Piton csak állt sóbálvánnyá válva a szobája közepén, és képtelen volt elhinni, hogy a szeretett lány, Hermione Granger itt van tőle alig két méterre, az ő házi manója kezében. Az első érzés, amit azonosítani tudott magában, az az aggódás volt, hiszen Hermione nem volt magánál. Az agya eszelősen üvöltötte, hogy menjen, nézze meg mi van vele, a szíve azonban még mindig blokkolta. Végre, itt van…láthatja,érintheti, megmagyarázhatja, mi történt. Mégis..a bénító félelem fogva tartotta a lelkét, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy Hermione megbocsát, vagy akárcsak meghallgatja. Miközben azon őrlődött, mit tegyen, Hope bátortalanul letette a lányt az ágyra.
-Perselus gazdám- suttogta halk, bűnbánó hangon. Kérem, gazdám, ne haragudjon rám.
Piton alig tudta a szavakat kipréselni a száján.
-Miért haragudnék Hope?
A manó szégyenlősen hajtotta le kerek fejét, dülledt szemeiből pedig patakzottak a könnyek.
-Én kábítottam el Hermione kisasszonyt, hogy a gazdám újra láthassa. Kérem, kérem, Perselus gazdám,én sajnálom..
Piton kedvelte a kis manót és a legkevésbé sem haragudott rá, de most képtelen volt a saját érzésein kívül mással is foglalkozni.
-Hope-mondta elfúló, de mégis határozott hangon. Kérlek, hagyj magamra Ms Grangerrel. Menj fel McGalagony professzorhoz, és tudasd vele, hogy még a ma este folyamán felkeresem őt.
-Igenis, gazdám-hajolt meg Hope.
Mikor dehoppanált, Piton közelebb lépett az ágyhoz, de csak alig pár lépést. Egyetlen pálcaintéssel elintézhette volna, hogy a lány magához térjen, de nem tette. Nem tudhatta, hogy fog reagálni Hermione, így ezt a békés, boldog képet akarta örökre az emlékezetébe vésni. Most, hogy Lilyt végre sikerült elengednie, Piton belátta, Hermione Grangernél tökéletesebb lány nem létezik a világon. A bájitaltan tanár ugyan nem sokat adott a külsőségekre, mégis a griffendéles lányt órákon át tudta volna csodálni. Gesztenyebarna haja laza hullámokban omlott a vállára,miközben mellkasa minden lélegzetvételnél szemet gyönyörködtetően emelkedett. Piros, telt ajkai kívánatosak voltak, Piton mégsem merte megérinteni. Mert szép volt Hermione, nagyon szép, de tanára látta a szeme alatt húzódó sötét karikákat is, és hogy arca sápadt és beesett.Talár volt rajta, ami nem feszült annyira, mint szokott, így Piton azt is észrevette, hozzá hasonlóan a lány nagyon sokat fogyott. Szívet tépő gondolat volt, hogy ezt ő tette vele. Emlékeiben egy cserfes, vidám, pirospozsgás lányt élt, aki előtte feküdt, az pedig egy meggyötört nő volt.Hogy tehetné jóvá? Mi feledtethetné el azt Hermionéval, hogy a férfi, akiben megbízott, elárulta, átverte, titkolózott előtte? Lily már nincs sem az életében, sem a szívében, a tátongó lyukakat egy griffendéles lány kitöltötte, aki olyan került hozzá, mint előtte soha, senki más. De ő nem a szavak embere..el fogja ezeket tudni mondani neki?Éreztetni tudja-e vele, hogy a világot jelenti számára, hogy belepusztul, ha még egyszer elhagyja? És ha nem hagyja el…ha még szereti, vajon a rengeteg előttük álló akadályt le tudják majd közösen győzni?
Nem véletlenül üzent McGalagony professzornak. Szándékában ált mindent elmondani a nőnek. Nem fog hazudozni, nem fogja szégyellni, vagy titkolni Hermionét. Fel akarja vállalni…világgá akarja kiabálni, hogy ő hozzá tartozik, hogy ők rokonlelkek, hogy mindenki értse, ez a csodálatos nő a társa… Ehhez azonban Hermionéra is szüksége van..Gyengéden kezdte rázni a lányt, nem akarta egy bűbájjal felébreszteni, a karjaiban akarta tartani, mikor a lány magához tér.
