*2 évvel ezelőtt*
Dumbledore professzor az irodájában üldögélt a késői órákon. Egyik kezével Fawkes fejét simogatta, másikkal egy mugli édesség,a citrompor zacskóját szorongatta. Békés este volt, az igazgató pedig éppen azon töprengett, hogy felkeresi Madam Rosmertát egy pohár finom mézbor reményében. Reményei szertefoszlottak, amikor kopogtattak az ajtaját.
-Szabad-szólt beletörődve a ténybe, hogy ma este már nem megy le Roxmortsba.
McGalagony professzor lépett be az ajtón, és arckifejezése semmi jót nem ígért.
-Sajnálom Albus, hogy ilyen későn zavarok, de az eset nem tűr halasztást. -
Mi történt Minerva?
-Az előbb üzent Maggie Smith. Találtak egy házi manót Londontól nem messze. Össze van verve, alig tudták megmenteni. Látszik, hogy nagyon rosszul bántak vele. Azt gyanítják, egy nagyon rossz hírű család manója volt, akik elköltöztek, és kidobták, mert nem akarták magukkal vinni. Maggie kérdezi, eljöhetne-e ő is a Roxfortba.
-Természetesen Minerva. De majd én személyesen elmegyek a manóért.
Pár perc múlva Dumbledore egy piszkos kis városba hoppanált. Már messziről kiszúrta Maggie-t, a nőt, akit végtelenül csodált és tisztelt.
Maggie Smith már húsz éve küzdött a manók jogaiért. Felkutatta az elesett, elkergetett manókat és pártfogásába vette őket. Sokszor sikertelen volt a próbálkozása, mert a legtöbb manó nem akart új gazdát, családot, inkább választották volna a halált, mint a ruhát. De Maggie nem adta fel. Ha talált egy újabb manót, először rögtön Dumbledorenak szólt, aki kézségesen vette fel a Roxfortba őket. -
Jó estét Maggie. Minerva szólt, hogy talált egy újabb manót.
Maggie borús arccal nézett az igazgatóra.
-A manó nehéz eset, még most sem hajlandó a családról beszélni, akiket szolgált. Kész csoda, hogy életben maradt, teljesen le van gyengülve és tele van zúzódás nyomokkal. Azt hajtogatja, hogy hagyjuk meghalni. Még neve sincsen, állítása szerint sosem szólították sehogy. Még azzal sem tisztelték meg, hogy elnevezzék!Szegény kis manó,teljesen kétségbe van esve.
Dumbledore csak bólintott és odasétált a manóhoz. Tényleg rémesen nézett ki. Az igazgató óvatosan felemelte, és a szemébe nézett.
-A nevem Albus Dumbledore, és azért jöttem, hogy segítsek.
A manó ijedten nézett rá.
-Tudom ki maga, uram-mondta csengő hangon. Sokat hallottam már magáról.Nem tud rajtam segíteni. A gazdáim elmentek, és..és nem jönnek vissza.
A manó heves sírásba kezdett, alig tudták lecsillapítani.
-Tudom, hogy most azt érzed, hogy haszontalan vagy-mondta zengő hangon Dumbledore. De ez nem igaz. Nálam rengeteg manó dolgozik, és van, aki ruhát kapott,vagy elhagyták. De most nagyon jól érzik magukat nálam. Te is biztosan szeretnéd a Roxfortot.
-Miért nem hagynak meghalni?-suttogta a manó.
-Azért, mert mindenkinek van valami dolga az életben, és a tiéd még hátravan. Biztos vagyok benne, hogy egyszer, valaki meg fogja köszönni, hogy életben maradtál. Valakinek nagyon fontos leszel, valakinek te fogod az útját egyengetni, és azt is meg merem kockáztatni, hogy reményt hozol majd valaki életébe.
A manót meggyőzte Dumbledore érvelése, és nehezen, de beleegyezett, hogy vele megy.Az igazgatónak igaza lett. A manó nagyon jól érezte magát a Roxfortban, jól kijött a többi házi manóval, és az életét teljesen kitöltötte az, hogy a Roxfortot szolgálja. De sosem felejtette el Albus Dumbledore szavait, és már teljes szívéből hitte, hogy van még dolga az életben. A legnagyobb örömmel az töltötte el, mikor vágyaihoz híven végre ő is nevet kapott. Hope.
