Piton megszokta, hogy mikor azt a mondatot hallja, hogy „Beszélnünk kell”,azután mindig valami rossz történik. Mikor Lily mondta ezt, általában számonkérés következett a barátai miatt, akik miatt mindig magyarázkodhatott. A vége az lett, hogy Lily sértődötten elvonult, Piton pedig álmatlanul forgolódott egész éjszaka, amiért megint összevesztek.
Voldemort hívásai mindig akkor történtek, mikor valami különösen undorító munkát bízott Pitonra. Kínozz meg egy nőt! Ölj meg egy gyereket! Írts ki egy egész családot! A gyomorforgató feladatok a mai napig kínozták Pitont, sokszor ébredt álmaiból verejtékezve, miközben még a fülében csengett egy egy ember sikolya, mikor ő emelte a pálcáját…
Mikor Dumbledore mondta neki, hogy beszélniük kell, akkor sem számíthatott sok jóra. Dumbledore ugyan sosem kérte, hogy bántson bárkit is, a tőle kapott küldetések azonban sokszor ugyanolyan fájdalmasak és nehezek voltak, mint Voldemorté. Az elmúlt egy évben már senki sem utasítgatta, vagy kérte, és nagyon régen volt már, hogy Lilynek magyarázkodnia kellett volna bármi miatt. Mikor Hermione ránézett, és az ő szájából hangzott el a bizonyos mondat, már tudta, a legfájdalmasabb beszélgetésre most fog sor kerülni.
-Akkor..talán üljünk le-mondta a lánynak, de érezte mennyire nevetséges amit csinál.
Magára erőltette az udvarias férfi arcát, miközben annyira dobogott a szíve, hogy attól félt, menten kiugrik. Miután Hermione is leült, kérdőn nézett a lányra. Látta a könnyeket a szemében,látta, hogy remeg a keze, és már tudta, az üresen hagyott szekrénybe sosem fognak bekerülni Hermione ruhái.
-Perselus,el..el kell mondjak valamit,de nem könnyű. Úgyhogy, inkább gyorsan elhadarom. Ösztöndíjat kaptam a Francia Felsőfokú Mágusképzőre. Ami, mint a nevéből is látszik..
-Franciaországban van-fejezte be helyette Piton.
Pár hosszú másodpercig nézték egymást, de nem szólaltak meg. Piton rettegett a választól, de meg kellett kérdeznie.
-Elmész Franciaországba?
Hermione arca már hófehér volt,a rosszullét kerülgette. Nem hitte volna, hogy ennyire nehéz lesz.
-Perselus, ez óriási lehetőség, én nem hagyhatom ki. Nem tehetem meg, sajnálom.
Piton arca nem változott.
-Gratulálok Hermione-mondta halkan. Ez tényleg nagy dolog.
-Kérlek, kérlek ne haragudj rám-zokogott Hermione.
-Gyere ide-hívta magához a férfi, és szorosan megölelgette. Miért is haragudnék? Persze, zavar, hogy kevesebbet fogunk találkozni,de biztosan meg tudjuk oldani, elvégre tudunk varázsolni.
Hermione pillanatok alatt hagyta abba a sírást.
-Miről beszélsz Perselus?-kérdezte csodálkozva.
Piton kicsit hátrébb húzódott.
-Mi az, hogy miről? Hát arról,hogy hogyan fogjuk megoldani az ide oda utazást. Nyilván nehezebb a hoppanálás, és fárasztóbb, de nem lehetetlen. Lesznek ugyan napok, mikor nem tudunk majd találkozni, de szerintem hamar el fog telni ez a három év.
-Te..te úgy gondoltad, hogy együtt maradunk így is?-kérdezte hitetlenkedve Hermione.
Piton felugrott a székből, de olyan erővel, hogy az hangos csattanással hátraesett.
-Miért Hermione, te talán nem így gondoltad?-kérdezte, miközben vészjóslóan villogott a szeme.
