Molly Weasley kapkodva szedte össze a vacsora kellékeit. Legalább háromszor ellenőrizte, hogy megvett-e mindent, és az ezüst porcelánt is fényesre sikálta, amit még nagyanyja hagyott rá. Idegesen lapozgatta a szakácskönyvet, pedig már többször is elkészítette ezt a menüt, és mindig hibátlanra sikerült. A mai este azonban kulcsfontosságú volt, így mindennek tökéletesnek kellett lennie.
Molly nagyot sóhajtott. Csodának kell történnie ahhoz, hogy ma minden simán menjen. Minden oka meglenne, hogy boldogan ünnepeljen családja körében, de erre ma képtelen. Ő igazán mindent megpróbált, de szembe menni mindenkivel-ez még neki is nagy feladat. Ránézett az órára, és ijedten állapította meg, hogy fiai és Harry már úton vannak, Arthur viszont még a minisztériumban. Ginny a szobájában készülődött, ez az ő estéje is volt. Molly nem tudott ezért haragudni, de nem bánta volna, ha nincs egyedül, mikor a vendégek beözönlenek a szűk konyhájába.
A terítéssel hamar végzett, és elégedetten állapította meg, hogy gyönyörű lett. Mindig is figyelt arra, hogy szeretteit finom, meleg vacsorával, és hozzá illő díszítéssel és terítékkel várja. Érezte, hogy gombóc van a torkában. Fred nem lesz köztük-ezt sosem fogja megszokni. A háború óta még jobban ragaszkodott George-hoz, de az egyedül maradt iker látványa mindig elszomorította. Haragudott magára,amiért George-ról ez jut mindig eszébe, de nem tehetett róla. George átérezte ezt a helyzetet, és sosem rótta fel anyjának, mert az első hónapokban ő is képtelen volt tükörbe nézni. Fred elvesztése nem csak egy testvér elvesztése volt számára, hanem lényének leszakadása, amit sosem lehet feldolgozni. Bár a jókedve és humora visszatért, még mindig voltak napok, amikor csak a semmibe meredve ült a szobájában, és Fredre emlékezett.
Molly gondolatban megszidta magát. Ma mindenki feszült lesz, nem szabad ilyenekre gondolnia. Tartania kell magát, mert ha ő sem tartja össze az estét, a bomba nagyon hamar robbanni fog… Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor Harry belépett az ajtón.
-Jó estét Mrs.Weasley-köszöntötte melegen az asszonyt.
-Harry, kisdrágám. Örülök, hogy itt vagy. De már annyiszor kértelek, hogy szólíts Mollynak.
-Csak még mindig nehéz megszokni.De azért köszönöm…Molly.
Mrs.Weasley hálásan rámosolygott.
-Molly, gyönyörűen megterített az esti katasztrófához-mondta Harry, de olyan ártatlan arccal, hogy Molly elnevette magát.
-Egy pillanatig reménykedtem benne, hogy rajtam kívül másnak nem tűnik fel, hogy az ez este talán nem csak az ünneplésről fog szólni.
-Nem csak?-vigyorgott szemtelenül Harry. Arról egyáltalán nem fog szólni. Arról fog szólni, hogy egymásnak esünk, majd mindenki sértődötten távozik.
-Ne mond ezt Harry-sóhajtott Mrs.Weasley. Így is eléggé félek. Persze Ron nem segít, folyamatosan teszi a megjegyzéseket. Hiába szólok neki, hogy hagyja abba, meg sem hallja. Persze megértem őt, amiért nem tetszik neki a helyzet, de hát…azért viselkedhetne.
Harry már épp válaszolni akart, amikor nyílt az ajtó, és belépett rajta az említett személy, mögötte pedig George loholt.
-Isteni illatok, anya-szagolt bele a levegőbe Ron.
-Minden rendben van a boltban?-kérdezte Molly, miközben újra megkavarta a mártást.
-Persze, Lee szerencsére kézben tartotta a dolgokat,Ron pedig rengeteget segített ma. Sajnálom, hogy Ginny ma nem tudott bejönni, igazi szakértője lett a szerelmi bájitaloknak.
-Remek-morogta Harry.
-Erről jut eszembe-fordult meg Molly. Hallom, hogy vacsora után bulizni szeretnétek Harry házában és aztán mind ott is aludnátok. Bár már nem mondhatom meg, hogy mit csináljatok, nem tartom jó ötletnek.
