Szerda délutánra vastag hótakaróval lepte meg az ég a kastélyt és környékét. Az egész éjjel tartó havazás helyett már csak szállingóztak a hópelyhek, de annyira el volt borulva, hogy várható volt még egy kiadósabb hózápor.
A diákok órák alatt vágyakozva néztek ki az ablakon, ahol a szűz hótenger hívogatta őket hó csatára. A hetedévesek voltak a legszerencsésebbek, aznap csak két tanórájuk volt, így ők vehették elsőként birtokukba a hómezőket. McGalagony professzor előre látó módon repedés gátlóval látta el a befagyott tavat, így már semmi nem akadályozta a bátor tanulókat, hogy a jégen csúszkáljanak.
Harry Potter kicsit távolabb, mosolyogva nézte a korcsolyázókat. A mellette álló Ginny nagyokat nevetett, mikor egy-egy diák fenékre esett a csúszkálás hevében. Ők ketten romantikázásra használták fel a behavazódott Roxforti birtokot. Kéz a kézben sétálgattak a hóesésben, miközben az elmúlt napokról, vizsgákról vagy épp kettejükről beszélgettek.
Ron nem messze feldúlt vadként kergetett egy szőke lányt, aki sokkal fürgébb volt nála, így esélye sem volt, hogy eltalálja hógolyóval. Luna nevetve tért ki a fiú hóbombái elől, és egy jó erős dobással viszonozta is. Ron, aki nem mozgott ennyire könnyedén és kecsesen, folyamatosan az arcába kapta a hideg havat. De nem tudott haragudni: a látvány, ahogy Luna kipirult arccal kacag, szőke hajában pedig megcsillannak a hópihék futás közben, ez kárpótolta mindenért.
Egyetlen résztvevő volt csupán, aki nem volt vidám. Draco Malfoy egy fának támaszkodva figyelte a szórakozó tömeget, szemeivel keresve valakit, akivel még régóta beszélni szeretett volna. De most sem látta sehol. Egyre dühösebb lett a lányra, aki nyilvánvalóan kerüli őt, pedig erre nem lenne oka. Draco csak beszélni szeretett volna vele, elmondani neki, hogy megérti és biztosítani támogatásáról. Erre azonban idáig még csak lehetőséget sem kapott.Vett egy nagy levegőt, mélyen beszívva a hideg, de friss levegőt. Még egy napot ad a lánynak, aztán betör a griffendél klubhelyiségébe, ahogy annak idején Sirius Black-határozta el magában. Ron és Harry persze nem tudtak segíteni-az se tűnne fel nekik, ha a lány egy hétre eltűnne. Simán bevették a „rengeteg a tanulnivalóm, eltűnök egy időre” maszlagot.
Lassan vacsoraidő volt, így Draco is elindult a nagyterem felé, abban a reményben, hátha a lány végre megjelenik. Az asztalánál ülve dühösen állapította meg, hogy ma este sem lesz szerencséje. Halkan szitkozódva kezdte lapátolni magába az ételt,és azon töprengett, hogy jusson a lány közelébe.
Hermione Granger nem hallotta az udvaron szórakozók lelkes zsivaját. Ablakát némító bűbájjal védte le. Nem volt kíváncsi senkire és semmire, és eszébe sem jutott emberek közé menni. A tanóráit persze nem hagyhatta ki, de mivel már profin kiismerte a kastély titkos átjáróit és rejtett útjait, nem esett nehezére úgy eljutni egyik teremből a másikba, hogy senkivel se fusson össze. Második napja tartott már a pokoljárása. Hol mérges volt, és falhoz csapkodta saját berendezési tárgyait, hol mély letargiába zuhant és csak sírt órákon át. Megalázva és kihasználva érezte magát. Nem tudta elfelejteni a büntetőmunkán történteket, és hol vágyakozva gondolt Pitonra, hol átkok ezreit küldte gondolatban a férfira.
Sosem bántották meg így. Piton olyan hidegvérrel dobta ki a szobájából újabb csókjuk után, mintha ez mindennapos, megszokott dolog lenne. „Nála talán az is”-gondolta keserűen Hermione. Kényszerítette magát, hogy fogja fel végre az igazságot: Piton csak játszott vele, néha néha megkívánta, de nem több. Ő pedig buta, naív módon többet képzelt bele. Szinte már gyűlölte a férfit, aki miatt két napja rabságra ítélte saját magát, csak hogy nehogy összetalálkozzon vele.
És mégis..ha csak eszébe jutott a szája, a csókja, Hermione beleborzongott. Mennyivel másabb volt, mint Ron! Bár ő is figyelmes és gyengéd volt a lányhoz, ilyen szenvedélyt és vágyakozást sosem tudott kiváltani belőle. Miért van rá ekkora hatással Piton? Miért pont hozzá vonzódik?
