Draco Malfoy csodálkozva vette tudomásul, hogy amit hirtelen szélviharnak hitt, az nem más volt, mint egy síró griffendéles, aki elrohant mellette úgy, hogy észre sem vette. Felismerte Hermione Grangert, és nagyon kíváncsivá tette, mitől borult ki ennyire a lány. Odalopózott a mosdóhoz, és az ajtóra tapasztotta a fülét. Hallotta a lány fojtott sírását, és azon tépelődött, bemenjen-e hozzá.
Draco Malfoy igyekezett a legkevesebb feltűnést kelteni, mióta véget ért a háború. Mikor Voldemort meghalt, a szüleivel ott maradt a kastélyban, és senki nem dobta ki. Úgy tűnt, megbocsátottak neki, mégsem akarta megkockáztatni, hogy esetleg társai felemlegessék múltbeli ügyeit. Szülei Azkabanban voltak. Hiába bánták meg, hogy a rossz oldalra álltak, bűneikért felelniük kellett. Draco nagyszüleihez került, akik a háború idejére elköltöztek, ők sosem támogatták Voldemortot.
Most hogy visszajöttek, igyekeztek Draco kedvében járni, ő azonban a szobájába zárkózva töltötte a nyarat, rettegve a szeptembertől, mikor újra társai elé kell állnia. Meglepődve és megkönnyebbülve vette tudomásul,hogy senki, még Potterék sem emlegetnek fel neki semmit. Bánta már viselkedését, legfőképp ahogy a trióval bánt. Ron Weasley-t továbbra sem tartotta sokra, úgy gondolta, a fiúnak hatalmas mázlija van, hogy életben maradt. Se okosnak, se tehetséges varázslónak nem tartotta. Harry Potterről, bár kelletlenül, de elismerte, hogy tehetséges varázsló, a háború óta senki nem vonhatta ezt kétségbe.
Ami pedig Grangert illeti..Malfoynak ezt sem volt könnyű belátnia, de tény: mindig is irigyelte a lányt, aki bár nem büszkélkedhetett nemes és tiszta vérű felmenőkkel, mindig minden órán és vizsgán jól szerepelt, könnyű szerrel magolta be a vaskosabbnál vaskosabb könyveket. Draco tudta, hogy előbb utóbb nyitna kell a trió felé. Bár ez sem volt ínyére, de hálás volt, amiért a Szükség Szobájában megmentették az életét, és hogy tetteit nem hántorgatják fel. Mindenre elszántan nyitott hát be a mosdóba. Mikor Hermione meglátta, ki lépett be az ajtón, dühösen rámordult a fiúra.
-Malfoy, ez a lányvécé, ha még nem tűnt volna fel.
-Tudom-mondta a fiú. Én csak, csak..meg akartam nézni, hogy jól vagy-e…Hermione…
Hermione úgy megdöbbent, hogy még a sírást is abbahagyta.
-Nézd Hermione-hadarta Malfoy, mielőtt a lány megszólalhatott volna. Tudom, hogy nagyon nagy szemét voltam, és hogy rengetegszer mondtam bántó és igazságtalan dolgokat. De…de…minden megváltozott, és én, én sajnálom amik történtek. És köszönöm, hogy megmentettek, és én csak gondoltam, hogy esetleg…csak láttam, hogy sírsz, és hát…
Hermione nem sok mindent értett a fiú beszédéből, de annyit mindenesetre le tudott szűrni, hogy Malfoy bocsánatot akar kérni, és jól hallotta? Segíteni akar? Hermione tudta, már a háború idején is, hogy Malfoy nem gonosz,hiszen nem árulta el Harryt a Malfoy kúriában. Nem bízott teljesen a fiúban, de szomjazott a megértésre és a beszélgetésre. Malfoy legnagyobb döbbenetére a lány leült a csempére és intett a fiúnak , hogy üljön mellé. Bár Hermione nem mondta el, mi történt Pitonnál, és elég felszínes dolgokról beszélgettek, mind a ketten csodálkozva ismerték fel, mennyire közös nevezőn vannak ők ketten.
