-Professzor úr. Maga meg mit keres itt?-hebegte Hermione.
-Ne haragudj, hogy így rád törtem, de muszáj veled beszélnem.
-Megtenné, hogy elenged? Nem kellemes a falnak préselődni-nyögte a lány.
-Persze,persze, már is.
Egy pálcaintéssel később Hermione végre fellélegezhetett.
-Köszönöm professzor úr. Most már elárulná, minek köszönhetem ezt a meglepő látogatást?
-Tudom, hogy meglepő. Nekem is az volt, hogy mennyire szűk Chang kisasszony nadrágja. Soha többet nem vállalkoznék erre.
-És most miért vállalkozott?
-Malfoy miatt. Nemrégen felkeresett a szobámban.
-Draco elment magához?-döbbent meg Hermione.
-Igen, én is így meg voltam lepődve. Aggódott érted, vagy mondhatnám úgy is, hogy értünk, bár még mindig nem tettem túl magam azon a sokkon, hogy Draco Malfoy berontott a lakosztályomba, és egyértelmű jelét adta annak, hogy mindent tud arról, ami kettőnk között történt.
Hermione lehajtotta a fejét.
-Sajnálom-motyogta. Tudom, hogy nem kellett volna elmondanom, de képtelen voltam magamban tartani. A könyvtárról viszont nem beszéltem neki.
-Igen, tudom. Azért mutattam meg, mert tudtam, hogy titokban tartod. A drága Potter barátod is mindent tud?
-Ugyan-legyintett Hermione. Már rég megpróbálta volna megölni magát.
Piton gúnyosan elmosolyodott. Óvatosan leült Hermione ágyára, a lány pedig félénken, de izgatottan csatlakozott hozzá.
-Nem fél, hogy valaki benyit?-kérdezte aggódva.
-Nem,Malfoy tartja a frontot. Az egészet ő szervezte meg,Chang kisasszony ruháját is ő hozta, de meg ne kérdezd, hogy szerezte be. Egyébként sincs baj, ha benyitnak, mert nem fogunk semmi rosszat csinálni.
-És mit fogunk csinálni professzor úr?-kérdezte csipkelődve Hermione.
-Beszélgetni. Azt szeretném, ha mesélnél magadról. A gyerekkorodról, és bármiről, amiről csak szeretnél.
Hermione eleinte zavarban volt, de aztán belejött a mesélésbe. Még Harryék sem ismerték ennyire pontosan a Roxfort előtti életét. Piton remek hallgatóság volt,élénken figyelt és néha néha belekérdezett. Látszott, hogy valóban érdekli amit a lány mesél. Órákon át beszélgettek, alaposan el is fáradtak a végére. Hermione igyekezett nyitva tartani a szemét, de érezte, hogy egyre lejjebb csúszik a feje az ágyban. Piton védelmezőn átölelte,Hermione pedig jól esően ásított egyet, és tökéletes biztonságban érezve magát álomba merült. Aludt már Ronnal is együtt, de az egészen más volt. A vörös fiú hortyogott és elterült az ágyban mellette, Piton azonban egészen más volt. Szorosan simult Hermionéhoz, miközben óvón ölelte át őt. Szája Hermione nyakánál volt, így minden lélegzetvételét érezhette a bőrén. Rég nem volt ilyen pihentető éjszakája.
Mikor reggel, boldog mosollyal az arcán felébredt, Piton már nem volt mellette, de az illatát ott hagyta az ágyban. Hermione elégedetten nyújtózkodott, és olyan boldog volt, mint még soha.
