-Bimba azt mondta, ez a legszebb virág az üvegházaiban-motyogta elpirulva Draco Malfoy, miközben átnyújtott egy csodaszép rózsaszín virágot Hermionénak.
A lány jó derült a mardekáros zavarán, de azért nagyon jól esett neki a gesztus. Most, hogy már jobban volt, halálosan unta a Gyengélkedőt. Általában tanulással töltötte az idejét, de üdítő változatosság volt, mikor látogatója érkezett. Harry és Ron napjában többször is meglátogatták, és Hermione egyre jobban érezte magát. 3 napja lábadozott már.
Az első nap még reménykedve kapta fel a fejét, mikor nyílt a Gyengélkedő ajtaja, de a várva várt látogató sosem jött. Először még tompa fájdalmat érzett a szíve táján, de a 3. nap végére már rájött, felesleges kínoznia magát. Piton nem fog hozzá eljönni, kár is erre gondolnia. Ezért inkább könyveibe temetkezett és igyekezett élvezni a látogatói társaságát, ami egyre inkább sikerült is neki.
-Tényleg nagyon szépek Draco. Köszönöm szépen-mosolygott a szőke fiúra.
-Na és hogy érzed magad? Mit mond Madam Pomfrey, mikor enged ki?-kérdezte Malfoy, miközben letelepedett a lány ágyára.
-Sokkal jobban érzem magam. Még pár napig bennt kell maradjak, de őszintén szólva nem bánom. Bár unatkozom, de még tényleg elég kábának és fáradtnak érzem magam. Sokat tanulok, de gyakran előfordul, hogy elalszok egy egy könyv fölött. Nem tudom, hogy menne a figyelés órákon. De mivel hétvégén valószínűleg elhagyhatom a Gyengélkedőt, hétfőn már természetesen részt veszek a tanórákon és bepótolok mindent.
-Természetesen-nevetett fel Malfoy. Nem is te lennél, ha nem rohannál rögtön tanulni. Aggódsz a tanulnivalók miatt, mi?
-Hogyne aggódnék Draco-felelte szemrehányóan Hermione. RAVASZ vizsgákra készülünk, nem lehet ellustulni éppen most.
-Nyugi nyugi Hermione. Igazad van. De neked nem kéne aggódnod. Te vagy a legokosabb boszorkány akit ismerek, egy hét hiányzás neked meg sem fog kottyanni. Inkább aggódj a büntetőmunkád miatt.
-Mi..miért?-kérdezte aggódva Hermione, attól félve a fiú esetleg tud valamit.
-Piton a szokásosnál is elviselhetetlenebb. Még a mardekárosokat is szívatja. Hozzá sem lehet szólni, egyfolytában morog, ideges, kiabál, és jajj annak aki bármit is hibázik az óráján. Folyamatosan vonja le a pontokat, az összes háztól. Még én sem voltam nála büntetőmunkán. Megkérdeztem mikor kell mennem, de mintha meg sem hallotta volna a kérdésem. Nem tudom mi baja, de valami nagyon feldühítette.
„Vagy inkább valaki”-gondolta magában Hermione, de ezt nem akarta megosztani Malfoy-jal.
-Akkor, ezek szerint, az én büntetőmunkámról sem mondott semmi?
-Nem. De remélem együtt fogunk menni. Úgy viccesebb lenne, nem?
-De-mosolygott Hermione, bár nem tudta elképzelni, hogy bármikor is vidám legyen Pitonnál.
-Ha szeretnéd, rákérdezek majd Pitonnál.
-Igen, azt megköszönném-felelte hálásan a lány. Már a gondolatra is görcsbe rándult a gyomra, hogy esetleg neki kell beszélnie a professzorral. Malfoy akarát kívül is megkönnyíti az életét.
Még sokáig beszélgettek Malfoy-jal, és Hermione ismét elcsodálkozott rajta, milyen jól kijön a fiúval. Még meg is nevettette, pedig mostanában nem sok oka volt az örömködésre. Már sötétedett, mikor Malfoy elköszönt tőle.Még utólag a fiú visszanézett és ravasz mosollyal azt mondta:
-Lesz majd számodra egy meglepetésem, ha teljesen meggyógyultál, de még az is lehet, hogy előbb. Amint elég erős leszel hozzá, eljövök érted. Addig ne is kérdezz!
Mire Hermione egyáltalán megszólalhatott volna , a fiú már el is tűnt. Végtelen hálát érzett a fiú iránt, aki ennyit törődött vele.
