Hermione állta a szavát, valóban a tanulással foglalkozott a hétvége további részében. Szinte beköltözött a könyvtárba, vastag könyvekkel véve körbe magát. Vasárnap délre már nagyon fáradtnak érezte magát,ugyanakkor elégedettnek is. Az összes házi dolgozatát sikerült megírnia,és megtanult minden anyagot, amit a héten a tanárok leadtak. Gyakorolta a bűbájokat is, és nagyon jól ment neki. Megfeszített munka állt mögötte, és kezdte azt érezni, újra a régi.
Útban a griffendél torony felé összefutott Malfoy-jal.
-Szia-köszöntötte.
-Szia Hermione. Csak nem elhagytad a szentségedet?-cukkolta a lányt.
-Ha ha. Egyébként igen, végeztem, bepótoltam mindent.
-Ennek nagyon örülök. Pár óra múlva találkozhatunk? Át szeretném adni a meglepetésedet.
-Persze-mondta Hermione csodálkozva. Hol találkozzunk?
-Idejövök érted. Ne késs, ennél a meglepetésnél kulcsfontosságú a pontosság.
Hermione továbbra is meglepetten nézett a távolodó fiú után. Vajon mit talált ki?
Izgatott bújt át a portrélyukon. A fiúk nem voltak sehol, Ginny viszont a kandalló előtt játszott Arnolddal.
-Szia Ginny!
-Áh, szia Hermione. Vártam, hogy mikor tudunk már beszélni négyszemközt.
-Történt valami?-kérdezte aggódva Hermione.
-Mond meg te.
Hermione értetlenkedő arcát látva Ginny folytatta.
-Ugye Hermione. Évek óta ismerlek. Lehet, hogy ennek a két érzelmi csőd fiúnak be tudod adni, hogy csak a vizsgák miatt vagy ideges, én azonban tudom, hogy nem erről van szó. Na, ki vele, mi a baj?
Hermione nem tervezte elmondani senkinek a Pitonnal kapcsolatos dolgait, de érezte, szétrobban belülről, ha nem beszél róla. Elhadarta hát gyorsan Ginnynek a csókot, a veszekedéseket, kerülve a lány tekintetét. Ginny figyelmesen hallgatta, bár néha elakadt a lélegzete, és a történet végén csak tátogni tudott jó darabig.
-Hermione…jól értem? Te beleszerettél Pitonba?-kérdezte végül, mikor már visszajött a hangja.
-Dehogy szerettem bele!-tiltakozott hevesen Hermione. De értsd meg, kiborított a dolog. Csókolózok a tanárommal, majd csúnyának nevez, aztán összeveszünk, sérteget, pontokat von le, büntetőmunkára küld….sok volt ez nekem. Kiakadtam. De kérlek, kérlek ne mond el Harryéknek. Nekiesnének Pitonnak, és biztos ők húznák a rövidebbet.
-Ebben igazad van-bólogatott Ginny. És ha rám hallgatsz Hermione, kerüld el Pitont. Valószínűleg részeg volt, mikor megcsókolt, amit régen megbánt már. Ezért nyűg vagy neki, és biztos fél is, hogy kitalálsz, ezért ilyen undok veled. Hiszen ezért kirúghatnák!
-Tudom Ginny, és hidd el, a hátam közepére sem kívánom a vele való találkozást. Örülök, hogy végre jobban vagyok.
-Na és mi van Dracoval?
-Mi lenne?-kérdezte mit sem sejtve Hermione.
-Ugyan már. Megvígasztal a lánymosdóban, meglátogat a Gyengélkedőn, virágot visz, most meg valami meglepetéssel készül. Eléggé udvarlásnak hangzik, a mai találkozótok pedig randinak.
-De én nem akarok Dracótól semmit-nyögte Hermione kétségbeesetten.
-Nyugi, nyugi..egyáltalán nem biztos, hogy randinak szánja. Menj el ma, aztán meglátod. De ha elfogadsz egy jó tanácsot, rád férne már egy rendes fiú. Krum kedves volt, csak olyan távolról nehézkes megölelni az embert és rendes kapcsolatot fennt tartani. A bunkó bátyámról meg azt hiszem nem is kell beszéljek…
-Jaj Ginny, ne nevezd bunkónak, nem csak az ő hibája volt…
Bár Hermione és Ron még a nyáron szakítottak, a lány még most sem tudott volna rosszat mondani Ronról, és hallgatni sem szerette az őt becsmérlő szavakat, még akkor sem, ha tudta is, hogy azokban van igazság. Mivel nem sok ideje volt a találkozóig, elköszönt Ginnytől és elindult készülődni. Nem értette miért, izgatott volt. Nagyon régen volt kettesben férfival, leszámítva persze a karácsony estét. Bár talárban maradt, azért gondosan kifésülte a haját, kontyba kötötte és még a szemét is kifestette. Annak ellenére, hogy nem akart Malfoytól semmit, nagyon várta a meglepetést, és jól esett készülődni, szépítkezni.