Tudta jól, össze kell szednie magát, pénteken újabb bájitaltan órája lesz. Nem hiányozhat, nem mutathatja ki, mennyire megbántotta. Úgy kell viselkednie, mintha számára is csak egy kaland lett volna az a csók. Hermione könnyeit nyelte a gondolatra, hogy a tanár ismét hidegen fog ránézni, vagy egyszerűen átnéz rajta. Talán beteget kéne jelentenie….ez viszont annyira átlátszó. És egyébként sem akart ennyit hiányozni, bármilyen állapotban is volt, számára most is a legfontosabb a tanulás, és hogy kitűnőre tegye le a RAVASZ-t. Harry és Ron segítségét nem kérhette, a két fiú valószínűleg megpróbálná megátkozna a tanárukat, aminek nagyon rossz vége lenne. Egyébként sem értenék meg őt, hogy mit eszik a vén denevéren.
Ginny biztosan szívesen meghallgatná, de végre volt ideje Harryvel lenni egy kicsit, és Hermione nem akarta elvonni a figyelmét a fiúról. Szégyenkezve vallotta be, hogy akire a leginkább szüksége lett volna most, azt a személyt éppúgy kerülte, mint Pitont.
Félt Dracoval találkozni. Szívesen kibeszélte volna vele a történteket, de a lány nem tudta, hogyan reagált Malfoy a hírre, hogy csókolózott Pitonnal. Vajon elítéli majd? Vagy megérti? Szíve mélyén érezte, hogy a fiú támogatná, de nem mert kockáztatni. Ugyanakkor érezte, ha nem beszél senkivel, akkor megőrül.
Lesétált a klubhelyiségbe, ahol örömmel fedezte fel Pulit.
-Puli, elvinnél nekem egy levelet? Ron biztosan nem bánná.
Puli egyetértően huhogott,mialatt a lány elmagyarázta,hova vigye a levelet, engedte, hogy Hermione a csőrébe tegye az összehajtogatott pergament, majd kiröppent a nyitott ablakon át.
******
-Draco, azt hiszem, ez neked jött-nyújtott át egy izgága baglyot Malfoynak egy másodéves lány.
Draco csodálkozva nézett a pici, de annál lelkesebb bagolyra. A pergamenen, amit a csőrében tartott, valóban az ő neve állt. Vajon ki küldhette? Óvatosan kibontotta, majd mosoly terült szét az arcán, ahogy végigolvasta.
Drága Draco!
Ne haragudj, hogy eltűntem, tudom, hogy kerestél már. Képtelen voltam idáig a szemedbe nézni, féltem, hogy elítélsz majd a történtekért. Ha nem így van, és még mindig szeretnél velem beszélni, találkozzunk éjfélkor a könyvtár bejáratánál.Mostanában kerülöm a tömeget, nem szeretnék korábbi órákban a kastélyban tartózkodni.
Ölel és bocsánatodért eseng:Hermione
Hermione fel alá járkált. Nem kellett sokat várnia, Puli hamar visszaért.Hermione szinte kicibálta csőréből a válaszlevelet, és azonnal olvasni kezdte.
Hermione! Jól sejted, haragszom, de nem a történtek miatt, hanem mert így eltűntél előlem! Aggódtam! Természetesen ott leszek, de ha Frics rajtakap, azt fogom mondani, varázslattal kényszerítettél randevúra, mert ellenállhatatlan vagyok. Ez lesz a büntetésed.
Várlak éjfélkor! Draco
Hermione két nap óta először mosolyodott el. Majd elkéri Harrytől a köpenyét, így biztos nem látja meg senki. Elindult vissza a szobájába. Éjfélig még sokat kell tanulnia…
*****
-Nos, van valakinek ötlete?-nézett körbe kollégáin McGalagony.
Senki nem szólt senkit. A legtöbb tanár a háta közepére sem kívánta a rendkívüli tanári értekezletet, amit azért hoztak össze, hogy megbeszéljék a bállal kapcsolatos tennivalókat.
-Hát-kezdte óvatos Trelawney. Talán idén is jó lenne egy zenekar.
-Kedves Sybill-választ McGalagony ingerülten. Ezt már megbeszéltük. Már felkértük a Walpurgis leányai együttest, hogy zenéljenek a bálon, és ők ismét elfogadták a meghívásunk. Inkább olyasmire gondoltam, mint dekoráció.
-Mivel Valentin nap, talán gyertyák helyett kis szívek szolgáltathatnák a fényt. Nagyon szívesen beszerzek ilyeneket, és meg is bűvölöm tetszés szerint-ajánlotta fel Tom Hausmann, az új sötét varázslatok kivédése tanár.
