-Te a közelembe? Mi a fenéről beszélsz Granger?-visította Parkinson.
Hermione nem válaszolt, továbbra is Pitont nézte. A férfi le sem vette róla a tekintetét. Tudta, hogy a lány nem Pansyról beszélt, hanem róla.
„..szívesen a közelembe engedném..”
Ha Hermione szerette volna vissza adni a sok megalázást, hát sikerült neki. Nem tudta miért, de sokat adott a lány véleményére,aki viszont közölte, soha többet nem akarja a közelébe engedni. Bár Piton elhatározta magában, hogy kerüli a lányt, maga előtt nem tudta letagadni, rosszul estek neki a lány szavai. Hermione most telibe talált.
-Malfoy, Parkinson-mondta nyugalmat erőltetve a hangjára. Menjenek a hálókörletükbe azonnal. Nekem még beszélnem kell Granger kisasszonnyal.
Miután a két mardekáros eltűnt, Hermione aggódva nézett Pitonra. Nem számított rá, hogy a mondatai után még beszélni akar vele a tanár.
-Segíthetek még valamiben, professzor úr?
-Ms Granger.Ha azt hitte, hogy célt ért a szavaival, nagyon téved. Engem is hidegen hagy a véleménye, de azt nem tűröm, hogy célozgasson vagy sértegessen a diákjaim előtt.
-Mert sértegetnie csak magának szabad?-sziszegte Hermione. Azzal nincsen gond, mikor Ön mond sértő dolgokat?
-Ne feledje Granger, én a tanára vagyok. Folyamatosan szabályszegésen kapom magát, nem hagyhatom ezt annyiban. Hol a wc-ben enyeleg egy fiúval, hol a Csillagvizsgáló Toronyban…
-Féltékeny professzor úr?-kérdezte Hermione halkan.
-Féltékeny?Én féltékeny? Maga nem tudja, mit beszél-tajtékzott Piton. Miért is lennék az? Kicsoda nekem hogy féltékeny legyek? Én nem egy lenyalt hajú kis tizenéves vagyok, akit elszédíthet.
-Részeg volt karácsony este?
-Tessék?
-Jól hallotta, érdekelne, részeg volt-e karácsony este.
-Hogy merészel engem kérdőre vonni?!
-Tagadhatja amit történt, de engem érdekelne, hogy vajon miért tette. Elárulná?
Piton még sosem volt ennyire dühös. Ez a lány tényleg nem száll le a témáról! Valamit mondania kell, különben sosem hagyja békén.
-Ne álmodozzon Ms Granger, semmi romantikusat vagy nyálasat nem fogok mondani, nem fogok szerelmet vallani, vagy ömlengeni, hogy mennyire vártam azt a pillanatot, sőt Bimba professzor legszebb virágával a számban sem fogom beszambázni maga elé, hogy aztán..
-Mit mondott?-csattant föl Hermione.
-Talán süket? Hallotta, amit mondtam, és ne merjen kiabálni velem!
-Draco az utolsó nap adta nekem oda a virágot a Gyengélkedőn. Senkinek nem mondtam, hogy tőle kaptam. Ön honnan tud róla?
Piton rádöbbent, hogy elárulta magát. Hirtelen semmi jó kifogást nem talált, és elég volt csak ránéznie a lányra, rögtön kitalálta, hogy már mindent tud.
-Ön ott volt-suttogta Hermione. Eljött. Meglátogatott. De mikor? Hogyan? Nem is láttam..
Piton továbbra sem felelt, villogó szemekkel meredt a lányra, de hang nem jött a torkán.
-Professzor úr, válaszolna? Mikor volt a Gyengélkedőn?
-Nos Ms Granger-válaszolta olyan hideg hangon, hogy Hermionét kiverte a víz. Nem fogom elmondani, honnan tudok a virágról. Nem kell magának magyarázkodnom. Arra kérem, vagy inkább ajánlom, kerüljön el. Ugyanis bár fáj kimondanom, van bennünk közös. Hozzám sem lehet közeledni.
Azzal otthagyta a döbbent Hermionét, aki még sokáig ácsorgott a folyosón a történteken rágódva. Sokféle verzió megfordult a fejében, de közelébe sem járt az igazságnak. Mivel nem hitte, hogy tetszhet Pitonnal, a legkézenfekvőbb dolog eszébe sem jutott: Piton csak azért haragszik, mert mikor végre rászánta magát, hogy meglátogatja a lányt és bocsánatot kér, annak éjjeliszekrényén már ott virult egy másik férfitól kapott virág.