-Én nem gondoltam, hogy így fogsz hozzáállni, és azt sem, hogy majd megoldáson gondolkodsz. Neked itt kell maradnod,hisz ideköt a munkád, én pedig Franciaországban leszek. A hoppanálás külföldre majdnem egy teljes óra, ráadásul nagyon ki is fárasztja az embert. Ráadásul ha én jövök, hoznom kell a könyveim, füzeteim,jegyzeteim, ha pedig te, akkor neked kell üstöt, hozzávalót…rengeteg macerával járna.
-Ez úgy hangzik,mintha kifogásokat keresnél-sziszegte Piton. És igen, én úgy gondoltam, hogy megoldást keresünk majd,de látom, hogy te egészen másképp gondolod. Ez azt jelenti, hogy szakítani akarsz, Hermione?
-Nem ezt mondtam Perselus-nézett rá gyötrődve a lány. Én csak nem hittem, hogy menni fog így.
-És még most sem hiszed?
Hermione mérhetetlen fájdalommal a szemében nézett rá. Mit mondhatna neki? Ő szeretné, ha működne. Szereti Pitont. De nem hitt a távkapcsolatban..
-Nem, én most sem hiszem-mondta ki végül.
Piton állt vele szemben, miközben ökölbe szorult a keze. Elveszíti a lány-most fogta csak fel. Elmegy, és őt is elhagyja. Tényleg képes ezt tenni? Anélkül, hogy megpróbálnák , egyszerűen eltűnteti az életéből?
-Perselus, ne nézz így rám kérlek. Szeretlek, és még itt van előttünk az egész nyár, amit együtt tölthetünk..
-Ugye viccelsz velem Hermione? Elhagysz, de azért még egy két hónapig összejárhatunk? Vagy mégis hogy gondoltad? Aztán majd végignézem, ahogy összecsomagolod a cuccaidat, és eltűnsz az életemből?Tényleg ezt akarod?
-Nem tudom mit akarok Perselus-ordított mostmár Hermione is. Nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget, el kell mennem az iskolába. És nem, nem szeretnélek elhagyni, de nem akarok egy olyan kapcsolatot, amiben alig találkozunk, és akkor is én tanulok, te dolgozol, és nem is egymással foglalkozunk. Meg tudsz érteni?
-Menj el innen-kérlelte halkan Piton.
-Tessék?-kérdezett vissza Hermione.
-Azt mondtam, tűnj el innen-üvöltötte Piton. Menj, még ma menj el a flancos iskoládba, és vissza se gyere!
-Csak szeptembertől kezdődik..
-Tudod mit? Nem érdekel, mikor kezdődik. Nem érdekel, mit csinálsz, vagy hol vagy addig. De ide, többé ne gyere le! Na lássuk Hermione, te meg tudsz érteni engem?
-Perselus ne csináld-könyörgött Hermione, de már hiába.
A férfi ajtót nyitott, jelezve, hogy ideje indulnia. -Szeretlek Perselus-súgta oda a férfinak,de nem kapott választ. Sírva hagyta el a szobát,és mikor hangosan csapódott mögötte az ajtó, nem bírta tovább. Még pár lépést tett, zihálva, fuldokolva, a második méter megtétele után azonban képtelen volt tovább menni, ájultan esett össze.
********
Piton nem dühöngött, nem kiabált, nem káromkodott. Fájdalma mélyebb volt annál, sem mint pár hangos szó megoldja. Állt az üres szekrény előtt. Mialatt Hermione vacsorázott, akkor pakolta ki, abban a reményben, hogy ilyenkorra már a lány ruhái lesznek benne, tulajdonosa pedig az ágyában fog aludni, és abban is fog ébredni, hosszú hosszú éveken át. Ehelyett Hermione szakított vele, ő pedig kidobta a szobájából. Hát, nem egészen ezt tervezte…
Fel-alá járkált a szobájában. Hermione után kéne mennie, ezt érezte, de azt nem tudta, mit mondhatna neki. Talán bele kellene egyeznie abba amit mondott? Hogy még a nyár végéig legyenek együtt? Szerette volna minél tovább maga mellett tartani, de hogy fogja majd elengedni? Mikor nyár végén egyszer csak becsomagol a bőröndjébe, aztán isten hozzádot mond három évre? Azt világosan megmondta, hogy nem fog ide-oda utazgatni, még az ő kedvéért sem. Pitonban felmerült a gondolat, hogy talán neki kellene elköltöznie Franciaországba. De mihez kezdene ott? Időbe telne, míg munkát találna, abból mi tartaná el magát és Hermionét?