Malfoynak igaza volt, Piton nem volt jó passzban. 3 nap telt el azóta, hogy Hermione kiadta a haragját a Gyengélkedőn, és ő képtelen volt elfelejteni a jelenetet. Néha, egy egy őrült pillanatában gondolt rá, hogy elmegy a lányhoz és bocsánatot kér, de azonnal letett róla. Próbálta győzködni magát, hogy nem érdemes bosszantania magát egy diákja magát, de próbálkozását nem koronázta siker. Még óra közben is azon kapta magát, hogy a lányon gondolkozik. Dühös volt magára. A Gyengélkedőn mondottakért is, és azért is, hogy nem tudja kiverni a fejéből.
„..érdekes módon sikerült levetkőzni a bunkó stílusát, és nem csak kedves volt, de figyelmes..”
Bár a lány üvöltve mondta ezt, nem tudta elfelejteni,hogy a lány tulajdonképpen jókat mondott róla. Soha, senki nem gondolta még róla, Lilyn kívül, hogy kedves és figyelmes is tudna lenni. Hermione látott benne valami jót, és ettől összeszorult a torka. Ő pedig sértegette a lányt… Talán mégis meg kellene látogatnia…
Mivel nem akarta, hogy bárki is lássa, kiábrándító bűbájt szórt magára. Bár már elég késő volt, sejtette,néhány diák még biztosan jár a folyosón, a tanárokról nem is beszélve. Halkan, de sietősen tette meg az utat a Gyengélkedőig. Az ajtaja előtt már épp arra készült, hogy ismét láthatóvá tegye magát,amikor kinyílt az ajtaja. A láthatatlan Piton a falnak dőlt, hogy a Gyengélkedőről kilépő nehogy beleütközzön, ám mikor meglátta ki az,majdnem elárulta magát. Szíve szerint ugyanis azonnal kérdőre vonta volna Draco Malfoyt, hogy mit keres ilyenkor még a Gyengélkedőn. Ám ahogy meglátta a fiú önelégült mosolyát, már nem volt rá szükség, hogy megkérdezze, tudta: a fiú Hermionénél volt.
Érezte hogy forróság önti el, szerette volna darabokra átkozni a mardekárost. Ehelyett máshogy döntött: nem vette le magáról a kiábrándító bűbájt, így láthatatlanul beosont a Gyengélkedőre. Szerencsére nem vette észre senki, Hermione ágyánál ugyanis éppen Madam Pomfrey állt és a lányt vizsgálta. Piton közelebb lépett, és elakadt a lélegzete is.
Hermionén csak fehérnemű volt a vizsgálat közben. Sima, feszes és hófehér bőre volt. Karcsú volt és formás, épp a megfelelő helyeken domborodott. Barna haja ráomlott a fehér vállára, gyönyörű látvány volt. Piton szégyellte magát, amiért kileste a lányt, de nem tudta levenni róla a szemét. Hermione csodaszép volt. Sajnos nem sokáig élvezhette a látványt, mert Madam Pomfrey befejezte a vizsgálatot, Hermione pedig visszabújt a hálóingjébe. A javasasszony bíztatóan rámosolygott a lányra.
-Azt hiszem, teljesen helyrejöttél. Fáradtságot ugyan fogsz még érezni, de mivel úgyis itt a hétvége, lesz időd pihenni. Már nagyon késő van, az éjszakát töltsd itt, holnap reggel pedig még utoljára megvizsgállak, de utána azt hiszem, nincs okom, hogy továbbra is itt tartsalak.
-Nagyszerű-örült Hermione. Piton is megkönnyebbült, hogy a lánynak nem lett komolyabb baja és meggyógyult. Örömre azonban nem tartott sokáig.
-Jut eszembe-mondta Madam Pomfrey. Kitől kaptad ezt a gyönyörű virágot?
-Draco Malfoytól-felelte pironkodva Hermione. Pitonnak újra feltámadt a dühe, és elhatározta, a szőke mardekárosnak olyan büntetőmunkát fog kiszabni amit megemleget.
-Nos-mondta a javasasszony. Nagyon örülök neki, hogy ennyien vigyáznak rád. És Dracótól is nagyon kedves volt a kis ajándéka. Milyen jó dolog is, ha az embernek ilyen lovagias az udvarlója.Amikor én fiatal voltam..
