Perselus Piton bal lábbal kelt. Alig aludt pár órát. Miközben dühösen haladt a nagyterem felé, elhatározta magában, hogy hétvégén végre kialussza magát, és elátkozza azt, aki fel meri ébreszteni. Nem nézett se jobbra se balra, suhogó talárral vonult végig az asztalok között, miközben csak egy kívánsága volt: meginni végre a reggeli kávéját.
Miközben a tanári asztalnál végre kezében tarthatta az életmentő italt, szétnézett a teremben. Szeme rögtön megakadt Ron Weasleyn, aki minden asztali illemet figyelmen kívül hagyva tömte magába a szalonnát. Piton undorodva húzta fel a szája szélét. Mellette ott ült elmaradhatatlan csatlósa, Harry Potter. Látta, hogy a fiú unottan firkálgat valamit. Csak ajánlani tudta a fiúnak, hogy ne a bájitaltan házi feladatát kaparja éppen, mert akkor kénytelen lesz megint trollt adni rá. Nem mintha ez bármiféle álmatlan éjszakát okozott volna a professzornak. Potter mellett Longbottom ült, aki mintha idegesnek tűnt volna. Hát persze- gondolta magában a professzor. Bájitaltan a legelső órájuk, ráadásul dupla. Tudta, hogy a fiú fél tőle, de esze ágában sem volt tenni ellene.
A többi griffendéles lassan befejezte a reggelit, és sorban indultak el az órájukra. Piton észrevette, hogy Hermione hiányzik az asztaltól. Arra a következtetésre jutott, hogy a lány fél tőle. Elégedetten dőlt hátra a székében, abban a biztos tudatban, hogy a lány végre rájött, nem érdemes ujjat húzni vele. Becsöngetés előtt pár perccel már egyetlen diák sem ült az asztalnál. Piton is felállt és elindult a pincehelységek felé.
Senki nem várta az ajtó előtt, a teremből zaj sem szűrődött ki. Nem volt véletlen. A diákok tudták, ha Piton rendbontáson kapja őket, annak nem lesz jó vége. A tanár besétált a terembe, majd egy hanyag pálcamozdulattal a táblára mutatott. Azon látható vált egy recept, az aznapi feladat. Piton szembe fordult az osztállyal. Mielőtt azonban bele kezdett volna a magyarázatba, észrevette, hogy nem teljes a létszám. Hermione Granger hiányzott.
-Hol van Granger kisasszony?-kérdezte.
Harry és Ron feszengve ültek a széken.
-Nem tudjuk-nyögte ki Ron.
Bár Piton eddig sem nézett ki sokat a két fiúból, még őt is meglepte, hogy fogalmuk sincsen, hol van a barátjuk, fel sem tűnt nekik, hogy nem jelent meg a reggelinél. Pedig egy olyan lányról volt szó, aki sosem mulasztott volna el egyetlen tanórát sem.
-Bámulatos Mr.Weasley. Még egyetlen kérdésemre sem sikerült a 7 év alatt érdemleges választ adnia. A kis barátnőjük, akárhol is legyen, nem fog örülni annak, amit tőlem kap, ha végre méltóztatik befáradni az órámra. Senkitől nem tűröm el a késést. Most pedig munkára. Mindenki!
Hermione azonban később sem jelent meg. Harry és Ron nyugtalan pillantásokat vetettek egymásra, sőt még Malfoy is az ajtóra tekintgetett, mint aki arra vár, hogy végre megjelenjen a lány. Piton nem tett megjegyzést, szokásához híven az asztalok között sétálgatott a griffendélesek munkáját ócsárolva. A mardekárosok jókat kuncogtak a megjegyzéseken, Malfoy kivételével, aki idegesnek tűnt. Piton kiszúrta ezt, és tudta, a fiú Hermione miatt aggódik. Tény és való, a professzor sem tudta hova tenni a lány távollétét. Hermione Granger nem az a fajta diák volt, aki ok nélkül mulaszt el egy órát. Előbb állt volna be halálfalónak, minthogy a RAVASZ vizsgák évében lustuljon el. Ezért is volt furcsa, hogy nem jelent meg az órán, azok után, hogy előtte lévő nap 110 pontot vesztett miatta a Griffendél.
