Harry és Ron tanácstalanul üldögéltek klubhelység kényelmes kanapéján. Legjobb barátjuk, Hermione, már fél órája fent zokogott a hálótermében, nekik pedig fogalmuk sem volt, mi baja van. Éppen varázslósakkot játszottak, amikor a lány zaklatottan rontott be a klubhelyiségbe és egy szó nélkül felrohant a szobájába. A két fiú hiába kérte meg Parvatit, hogy kérdezze ki őt, mi a baj, a lány nem volt hajlandó elmondani. Mivel ők nem mehettek fel, arra vártak, hogy Ginny visszatérjen a könyvtárból,hátha ő sikerrel jár.
Hermione képtelen volt megnyugodni. Azt hitte, egy újabb büntetőmunkával megússzák Pitonnal a kis kalandjukat, de mikor a tanárnő választás elé állította, teljesen kétségbeesett. Tanulmányai vagy Piton-hogy is tudna választani két számára ennyire fontos dolog között? McGalagonyt azonban nem hatotta meg Hermione tipródása, választ várt. A lány hiába pillantott Piton felé, a professzor nem nézett rá. Szerette volna vele megbeszélni a dolgokat, erre azonban nem volt lehetősége. Persze nem volt kérdéses, hogyan dönt, még akkor is, ha ez fájt neki. Mindig is a tanulmányai voltak a legfontosabbak, és most pár hónappal a RAVASZ vizsgái előtt képtelen lett volna otthagyni az iskolát. Lehajtott fejjel motyogta el McGalagonynak, hogy természetesen szeretné folytatni a tanulást,és ezért bármiről lemond. McGalagony csak egy bólintással vette tudomásul,Piton azonban felpattant, és „akkor mindennel végeztünk is” felkiáltással elhagyta az irodát. Mire Hermione leért a kőlépcsőn, a férfinek már nyomát sem látta. Bocsánatot akart kérni tőle, elmagyarázni, hogy miért is döntött így,de Piton nem akarta neki megadni ezt a lehetőséget, ígérete miatt pedig többet nem beszélhetett vele. Mire a griffendéles klubhelyiséghez ért, már potyogtak a könnyei. Bánta a döntését, el sem bírta képzelni, hogy Piton kilép az életéből. Harryékre ügyet sem vetve rohant fel a hálótermébe, hogy párnájába temetkezve sírhassa álomba magát, hátha reggelre csoda történik, és minden helyrejön.
Piton nem hitt ebben a csodában. Megfagyott az ereiben a vér, mikor McGalagony választás elé állította Hermionét. Ezt persze nem mutathatta, de visszafojtott lélegzettel várta a választ. Nem lehetett volna azt mondani, hogy meglepődött. Ismerte a lányt, tudta, hogy nem fogja őt választani a tanulás helyett, mégis csalódott volt. Egy röpke pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy mégis másképp dönt. Mikor meghallotta Hermione válaszát, gyorsan elhagyta az igazgató irodát. Sejtette, hogy a lány utána megy, ezért egy rejtett folyosón tette meg az utat az lakosztályáig. Komolyan megijedt tőle, hogy apró darabokra átkozza a laborját vagy a szobáját, így elfoglaltság után nézett, de nem tudott koncentrálni. Szerette Hermionét, kár lett volna tovább titkolnia maga előtt. Együttlétük csodálatos volt. Nem tudott volna olyat mondani, amit nem szeret a lányban. Okos volt, tehetséges, melegszívű,kedves és gyönyörű. Akárcsak Lily…
Piton beletúrt a hajába. Annyira hasonlít a két nő, ez pedig teljesen összezavarta. Talán Lilyt látja Hermionében? A lány csak egy pótlás számára? Nem,érezte, hogy ez nem így van. Sokban hasonlítottak igen, de sok mindenben különböztek is, és Piton tudta, Hermionét úgy szereti, ahogy van,nem csak a hasonlóságok miatt. Mit kellene tegyen? Hermione döntött,ami azt jelenti, többet nem is beszélhetnek egymással. Hogy fogja ezt kibírni?Érezte, hogy lassan becsavarodik, neki látott hát a bájitalfőzésnek, hátha végre el tudja terelni a gondolatait.