A kastély másik felében szintén nagy volt az öröm. Piton régen volt ennyire boldog, ha volt egyáltalán. Lilyvel való szerelme plátói maradt, ezért a közös alvás, összebújás kimaradt az életükből. Voltak nők Piton életében, igen, de egyik iránt érzett sem érzett semmit. Amolyan élvezeti cikkek voltak, akik szükségleteit elégítették ki. Hermione azonban más volt. Nem a testére vágyott, illetve nem csak arra. Miközben hallgatta a lányt, ahogy az az életéről mesél, elámult mennyire szerény. Rengeteg szeretetet és törődést kapott a szüleitől, ő pedig ezt olyan természetesen kezelte, mint akinek nem is kérdéses, hogy egy család ennyire összetartó. Nem lepődött meg, mikor megtudta, Hermione már a Roxfort előtt is mintadiák volt, és hogy sosem voltak igazi baráti Harryék előtt. Afféle különcként kezelték, mert inkább ment könyvtárba, mint vidámparkba. Piton ismerte ezt a típust, nem tartotta véletlennek, hogy ők egymásra találtak. Piton élvezettel figyelte, ahogy a lány elalszik a karjaiban. Próbálta a kis loknikat elsimítani a homlokából, de hiába, a lány haja, szokás szerint önálló életet élt. A férfinek még ez is tetszett. Igyekezett nem arra gondolni, hogy mi lesz ezután. Az éjszakai pillanatait próbálta örökre rögzíteni a fejében. Álmodozását halk pukkanás szakította félbe.
-Mit keresel itt Hope?-fogadta gyanakodva látogatóját.
A manó bánatosan nézett rá.
-Perselus gazdám. Azt hiszem ,baj van otthon.
*******
A griffendéles asztalnál szokatlanul nagy volt a csönd. Ásítozó és félig alvó diákok próbáltak erőt meríteni reggeli kávéjukból, de nem jártak sok sikerrel. A buli majdnem reggelig tartott, és a felsőbb évesek közül néhányan alaposan eláztak.
Ron Weasley volt az egyik. Annyira igyekezett lazának és jó fejnek tűnni Luna előtt, hogy alaposan a pohara aljára nézett. A hangulatát sikerült feldobnia vele, az egy két órás alvás azonban nem segített kijózanodni, így enyhe émelygéssel küzdött. Harry és Ginny azonban feltűnően jókedvűnek és kipihentek tűntek. Ennek láttán Hermione belekuncogott a csészéjébe, amin viszont Viktor értetlenkedett.
-Hermione, elrabolhatlak egy percre?-hallotta a háta mögül.
A lány megfordult, és örömmel vette észre, hogy Draco áll ott.
-Igen Draco, sőt, már keresni akartalak. Van még fél óra bájitaltanig. Sétálunk egyet?
Nem törődve Viktor fancsali képével, gyorsan elindultak.
-Na milyen éjszakád volt kicsi Hermione?-vigyorgott Malfoy.
-Azt hiszem Draco, köszönetet kell mondjak neked-mosolygott vissza Hermione.
-Akkor ezek szerint jól sikerült.
-Igen, nagyon. Rengeteget beszélgettünk, bár inkább csak én meséltem. Aztán Piton karjaiban aludtam el. Jaj Draco, annyira boldog vagyok!
A boldogság azonban nem tartott sokáig. Pár percen belül elkezdődött Hermione pokoljárása, amiről még csak nem is sejtette, hogy hosszú időn át tartani fog. A füvön Cho Chang közeledett hozzájuk futva.
-Draco, Hermione, de jó, hogy mind a ketten megvagytok-lihegte.
-Történt valami Cho?-kérdezte aggódva Malfoy.
-Még nem, de attól félek, fog. Padma Patil tegnap meglátta, hogy veled találkozok a kubhelyiségünk előtt, és azt is mikor éjszaka sétáltunk a parkban. Ez még nem is lenne baj, de most a reggelinél beszélgetett Parvatival, és kis híján összevesztek. Parvati ugyanis csak hajtogatta,hogy én Hermione szobájában töltöttem az éjszakát. Persze nem csendben tárgyalták meg, Levander Brown, Harry, Ginny és Ron is hallotta, és rájöttek, hogy valami nem stimmel. Mielőtt engem megkérdeztek volna kisiettem ide, hozzátok. Most mit fogunk csinálni?
Draco és Hermione riadtan néztek össze. Hogy fogják ezt kidumálni? Padma Patil látta Cho-t éjjel a parkban, Parvati pedig a szobájában. Csoda kellene ahhoz, hogy erre kitaláljanak valami megoldást.
-Hermione, Piton volt nálad éjszaka?-kérdezte félénken Cho.