Hermione lassan, óvatosan nyitotta ki szemeim, és riadtan nézett körbe. Mikor belenézett Piton szemeibe, megdöbbent. Látta a vágyakozást, a szerelmet, a sok sok kimondatlan érzést, és igen, a félelmet is. Érezte, hogy a férfi szereti, de nincs könnyű dolgok, újra kell kezdeniük, meg kell harcolniuk. De akkor ott abban a pillanatban Hermione rájött, bármit is tett a férfi, ő képtelen nélküle élni. Ha vannak is a világon szép, megindító szerelmi vallomások, azok mind eltörpültek attól a három perctől, amit ők ketten megéltek. Nem szólaltak meg. Piton nem magyarázkodott, Hermione nem dühöngött, csak nézték egymást, és szavak nélkül megértették egymást. Végre egy nyelvet beszéltek. Piton nem volt a szavak embere, Hermione pedig túl sokat is locsogott, de a hallgatás, amibe menekültek,átsegítette őket ezeken a különbségeken. Nem volt sértődés, harag, féltékenység.Egyetlen dolog volt előttük, a szerelem, ami ellen nem tudtak, és már nem is akartak tenni. Piton finoman csókolta meg Hermionét, de a lány nem bírt várni. Két hónap a szeretett férfi érintése nélkül,maga volt a pokoljárás. Szagolni akarta férfias illatát, hallani akarta becézgető szavait, érezni a kezét a bőrén, amin lassan végigsimít az egykori halálfaló, aki embereket kínzott, hozzá mégis oly végtelenül jó és szeretetteljes.A lányt megőrjítette ez a kettős személyiség, még akkor, ha tudta, Piton ártatlan volt. Különlegesnek érezte magát, amiért ez a goromba, magába forduló férfi a szívét kitárja neki egyetlen pillantással, és mindenét odaadja, még csak kérnie sem kell…
Majdnem egy órán keresztül szeretkeztek, amiben benne volt minden elfojtott érzés. Hermione zokogott, minden fájdalmát kiadta, miközben Piton rögtön vígasztaló mozdulatokkal és szavakkal csillapította fájdalmát. A férfi szeme is könnyes volt. Boldog volt, és mindeközben mérhetetlenül szomorú, amiért két hónapig megvonták maguktól a gyönyört, a szenvedélyt, a szerelmet, ami gyógyír lett volna mindkettejük sebeire. Még sokáig feküdtek egymás mellett, miközben cirógatták a másikat, és egyikük sem mert megszólalni, mert féltek, ha visszatérnek a valóságba, megint minden elromlik. Az idillt egy kopogás szakította meg. Piton köntöst vett magára, Hermione pedig elnyújtózott a nagy ágyban.Piton magában mosolygott, ahogy elképzelte a jelenetet, hogy életében először mosolyogva nyit ajtót egy diáknak, sőt, nem legorombítja, hanem kedves lesz hozzá.
Annál nagyobb volt a derültsége, mikor meglátta, hogy az ajtóban Draco Malfoy áll. A szőke mardekárosnak valóban a földről kellett összeszedni az állát, mikor meglátta, hogy mindig szigorú tanára most mennyire vidám.
-Öhm..jó estét Piton professzor. Nem zavarok?-kérdezte teljesen összezavarodva.
-Nem Draco, nem zavarsz, kérlek fáradj beljebb-mondta kedélyesen Piton, amitől Malfoy végképp elvesztette a fonalat.
Miközben leült egy székre, óvatosan körbesandított, hátha meglátja az üres üvegeket. Hiszen mi másért lenne Piton ilyen jókedvű, hanem azért mert ivott? Az üveget és az alkoholszag hiánya azonban meggyőzte, hogy itt valami más áll a háttérben,mint egy szimpla lerészegedés.
-Professzor úr, azért jöttem, mert beszélni akarok Önnek Hermionéról. Egy hónap múlva lesz a RAVASZ vizsga, és még mindig nem jelentkezett. Kezdek attól félni, hogy el sem jön vizsgázni, márpedig azzal az egész életét teszi tönkre.
