég még együtt táncoltak, majd meghitt pillanatokat éltek át itt kint, a parkban, most meg Minerva ordítozik vele, hogy hagyja békén a lányt, aki valószínűleg már Viktor karjaiban kötött ki..
A tanárnővel együtt indult vissza a kastélyba, jól lehet nem szóltak többet egymáshoz. Piton szándékosan nem nézett a diákokra, csak előre nézve tartott a tanári asztal felé. Mikor leült, akkor engedte meg magának, hogy szemével megkeresse Hermionét. Amit látott, cseppet sem volt ínyére. A lány egy asztalnál üldögélt Viktorral, és éppen önfeledten felnevetett valamin. Piton azonban azt is észrevette, hogy a lány is gyakran pillant felé, kezével pedig folyton a nyakláncával játszott. Ez megnyugtatta, bár még mindig ott volt a McGalagony probléma. Valahogy le kell szerelni, hogy ne foglalkozzon vele…Bár, állapította meg magában, táncuknak köszönhetően a pletykát már így sem tudja megakadályozni.
A következő pillanatban összerándult a gyomra. Hermione és Viktor fölálltak és elhagyták a nagy termet. Piton gyorsan körülnézett.McGalagony le volt foglalva azzal, hogy néhány rendbontót tegyen helyre, így Piton észrevétlenül kisurrant a lány után. A nagy terem ajtajában kiábrándító bűbájt szórt magára,és gyors léptekkel a pár után ment. Mikor felismert hol vannak, ökölbe szorult a keze. Viktor lakosztályának ajtaja előtt álltak.
-Viktor, tényleg nem haragszom, hogy lefekszel. Megértem, hogy a fáj a lábad, nincs semmi baj-mondta Hermione.
-És neked mik a terveid?-kérdezte Viktor.
-Én azt hiszem visszamegyek a nagy terembe, még nem is beszélgettem a többiekkel.
-Hermione, itt aludnál nálam?
Hermione meglepetten nézett a fiúra.
-Ezt komolyan kérdezed?
-Persze-felelte Viktor. Miért ne? Hisz ismersz engem, négy éve..hát elég közel kerültünk egymáshoz, szerintem egy együtt alvás teljesen rendben lenne.
Mielőtt Hermione bármit is mondhatott volna, a fiú bebicegett a lakosztályába.
-Megyek, megnézem van-e plusz ágynemű.
Piton kihasználva az alkalmat láthatóvá tette magát, amivel viszont majdnem halálra rémítette a lányt.
-Professzor, maga meg mit…
-Ms Granger.Ugye nem akar Krummal aludni?
Hermione tátott szájjal nézett rá.
-Professzor úr, jól értem? Arra kér, hogy ne aludjak itt?
-Igen-felelte zavartan Piton.
-És miért?
-Ezt hogy érti?
-Miért nem szeretné? Mert végre úgy döntött, hogy nem küzd tovább ellenem, és elfogad, mint..mint barátnője?
Pitonnak elszorult a torka.
-Ms Granger, hiszen tudja, hogy ezt nem tehetem. Nem lehet a barátnőm.
-Jól értem professzor úr? Önnek nem lehetek, de ne legyek mással sem?-kérdezte Hermione villogó szemmel. Mégis hogy képzeli? Maradjak egyedül, és várjak arra, mikor jut nekem egy egy elkapott pillanat, amikor esetleg kedves? Vagy megcsókol? Tényleg ezt szeretné?
-Persze, hogy nem, de kérem értsem meg, nekünk ez tilos, ráadásul magát is kirúghatják.
-Akkor ezt értsem úgy, hogy nem lesz köztünk semmi?
Piton szerette volna azt mondani, hogy de, hogy majd megoldják, de tudta, McGalagony és a varázsvilág sosem fogadná ezt el. Ő megszokta a kívülálló szerepét, de nem ezt szánta Hermionénak..
A lány megértette a férfi hallgatását.
-Nos professzor úr, akkor jó éjszakát!-köszönt el hűvösen, és kicsit remegő hangon, majd kinyitotta Viktor lakosztályának ajtaját.
-Hermione, kérlek, ne csináld-kérlelte Piton színtelen hangon.
De hiába. A lány kihallotta a hangjából, hogy szenved, feltűnt neki, hogy a férfi tegezi, de ez már nem volt elég neki. Így, bár neki jobban fájt, nem fordult vissza. Piton csak állt, és megkövülten, összetörten nézte, ahogy Hermione után hangos csattanással csapódik be az ajtó.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