*********
-Hermione kisasszony-hebegte Hope. Hiszen mindenki magát keresi!
-A gazdád küldött ide?-kérdezte Hermione erőtlenül.
-Melyik gazdám?
-Hogy hogy melyik gazdád?-hökkent meg a lány. Csak Piton professzor a gazdád,nem?
-Nem kiasszony-rázta a fejét Hope. Már nem csak ő. Két hónappal ezelőtt visszaadott a Roxfortnak, mert a feladatot, ami miatt felvett, már nem kell tovább csinálnom.
Hermione nem volt benne biztos, hogy akar bármit is tudni Pitonról, de nem tudta megállni, hogy ne kérdezősködjön.
-Hogy van Piton professzor?-kérdezte halkan.
-Nem jól kisasszony-mondta szomorúan Hope. Nagyon sokat fogyott, alig eszik, alig alszik. Nagyon hiányzik neki a kisasszony.
- Majd a felesége megvígasztalja - sziszegte Hermione.
Hope kidüllesztette a szemeit a csodálkozástól.
-Kiasszonyom nem tudja? Piton professzornak már nincs felesége.
-Hogy hogy nincs?-kérdezte döbbenten Hermione. Elvált?
-Nem nem. De az úrnőm örökre távozott ebből a világból.
Hermione döbbenten nézett maga elé. Meghalt volna Piton felesége? A férfi özvegy lett? Valami azonban nem hagyta nyugodni. Hope nem tűnt szomorúnak, márpedig tudta, hogy egy házimanó akár élete végéig is képes siratni gazdáját. Sipor még a mai napig beszélget Sirius édesanyjának a portréjával, pedig az asszony már régóta halott. Itt valami nem stimmel..
-Hope-kezdte óvatosan. Az úrnőd meghalt?
-Hermione kisasszony, erről nem velem kellene beszélnie.
-Piton professzor már nem a gazdád, ugye?Most már beszélhetsz róla,nem?
-Ez nem így működik kisasszony-szólt közbe Sipor. Attól, hogy egy házi manó már esetleg nem szolgálja a gazdáját, még nem mondja el a titkait.
-Értem-bólintott Hermione. Én azonban nem beszélhetek a professzorral.
-Kisasszony,talán mégis beszélnie kellene vele-kockáztatta meg Hope.Tudom, hogy régi gazdámnak nagyon hiányzik, és látni szeretné.
-Én azonban nem akarom látni-fortyant fel Hermione. És beszélni sem vele.Azt sem szeretném, hogy elmondjátok bárkinek is, hogy itt vagyok.
-Sajnálom kisasszonyom, de én a régi gazdámnak sem hazudhatok-magyarázta Hope. Ha rákérdez, hogy tudom-e, hol van, igazat kell mondjak.
-De ha nem kérdez rá, akkor hallgatni fogsz?-próbálkozott Hermione.
-Ezt megtehetem, kisasszony-hajolt meg Hope.
-Rendben. Sipor?-fordult a lány a másik manóhoz.
-Harry gazdámnak én is őszinteséggel tartozom, de én is csak akkor, ha kérdez.
Hermione nagyot sóhajtott.
-Rendben, ez is megteszi. Apropó, tud valamelyikőtök bájitalt főzni?
*****
Két órával később Hermione hetek óta először mosolyodott el. Ott állt az üstjében a kész bájital. Kiderült, hogy Hope remek bájital készítő. Első gazdája is sokat kísérletezgetett otthon, és Piton mellett is megtanult pár dolgot. Míg Hermione elégedetten dőlt hátra a kanapén, Hope egyre rosszabbul érezte magát. Itt ül azzal a lány, akit a gazdája hónapok óta keres. Aki miatt teljesen ki van készülve. Nem, akármennyire is kedveli Hermionét, ezt nem hagyhatja annyiban.
-Kisasszony, kérem, bocsásson meg nekem-suttogta, és mielőtt Hermione bármit is mondhatott volna, Hope elkábította.