Kopp. Kopp.
Nagyszerű, látogatója jött. Ez hiányzott már csak neki. Mikor ajtót nyitott, rosszkedve csak fokozódott.
-Potter. Te vagy az utolsó, akit most látni szeretnék. Úgyhogy menj vissza oda, ahonnan jöttél-fogadta vendégét Piton.
-Tanár úr, nem jó kedvemben jöttem, és nem is magához. Hermionéval szeretnék beszélni.
-Akkor nagyon rossz helyen jársz Potter. Hermione nincs itt, és nem is lesz. Keresd máshol, engem pedig hagyj békén.
Harry épphogy hátra tudott ugrani a becsapódó ajtó elől. Vajon hogy értette Piton amit mondott? Mi az, hogy Hermione nem is lesz már nála? Talán összevesztek? Sejtette, hogy ha Piton ennyire ideges, akkor Hermione is ki van akadva. Elindult hát a keresésére, mert tudta, kis barátnőjének vigaszra van szüksége.
************
Három órával később Ron és Harry fújtatva álltak az előcsarnok lépcsőjén.
-Na? Mit mondott Sipor?-kérdezte hörögve Ron.
-Nincs a Grimmauld téren. Anyukád?-kérdezett vissza Harry.
-Hermione nem volt nálunk, és nem is jelentkezett nála. Biztosan megnéztük a kastély összes helyiségét?
-Biztos, ráadásul a Tekergők Térképén sincs rajta, tehát nincs a suliban.
-De a térkép nem mutatja a Szükség Szobáját sem.
-Ginny megnézte, nincs ott.
-Talán csak nem a jó jelszóval lépett be-érvelt Ron.
-Lehet, de akkor előbb utóbb előkerül. De ezt sajnos nem hiszem Ron. Te nem láttad Piton. Össze van törve. El sem merem képzelni, Hermione hogy lehet.
-Nem érdekel, hogy van Piton-csattant fel Ron. Ezt is neki köszönhetjük, hogy Hermione padlón van és el is tűnt.
Mielőtt Harry válaszolhatott volna, a kastély bejárata hangos robajjal kinyílt, és befutott Hagrid.
-Rossz hírem van fiúk-mondta szomorúan a vadőr. Nincs az erdőben, se a tónál, se az üvegházaknál. Most már én is úgy gondolom, hogy Hermione nincs a kastélyban. Harry, Harry hova mész?
A fiú azonban már nem hallotta, csak futott, ahogyan a lába bírta, amíg meg nem érkezett ismét Piton lakosztályához. Félretette az udvariaskodást, és öklével ütni kezdte az ajtót.
-Potter, ugye most viccelsz velem?-üvöltött Piton ajtónyitás után. Tényleg büntetőmunkát szeretnél? Vagy mi a jó isten bajod van neked?
-Hermione eltűnt-válaszolt Harry ingerülten, nem sokkal kisebb hangerővel. Mindenhol kerestük, a kastélyban biztosan nincs, se a Grimmauld téren, se Ronéknál, sehol..
-És engem ez mennyiben érint Potter?
-Szereti Hermionét-mondta ki egyszerűen Harry. Tudom, hogy érdekli. Talán van valami ötlete.
-Maradj itt Potter, és várj meg-mordult rá Piton, majd halk talársuhogással eltűnt a folyosón.
Tudta, hogy hol van Hermione. Egyetlen hely maradt csak, ahol a fiúk nem keresték, hiszen nem is tudnak róla. Szerencséjére üresen találta a könyvtárat. A biztonság kedvéért azért bezárta az ajtót maga mögött.