Szavai lelkes fogadtatásra találtak, még McGalagony is megeresztett egy mosolyt a férfira.
-Arra is gondoltam-folytatta Minerva. Hogy egy nyitótánccal kezdhetnénk meg a bált. Az elmúlt év eseményeire való tekintettel, Harry Potterre, Hermione Grangerre és Ron Weasleyre gondoltam.
-Ez nagyon jó ötlet Minerva-lelkesedett Binns professzor. A párjaikat mi jelöljük ki nekik, vagy ők választhatnak?
McGalagony elmosolyodott.
-Azt hiszem Mrs.Weasley örömmel fog bevonulni Mr.Potter oldalán. Azt hiszem, egyik kolléga előtt sem titok, hogy a kis túlélőnek barátnője van, aki biztos megtiszteltetésnek venné, hogy vele nyitja meg az ünnepséget.
-Ez érthető-bólintott Bimba professzor. És mi a helyzet a másik két diákunkkal? Nekik is megvan már a párjuk?
-Szerintem Ms Grangernek már megvan-mondta sejtelmesen Madam Pomfrey.
A tanárok kíváncsian néztek rá. Még az eddig maga elé bámuló Piton is odafordította a fejét a javasasszony felé.
-Mikor Ms Granger a Gyengélkedőn feküdt, az ifjú Malfoy nagyon sokat volt nála, sőt még virágot is hozott neki. Szerintem neki sem lenne ellenére elkísérni a lányt.
-Egy mardekáros és egy griffendéles?-csillant föl a pöttöm Flitwick professzor szeme. Hiszen ez nagyszerű! Ez akár jelképezhetné is az összetartást, amit a háború alatt próbáltunk elérni.
-Egyetértek-bólintott McGalagony. Persze majd meg kell őket is kérdezni, mielőtt ezt mi eldöntjük. És mi a helyzet Mr.Weasley-vel?
-Biztos neki is van olyan lány, aki szívesen elkísérné-magyarázta Tom. Ma például az udvaron sétálva láttam, hogy milyen jól elszórakozik Ms Lovegood-dal.
-Akkor arra kérném a házvezető tanárokat, beszéljenek az említett diákokkal erről. Minél előbb, ha lehet, hogy fel tudjanak készülni. Ha szükség van rá, akár táncórákat is vehetnek. Perselus, ugye megteszi, hogy hamarosan sort kerít erre a beszélgetésre Mr.Mafloyjal?
Piton olyan tömény utálattal nézett a tanárnőre, ahogy csak tudott. Igen, minden vágya az volt, hogy rábeszélje a fiút, legyen Hermione kísérője egy bálon, pont valentin napon..
McGalagony nem jött zavarba, szúrós szemekkel nézett rá.Piton végül megadóan sóhajtott.
-Legyen. Beszélek vele még ma este.
*****
Pansy Parkinson érezte, hogy egyre feljebb szökik a vérnyomása. Kezében szorongatta Draco Hermionétól kapott levelét. Draco szerencsétlen módon a klubhelységben hagyta a pergament,amit a mardekáros lány azonnal kiszúrt és persze el is olvasott. Hiába szakított Dracoval, nem tudta elfogadni, hogy a fiú ilyen könnyen továbblépett, ráadásul egy sárvérű csavarta el a fejét! Pansy bosszút esküdött. Talán árulja el őket Fricsnél? Vagy menjen oda éjfélkor ő is, és átkozza őket valami undorító rovarrá? A második verziót jónak találta, de mivel tudta, ezért a mutatványért ő is komoly büntetést kapna, ezt a lehetőséget elvetette.
Magában füstölögve ült a klubhelyiség kanapéján, sötétebbnél sötétebb terveken gondolkozva, mikor Piton lépett be a bejáraton. Mivel egyenest a lány felé tartott, Pansy elővette a szokásos behízelgő arcát.
-Ms Parkinson, tudja hol van Mr.Malfoy?-kérdezte tőle a tanár.
Pansy el sem hitte, hogy ilyen könnyen ölébe hull a megoldás.
-Gyanítom az éjszakai randevújára készülődik éppen, tanár úr-mondta a lány mézes mázos hangon.
-Hogy mijére?
Pansy gonoszan rámosolygott a tanárra.
-Megtudtam, hogy Hermione Grangerrel lesz randevúja éjfélkor a könyvtár bejáratánál. Gondolom, Draco már most erre készül.Nagyon lelkes, nem hiszem, hogy tanulni fognak, ha érti tanár úr…
- Hé Randy-szólt oda egy mardekáros fiúnak. Szólj Draconak, hogy Piton professzor keresi.
-Köszönöm Ms Parkinson-préselte ki magából Piton.