-Kedves Draco-vigyorgott rá Piton. Azt hiszem, nincs mitől félned. Hermione itt lesz a vizsgán.
-Miért ennyire biztos ebben?
-Mert már most is itt van. Éppen az ágyamban fekszik-vigyorgott most már olyan szemtelenül Piton, hogy még Hóborc is megirigyelte volna.
Voldemort visszatért-még ez is kisebb hír lett volna Malfoy számára,mint ez. Hermione itt, ráadásul a tanára ágyában…erre nem számított.
-Hát-válaszolta fülig vörösödve. Akkor valóban megnyugodhatok. Azt hiszem, nem is zavarok tovább.
Miután elhagyta a pincehelyiséget, Piton visszatért a hálószobába. Hermione mosolyából kitalálta, hogy a lány mindent hallott. Hermione pajkosan intett, hogy bújjon be mellé, ám a férfi megrázta a fejét.
-Minden vágyam Hermione, hogy visszafeküdjek melléd, de sajnos nem tehetjük meg. Hamar el fog terjedni a hír, hogy itt vagy, és elejét akarom venni a botránynak.
-És mit fogunk tenni?-kérdezte Hermione, miközben öltözni kezdett.
-Elmegyünk McGalagonyhoz és mindent elmondunk neki.
-Muszáj?-nyögte a lány.
-Muszáj. Nekem sincs ínyemre a dolog, de csak így úszhatjuk meg a balhét. Ha hazudozunk és titkolózunk, mindketten ki leszünk rúgva. Valljunk be mindent-talán McGalagony is elnéző lesz velünk. Azt hiszem Dumbledore is mellettünk fog állni, bár sajnos az ő szava már nem sokat ér.
Hermione már nem is válaszolt, csak bólintott. Mikor elhagyták Piton lakosztályát, az arra járó diákok összesúgtak a hátuk mögött, mindenki ledöbbent azon, hogy Hermione visszatért, ráadásul Piton szobájából jött elő. A párost ez meglehetősen zavarta, de nem kommentálták a dolgot, hiszen hozzá kell szokniuk ehhez is, ha komolyan gondolják. Az igazgató irodához érve Hermione már látványosan remegett. Egy hónappal RAVASZ vizsgák előtt beközölni, hogy viszonya van van a tanárával, egyenesen öngyilkos mutatvány. De mikor Piton bíztatóan megszorította a karját, megnyugodott. Megéri.
*****
-Hermione-hebegte McGalagony. De hát…hogy kerül ide? Rendbe jöttek a dolgok otthon?És Perselus, miért te kísérgeted?
-Nem voltak otthon gondok McGalagony professzor-mondta Hermione, miközben kerülte tanárnője pillantását.
-Én pedig nem kísérgetem, Ms Granger tőlem jött-mondta Piton. De talán ha beengedsz Minerva, akkor mindent elmagyarázunk.
A tanárnő ellépett az ajtótól, miközben azon gondolkozott, hogy bizonyára megőrült. Mi folyik itt?
-Akkor talán hallgatom a magyarázatukat-nézett kérdőn, miután mindannyian helyet foglaltak.
Hermione képtelen volt megszólalni, így Piton úgy döntött, átveszi az irányítást.
-Minerva. Amit mondani fogunk, az megdöbbentő lesz, de arra kérlek hallgass végig. Igazad volt velem és Hermionéval kapcsolatban, valóban másképp nézünk egymásra. Hónapok óta tart ez a dolog, de mielőtt teljesen kiakadsz, jó ha tudod, ez nem csak egy szimpla viszony, vagy játszadozás.
-Hanem mi? Áruld el Piton, mégis mi más lehet közted és egy diáklány között, akinek az apja lehetnél?-rikácsolta McGalagony.
-Ez több…több mint viszony..mi ..hát mi együtt vagyunk.
-Együtt? Képtelen vagyok felfogni, hogy ekkora korkülönbség mellett, hogy tudnátok ti normális kapcsolatot fent tartani? -Nem kell felfogd Minerva, elég ha nem akadályozod meg.