Hermione ekkor ijedt csak meg igazán. Honnan tudja? Talán Malfoy avatta be? Az nem lehet,akkor nem kérdezné, hogy vele volt-e…
-Ne haragudj, hogy beleszólok-folytatta Cho kicsit felbátorodva. De a táncotok óta mindenki azt gondolja, hogy együtt vagytok. Ráadásul hallottam, hogy ma reggel McGalagony kérdezgeti a többi kollégáját, tudják-e hol volt Piton tegnap este, mert hiába kopogott nála, nem nyitott ajtót.
-Cho…én….el kell rohannom órára, Draco majd mindent elmagyaráz.
Hermione már futott is. Egyrészt be kellett érjen bájitaltanra, másrészt muszáj volt kicsit összeszednie magát. Le fognak bukni, ebben már biztos volt. Csak idő kérdése volt, mikor jut el McGalagony fülébe a hír, hogy Cho Chang két helyen volt. Tudta, hogy az igazgatónője azonnal össze fogja rakni a képet, és akkor nagy bajban lesz. Összeszorult a torka a gondolatra, hogy ki fogják csapni. Beszélnie kell Pitonnal, de ötlete sem volt, hogyan csinálja. Óra után ott maradnia is veszélyes,McGalagony figyeli őket, nem beszélve a pletykás diákseregről. Pár perccel becsöngetés előtt ért be a terembe, és gyorsan leült a hátsó padba. Nem sokkal később Draco csapzottan és kifulladva csatlakozott mellé.
Piton késve ért be,és rögtön láthatta mindenki, hogy nincs jó kedvében. Draco és Hermione csodálkozó pillantást váltottak. A professzor feladta az órai leckét, majd neki állt kiosztani a házi dolgozatokat. Majdnem mindenkire tett egy gúnyos megjegyzést,kivéve a mardekárosokat és Hermionét. Ez persze szemet szúrt mindenkinek, Hermione hallotta is a gúnyos megjegyzéseket, most azonban nem tudott ezzel foglalkozni. Az hagyján, hogy idegeskedett attól, hogy lebuknak, még Piton viselkedése is összezavarta. Azt várta volna, hogy a férfi ugyanolyan boldog és elégedett az éjszaka után, Piton azonban ugyanolyan nyers és gunyoros volt, mint máskor, ráadásul Hermionére is csak egy futó pillantást vetett. A lány nem tudta maga előtt titkolni csalódását. Titokban kell tartaniuk ami történt, ez világos, de azért ezt túlzásnak tartotta.
Nem sokáig tudott gondolkodni a problémán, mert Piton rendhagyó módon az óra közepén felállt az asztalától, és hangosan megköszörülte a torkát,amire mindenki felkapta a fejét.
-Szeretnék szólni a diákjaimnak, hogy elmarad a hétvégi RAVASZ felkészítő. Diákjaim alatt persze a mardekárosokat értem.
-És mikor lesz bepótolva az óra, professzor úr?-nyavalygott Pansy.
-Nem tudom Ms Parkinson, amint visszajöttem, ma ugyanis elutazok egy kis időre. Mindenkit értesíteni fogok, hogy a hétfői bájitaltan óra meg lesz-e tartva.
Óra végéig mindenki csöndben dolgozott, Hermione pedig igyekezett nem teljesen kétségbeesni. Mi folyik itt? Piton rá sem néz, majd ridegen közli az osztállyal, hogy elutazik? Hova? Miért? Miért nem szólt neki? Vajon mi történhetett? Kicsöngetéskor szándékosan hosszasan bíbelődött a könyveivel, de ezúttal szerencséje volt, senki nem figyelt rá. Mikor végre mindenki távozott, odament a tanárhoz.
-Tanár úr. Azt hiszem, van egy kis baj-mondta bátortalanul.
Piton fáradtan ránézett.
-Mi a baj?
-Tudják, hogy nem az igazi Cho volt nálam este. Már egyre többen kezdik sejteni, hogy mi történt, és McGalagony is gyanakszik, mert nem találta magát tegnap a szobájában.Én pedig nem tudom mit mondjak.