-Ne aggódjon Molly-nyugtatta Harry. Óvatosak leszünk, és nem lesz reggelig tartó ereszd el a hajam. Egyszerűen csak ki akarjuk ereszteni kicsit a gőzt. Az elmúlt pár hónap elég nehéz volt, Hermione eltűnése, aztán a vizsgák…
-Megértem kis drágám, és nem is attól félek, hogy esetleg túl sok mézbor fog fogyni, hanem attól, hogy túl sok rossz emlék köt ahhoz a házhoz, és nem lesz jó a hangulat. Mégiscsak Sirius háza volt…
-Igen Molly, de már az enyém. Ginny segítségével elég otthonos már most is, és szerencsére Sirius anyukájának portréját is sikerült eltávolítani.
-Ami téged és Ginnyt illet…
Harry kicsit ijedten nézett az asszonyra. Tudta, hogy Molly fiaként szerette őt mindig is, de ez azelőtt volt, hogy járni kezdett volna a lányával. Pár napja Ginny elmondta az anyjának a nyilvánvaló tényt, hogy ők ketten egy pár. Eddig még nem került szóba, és Harry tartott is ettől a beszélgetéstől. Mrs. Weasley azonban hamar megnyugtatta.
-Természetesen nagyon örülök nektek- mosolygott Harryre. Boldog vagyok, hogy a lányom egy ilyen remek emberre talált.
Harry elpirult, jól estek neki az asszony szavai, és nem tagadhatta, hatalmas kő gördült le a szívéről. Az estét nem fogja tehát elrontani a hír, hogy ők ketten együtt járnak. És vajon a másik párost hogy fogják fogadni?
*********
Az Odútól messze, egy jóval barátságtalanabb házban Hermione idegesen topogott a fürdőszoba előtt.
„Még hogy a lányok készülődnek sokáig”-dühöngött magában.
Újra kopogott az ajtón, ám a fürdőből csak egy „mindjárt” morgást kapott válaszul. Úgy döntött, felesleges ott ácsorognia. Körülnézett, mivel foglalhatná le magát, de hamar rájött, nem sok mindent fog ilyen célra találni. Gyűlölte a Fonó sori lakást, pedig még be sem költözött teljesen. Igazából ezt a részt még meg sem beszélték… Mivel vacsorameghívásuk volt az Odúba, így evidens volt, hogy addig Hermione Pitonnál maradjon. A Roxfortos holmiját is áthozta ide, hiszen az iskolában nem hagyhatta. Vacsora után még visszajön ide, másnap azonban hazautazik a szüleihez. Pár napot biztosan marad, de hogy utána mi lesz…
Hermione nem tudta eldönteni, miben reménykedik. Szerette a férfit, és szeretett volna vele élni, de ez a lakás…Hermione nem volt finnyás, de ez a rideg, kicsi lyuk, amiben pár napja élnek, mindennek volt nevezhető, csak otthonnak nem. Kitakarított alaposan, rendezkedni azonban egyelőre nem mert, nem tudta Piton mit szólna hozzá. Persze ott volt még a Prince kúria…oda azonban egyikük sem szívesen ment volna a Lily ügy után. Sőt, a férfi egyáltalán nem mondott semmit a jövőről…Hermione szívesen rákérdezett volna, de nem akart túl nyomulósnak tűnni. Egyébként is, előbb legyen túl ezen a vacsorán… Végre kinyílt a fürdőszoba ajtó, és egy meglehetősen mogorva Piton lépett ki rajta.
-Na vééégre..végzett mindennel a kisasszony?-gúnyolódott Hermione. Piton felhúzta a szemöldökét.
-Egyre szemtelenebb leszel te csitri. Különben meg, hova is sietünk? Neked ennyire sürgős, hogy megalázzanak és elhordjanak mindennek, csak mert összeálltál az iskola rettegett professzorával? Miért is megyünk egyáltalán?
Hermione már megszokta a férfi gúnyos stílusát, ezért csak fáradtan legyintett.
-Már elmondtam egy párszor. Ők a barátaim. És bármennyi is fáj neked, és nekik is, ti is össze fogtok barátkozni.
-Eddig annyira menni akartál a fürdőszobába. El fogunk késni-csipkelődött a férfi, mire a lány csak vetett rá egy mérges pillantást, majd eltűnt a fürdőszobában.