Szóval éjféli randevú..És még ő azt hitte, a lány is olyan rosszul érzi magát, mint ő! Hogy lehetett ilyen ostoba? Már megint bedőlt pár könnycseppnek. Na de majd tesz róla, hogy a kis griffendéles ne akarjon még egyszer ilyen színjátékot rendezni előtte!
-Jó estét Piton professzor!-ért le Draco. .Jó estét Draco. Azért hívattalak, mert a tanári kar úgy döntött, három diák nyitja meg a valentin napi bált. Egyikük Hermione Granger lesz, és szeretnénk tudni, hajlandó lennél-e vállalni a kísérő szerepét.
Draco zavarba jött.
-Szívesen, de…de..nem zavarja ez önt tanár úr?-kérdezte félve, miközben a cipőjét fixírozta.
Pitonnak nehezére esett nem mutatni dühét.
-Nem Draco, miért is zavarna? Úgy gondolom, nagyon szép pár lesznek Ms Grangerrel. És magunk közt legyen szólva, talán így a lány végre leszáll rólam. Kezd kicsit idegesítő lenni az imádata, a rosszul előadott jelenetei pedig egyenesen idegesítőek. Szerencse, hogy nem színésznőnek készül, csúnyán elbukna.
Azzal otthagyta a döbbenten bámuló mardekárost, azzal a megnyugtató gondolattal, hogy éjfélkor a lány mindenről értesülni fog.
*****
-Hermione!Végre!Már azt hittem el sem jössz-suttogta Draco idegesen.
-Ne haragudj-zihálta a lány. Belefutottam Hóborcba, alig tudtam lerázni. Mitől vagy ilyen feldúlt?
-Hermione-nézett rá félénken. El kell meséljek valamit. De előtte kérlek mond el, mi volt Pitonnal.
Hermione nagy levegőt vett, és egy szuszra elhadarta a történteket.
-Tehát Draco,úgy tűnik, Pitonnak csak szórakozás voltam.
Malfoy együttérzően megfogta a lány kezét.
-Hermione, én is ezt hiszem. Tudsz róla, hogy mi nyitjuk meg a valentin napi bált?
-Ezek szerint beleegyeztél?-örvendezett Hermione.Igen, persze, hogy tudok róla, McGalagony megkeresett engem is. Te mikor beszéltél vele?
-Én Pitonnal beszéltem. És mondott mást is…
Miközben visszamondta Piton szavait, látta hogy Hermione elsápad és könnyen gyűlnek a szemében.
-Hermione,ugye jól vagy?
-Persze-suttogta a lány. Csak újra bebizonyosodott mennyire buta vagyok. Próbáltam elhitetni magammal, hogy nem akar semmit, de a szívem mélyén reménykedtem, hogy talán mégis tetszem neki. De már látom mekkora ostoba vagyok. Az imádatom? Idegesíti? Hát megnyugodhat..soha többet nem kap belőle...
A lány ezen a ponton nem bírta tovább hangosan felzokogott.
-Hermione.Talán buta kérdés, de nem gondoltál még arra, hogy kitálalj McGalagony professzornak? Hidd el, Piton megkapná a büntetését.
Hermione a fejét rázta.
-Nem-válaszolt sírva. Tudom, nevetséges, de én nem akarok rosszat Pitonnak. Nem haragudhatok rá, amiért nem kellek neki. Nem erőszakolta rám a csókokat, én ugyanúgy belementem a játékba. Csak magamat hibáztathatom, hogy hittem ennek a pinceszörnynek. Még hogy Piton és a szeretet? Ha ha. Ennyire hülyének még Ronnál sem éreztem magam, pedig ő sem volt egyszerű.De Piton maga az ördög. Soha többet látni sem akarom! Gyűlölöm!Gyűlölöm!
Hermione annyira hangosan kiabált, hogy Malfoy attól félt, le fognak bukni. Átkarolta a lányt és a park felé irányította. Pár pillanat múlva újra csönd honolt a könyvtárszoba előtt. Kivéve az egyik oszlopot, ami mögül apró neszek hallatszottak.
Az eddig láthatatlan Piton kilépett mögüle, arca el volt torzulva a fájdalomtól.
„Csak magamat hibáztathatom, hogy hittem ennek a pinceszörnynek. Még hogy Piton és a szeretet? Ha ha. Ennyire hülyének még Ronnál sem éreztem magam, pedig ő sem volt egyszerű. De Piton maga az ördög. Soha többet látni sem akarom! Gyűlölöm!Gyűlölöm!”
Pitonnak ökölbe szorította a kezét, hátha úgy kevésbé érzi a lelkét feszítő fájdalom. Hogy vehette ennyire be Pansy meséjét? Hogy verhette át őt egy ostoba kislány?
Ő pedig hogy ronthatott el már megint ennyire mindent?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