-Hermione, egyszerűen ne mondj semmit. Tarts ki az állításod mellett, hogy Cho Chang volt éjjel a szobádban, és végig beszélgettek.
-De ezt senki nem fogja elhinni nekem! Mert ezalatt az idő alatt látták Dracoval is sétálni és..
-Hermione-szakította félbe Piton kicsit emeltebb hangon. Ne haragudj, de erre most se időm, se energiám, készülnöm kell, nemsokára indulok is, szóval ha nincs más, én távoznék.
-Hova megy?
Piton kicsit elhúzta a száját, de azért válaszolt.
-Van egy-két személyes ügyem, amit el kell intézzek. Ha visszajöttem, majd megbeszéljük. És most ne haragudj, de tényleg nem érek rá…
Hermione mélyen megbántva érezte magát, de nem mutatta, csendesen csukta be maga után az ajtót. Draco a folyosón várta és együttérzően nézett rám.
-Számítottam rá, hogy ilyen arccal fogsz kilépni-magyarázta. Láttam, hogy Piton nagyon rossz hangulatban van. Mi baja?
-Fogalmam sincs-válaszolt dühösen Hermione. Nem mondta el, csak hogy elmegy és kész. Az újabb pletykára nem is mondott semmi, csakhogy ne magyarázkodjak senkinek.
-Ez furcsa-ráncolta a homlokát Draco. De lehet, hogy tényleg csak közbejött valami fontos, és majd mindent megmagyaráz.
-Nem az a baj Draco. Az a baj, hogy még most sem érzi úgy Piton, hogy megosztaná velem az életét.
*****
Estére Hermione már teljesen ki volt borulva. Hogy elterelje a gondolatait, lement a könyvtárba, de most először csak ült a könyvei fölött, nem tudott koncentrálni. Piton nem jelent meg a vacsorán, így sejtette, hogy már elment. De vajon hova? És miért? Nem hagyták nyugodni a kérdései, amikre válaszokat akart kapni, azonnal. Mi van, ha bajban van? Utána kellene menjen…de hol keresse? Talán meglátogathatná otthon, hátha hazament. Harry mesélte, hogy régen a Fonó soron lakott, ott talán megtalálja.
Újra kölcsönkérte Harry köpenyét, ami alatt észrevétlenül ki tudott surranni a kastélyból.”Perselus Piton Fonó sori lakása”-gondolta, majd a jól ismert perdülés után ott találta magát egy szűk, piszkos is utcában. A ház, ami előtt állt, szegényes volt és alaposan le volt lakva. Hiába kopogtatott, senki nem nyitott ajtót.
-Évek óta nem lakik ott senki-mondta neki valaki a közelében.
Hermione oldalra fordult, és szembe találta magát egy idős asszonnyal, aki valószínűleg a szomszéd volt.
-És tudja esetleg, hogy hova költöztek?-kérdezte Hermione reménykedve.
-Csak egy valaki lakott itt, Perselus. Születése óta ismertem őt is, meg a szüleit is. Pár éve már csak ő lakott itt, de nemrég elköltözött. Ha jól tudom, az anyja egykori házába, a Prince kúriába.
-Köszönöm szépen-hadarta Hermione, és már a kúriára gondolva hoppanált.
Hermione nem tudta, hogy jó helyre jött-e, de azért bekopogtatott a nagy faajtón. Hatalmas kő esett le a szívéről, mikor Hope nyitott ajtót.
-Hope-örvendezett. Ezek szerint jó helyen járok. Itthon van Piton professzor úr?
-Nincs-cincogta ijedt hangon a manó.
-Hope! Ki van itt?-hallott a lány női hangot valahol Hope háta mögött.
Hermione kíváncsian leskelődött befele, de a hang forrását nem látta.
-Ki van itthon Hope?-kérdezte.
Hope ajka megremegett, és halkan, de azért hallhatóan válaszolt.
-A ház úrnője.
-A ház úrnője?-hüledezett Hermione. Úgy érted, Piton anyja?!
-Nem kisasszony. A ház úrnője nem Perselus gazdám édesanyja. Hanem a felesége.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