Piton tört zúzott a pinceteremben, és még az sem érdekelte volna, ha esetleg valaki meghallja. Pusztítását dühös káromkodás kísérte. Olyan mérges volt Hermionére, hogy kedve lett volna valakit apró darabokra átkozni. Tudta, hogy most az egyszer nagyon messzire ment, és alaposan elrontotta. Hermione rájött, hogy ott volt a Gyengélkedőn, továbbra sem szállt le a csók témáról, ráadásul egyáltalán fél tőle, amit azt jelenti , hogy továbbra is számíthat rá, hogy szemtelenkedni kezd vele, vagy sértegetni fogja, akár mások előtt is. Perselus Piton sok mindenről lemondott volna, ha muszáj, de a büszkesége és a diákok előtti tekintélye nem ilyen volt. Ma sem kellett sok hozzá, hogy Pansy és Draco valamit megtudjon.
Apropó Draco..kellemetlenül sokat van Hermionével. Az a kisebbik baj, hogy neki ez nem tetszik, de mi van, ha a lány kitálal? Vagy már esetleg meg is tette? Ezért emlegette föl folyton Draco, hogy randevúzott Hermionével?Ezt ki kell valahogy derítse…Ha megtudná a többi diák a csókot..vagy az igazgató asszony… Nem, el kell hallgattassa Hermionét, és Dracot is, ha már tud róla. Most azonban fel kell készülnie az órájára. Fontosabb dologra kell koncentrálnia, mint pár éretlen kölyök.
A hétfő reggelek sosem vidámak, még a Roxfortban sem. A diákok úgy érzik, a hétvége sokkal gyorsabban telik, mint a hétköznapok. Bár mindig, mindenki megfogadja, hogy a hétvégét tanulással tölti, általában sosem sikerül így. Még Hermione sem tanul ilyenkor, de ő egészen más okból:sosincs elmaradásban. Ő minden hétfő reggel vidáman és kipihenten ül le a griffendélesek asztalához, várva a tanórákat.
Ma azonban másképp volt: Hermione ugyanúgy nézett ki, mint mikor bekerült a Gyengélkedőre. Sápadt volt és láthatóan feszült. Harryék aggódva néztek rá, de a lány csak annyit mondott, nem tudott aludni az éjszak, a fiúk pedig egy vállrándítással elintézték a dolgot.
Az igazság azonban egészen más volt. Hermione rettegett. Hagyján, hogy dupla bájitaltannal kezdték a napot, de este még büntetőmunkára is kellett mennie Pitonhoz. Szócsatáik egyre keményebbek és bántóbbak lettek, és Hermione már nem bírta ezt. Nem akarta, hogy a professzor újra és újra megsértse, és félt is egy tanárával folyamatos konfliktusba kerülni. Elhatározta magában, hogy megpróbál láthatatlan lenni és nem okozni több bajt.
A két fiú miatt késve indultak el a pinceterembe. Hermione magában átkozta a két fiút. Ha elkésik az óráról, megnézheti magát. Szerencsére Piton még a közelében sem volt a teremnek. Hermione reménykedett benne, hogy talán elaludt, hiszen reggelinél sem látta. Igen, feltűnt neki a férfi hiánya. Nem tehetett róla, de akaratlanul is kereste a szemével. Megkönnyebbülést jelentett számára, hogy nem látja, nem hiányzott neki a görcs a gyomrában, amit akkor érzett, ha összetalálkozott vele.
Draco már a helyén ült, és integetett Hermionénak, hogy csatlakozzon hozzá. Vonzó lehetőség volt a lánynak. Egyrészt azért, mert Draco a legutolsó padban ült, jó messze a tanári asztaltól, másrészt élvezet volt látni Pansy Parkinson arcát, ahogy rá nézett. Féltékeny volt és dühös, és ez Hermionét örömmel töltötte el. Nem tehetett róla, gyűlölte a beképzelt mardekáros lányt. Nem is csalódott. Mikor leült Draco mellé, Pansy hátrafordult hozzá.
-Látom, a friss szerelmes pár nem tud elszakadni egymástól-mondta gúnyosan.
Választ már nem kapott rá, mert kivágódott a terem ajtaja és megjelent a retteget professzor. Azonnal csönd lett a teremben. Szokásos pálcaintés-a táblán megjelent az aznapi feladat és a hozzávalók.