Piton egy pillanatig elmerengett, hogy talán túl szigorú volt a lánnyal. Bár kétségtelenül szemtelen volt és idegesítően kíváncsi, a 110 pont talán túl sok volt, pláne egy nap alatt. Ennyit még Pottertől sem vont le soha, pedig ő aztán megérdemelte volna néha... Piton kénytelen volt tudomásul venni, hogy túl hamar elveszti a fejét, ha a lányról van szó. Az egy dolog, hogy idegesíti őt, a túl sok pontlevonás és büntetés azonban előbb utóbb fel fog tűnni McGalagonynak, aki nem lesz elájulva a hírtől, hogy a Mardekár ház feje rászállt az egyik diákjára. Nem félt ugyan McGalagonytól , mégsem volt ínyére, hogy esetleg magyarázkodnia kell .Elhatározta magában, hogy innentől kezdve még inkább kerülni fogja a lányt. Bár nehezére esett, de azt is eldöntötte, nem bünteti meg Hermionét a mai hiányzásért. Még így is hátravan a büntetőmunkája, ami nála sosem leányálom. Ez épp elég lesz a szemtelen kis csitrinek.
Ezek a gondolatok megnyugtatták, és figyelmét újra a diákjainak szentelte. Gyorsan Neville üstje felé hajolt, hogy a mardekárosok legnagyobb örömére leszólja annak tartalmát. Ron és Harry teljesen kifulladtak, mire a Kövér Dáma elé értek. Egy gyorsan elhadart jelszó után már a klubhelységet pásztázták tekintetükkel. Csalódottan állapították meg, hogy Hermione nincs ott.
-Talán a könyvtárban? –kérdezte tétován Ron.
-Nem-rázta a fejét Harry. Hermione nem ücsörögne a könyvtárban nyugodtan a könyvei fölött, miután ellógott egy órát,ráadásul nem is akármilyet, hanem a vén denevér óráját. Mindenki tudja, hogy Piton nem az a megbocsátós típus, ráadásul most már minden órán a RAVASZ vizsgán előfordulható bájitalokat tanuljuk. Ezt Hermione sosem hagyná ki. Nem tudom hol van, de hogy valami baja van, az biztos.
-És akkor hol keressük?-kérdezte Ron. Harry nem válaszolt, hanem a klubhelység bejárata felé nézett, ahol épp megjelent Parvati Patil. Odarohant a lányhoz.
-Parvati, kérhetek tőled egy szívességet? Kérlek, menj fel a hálótermetekbe és nézd meg ott van-e Hermione. Mi oda nem mehetünk fel, de nagyon aggódunk érte.
-Persze Harry, szívesen-felelte Parvati, és elindult a lépcsőn. Harry és Ron türelmetlenül álldogáltak a lépcső aljában, várva hogy Parvati vagy Hermione feltűnjön. Erre azonban jó pár percet várniuk kellett. Mikor Parvati végre lejött, arca ijedt volt.
-Az ágyában van Harry. Látszólag alszik, de nem tudom felkelteni. Ráztam, bökdöstem, ordítottam, de semmi, meg sem mozdul. Van pulzusa, de nagyon gyenge, és az arca fehér, nagyon fehér.
Amíg Ron elrohant McGalagonyért, Harry kikérdezte Parvatit, látott-e bármi szokatlant odafönt.
-Nem is tudom-gondolkozott el a lány. Minden ugyanolyannak tűnik, a szobában nincs semmi új vagy gyanús. Talán egyetlen apróság, de nem tudom, jelent-e bármit is. Hermione keze ökölben van. Azt hiszem, egy kis üveg van benne. Nem láttam pontosan, de üresnek tűnt.
Harry nem tudott mit kezdeni az információval, ötlete sem volt, mi lehetett az üvegben. Nem sok ideje volt töprengeni rajta, mert kivágódott a klubhelység ajtaja és beviharzott McGalagony professzor. Kérdés nélkül ment el Harryék mellett, majd felrohant a lányok hálótermébe. Egy pillanattal később már jött is lefele,maga előtt lebegtetve a még mindig eszméletlen Hermionét. Mielőtt elsietett volna a Gyengélkedő felé, még odaszólt Harryéknek.
-Menjenek azonnal Piton professzorhoz, és szóljanak neki, hogy jöjjön a Gyengélkedőre. A mérgezés az ő szakterülete.
* * *
-Hermionét megmérgezték! Segítsen Piton professzor, kérem!