Malfoy már várt rá. Nem válaszolt Hermione kérdésére, hogy hova mennek, csak vigyorogva karon ragadta és elindultak egy szűk kis folyosón. Hermionét meglepte, hogy nem mennek ki a kastélyból. Mikor Malfoy megállt egy lépcső előtt, a lány már végleg nem tudta mi történik.
-Ez a lépcső a Csillagvizsgáló toronyba vezet Draco. Azt már láttam párszor.
-Várd ki a végét-válaszolt sejtelmesen a fiú. Felértek a toronyba, de Hermione nem látott semmi újat vagy szokatlant. Malfoy megfogta a kezét, és odahúzta a torony széléhez. Egy vastag párkányra mutatott, hogy oda üljön le a lány. Hermione nem értett semmit, de szót fogadott. Malfoy megfogta az állát. Hermione megijedt, hogy meg akarja csókolni, de nem így történt. A fiú várt pár pillanatot, majd elfordította Hermione arcát, hogy láthassa végre a meglepetését. Hermionének kikerekedtek a szemei és elakadt a lélegzete is.
Eddig csak éjszaka volt a Csillagvizsgáló toronyban, és értelemszerűen az eget kémlelte. Most azonban egészen más kép tárult elé. A Roxfort parkját látta, a tavat, Hagrid házát és a Tiltott Rengeteg szélét. Önmagában is csodaszép látvány lett volna, ám kiderült miért is kulcsfontosságú az idő. Éppen naplemente volt. Az itt ott még havas tájat aranyba borította a lemenő nap. Minden nyugodt és békés volt, Hermione pedig úgy érezte magát, mint aki egy mesébe csöppent. Azt érezte, sosem akar innen elmenni, az életét le tudná élni így, ezt a varázslatos képet nézve. Meghatottan hajtotta Malfoy vállára a fejét. Sosem kapott ennél szebb ajándékot. A naplemente végét csöndben várták meg.
Hermione könnyes szemekkel nézett a szőke fiúra.
-Köszönöm Draco. Ez tényleg gyönyörű volt.
-Szívesen mutattam meg. Voltam már itt párszor, és rám is ilyen hatással volt, úgy éreztem, szeretném ezt megosztani veled.
Hermione bűntudatosan nézett rá.
-Draco, valamit meg kell beszéljünk. Én annyira hálás vagyok neked a támogatásért és a vígaszért, amit nekem nyújtottál. Ez a meglepetés pedig..erre szavak sincsenek. De nem szeretném, ha félreértenéd.Én nem..nem úgy nézek rád, ahogy egy lány, szóval kedvellek, de…
Malfoy felnevetett.
-Lazíts Hermione. Tudom, hogy nem úgy nézel rám. Én sem úgy nézek rád. Nagyon kedvellek, és bár csak pár napja kezdtünk el beszélgetni, úgy érzem ebből igazi barátság lehet majd. Egyébként sem akarnám hogy Weasley megátkozzon egy sötét folyosón.
Hermione, bár megkönnyebbült, az utolsó szavakra elkomorodott.
-Ron nem bántana már senkit miattam. Nyáron szakítottunk, és nem fogunk már összejönni.
-Mi történt köztetek tulajdonképpen?
Hermione felsóhajtott.
-Nem akarom, hogy rosszat gondolj Ronról. Nagyon kedves fiú, de néha nagyon érdekes stílusa van. Megszokott egy életet a szülői házban,amit ha nem kap meg, elég nyűgös lesz. Ilyenkor hozzá sem lehet szólni. Tavaly nyáron felajánlotta, hogy elkísér Ausztráliába a szüleimhez. Egyrészt nem akarta, hogy egyedül menjek, másrészt meg akarta ismerni őket. Mikor megérkeztünk, nem is volt semmi probléma, kedves volt, jól kijött a szüleimmel. De ez csak pár napig tartott csak. Mivel a szüleimnek kellett pár hét, hogy az ottani életüket felszámolják, mi is ott maradtunk. Rettenetes hőség volt, amit Ron nehezen viselt. Eleinte csak ez miatt morgott, később az étkezések miatt is. Mivel anyukám napközben a dolgait intézte, én főztem. Pár alap dolgot meg tudok csinálni, de messze nem főzök olyan jól, mint anya, és pláne nem annyira mint Mrs. Weasley. Ron egyre ingerültebb lett a napok során, alig szólt hozzám, vagy ha mégis hozzám szólt, abban nem volt sok köszönet. Mire az egy hónap lejárt, már azt hittem szétrobban a fejem. Hiába próbáltam leülni vele beszélni, meg sem hallgatott. Mikor elindultunk visszafele, megkértem, hogy ha ilyen hangulatban marad, inkább menjen haza. Persze ezen megsértődött, és haza is ment. Iskolakezdés előtt pár nappal találkoztunk és megbeszéltük, hogy ez nem fog működni. Eleinte kínos volt együtt lenni vagy fesztelenül beszélgetni, de már egész jól megy. És nem bánom a döntésem. Csak néha, néha nagyon rossz egyedül.