Madam Pomfrey történetét azonban senki sem hallgatta. Hermione eltűnődött. Udvarló? Eszébe sem jutott, hogy a fiú úgy nézne rá, bár tény hogy nagyon kedves vele mostanában. Neki tetszik a fiú? Nem tudott erre válaszolni. Aranyos volt és segítőkész, és persze jóképű, nem is kérdéses. De ha már udvarlót szeretett volna magának, akkor nem ilyen férfit képzelt el. Hanem esetleg egy idősebbet..sötétebb hajjal. Hermione meg is szidta magát a butaságáért. Piton mint udvarló? És az ő udvarlója? Nevetséges. A férfi még csak el sem jött hozzá.De miért is jönne? Hiszen csak a tanára. Jobb is, ha ezt észben tartja.
Ha a lány tudta volna, hogy gondolatainak alanya alig két méterre áll tőle, alaposan meglepődött volna. Pedig Piton ott volt. Ő is a javasasszony mondatát gondolkodott, és Hermionét fürkészte, várva hogy a lány mondjon erre valamit. Hermione azonban nagyon elgondolkodott, és Piton csalódottan gondolt rá, hogy biztos Malfoy jár a fejében. Ha tudta volna…
-…szóval nem mindennapi randevú volt, egy nem mindennapi fiúval-fejezte be a történetét nosztalgikus mosollyal Madam Pomfrey.
-Igen-mosolygott udvariasan Hermione. Tényleg rendkívüli. De tudja, nem hiszem, hogy Malfoy udvarolna nekem, mi csak barátok vagyunk, akár Ronnal vagy Harryvel. A virág csak udvarias gesztus volt tőle.
-Nos akárhogy Hermione, örülök, hogy van aki vigyáz rád.Jó éjszakát!Pihend ki magad!
-Jó éjszakát-köszönt el Hermione és bebújt a takaró alá. Piton még mindig ott állt, és érezte, hogy megkönnyebbül. Ez azonban nem hozta számára a megnyugvást. Miért érdekli ennyire, hogy Hermionénak udvarolnak? És egyáltalán..Mikor foglalkozott ő bármelyik diákja szerelmi életével? Nem, ezt sürgősen abba kell hagyja…Ennek nem lesz jó vége. Odalépett az ágy fölé és nézte a már alvó lányt. Nem tudta, miért érdekli ennyire Hermione, de tudta, vonzódik a lányhoz. Fájó szívvel határozta el, hogy innentől újra kerülni fogja. Hermione egy diáklánya, ő pedig nem tud más nőt szeretni, csak egyetlen egyet…Bármennyire is próbálta könnyen felfogni a dolgot, mégis úgy érezte, búcsúzik. Tudta, hogy már sosem fog bocsánatot kérni, és nem fog közeledni a lányhoz. Azt is tudta, hogy Hermione nem ezt érdemli, de ő, képtelen emberi módon kezelni egy ilyen helyzetet, és ha mást nem, azt bevallotta magának, inkább megfutamodik. Mielőtt ellépett volna Hermionétől, még csendesen odamorogta:
-Szabad az út,Draco.
Hermione korán kelt. Magára öltötte a talárját, és alig várta, hogy felébredjen a javasasszony is, hogy végre kiengedhesse a Gyengélkedőről. Úgy érezte, új erőre kapott. Már nem szédült, nem volt kába, alig várta, hogy barátaival lehessen, és a nagy hideg ellenére vágyott egy nagy sétára a parkban. Nehezen viselte a bezártságot. És igen, vágyott a könyvtárba is. Rengeteg bepótolni valója volt. A tavaszi szünet még messze volt, amikor egy hete van csak a tanulásra koncentrálni. Szóval nem fog a hétvégén unatkozni.
Madam Pomfrey-nak elég volt csak ránézni Hermione arcára,és tudta, a lány meggyógyult teljesen. Már nem volt hófehér, bájos kis pír volt az arcán. Eltűntek a karikák is a szeme alól, és végre mosolygott is. Pár bűbájt azért elvégzett a lányon, de nem kellett csalódnia: Hermione végre elhagyhatta a Gyengélkedőt.
A lány kapkodva szedte össze a ruháit, könyveit és az ajándékait és vidáman távozott. Öröm volt végigmenni a diákokkal teli folyosón. A griffendélesek mosolyogtak rá és biccentettek, sokan pedig oda is köszöntek neki. A hálótermében gyorsan lepakolt, majd mivel Harryéket nem találta sehol, elindult a Nagyterem felé, mert sejtette, a fiúk még reggeliznek. Nem is tévedett, ott ültek a Griffendél asztalánál, Hermione pedig boldog mosollyal ült le velük szembe. Ekkor döbbent rá, mennyire éhes ő is, így alaposan megrakta a tényérját.