Hermione úgy érezte, könnyít a lelkén ez a fesztelen beszélgetés, Malfoy pedig magában boldogan nyugtázta, végre szóba áll vele valaki, ráadásul egy okos boszorka, akivel lám! Milyen jól el tud beszélgetni! Negyed óra múlva, egy vidám felszabadult fiú lépett ki a lányok mosdójából. Míg Hermione kezet mosott, ő kijött a folyosóra, és elégedetten mosolygott maga elé.
-No lám, Draco. Nem is tudtam, hogy ennyire vicces a lánymosdó- nézett rá gúnyosan Piton, aki az órájára tartott, mikor a lányvécéből épp kilép fiúba botlott. Pontokat kellene levonjak tőled, de annyi mindenen keresztül mentél, talán…
A mondat befejezetlen maradt, amikor egy szintén vidám lány lépett ki a mosdóból.
-Malfoy, ez annyira jól esett, hogy…
Hermione torkán akadt a szó, mikor meglátta a bájitaltan tanárát, és ijedten összerezzent. Piton egy pillanatig szóhoz sem jutott a döbbenettől. Ő és a lány egymásra néztek, és még Malfoy is érezte a feszültséget a levegőben. A professzor Hermione szemébe fúrta a szemét, és a lánynak erőlködnie kellett, hogy ne lobbanjon fel újra a dühe.
-Granger kisasszony. Döbbenetesnek tartom, hogy újabb szabályszegésen kapom az iskola eminens diákját. Először a tanárával szemtelenkedik, majd enyeleg egy lányvécében egy diáktársával. Ezt nem gondoltam volna.
Hermione meglepődve nézett a tanárra. Mintha, mintha nem is dühös lenne, hanem érdeklődő. És valóban, Piton úgy nézett rá, mint aki a fejébe próbál belelátni.
-Professzor úr-állt elé Malfoy hirtelen. Nem Hermione hibája. Én mentem be utána, én szerettem volna beszélni vele, mert nagyon ki volt borulva, nem csináltunk tiltott főzetet, vagy ilyesmi. Amúgy sem tudunk olyan főzetet, amit 20 percig kellene csak főzni, és nincs is szükségünk..
-20 perc?-kérdezte Piton sistergő hangon, és Draco gyorsan becsukta a száját, mert rájött, nagy hibát követett el.
- Tehát, nem is titkolják, hogy nem véletlenül futottak össze, hanem szándékosan zárkóztak be 20 percre a mosdóba. Nem csak szabályszegők, de még ostobák is. 10 pont a griffendéltől, Malfoy te pedig büntetőmunkára jelentkezel. Granger kisasszonynak ezt már nem tudom kiszabni, ő már megkapta a napi adagját. És ha jót akarnak, máshol bonyolítsák szerelmi ügyeiket.
Hermione elpirult, Draco azonban csak somolygott. Ő nem félt a professzorától.
-Egy büntetőmunkán leszünk Hermionéval?-kérdezte szemtelenül.
-Még véletlenül sem- felelte Piton. És örülök, hogy ennyire viccesnek tartod a dolgot. Remélem, az igazgató nő előtt is ekkora lesz a szád, mert erről tudni fog, abban biztosak lehettek. Most pedig induljanak órára. Azonnal!
A két fiatal egy percen belül már messze járt. Piton még egy darabig ácsorgott a folyosón, és a két diákot nézte, ahogy sietős léptekkel távolodnak. Felbosszantotta a viselkedésük, a szemtelenkedésük.
Mikor Hermione elrohant tőle a pincéből, bevágta maga után az ajtót, és hangos szitkozódásba kezdett. Dühös volt a lányra, és főként magára. Amiért régen megcsókolta, és amiért ennyire sikerült a lánynak felbosszantatni. Bár jogosnak érezte a szavait, tudta, mint tanár, nem beszélhetne így vele. Dumbledore és McGalagony nem örülne, ha hallana a kis incidensről, ő pedig kínos magyarázkodásba kezdhetne, miért ordítozott a lánnyal egy ártatlan kérdésért. Nem bírta elviselni a griffendélest, ahogy mindenbe beleütötte az orrát, és az is zavarta, hogy tud Hope-ról, pedig kulcsfontosságú, hogy a manóval való tervei titokban maradjanak. Megnyugtatta magát, hogy a lány nem tudott meg semmit, majd kijavított néhány dolgozatot.