Perselus Piton fülében végig visszhangzottak Harry Potter szavai, ahogy a Gyengélkedő felé futott, diákok csodálkozó tekintetét vonva magára. A mérgezés nem gyerekjáték, ha valaki, hát ezt ő tudta. Minél később ér oda, annál rosszabbra fordulhat a lány állapota. Mikor arra gondolt, Hermione már bájitaltan óra alatt is eszméletlen volt , elszorult a torka. Mi másért hiányzott volna óráról? És ő, aki tudja ezt miért nem gondolt arra, hogy baj van?Ő régen kém volt, besúgó, kiváló okklumentor, mégsem jött rá, mégsem ismerte fel a veszélyt. Megint ő lesz a felelős egy fiatal nő haláláért? Sötét pillantásokat vetett a mellette loholó két fiúra. „Ez a két ostoba, barátjuknak merik nevezni magukat, mégsem tűnt föl egyiküknek sem semmi. Pedig Hermione már reggelizni sem ment le.” Erre a gondolatra nagyon megrémült. Mikor mérgezhették meg a lány? Reggeli előtt? Vagy még tegnap este? Mert ha tegnap este, akkor a méreg régóta van a szervezetében. Túl régen…
A Gyengélkedőt ezüstös fénybe vonta a kinti hóesés és a hirtelen beborult égbolt. Februárban volt a leghidegebb az idő Roxfort környékén. Hóesés és eső váltotta egymást, és szinte mindig fújt a jeges szél. A klubhelységek, a Nagyterem és a tantermek mindig alaposan fűtve voltak, kivéve persze a pincében lévő termeket. Oda sosem szerettek járni a diákok, télen azonban kész kínzás volt egy dupla bájitaltan óra. A Gyengélkedőn ilyentájt kellemes meleg volt, Madam Pomfrey gondoskodott kis betegei kényelméről.
Perselus Piton azt kívánta, bár ne lenne ennyire precíz a javasasszony. Róla már így is folyt a víz, arcán gyöngyöztek az izzadságcseppek. Keze remegése és a szíve őrült kalapálása már csak hab volt a tortán. Próbált ezekre nem figyelni, és csak a betegére összpontosítani. De be kellett lássa, ez a szokásosnál is nehezebb volt.
Hermione Granger fehér volt, mint akiben nincsen vér. Még mindig mozdulatlanul feküdt az ágyon, merev tagokkal. Hosszú barna haja lazán omlott szét a válla és a feje körül. Pitont a mugli porcelánbabákra emlékeztette. A bájitaltan tanár már többféle varázsigét is elmormolt, de eddig a lány semmire sem reagált. Bájitalt is kapott, de annak sem lett eredménye. Piton már komolyan megijedt tőle, hogy nem tud segíteni a lányon. Már éppen azon gondolkodott, hogy átviszi a Szent Mungóba, amikor Hermione kinyitotta a szemeit és ránézett.
Zavaros volt a tekintete, látszott, hogy még nincs teljesen magánál, és azt sem tudja, hol van és mi történt vele. Piton ennek ellenére hihetetlenül megkönnyebbült. Végre magához tért! Próbált beszélni a lányhoz, de Hermione nem reagált. Ez nem zavarta a professzort, szép lassan elmondta neki, hogy mi történt, hogy bájital túladagolás miatt került a Gyengélkedőre, de rendbe fog jönni. Bár szíve szerint rákérdezett volna, miért adagolta túl magát, ezt elnapolta. Úgy vélte Hermione még nem erős ehhez a vallomáshoz, és az, hogy a lány továbbra sem felelt, igazolta ezen gondolatát. Megnézte a pulzusát, végre normalizálódott. Úgy gondolta, rá már nincs szükség, ezért felállt az ágy mellől. Egy halk, erőtlen hang azonban megakadályozta ebben.
-Professzor úr. Kérem,maradjon.
Piton sosem hallott még ennél bánatosabb hangot. Ránézett a még mindig sápadt Hermionéra és bólintott.
-Szüksége van valamire, Ms Granger?-kérdezte tőle szokatlanul lágy hangon.
-Csak..én csak…azt mondta, bájital túladagolás miatt vagyok itt. A nyugtató főzet ez a bájital? Mert ismerem a bájitalt, és bár nem ajánlott egy egész üveggel meginni, tudtommal nem okozhat ájulást, maximum több napos alvást. Akkor mi történt?