McGalagony professzor sem ugrált örömében. Hermione ugyan megígérte, hogy többet nem beszél Pitonnal, de neki ez nem volt elég.
-Mi aggaszt ennyire Minerva?-kérdezte egy derűs, de aggódó hang.
McGalagony örült hogy az egykori igazgató visszatért a portréjába, szüksége volt a tanácsaira.
-Albus-sóhajtott nagyot. Kezdem azt érezni, hogy rossz ötlet volt, hogy én legyek az igazgató.
-Kedves Minerva, mégis miért gondolja ezt?
-Kezd kicsúszni a talaj a lábam alól. Úgy érzem…úgy érzem Perselus és Ms Granger között van valami, és ez megijeszt. Első évem igazgatóként, és az egyik tanár összeszűri a levet a diákjával. Hogy történhetett ez? Ms Grangerrel ugyan megígértettem, hogy többet nem beszél Perselussal,de nem hiszem, hogy ezzel megoldottam volna ezt a problémát.
-Nem, én sem hiszem Minerva.
-Akkor mond meg Albus, mégis mit tegyek?
Albus Dumledore feszengve állt a portréjában. Régen el kellett volna mondja a tanárnőnek az igazat.
-Minerva,kérlek menj oda a régi merengőmhöz. A fölötte lévő polcon vannak az emlékeim. Van egy Olivander/Perselus feliratú. Kérlek öntsd bele a merengőbe, és nézd meg ezt az emlékem. Már régen meg kellett volna mutassam, nem halogathatom tovább.
McGalagony megtette,amire Dumbledore kérte, így pár pillanattal később már az emlékeiben járt.
A helyszín nem változott, az igazgatói irodában volt. Dumbledore azonban nem a portréjában volt, hanem az íróasztala mögött ült és egy fontos levelet írt a minisztériumnak. Munkáját halk kopogás szakította félbe. Dumbledore „szabad”jára egy fáradt és gondterhelt varázsló lépett az irodába.
-Isten hozta Olivander-mosolygott Dumbledore. Mi járatban ilyen késői órán?
Olivander leült egy kényelmes karosszékbe, szemben az igazgatóval.
-Aggódom Albus.
-Csak nem Harry pálcája miatt?Hiszen arról már beszéltünk. Vagy van valami, amit még nem mondtál el nekem?
-Nem, most nem Mr.Potter és Tudjukki pálcáiról van szó.
-Akkor mi a baj?-dőlt hátra székében Dumledore.
-Tudod Albus, hosszú évek óta foglalkozom a pálcakészítéssel és annak mágiájával. Régen szerettem kísérletezgetni, és muszáj is volt, hogy rájöjjek, hogyan tudok tökéleteset alkotni. Mint tudod, nincs két egyforma pálca. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. A pálca és gazdája, akit kiválaszt, hasonlítanak egymáshoz. Minden varázsló és boszorkány személyiségéhez közelálló pálcát kap.Ezért tud azzal tökéletes varázslatokat végrehajtani,és mivel nincs két egyforma személyiség, így nincs értelme két egyforma pálcának sem. Amikor a pálcakészítést elkezdtem, ezt még nem tudtam, és egyforma pálcákat is csináltam. Persze hamar kiderült, hogy felesleges, egyféle pálcát csak egyszer vásároltak meg tőlem, a párja pedig ott rostokolt a raktáramban. Nem dobtam ki őket, afféle pótnak tartottam,ha eredetivel történne valami.
-Eddig érthető-bólintott Dumbledore. Hol a probléma?
-Ma volt egy vásárlóm, egy mugli születésű lány. Majdnem egy egész napot töltött az üzletemben, egyik pálca sem válaszotta ki őt, pedig egyértelműen van a lányban mágia. Már kezdtem kétségbeesni, mikor eszembe jutottak a raktáron lévő pálcák. Próbaképpen előhoztam párat belőle,és sikerrel jártunk. Az egyik pálca kiválasztotta a lányt.