-Perselus ne nevetess. Komolyan úgy gondolod, hogy rá fogok bólintani erre az őrültségre?És Ms Granger. Megszólalna végre?
-Tanárnő-szólt halkan Hermione. Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, de én..én tényleg Piton professzorral szeretnék lenni.
-Piton professzor?-ismételte gúnyosan a tanárnő. Még csak ki sem tudod mondani, hogy Perselus. És mi ez a zagyvaság, hogy együtt, egy pár..Szeretitek egyáltalán egymást?
Piton zavartan nézett McGalagonyra. Ezt még Hermionénak sem mondta ki, hogy tudná most csak úgy, Minerva előtt kinyögni? Képtelen rá..
-Én szeretem Pit..Perselust-mondta Hermione dadogva, de határozottan. Piton lelkét simogatta ez a mondat. Eddig is érezte, hogy a lány szereti, de így kimondva annyira más volt. Annyira elmerengett ezen, hogy szinte észre sem vette, hogy a két nő őt nézi, válaszra várva.
-Egyetértek-mondta végül teljes zavarban.
-Én nem tudom, mit mondjak erre-dőlt hátra McGalagony. Én elhiszem nektek, hogy együtt szeretnétek lenni, de hogy engedhetném ezt meg? Mit fog szólni a felügyelő bizottság? A többi tanár? A diákok? Mit mondunk majd?
-Nem kell senkinek semmit mondani. Egy hónap van hátra, addig még titkoljuk. Utána Hermione úgyis elhagyja az iskolát, már nem lesz semmi akadálya a dolognak.
-És mi volt ez az egész eltűnés Ms Granger? Azt mondja, nem is voltak családi gondjai. Akkor mégis hol járt?
Pitonon volt a pirulás sora.
-Azt hiszem, ez az én érdemem, és nem jó értelemben. Elkövettem valamit…valami rosszat, amit Hermione képtelen volt megbocsátani ezideáig.
-Hallgatlak-felelte McGalagony, és Hermione is érdeklődve figyelt.
-Mint tudod, pár hónappal ezelőtt lépett be az életembe Hope. Nem volt véletlen, hogy házi manót vettem magamnak, kellett a segítsége.Megkértem, hogy keresse meg nekem a Tiltott Rengetegben a Feltámadás Kövét.Még manómágiával is egy hónapig tartott, de végül sikerült.Ezek után..ezek után megidéztem Lily Evans, akit a Prince kúriába költöztettem. Nem mondhatnám, hogy jól sült ez a tervem. Ez már nem az a Lily volt, akit megismertem. Közönyös volt és nem evilági. Már az első hetekben tudtam, hogy rosszul döntöttem, de ezt csak erősítette bennem, mikor Hermionéval..úgymond egymásba gabalyodtunk.Onnantól kezdve két nő közt őrlődtem. Mikor Hermione rájött a titkomra, elhagyott, és akkor végre ráébredtem. Nekem nem Lily emléke kell, hanem ő. Ezért hagyta el az iskolát,mert látni sem akart. És most itt vagyunk.
A két nő úgy nézett ki, mint aki sokkot kapott. Hermione azonban nem is igazán a hallottaktól, hanem attól,hogy most, mikor megtudta az igazságot, már egyáltalán nem érdekelte. Hitt a férfinak. Megbízott benne. Semmi és senki nem tudott volna olyat mondani, ami miatt újra elhagyta volna.
-Ms Granger-mondta McGalagony fejcsóválva. Tényleg nem értem magát. Hisz hallhatta..Perselus egy másik nőt hívott vissza a halálból, akit szeretett, hazudott magának, miért bízik benne vakon?
Mielőtt azonban a lány válaszolhatott volna, Piton felcsattant.
-Az istenért Minerva, azért mert szeretem. Mert szeretem. Mert szeretem....
Majd a lányra nézett, aki sugárzó arccal nézett vissza rá.
-Mert szeretlek Hermione.
Ui.: A következő fejezetre már nem kell ennyit várni, holnapra ismét lesz egy új, a fele már készen van :) Ezek a befejező részek, de azért lesznek még izgalmak és bonyodalmak...hiszen mi egyszerű a párosunk körül? :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