-Mint ahogy azt maguk is láthatják, ma szerelmi bájitalt fogunk készíteni. Ezt fontosnak tartják RAVASZ vizsgán. Egyértelmű, hogy én szívesen kihagynám, nem tartom fontos bájitalnak. De elismerem, veszélyes is tud lenni. Azt már megtanulhatták, hogy a szerelmi bájital erős vonzódást, egy idő után megszállottságot okozhat. Miért is fontos ez? Nem csak arra lehet használni, hogy valaki szerelmes legyen a készítőjébe, de a megszállottság miatt követője, hívője lesz az embernek. Bármit megtenne, amit szerelmese kér, legyen ez akár veszélyes vagy ostobaság. Voldemort sosem használt ilyet, az Imperius és a megfélemlítés elég volt neki, hogy maga mellé állítsa az embereket. Ettől függetlenül lehet rossz célokra használni ezt a bájitalt, ezért is tartják fontosnak, hogy felismerjék a készítményt és hatásait is. A hatásait csak elméleti síkon fogják megtanulni,nem fogják egymáson vagy magukon kipróbálni. Figyelmeztetem magukat, a felszálló gőz is meg tudja bódítani az embert, amitől eufórikus hangulatba kerül. Tudja valaki, mit kell még tudni a felszállő gőzről?
Néma csönd volt a teremben. Többen is Hermionéra pillantottak. Meglepetésükre a lány azonban nem jelentkezett, csak lehajtotta a fejét.
-Döbbenet-mondta Piton. RAVASZ vizsgák előtt állnak, és fogalmuk sincs a bájitalokról és azok tulajdonságairól. 6.évben tanulták ezt, ha jól tudom. Akkor elmondom én: spirituálisan felszálló gőzéről ismerhetjük fel legkönnyebben az Amortentiát, és arról, hogy mindenkinek olyan illatú, amihez vonzódik. Óvatosak legyenek bájital főzés közben, nem szeretnék kábult és szerelmes kis tiniket ápolgatni.
A diákok sietve kezdték el a hozzávalókat összeszedni. Hermione nagy ívben kerülte a tanári asztalt, és Piton tekintetét is, pedig nem volt mitől félnie. A tanár rájuk se nézett, elmerült egy receptben.
-Hermione-suttogta Draco, mikor elkezdték az asztaluknál aprítani a különböző összetevőket. Óvatosan a bájitallal, még a végén halálosan belém szeretsz, és akkor én mondhatom el azt a nagyon kínos „csak barátként tekintek rád” beszédet, amit a Csillagvizsgálóban lenyomtál nekem.
-Kac kac-súgta vissza Hermione. Gúnyolódhatsz Draco, de igenis nehéz volt ezt mondani. Nem akartalak megbántani. Persze ekkor még nem tudtam, hogy te sem úgy nézel rám. Ha tudom, hidd el szívesen kihagyom a „kis eminens beégeti magát a csúnya mardekáros előtt” nagy monológot.
Mindenki hátrafordult Malfoy horkantását hallva. A fiú nehezen tudta a nevetését elfolytani. Piton felnézett az asztalától. Hermionénak megdobbant a szíve, mikor találkozott a tekintetük. Kezét ökölbe szorítva várva a szidást. Csodák csodájára azonban Piton semmit nem reagált, visszatért az olvasáshoz. Mindenki meglepődve nézett a tanárra, de senki nem kommentálta hangosan a dolgot.
Draco visszafogta magát az óra további részében. Nagyszerűen tudtak együtt dolgozni Hermionéval. A fiú nem győzött csodálkozni, milyen profi a lány. Úgy bánt a hozzávalókkal, mintha hosszú évek óta ezt csinálná. Mikor végeztek, a bájital tökéletesen úgy nézett ki, ahogy a leírásban volt.
-Neked milyen illatú Hermione?-kérdezte vigyorogva Draco.
Hermione megmosolyogta a kérdést.
-Több illatot is érzek. Érzem az új könyv illatát, a frissen nyírt gyep illatát és fahéjat. Ezeken nem vagyok meglepődve, kicsi korom óta ezek a kedvenc illataim. De most érzek egy új illatot is. Dezodor talán?Nem nagyon tudom azonosítani, ami fura, mert elvileg vonzódom ehhez a dologhoz. Na és te mit érzel Draco?
A fiú elpirult.
-Elmondom, ha nem fogsz kinevetni.
Hermione csodálkozva nézett rá.
-Nem, dehogy foglak.
-Hát-kezdte félénken a fiú. Nekem eper, csoki, vanília,zöldalma és citrom illatú.
-Ezek…
-Igen. Fagyi illatok. Imádom a fagyit, és ezek az ízek és illatok a kedvenceim.Hé hé, megígérted, hogy nem fogsz nevetni.