-Tehát egy olyan pálca, amilyet egyszer már eladták valakinek?
-Igen Albus. A lány pálcájának a párját már évekkel ezelőtt eladtam, méghozzá egy férfinak. Történetesen elég jól ismerem a férfit, és nagyon meglepő számomra,hogy ők bármiben is hasonlítsanak.
-Tehát azt mondod egy mugliszületésű lány. Hogy hívják?
-Hermione Grangernek.
-És hogy hívják a férfit,akinél a párja van? Én is ismerem?
-Ismered bizony. Iskolád egyik tanára. Perselus Piton.
*******
McGalagony professzor döbbenten állt Dumbledore portréja előtt.
-Albus.Mit jelent ez az egész? Ms Grangernek és Perselusnak teljesen egyforma a pálcájuk? Van ennek bármi jelentősége?
-Úgy vélem van, Minerva. Hallottad Olivandert,ilyen még sosem történt senkivel. Itt van Harry. Voldemort egy lényét belehelyezte, és még így is „csak” hasonló a pálcájuk, nem teljesen egyforma. A pálcamágia nagyon bonyolult. Perselusnak és Hermionénak egyforma pálcájuk van, bár úgy sejtem, ezt ők nem is tudják. Viszont biztosan van valami jelentése, és nem csak egy szimpla tanár diák kapcsolat. Ezen felül…őket más is összeköti.
-Mi más?-döbbent meg McGalagony.
-Mikor Hermione egy éves lett, a mágia próbált kitörni belőle. Ennyi idősen természetesen nem tudott vele mit kezdeni, így megbetegedett. Az édesanyja egy mugli kórházba vitte, ahol azonban egy varázsló, név szerint Tibbie fogadta őket. Rögtön felismerte, mi a baj,és Perselust hívatta, aki ennek a problémának a szakértője. Sárkányvérrel meg lehet akadályozni a további bajt-ám ez éppen fogyóban volt Perselusnak, így mással kellett helyettesítse.
-Mi mással tudta helyettesíteni?
-A saját vérével.
McGalagonynak meg kellett kapaszkodnia, hogy ne essen hátra.
-Ms Grangert Perselus mentette meg, a saját vérével, plusz egyforma a pálcájuk. Mégis mit jelentsen ez az egész?
-Őszinte leszek Minerva, fogalmam sincsen mit jelent, az azonban biztos, hogy útjaik sokszor keresztezik egymást, és ez biztosan nem véletlen. Ezért is gondolom, hogy azzal, hogy megígérteted Hermionéval, nem fogsz semmit elérni, mert a sorsot nem tudod irányítani.
-De Albus, mégsem adhatok ennek teret. Perselus egy tanár, Hermione pedig egy diák, hiába nagykorú. Ha a felügyelő bizottság megtudja, engem is menesztenek, és ők is távozhatnak az iskolából. Senkinek nem jó ez.
-Azt hiszem, eddig még semmit nem értünk el azzal, ha bármit is megtiltottunk a diákjainknak, és a három kis hősre ez kifejezetten igaz. Azt hiszem engedned kellene, hogy Hermione újra járjon bájitaltanra aztán majd meglátjuk, mi történik. Persze kísérheted figyelemmel őket, de azt hiszem, nem fognak újra próbálkozni a történtek után. Mind a kettejüknek fontos, hogy itt maradhassank, így nem hiszem, hogy év végéig lenne mitől félnünk. Az pedig, hogy utána mi történik velük, az már az ő dolguk.
McGalagony nem tudott erre mit válaszolni. Talán tényleg adhatna még egy esélyt. És valóban, év vége után már azt csinálhatnak amit akarnak. Csak azt nem tudta sem ő, sem Dumbledore, hogy év végéig még nagyon sok minden megváltozik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