Nem sokkal később a dolgozatokkal és pár könyvvel együtt elindult órát tartani. Mikor Malfoyt meglátta kijönni , meglepődött, tudta a fiú mennyire visszahúzódó volt a háború óta. Kicsit örült is neki, hogy a fiú kezd feloldódni. Mikor azonban meglátta Hermionét, kijönni ugyanabból a mosdóból, és meghallotta, hogy a lány „nagyon jó”-nak titulálta együttlétüket, elöntötte a harag. Ez a lány nem tanul a hibáiból. Újra és újra megszegi a házirendet. A hollóhátasok bájitaltan óráján szinte ledarálta a tananyagot, majd kiadta a feladatokat, és magára hagyta a meglepett diákokat. A Gyengélkedő felé vette az irányt.
-Elnézést, hogy ilyenkor zavarom Madam Pomfrey. Csak szeretnék érdeklődni, nem tűnt-e el esetleg néhány gyógyfőzet vagy hozzávaló a készletéből. Az a gyanúm, két diákom tiltott bájital főzésre adta a fejét a mosdóban. Az én alapanyagaim közül nem hiányzik semmi.
-Nem, Perselus, pont az előbb néztem át a raktáramat. Nincs hiány- mosolygott rá kedvesen a gyógyító. Piton maga sem értette miért, csalódott volt. Egy pillanatig elhitte, hogy Hermione és Malfoy tiltott dolgot művel, de be kellett lássa, ha sehonnan sem loptak hozzávalókat, ez nem valószínű.
-Viszont Perselus, elfogyott a nyugtató elixírem. A hetedévesek elég sokat visznek, tekintve, hogy a RAVASZRA készülnek. Persze mindegyiket figyelemmel kísérem, ki mennyit fogyaszt belőle. Az utolsó adagot Hermione Granger vitte el pár perce. Nem is értem, neki minek, rajta kívül mindenki tudja, hogy kitűnőre fog vizsgázni. Neki nincs min izgulnia.
Ahogy meghallotta a lány nevét, köszönés nélkül, meglehetősen sietve hagyta el a Gyengélkedőt. Nem érdekelte, hogy a lány izgul a vizsgái miatt, nem akart még egy szót sem hallani a lányról, aki ennyi idegeskedést okozott neki a folyamatos szabályszegésével. Pár perc múlva már újra a hollóhátasok között sétálgatott, becsmérlő megjegyzéseket téve az órai munkáikra. Minden figyelmét lekötötte, hogy letöltse dühét a diákjain. Sikerrel is járt, óra végére már teljesen száműzte a fejéből Hermionét, és aznap már nem is jutott eszébe, megint késő éjjelig dolgozott.
Ez volt Piton szerencséje. Mert ha lett volna ideje gondolkodni,feltűnt volna neki, hogy karácsony óta most először tette be a lábát a Gyengélkedőre. Azóta valamiért kerülte a helyet.
Hermionénak nem telt ilyen békésen az estéje. Elég kellemetlen pillanatokat élt meg McGalagony professzor irodájában. Bár a tanárnő nem küldte büntetőmunkára és pontokat sem vont le, hiszen ezt Piton már megtette helyette, azért nem titkolta csalódottságát, és alaposan leszidta Hermionét. Hermione szeretett volna a föld alá süllyedni, mikor házvezető tanára azt ecsetelte, miért nem helyes egy fiúval bezárkózni a mosdóba. Mikor végre kiléphetett az irodájából, megkönnyebbülve sóhajtott fel, és a Griffendél torony felé vette az irányt. Nem volt délután több órája, és bár még nagyon korán volt, kimerültnek érezte magát. Hagyott egy üzenetet Harryéknek, és felvonult a lányok hálószobájába. Sokáig forgolódott, mire eszébe jutott a Madam Pomfrey-től kapott nyugtató főzet. Bár a javasasszony azt mondta, csak egy egy kortyot igyon lefekvés előtt, Hermione kiitta az összeset. Szüksége volt az alvás jótékony hatására. Nem kellett sokat várnia, pár perccel később már csak az egyenletes lélegzése hallatszott.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