Malfoy elgondolkodva nézett a lányra.
-Ez a Weasley hihetetlen nagy barom. De azt hiszem, tényleg jól döntöttetek. Teljesen más fiút képzelek el neked. Valakit, aki komolyabb, érettebb.
-Igen, talán igazad van. Na és mi a helyzet veled és azzal a liba Parkinsonnal?
Malfoy fintorogva válaszolt.
-Pansynak valószínűleg derogál, hogy egy olyan fiúval járjon, akinek bukott halálfalók a szülei. Bár továbbra is gazdag vagyok és aranyvérű, úgy tűnik, ha rossz a hírnevem, ez már nem elég. Bár igazából már a háború idején sem voltunk túl jóban. Teljesen más irányt vett az életünk. Szólunk néha egymáshoz, de barátok biztosan nem leszünk.
-Azt hiszem neked sincs min bánkódnod. Parkinson egy ostoba lány. Sokkal jobbat fogsz találni nála.
Malfoy nevetett.
-Itt ülünk ketten, akik sokkal jobbat érdemelnek, mégis egyedülállóak vagyunk. Nem vicces?
Hermione vele nevetett. Az este további része is ilyen jó hangulatban telt. Már késő volt, mikor elindultak. Alig hagyták el a lépcsőt, mikor összefutottak az emlegetett lánnyal.
-Nocsak-vonta föl a szemöldökét Pansy Parkinson. Draco, lejjebb adod az igényeid. Utánam egy sárvérűvel randizol? Csak gratulálni tudok hozzá.
-Akkor biztosan nagyon fáj, hogy inkább egy sárvérűvel randizik, mint veled-vágott vissza Hermione.
Pansy és Hermione egyszerre rántották elő a pálcájukat. Egyszerre kezdték szórni az ártásokat egymásra, a folyosó különböző színekben villogott tőlük. Ahogy azt várni lehetett, nemsokára feltűnt Frics és Piton.A tanár láttán a két lány azonnal abbahagyta a párbajt.
-Mi történik itt?-kérdezte Piton jéghideg hangon egyik lányról a másikra nézve.
-Hermione sértegetett aztán pedig megátkozott tanár úr-nyafogta Pansy.
-Ez nem is igaz-vágott a szavába Draco. Mi hozzá sem szóltunk Parkinsonhoz, csak jöttünk le Hermionéval a lépcsőn, erre ő belénk kötött.
-Ez a Csillagvizsgáló Torony lépcsője. Onnan jöttek le, Mr.Malfoy? Diákoknak tilos ott tartózkodniuk a tanórán kívül.
-Engedélyt kaptam McGalagonytól.
Hermione csodálkozva nézett rá, ez még neki is új információ volt. Piton felhúzott szemöldökkel méregette a mardekáros fiút.
-Engedélyt? Mégis mire kapott engedélyt?
-Nos-húzta ki magát bátran Draco. Mivel tudom, hogy Hermione már így sokszor lett megbüntetve, nem akartam bajt hozni rá. Ezért mikor elhatároztam, hogy megmutatom neki a naplementét a Csillagvizsgálóban, engedélyt kértem rá McGalagonytól, aki megadta. Azt mondta, egy ilyen este biztos jót tenne Hermionénak. Ami egyébként be is jött. Nagyon jó esténk volt, de aztán lesétálunk ,Parkinson pedig belénk kötött és sárvérűnek nevezte Hermionét. Aki, hát, nyilván megvédte magát.
-Bár nagyon szomorú vagyok, hogy a randevújuk végét Parkinson kisasszony elrontotta-kezdte Piton gúnyos hangon-Sajnos nem tehetek kivételt. A Csillagvizsgálós andalgásuk miatt ugyan nem vonhatok le pontot, de a folyosón való párbajért 10 pont a griffendéltől, és 10 pont a mardekártól is. És higgyék el,én örülök a legkevésbé.
Szavait meghazudtolta gonosz vigyora. Hermione tudta, hogy a férfi megint gyötörni akarja, de elhatározta, ezúttal nem hagyja magát felbosszantani.
-Ms Granger-fordult Piton a lányhoz rideg tekintettel.Van valami hozzáfűznivalója?
Hermione kihúzta magát, és bátran a tanár hideg szemeibe nézett.
-Az én hibám tanár úr. Vállalom a felelősséget. Buta voltam, mert olyan valaki véleményére adtam, akié nem is érdekel igazából. Hibáztam, mert hagytam, hogy egy számomra teljesen közömbös ember felbosszantson. Szabályszegést követtem el, egy olyan ember miatt, aki teljesen hidegen hagy, és akiről tudhattam volna, hogy csak bosszantani akar. És igaza van tanár úr, hagytam, hogy egy tökéletes randevú végét tönkretegye egy váratlanul felbukkanó ember,akiről azt hittem, talán szívesen a közelembe engedném. De ahogy ezt megtettem, nekem támadt és bántott. Hibáztam professzor úr. De megígérem: Ez soha többet nem fog előfordulni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