-Secretium-suttogta maga elé, mire a könyvespolc, ami előtt állt, hangos zörejjel arrébb csúszott. Piton türelmetlenül dobogott a lábával, majd azonnal elindult, mikor feltűnt végre a csigalépcső.
-Lumos-mondta mostmár hangosan. A fellobbanó fény bevilágította a kis helyiséget. Piton alaposan körülnézett, de hiába. Hermione nem volt ott,pedig biztosra vette, hogy idemenekült. Ez volt az utolsó ötlete. Most már ő is kezdett megijedni. Vajon hova mehetett?
***********
Hermione szeme nehezen szokta a félhomályt, ráadásul a feje is hasogatott.Próbált körülnézni, de olyan szorosan meg volt kötözve, hogy mozogni is alig bírt. Azt tudta csak megállapítani, hogy egy sötét, dohos helyiségben van. Talán egy pincében?Vajon hogy került ide? Próbált visszaemlékezni, mi is történt. Emlékezett a Pitonnal való veszekedésre, és hogy a férfi elküldte őt. Mi is történt azután? Sírni kezdett, majd érezte, hogy egyre nehezebb kap levegőt. Még homályosan emlékezett rá, hogy elájult, de hogy utána mi történt, arra már nem tudott válaszolni. Hogy került ide? Piton utána jött volna? A férfiről azonban tudta, hogy nem kötözné meg, még akkor sem, ha azt szeretné, hogy maradjon. Előbb kezd el a félelmetes Perselus Piton könyörögni, minthogy bántsa őt. De akkor ki hozta ide és kötözte meg? Mintha csak a kérdésére kapna választ, lépteket hallott. Nyílt az ajtó, Hermionénak pedig be kell csuknia a szemét az éles fénytől. Az érkező nem csukta vissza az ajtót, csak résnyire nyitva hagyta. Hermione így már ki tudta nyitni a szemét, a vele szemben állót azonban nem látta rendesen. Magas volt, és körvonalaiból úgy tűnt, hogy férfi, de még ebben sem volt biztos. Amikor azonban fogva tartója megszólalt, rájött, hogy férfi, sőt rögtön fel is ismerte.
-Üdvözöllek hajlékomban Hermione. Sajnálom, hogy ilyen koszos, sötét lyukba kellett hozzalak, de sajnos, ez az egyetlen helyiség az, ahova soha, senki nem jön le rajtam kívül. És nem lenne szerencsés, ha bárki is,megtudná, hogy itt vagy.
-Mit akarsz tőlem?
-Hogy őszinte legyek, még nem tudom. Egyenlőre megelégszem annyival, hogy itt vagy, és nem a Roxfortban.
-Miért baj neked, hogy az iskolában vagyok?
-Az még nem lenne baj. De az, hogy Pitonnal hemperegsz, mint egy útszéli lotyó, az sokkal inkább zavar. Mit eszel azon a vén denevéren? Sokkal jobbat érdemeltél volna nála, de nem, te a világ legszerencsétlenebb embert választottad ki. Kár, hogy nem fogom látni a te kis Pitonod arcát, mikor megtudja, hogy eltűntél. Szegény kis bájital tanár, mennyire csalódott lesz, ha megtudja, hogy az ő Hermionéje elhagyta egy másik férfiért.
-Sosem fogja ezt hinni-sziszegte dühödten Hermione.
A férfi gúnyosan elhúzta a száját.
-Akkor sem, ha pár nap múlva kap majd egy levelet, amiről azt hiszi te írtad? Biztos meg tudok fogalmazni egy szívhez szóló kis üzenetet, amibe..hmm mit is írjak?Például, hogy sosem szeretted, csak kihasználtad, és hogy egy másik férfival megszöktél. Hermione arcán csíkokban folytak le a könnyek.
-Perselus át fog látni ezen a csaláson, és meg fog keresni..
A férfi felnevetett, hideg, éles, gúnyos kacajjal.
-Van egy rossz hírem Hermione. Perselus Piton soha többet nem fog látni téged.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
