Hermione úgy érezte, megfagy körülötte a levegő. Nem számított erre. Sok mindenre fel volt készülve. Veszekedésre, gúnyolódásra, megjegyzésekre Krumról és az éjszakáról. De az, hogy Piton hűvös hangon közli vele, hogy többet még az órájára se menjen be, ez hideg zuhanyként érte. Próbált közömbösnek látszani, de hangja remegett.
-Öhm, köszönöm. És mikorra lesz eredmény? Szeretném időben tudni az időpontot, hogy felkészüljek, tanuljak, mégiscsak RAVASZ szintű vizsga és..
-Nyugodjon le Ms Granger-folytotta bele a szót Piton. Egyenlőre elküldöm ma a kérvényt a bizottságnak. Leírtam, hogy Ön a hét év alatt tökéletesen teljesített, és biztosan tudom, hogy kitűnő eredménnyel fogja letenni a RAVASZ vizsgát a tárgyamból. Ez meg fogja őket puhítani, a szorgalmat mindig is díjazták. Úgy sejtem, pár napon belül elbírálják és küldenek választ. Kíváncsi még valamire?
Hermione nagyot nyelt.
-Igen, nos…McGalagony professzor szerint elég sok pénzbe kerül az előre hozott vizsga, nekem erre nem futja. A szüleim nem tudnak segíteni, mi, hát, nem vagyunk túl jómódúak.
Piton gonosz mosollyal nézett a lányra.
-Milyen szerencse, hogy van egy gazdag, híres kis barátja, aki nyilván szívesen fizet. Sőt, ha belegondolok kettő is. Potter is biztos szép kis díjat leakasztott a tavaly nyári akciójával, és Krum is biztosan megengedheti magának, hogy segítsen, hiszen itt dekkol az iskolában. Nyilván nem kell dolgozzon, ha ennyi a szabadideje. Érdekes, hogy mennyire gazdag barátokkal veszi körbe magát Ms Granger. Véletlen?
Hermione elvörösödött a sértés hallatán.
-Azt gondolja azért töltöttem inkább Viktorral az éjszakát, mert ő gazdag? Az eszébe sem jut esetleg, hogy azért volt ez, mert maga volt, aki folyton lekoptatott? Mit gondolt, ez nekem mennyire jó érzés?
-Tudja Ms Granger, nem igazán érdekel, milyen érzés volt ez magának. Ott álltam az ajtóban, és kértem, hogy ne tegye. Nem sok emberrel tettem meg, de annyit kaptam, hogy rám csapta az ajtót, majd egész éjjel hancúrozott egy férfival. Érdekelte én mit éreztem? Én milyen megalázottan éreztem magam? Nem? Akkor nekem miért is kellene foglalkoznom a maga érzéseivel?
-Idióta-sziszegte felé Hermione.
-Ms Granger. Hogy mondta??
-Jól hallotta, maga egy idióta. Hogy éreztem magam? Milyen volt az éjszakám? Egész éjjel zokogtam, hogy megbántottam magát és hogy ismét elküldött. Hancúroztam? Viktor hozzám sem ért, próbált megvigasztalni. Így telt az éjszakám. Most boldog? Azt a papírt pedig adja ide, majd megoldom a pénzt. Bármit, csak többet ne lássam magát!
El akart indulni, de Piton elkapta a karját. Magához húzta, és finoman megcsókolta a lányt. Hermionéra nézett, a lány azonban csak mosolygott, és előkapta a pálcáját. A férfi hátralépett, de megkönnyebbülve vette észre, hogy a lány az ajtó felé int és egy gyors bűbájjal bezárja. Újra közelebb lépett hozzá, ezúttal hosszan csókolóztak. Vágytak egymásra, és tudák, ha most nem hagyják abba, később már képtelenek lesznek rá. De nem tudtak megálljt parancsolni maguknak.