-Végre itt vagy Hermione!Nagyon örülök, hogy meggyógyultál-mondta Harry.
-Igen, nagyon hiányoztál-vágta rá zavartan Ron.
Hermione örült a lelkes fogadtatásnak és nekiállt a reggelijének,miközben hallgatta a fiúk beszámolóját az elmúlt napok eseményeiről.
-Leülhetek én is?
A három jó barát csodálkozva nézett fel Draco Malfoyra. Még sosem volt rá példa, hogy a házak tagjai más asztalhoz ültek volna, bár nem tudtak róla, hogy tilos lett volna. Harry megvonta a vállát.
-Miért is ne?
Malfoy gyorsan le is ült Hermione mellé.Pár griffendéles ugyan sötéten nézett a betolakodóra, de nem tettek megjegyzést, a trio és Malfoy pedig nem foglalkoztak ezzel.
-Örülök, hogy kiengedtek Hermione. De hogy az első utad nem a könyvtárba vezetett, ez nagyon megdöbbent- ugratta Draco a lányt.
Ron és Harry meglepődve nézett össze. Malfoy tud vicces is lenni? Kezdték úgy érezni, Hermionénak igaza lesz, és a fiú nem is olyan vészes.
-Hát, Draco, megnyugtatlak, a nap további részét ott töltöm. Ha csak nem kell büntetőmunkára mennem még ma.
-Nem kell-nyugtatta meg Malfoy. Pont ma reggel beszéltem Pitonnal.
Hermione próbálta lazán kezelni.
-És mi volt?-kérdezte könnyednek szánt hangon.
-Hát nem volt túl beszédes kedvében. Idézem”Ön és Ms Granger hétfő este 8-kor jelenjenek meg a laborban. Bájitalokat fognak válogatni és címkézni” Ennyit mondott és rám csapta az ajtót. De ezen már meg sem lepődünk, igaz? Ez nem is tűnik majd durva büntetőmunkának, pedig azt hittem, megkapjuk a magunkét. Az is furcsa, hogy egyszerre kell mennünk, pedig előtte azt mondta, külön leszünk.
Hermione kényszeredetten elmosolyodott, hogy úgy tűnjön, ő is örül, hogy nem lesz nehéz dolguk. Igazság szerint retteget a büntetőmunkától még így is, veszekedésük óta nem találkozott Pitonnal. Egyik fele látni szerette volna, a másik azonban nagyon félt a találkozástól. Óvatosan felnézett a tanári asztalhoz, a férfi azonban hiányzott.
-Nincs itt-mondta csevegő hangon Draco, mintha kitalálta volna Hermione gondolatait.
A lány összerezzent.
-Én nem, én csak..
-Hallottam mikor beszélgetett McGalagony professzorral, hogy a hétvégét hozzávalók begyűjtésével tölti-mondta tovább Malfoy, meg sem hallva Hermionét. Gondolom hétfőn azokat kell majd válogassuk. Valami erdőbe ment. Dean-i erdő, azt hiszem.
-Dean-i erdő?-hüledezett Hermione, és Harry is felkapta a fejét.
Malfoy csodálkozva nézett rájuk.
-Miért, mi van a dean-i erdőben?
-Hát-kezdte Harry. A horcruxok keresése közben ott is voltunk. Hermione vitt minket oda, ha jól tudom, sátorozni járt oda a szüleivel.
Malfoy felnevetett.
-Na ha legközelebb mész, vigyázz, nehogy összefuss a rettegett Piton professzorral.
Hermione megrázta a fejét.
-Ettől nem kell félnem.Egyetlen egyszer voltunk ott a szüleimmel, és azóta sem. Egyébként sem szeretnék a jövőben sátorozni menni, a háború egy évében bőven elég volt fagyoskodni és kényelmetlen ágyakon aludni. És erdőbe sem vágyom. Úgyhogy nem fenyeget veszély.
A reggeli további részében már a tanórákról és a RAVASZ-ról beszélgettek, teljesen elfelejtetve Hermionéval Pitont és a dean-i erdőt. Hermione valóban csak egyszer volt ott a szüleivel sátorozni, és bár voltak emlékképei, nem sok mindenre emlékezett. Pedig ha minden részletre emlékezett volna, lett volna újra min elgondolkodnia.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