******
Piton épp a szobájában üldögélt és a Reggeli prófétát olvasgatta. Nem igazán tudta lekötni az újság,minduntalan eszébe jutott Hermione. Vajon hol járhat most a lány? Ugye jól van? Egy hónap múlva RAVASZ vizsgán láthatja. Szóba fog állni vele? Vagy keresztül néz rajta? Piton összeszorult torokkal gondolt rá, hogy esetleg már van is más férfi az életében…mondjuk Viktor Krum… Miután Hermione eltűnt az iskolából, Viktor is távozott azzal a felkiáltással, hogy a lány nélkül nincs értelme maradnia. Piton fejében nem egyszer megfordult a gondolat, hogy talán együtt vannak valahol.Persze Piton rögtön megnyugodott volna, ha tudja, Hermione számára nem Krum van megírva.
* December 20*
Messze messze északon, egy férfi épp a bőröndjét próbálta bepakolni. Nem volt könnyű dolga, mert fogalma sem volt, mennyi ideig lesz távol. Minden attól a bizonyos lánytól függ… Viktor Krum kibámult az ablakon. Vajon Hermione vár rá? Van egyáltalán értelme, hogy elutazzon hozzá? Fleur esküvőjén ugyan volt egy barátja, de ő képtelen volt elhinni, hogy Hermione megállapodik egy vörös, kétbalkezes fiú mellett. Annyival jobbat érdemelne. Például őt.. Bár elég biztos volt a dolgában, félt a találkozástól. A háborúban nem vett részt, de tudta, hogy Hermione végig ott volt a közepében és küzdött. Hozzá is eljutottak a hírek a három kis hősről, és félt tőle, hogy Hermione gyávának fogja nevezni, amiért ő lapított. De meg kell próbálnia.. Pont karácsonyra fog a Roxfortba érni, ez pedig nagyon szerencsés. Még ajándékot is vett a lánynak, abban a reményben, hogy ezzel majd megpuhítja. Egyre magabiztosabban készülődött az útra, mikor váratlanul berontott egy idős, dühtől eltorzul arcú férfi.
-Viktor, nagy baj van. Skócia visszalépett a három hét múlva esedékes meccsükről. Azzal az ürüggyel, hogy több játékosuk is le van még sérülve a legutóbbi meccsük óta. Persze ebből semmi sem igaz, egyszerűen félnek kiállni a görög csapat ellen.
-És ez engem mennyiben érint?-kérdezte Viktor unottan.
-Annyiban, hogy mi játszunk helyettük. Úgyhogy kapd fel a mezedet, mert tíz perc múlva kezdődik az edzés.
-Én nem tudok most edzeni-ellenkezett Krum. Amint látod, épp pakolok, még ma elutazok.
-Sajnálom, de nem mehetsz el most. Nagyon fontos meccs lesz Krum, ne rontsd el nekem.
Viktor cifra káromkodások közepette vette fel mezét. Három hétig még biztosan nem tud elutazni! A karácsonyi meglepetésnek lőttek, de talán azon a három héten már nem múlik semmi.. Nagyon tévedett. Három hetes késése miatt, nem ért oda december 24-ére a Roxfortba. Hermione egyedül ment le a karácsonyi partira, mert nem volt partnere. Így találta el egy bűbáj, és végül így talált rá Piton. És így történhetett meg az is, hogy karácsony estéjén elcsattant az első csókjuk.
*******
Piton mit sem tudott erről, deha tudott is volna, se nyugodott volna meg. Egy dolog töltötte ki csak ki a gondolatait. Mi lehet Herimonével? Kérdésére maga sem hitte volna, milyen gyorsan választ kap. Épp a bájitalait rendezgette, mikor halk pukkanást hallott maga mögül.
-Hope,kérlek, most nem alkalmas-mondta a manónak, anélkül hogy ránézett volna.
-Perselus gazdám, nem akarok zavarni de ezt meg kell nézd.
-Mi a …kezdte Piton,miközben hátrafordult. A mondatot azonban nem tudta befejezni, mert úgy hátratántorodott a meglepetéstől, hogy jó néhány üveg hangos csörömpöléssel kötött ki a padlón. Hope áll előtte, karjaiban tartva az ájult Hermionét.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