Piton simogatni kezdte Hermione hátát, majd lassan csúsztatta a kezét a fenekére. A lány kéjesen nyögött, és viszonzáské csókokat lehet Piton nyakára, amitől a férfi libabőrös lett. Lassan vetkőztették egymást. Piton csodálva fedezte fel rugalmas, sima bőrét. Mikor megérezte a bódító illatot, amitől mindig elvesztette a fejét, úgy érezte nem bírja tovább. Hermione óvatosan felfeküdt a tanár asztalra,Piton pedig újra végigcsókolta a testét. Hermione szinte már könyörgött neki, hogy feküdjön rá, annyira vágyott az együttlétre. Piton szót fogadott, igyekezve, hogy ne legyen nehéz Hermionénak, hozzásimult és lassan behatolt. Hamar egymásra hangolódtak. Mozdulataik egyre biztosabbak és gyorsabbak lettek, még végül elérték a gyönyör csúcspontját.
Még sokáig pihegtek egymás karjaiban. Miután kissé magukhoz tértek, zavartan kezdtek öltözni, de nem néztek egymásra. Megtörtént, és csodálatos volt. De még mindig tilos, ráadásul fogalmuk sem volt mi lesz ezután. Piton törte meg a csendet.
-Nem voltál már szűz.
Hermione elmosolyodott a tegezés hallatán, bár nem tudta viszonozni, számára ez még mindig fura lett volna.
-Nem, valóban nem. Szóltam volna, ha az vagyok.
-Ki…?-Piton nem fejezte be a kérdést, de Hermione értette.
-Ron volt az első.És az egyetlen is. Mármint eddig.
-Akkor Krummal soha..
-Nem. Soha.
Elakadt a beszélgetés. Már mindketten felöltözve álltak egymással szemben. Hermione ismét elpirult. Ott állt előtte a tanára, akivel pár perccel ezelőtt még hevesen szeretkezett a tanári asztalon. Elment az esze! Tudta, hogy egyszer meg kell majd beszélniük, túl akart esni rajta.
-És most mi lesz professzor úr?
Piton leült a tanári asztal mögé, Hermione pedig a példáját követve az egyik padhoz ült.
-Nézd Hermione. Nem tagadom, hogy jól érzem magam veled. Az előbbi ….nos, jelenet,nem volt véletlen. Kívánlak és kedvellek. De nem tudom, hogyan tudnánk ezt megoldani. Ne érts félre, nem akarlak újra elküldeni, de..
Hermione azonban félbeszakította.
-Nem kell magyarázkodnia professzor úr. Gondolkoztam ezen a dolgon a hétvégén, és igaza volt. Nagyon nagy bajba kerülhetünk. Nem akarom sem magamat, sem önt bajba sodorni. De akárhogy küzdök, egyszerűen nem tudok nemet mondani, ha a közelemben van.Nem tudom…nem tudom hogy mit csináljunk. Piton meglepődött a lány hozzáállásán. Örült, hogy Hermione megérti, miért nem lehetnek együtt, de fájt neki, hogy a lány hirtelen ilyen könnyen lemond. Rá akart kérdezni a dologra, de akkor valaki megpróbálta kinyitni a tanterem ajtaját. Mindketten lemerevedtek. Hermione itt nem tudott hova bújni, láthatatlanná pedig szintén nem tudott válni, így nem tudtak mást tenni, minthogy kinyissák az ajtót, és magyarázkodjanak. Piton remélte, csak valami kis elsőéves próbál bejutni, őt könnyedén leszereli. Rémületére azonban az ajtóban nem egy diák állt, hanem McGalagony professzor.
-Piton professzor,órát kéne tartania, miért…-kezdett bele a tanárnő, ám a torkára forrt a szó, mikor észrevette Hermionét is a teremben.
Hermione komolyan megijedt mikor ránézett McGalagonyra. A tanárnő szinte remegett a dühtől. Mögötte az órára váró diákok kíváncsian leskelődtek befelé.