Dühösen vetkőzni kezdett. Mennyi időt spórolhattak volna, ha együtt fürdenek. Persze Piton fürdőszobája annyira pici volt, hogy egyedül is alig fértek el, nemhogy ketten. Észrevette, hogy remeg a keze. Bármennyire is próbálta leplezni, ő is rettegett az estétől. Azt hitte, maradéktalanul boldog lesz, mikor végre megjelenhetnek egy párként, most azonban szívesen elodázta volna ezt. Ráadásul még buli is lesz utána Harrynél…Piton persze hallani sem akar a dologról, ő viszont nem szeretné hanyagolni a barátait, csak mert párja lett. Mit tegyen? Miközben törölközőbe csavarta magát, úgy döntött, előbb kivárja mi lesz este. Hiszen könnyen lehet, hogy a vacsora végén már nem is lesz azok között, akik a bulira hivatalosak…
********
Egy órával később Hermione már mindent megadott volna, hogy újra a Fonó sori lakásban lehessen. Ott ültek mindannyian az asztal körül, Molly, Arthur,Percy, Harry, Ginny, Ron, George és persze ők ketten. A feszültség ott vibrált a levegőben, és Hermione akármerre nézett, vagy gyűlölködő pillantásokat kapott el, vagy csak lesütött szemeket. A gyűlölködő pillantásokat Rontól kapta, aki képtelen volt megemészteni, hogy ők ketten együtt vannak. Percy csak zavartan pislogott, szólni azonban semmit nem szólt. Így is sokáig volt haragban a családjával, barátaival, nem akart megint veszekedést szítani. Arthur és Molly próbálták menteni a helyzetet, de mindenki érezte, hogy csak kínjukban próbálnak beszélgetni. Piton a köszönésen kívül meg sem szólalt, és a fiatalok is csak csendben kanalazták a vacsorát. Hermione épp azon gondolkodott, hogy a desszert után felállnak, és hazamennek, mikor Arthur odafordult hozzá.
-Mond csak Hermione, sikerült elintézned, hogy itthonról tanulhass?
Hermione érezte, hogy elönti a pír az arcát, mikor hirtelen minden fej felé fordult. Ebbe még nem avatta be a barátait. Nyelt egy nagyot, mielőtt válaszolt volna.
-Igen, Mr. Weasley, szerencsére nagyon elnézőek voltak az akadémián, ráadásul az összes tanár írt levelet, amiben elmondták, tényleg szorgalmas vagyok, és otthonról is rendesen fogok készülni. Ron gúnyosan horkantott.
-Azt is megírtátok, hogy alkalomadtán szívesen összefekszel a tanáraiddal?
-RONALD! –csattant fel Molly, ám Ron már kellő mennyiségű bort fogyasztott ahhoz, hogy ne ijedjen meg attól, hogy Hermionét sértegesse Piton jelenlétében.
-Most miért? Mert nem néztük volna ezt ki Hermionéból? Nem, tényleg nem, ahogy azt sem, hogy kihagyja az iskolát, hogy egy pincében gubbasztva tanulhasson büdös üstök között.
Ginny könyökével jó erősen oldalba ütötte bátyját.
-Most már elég legyen Ron-pirított rá.
Hermione nem szólt semmit, de érezte, hogy arcát elönti a vér. Próbált úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna Ron megjegyzését.
-Igazából- kezdte könnyednek szánt hangon-Úgy döntöttem, hogy dolgozni fogok iskola mellett, hiszen időm lesz bőven. Nehéz lesz a tanulás mellett, de bízom benne, hogy menni fog.
-És hol szeretnél elhelyezkedni?-kérdezte Arthur, miközben figyelmeztető pillantásokat vetett fiára.
-Mivel az összes RAVASZ-om kitűnő lett, nem hiszem, hogy nehéz dolgom lenne. A minisztériumba talán lenne esélyesem. Persze csak asszisztensként mehetnék így kezdetnek, de ….
-Vesd be a tested Hermione- vetette közbe hörögve Ron. Akkor rögtön magasabb pozíciókba kerülhetsz. Sőt, ha egy rendes főnököt kapsz, a pozíciót te magad választhatod ki.Asztalon, raktárban, vagy ahogy te szereted, egy idősebb férfi alatt…
-Azonnal fejezd be Weasley, vagy nem állok jól magamért- sziszegte Piton, akin látszott, hogy nem sok kell, hogy ráborítsa az asztalt Ronra.