Hermione nem tehetett róla, szívből felkacagott a fiú vallomásán. Sosem nézte volna ki belőle, hogy imádja a fagyit. Ezt a tettét szinte azonnal meg is bánta,mert ismét minden fej feléjük fordult.
-Senki nem kíváncsi a vinnyogásodra Granger-sziszegte felé Pansy.
-Ahogy rád sem, úgyhogy fogd be és nyugodtan fordítsd vissza a képedet az üstödhöz.
A griffendélesek felnevettek a frappáns visszavágáson, Pitonnak azonban nem tetszett a rendbontás az óráján.
-Látom, van aki már készen van, és ráér viccelődni az órámon. Akkor lássuk, hogyan sikerült a bájital. Csak bele kellett néznie Draco és Hermione üstjébe, és rögtön tudta, hogy tökéletes munkát végeztek. Persze sejtette, hogy ez Hermionénak köszönhető.
-Legyenek óvatosabbak, ne lélegezzek be többet a gőzt. Legalábbis remélem, hogy ez az oka annak, hogy idétlen gyerekek módjára kacarásznak óra közben. És bár tudom, ünneprontó vagyok, szeretném ha nem felejtenék el, este 7-re várom önöket a laborban, ott lesz a büntetőmunkájuk.
Piton már újra a helyén ülve figyelte az osztályt. Dracón és Hermionén kívül még senki nem volt kész, pedig az órából alig volt hátra tíz perc. Élvezettel figyelte az elgyötört az arcokat, akik ebben a kis időben még próbálták használhatóra összehozni a bájitalukat. Mégsem volt teljes a boldogsága.
Bár senki nem vette észre, de neki igenis feltűnt a Draco Hermione páros. Nem volt rá oka, hogy szétültesse őket, de nem örült neki. Továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy túl közel kerülnek egymáshoz, és hogy ez azt fogja bevonzani, hogy Hermione mindent elmesél a fiúnak. A háta közepére sem kívánt egy pletykát, amiben ő és a griffendéles lány szerepel. Az is feltűnt neki, hogy Hermione nem jelentkezik,pedig biztosan tudta, tudja a választ. Tudta, örülnie kellene, hogy a lány végre meghúzza magát.
De nem tudott örülni. Hány és hány boszorkányt és varázslót látott, akik tehetségesek voltak, de tehetségüket elpazarolták szülői ráhatás vagy más miatt. Megijedt, hogy Hermione ugyanerre a sorsra jut. Tény és való, a lány folyamatos jelentkezése és okoskodása idegesítő, de ez a mostani hozzáállása, hogy kivonja magát az óra alól-ez dühítőbb volt egy olyan férfi számára, aki mindenek elé helyezte a karriert, a tehetséget. Hiszen hol lenne most ő, ha gyűlölt mugli apjára hallgat, aki azt tanácsolta, hagyjon fel a varázslással és illeszkedjen be a „normális” emberek közé? És mikor lehetett volna ő kitüntetett és elismert bájital mester, ha hagyja, hogy Lily iránt érzett szerelme és csalódása elvonja figyelmét a céltól? Nem. Perselus Pitonnak nem tudtak volna olyan okot mondani, ami elvonta volna figyelmét a tanulástól, és attól, hogy kitartson az álmai mellett. Eddig azt hitte, Hermione Granger ugyanilyen ember, ugyanilyen gondolkodással. Ekkorát tévedett volna?
Nem, biztosan nem tévedett. A lány kitűnő volt a 6 év alatt, és bár nem jelentkezett a tőle elvárt módon, az általa főzött Amortentia kiváló volt. Nincs hát miért aggódnia..Egyébként is, miért is aggódna érte?És még ha aggódna is…ugyan mit tenne?Nem fog beszélni a lánnyal. Nem fog bocsánatot kérni, és nem fogja győzködni, hogy legyen újra olyan az óráin, mint régen.Nem tehet semmit, nem az ő hatás köre.Mégis..nem tudta megállni, hogy ne aggódjon. És bármit tett, nem tudta kiűzni a fejéből Hermione kacagását. Nagyon rég nem volt hatással rá senki ennyire, nem tudott elmenni a tény mellett, hogy a kis griffendéles felzaklatja. Mindennel. Azzal, ha sír, azzal, ha beteg, az édes szívből jövő kacagásával pegid végképp. Beleivódott a hang a fejébe, és bármennyire próbálta kiűzni onnan, nem járt sikerrel.
De a sokat csalódott és mogorva bájital professzor azt is megjegyezte magában, hogy nem ő, hanem egy másik férfi bírta nevetésre az ő általa annyira kedvelt lányt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