-Ms Granger, Perselus, azonnal jöjjenek velem. Maguk pedig-fordult McGalagony a diáksereg felé. Üljenek le, és várják meg csendben amíg a professzor visszaér.
Szótlanul tették meg utat az igazgatói irodáig, bár alig tudtak McGalagonnyal lépést tartani, aki úgy sietett mintha kergetnék. Fennt az irodában a tanárnő kiengedte a gőzt.
-Perselus-fordult a férfihoz tombolva. Azt hittem világosan elmagyaráztam neked, mi a véleményem erről a dologról, és hogy mi lehet a következménye. Melyik része nem volt érthető?
-Kedves Minerva, semmi rosszat nem csináltunk. Újra feljött az előre hozott vizsga ötlete, ezt beszéltük meg.
-Ezt nem veszem be még egyszer-kiabált McGalagony. A múltkor elnéző voltam és úgy tettem, mint aki elhiszi a nevetséges a meséteket. De ez több a soknál. Bezárkózni a báijtaltan terembe, miközben ott órának kéne folynia…Nem tudom hova tetted az eszed Perselus, de ez nem maradhat ennyiben.
-Rendben Minerva, igazad van. Nem csak erről beszélgettünk. Helyre kellett tegyünk pár dolgot. Biztosan hallottad már te is, miféle pletykák keringenek rólunk. Ez ellen próbáltunk valamit kitalálni.
-És azt sikerült megoldásnak találnod, hogy bezárkózol Ms Grangerrel egy terembe? Ugye most szórakozol?Na és Ms Granger, nem találok szavakat. Mindig annyira okos és megbízható diák volt, mégis mit képzelt? Perselus az apja lehetne!
Hermione nem tudott mit válaszolni, szégyellte magát. Hogyan magyarázhatná el ami közte és Piton közt van? Még ő maga sem érti…főleg most…gyomra görcsbe rándult az emlékekre, és tudta, képtelen lenne McGalagonynak színt vallani.
-Piton professzor úr igazat mondott, csak beszélgettünk-mondta végül. Azért zártuk be az ajtót, hogy ne zavarjon meg senki. De nem csináltunk semmi rosszat.
„Hát rossznak én sem mondanám”-gondolta Piton, és vigyázott, nehogy elmosolyodjon.McGalagonynak azonban nem volt kedve vigyorogni, és lehiggadni sem tudott.
-Tudjátok mit kapnátok, ha írnék a felügyelő bizottságnak? Mindketten repülnétek és vizsgálatot is folytatnának, hogy ez hogy fordulhatott elő az iskolában. Nem repesnék a boldogságtól, ha ez bekövetkezne, és tennék róla, hogy ti se tegyétek.
Piton már nagyon unta a tanárnő szidalmait, véget akart vetni a beszélgetésnek.
-Jól van Minerva, megértettük, szabd ki a büntetésünket, és hagy menjünk. Órát kell tartsak mint tudod-vetette oda gúnyosan.
McGalagony fagyosan nézett rá.
-Nem kaptok büntetést.
-Tényleg nem?-csodálkozott Hermione.
-Nem Ms Granger. Tudja, nem felejtem el, hogy tavaly nyáron mit tett a varázsvilágért, és mindig is kedveltem magát. Ezért büntetés helyett választást kínálok fel.
-Választást?-furcsálkodott Hermione, és Piton is felkapta a fejét.
-Igen. Választhatja azt a lehetőséget, hogy soha többet nem beszél Piton professzorral. Bár előrehozott vizsgát nem tehet, nem jár be az órájára, úgyis azt mondta, már felkészült a RAVASZra. Semmilyen módon nem érintkezik vele, nem beszélnek, sőt rá sem néz. Ha mégis megszegné ezt, úgy nincs több elnézés, értesítem a felügyelő bizottságot.
-És mi a másik lehetőségem?-nyelt nagyot Hermione.
-Távozik az iskolából. Azonnali hatállyal.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