Ron felnevetett, akadozva, gúnyosan.
-Még csak átkot sem kapok? Hová tűnt belőled a halálfaló Pipogyusz?
Hermione hirtelen azt hitte, megsüketült. Mindenki egyszerre hallgatott el, és fagyos csönd telepedett az asztalhoz. Piton nem szólt, de lassan felállt a székéből, és olyan dühvel nézett Ronra, amitől még Hermione is megijedt.
-Egyetlen mázlid van Weasley, hogy itt vannak a szüleid, akiket mélyen tisztelek. Megérdemelnéd, hogy apró cafatokra szaggassalak, de kárpótol a tudat, hogy odafentről Fred most téged néz, és undorodva fordítja el a fejét, hogy ezt az álhisztit ne is lássa.
Molly felhördült, Harry pedig felpattant, előre félve a kirobbanni készülő párbajtól. Nem is tévedett: Ron és Piton egyszerre rántottak pálcát, de a vörös hajú fiúnak esélye sem volt: a mozdulattól már így is majdnem eldőlt oldalra. Ha Piton használná a pálcáját, könnyűszerrel végezne vele. Piton azonban, bármennyire is dühös volt, nem használta ki előnyét. Pálcáját továbbra is Ronra szegezve felrántotta Hermionét a székéből, majd elindult vele az ajtó felé. Csak biccentett a Weasley szülőknek, akiknek eszükben sem volt marasztalni őket. Molly az tenyerébe temette az arcát, Arthur pedig Ront nézte feszülten, nehogy fiának eszébe jusson rárontani Pitonra. A többi résztvevő, Harry, Ginny, Percy és George nem szóltak semmit, némán nézték hol Ront, hol a távozó párost. Hermione arca lángolt a szégyentől. Fájtak neki Ron szavai, és sajnálta a Weasley családot Piton Fredes megjegyzése miatt. Semmi mást nem akart, csak végre elmenni innen.
Pár perc múlva már teljesült is a vágya, ismét a Fonó soron volt. Loholva követte Piton, aki szinte feltépte az ajtót. A lány csendesen elsuttogta a záró és riasztó bűbájokat, majd feszengve nézett Pitonra, aki már Lángnyelv Whisky után kutatott.
-Hát…ez nem sült el túl jól- mondta félénken a lány.
Piton dühösen meredt rá.
-Azt hiszem, ez enyhe kifejezés-válaszolt gúnyosan. Talán megértheted, miért könyörögtem napokig, hogy ne menjünk. Micsoda óriási ötlet volt elvinned egy olyan házba, ahol a volt barátod és a családja él. Mire számítottál? Baráti csevejre?
Hermione megütközve nézett rá. Ez eszébe sem jutott…Ronra már nagyon régen nem tekintett férfiként, mióta Piton belépett az életébe, más nem számított. De hogy nem gondolt erre? Ő sem akarná látni Lilyt, még csak a kúriába sem hajlandó betenni a lábát…
-Sajnálom-mondta Pitonnak. De arról akkor sem én tehetek, hogy Ron Pipogyusznak nevezett…
Mikor Piton ránézett, tudta, nagyon rosszat mondott.
-Nem arról nem tehetsz, de te rángattál oda. Persze ha megátkozom azt a barmot, akkor még én leszek a szemét halálfaló, megjegyzem, így is az voltam. Úgyhogy inkább megköszönhetnéd, hogy ilyen türelmes voltam és..
-Türelmes? –csattant föl Hermione. Felemlegetted Fredet, a legnagyobb sértés volt.
-Legnagyobb sértés?-üvöltött Piton. És az hogy téged elhordott mindenféle ribancnak, az talán nem volt sértés?! Őszentsége Ron Nyomorult Weasley bármit megtehet, de én meg se szólaljak? Hát ha így gondolod Hermione, akkor talán menj vissza hozzá.
Hermione tudta, hogy a férfi nem beszél komolyan, de nagyon dühös volt rá. Elege volt a vitából, így elindult a háló felé. A lépcsőn még odavetette Pitonnak:
-Remélem tudod, ma alhatsz a kanapén-azzal sértődötten elvonult.
Piton szájtátva meredt a poharára. Ennek a kis nyamvadék Weasleynek sikerült elérnie, hogy jól összevesszenek Hermionéval,és még a kanapén is kell aludjon. A saját házában…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