Piton nem tehetett róla, hangosan felnevetett. Hermione megütközve nézett rá.
-Maga az egyetlen diák, Ms Granger, aki a Gyengélkedőn fekve is ilyen kérdéseket tesz fel,ahelyett hogy sajnálná magát és erőtlenül nyögdécselne. Hogy tudásvágyát kielégítsem: igaza van, a nyugtató főzet nem okozna önmagában eszméletvesztést. Kivéve, ha fogyasztója nincs túl jó állapotban, mikor beveszi. Ön valószínűleg egész nap nem sokat evett, nem volt kipihent és túlságosan ideges is volt. Bár a nyugtató főzetet akkor veszi be valaki, ha ideges, nem véletlen, hogy csak pár kanálnyit ajánlanak, a főzet ugyanis ilyen állapotban veszélyes lehet. Madam Pomfrey nyilván azért adott Önnek egy egész üveggel, mert arra számított, a mindentudó Ms Granger ezt tudja, és nem fog butaságot csinálni. De úgy tűnik, elszámította magát, mert ahogy látom, egy okos kis griffendéles sem tudja azt, ami nincs benne a könyvben.
Piton már bánta a szavait, ahogy kimondta. Nem akarta bántani a lányt, sőt, aggódott érte, de a saját bőréből nem tudott kibújni. Akaratlanul vágta a sértéseket a lány fejéhez, és bár hiába kívánta, nem tudta visszaszívni őket. Csak reménykedni mert benne, hogy Hermione nem bántódik meg, de mikor látta, hogy a lány villogó szemekkel ül fel az ágyban, tudta, ezt bizony alaposan elrontotta.
-Nos, professzor úr- sziszegte dühösen a kipirult lány. Valóban nem tudtam róla, hogy ilyen hatásai legyenek. De tudja mit? Ha tudom, lehet, hogy akkor is megiszom. Annyi megalázó és sértő szót vágott már a fejemhez, annyi pontot vont le a griffendéltől igazságtalanul, hogy még egy bátor griffendélesnek is nehezére esett higgadtnak maradni. Nagyon ki voltam borulva, a barátaimnak pedig nem beszélhettem volna erről, mert magára átkozták volna az ajtót, amivel persze azt érték volna el, hogy a griffendél még több pontot veszítsen. Most pedig itt ál, és ismét sérteget a betegágyam mellett. Ugye megérti, ha kicsit ideges voltam és vagyok?
-Ms Granger-próbálkozott Piton. Ne haragudjon, tudja milyen vagyok, nem szoktam kedves lenni a diákjaimmal, sőt, mással sem nagyon. Azt hiszem, nem meglepő, hogy..
-De meglepő-ordította Hermione. Tudja miért meglepő még magától is? Mert mikor legutoljára itt voltunk ketten, érdekes módon sikerült levetkőzni a bunkó stílusát, és nem csak kedves volt, de figyelmes, sőt meg is csókolt. Tudom, nem akar beszélni róla, hogy megcsókolt egy csúnya griffendéles kis okostojást. De akkor nem értem, miért is magyarázkodik itt nekem? Nem okozott elég bajt? Hagyjon magamra Piton professzor úr. Nyugodtan vonjon le újabb pontokat azért, mert azt mondtam, bunkó a stílusa, már nem érdekel. Természetesen megjelenek a már kiszabott büntetőmunkán. Most pedig, ha nem haragszik, pihenni szeretnék.
Piton úgy érezte magát, mint akit átokkal sújtottak. Fájtak a lány szavai, és nagyon jól tudta, hogy igaza van. Szerette volna elmondani neki, hogy nem tartja csúnyának, vagy csak bocsánatot kérni, de képtelen volt rá. Mikor belenézett Hermione haragos, barna szemeibe, eszébe jutott egy másik lány, aki ugyanilyen dühösen kiabált vele, mert megbántotta, és érezte, kicsúszik a lába alól a talaj.
-Nem vonok le pontot-mondta végül halkan, majd sietősen elhagyta a Gyengélkedőt. Hermione még sokáig zihált az erőlködéstől és a dühtől. Próbált örülni neki, hogy megmondta a magáét Pitonnak, de nem tudott. Csak csalódottságot érzett. Tudta, hogy a férfi azon őrlődik, hogy bocsánatot kérjen. És Hermione nagyon csalódott volt, hogy ezt végül nem tette meg.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
