A dean-i erdőt mindig is szerették a kirándulók. Nagyon szép hely volt, dombokkal körülvéve. Az erdő közepén volt egy tó, a Kívánságok tavának nevezték egy legenda miatt.
A fáma úgy szólt, hogy a közelben lakott egy hercegnő. Mikor 15 éves lett, eladósorba került, szülei pedig mindent elkövettek, hogy megtalálják a számára megfelelő férjet. Ám hiába jöttek messzi országból a hercegek, a hercegnő mindenkit elutasított. Szíve ugyanis egy szegény férfiért dobogott, méghozzá a hercegi udvar lovászáért. Szülei, a herceg és a hercegné azonban hallani sem akart róla, hogy lányukat egy szegény lovász fiúhoz adják, ezért elkergették a fiút az udvarból, és azóta senki sem látta. A hercegnő, hogy enyhítsen bánatán, kisétált az erdőbe virágokat szedni. Megtalálta a tavat, és leült a partjára. Miközben nézegette a tó felszínén úszkáló növényeket, kedvesére gondolt, és azt kívánta, bár láthatná őt. Ekkor a tó tükrében meglátta a lovász fiút, aki elmondta neki, érte jött vissza, és arra kérte, szökjön meg vele. A hercegnő boldogan mondott igent, felültek a fiú lovára és elnyargaltak. Soha többet nem látták őket.
Ezért tartották úgy, hogy aki a tónál elmondja kívánságát, vagy csak gondol rá, annak teljesül. Sok lelkes kiránduló kereste már fel a Kívánságok tavát, hogy elsuttoghassák szívük vágyát. Hogy teljesült-e bárkinek is a kívánsága, nem tudni, de már a tó szépsége miatt is megérte ellátogatni ide.
A férfi, aki a tó mellett tevékenykedett, egy pillantást sem vetett a tóra, nemhogy kívánjon valamit. Egészen más dolga volt. Érdeklődve figyelte a növényzetet, időről időre letépve egyet. Piton szerette a dean-i erdőt. Itt mindig rengeteg hozzávalót tudott gyűjteni a bájitalaihoz.
Már nem kellett titokban járnia ide, mióta Voldemort pár éve eltűnt Harry Potternek köszönhetően, Pitonnak nem kellett félnie attól, hogy megzavarják. Nem mintha Voldemortot zavarta volna, hogy Piton növényeket szed. Ő nem foglalkozott ilyennel, de halálfalói, akik sosem bíztak Pitonban, szerettek a férfi után kémkedni és zavarni őt a felesleges kérdéseikkel, hogy mit csinál és miért. Most azonban a halálfalók csapata is szétszéledt, így nem volt mitől tartani. A dean-i erdőnek volt más számára vonzó tulajdonsága is: korán reggel még nagyon csöndes volt, amit Piton szeretett. A kirándulók sosem jöttek korán, így a férfi teljesen magában lehetett,amiért nagyon hálás volt. Ezen a napon azonban társaságot kapott.
Miközben egy ritka növényt tanulmányozott, gyereknevetésre lett figyelmes. Felkapta a fejét, és meglátott egy kislányt, aki a tó körül ugrándozott, miközben a víz tükrében nézegette magát. A kislány egyedül volt , amin Piton meglepődött, hiszen nem tűnt többnek 5 évesnél. Körülnézett, de hiába, nem látott hozzátartozókat. Így újra a kislányra fordította a figyelmét, aki épp a tóhoz kezdett beszélni.
-Szeretnék sok sok babát, és hosszú, nagyon hosszú hajat, amit sosem kell kifésülni, mert azt nem szeretem.És..
A kívánságok még hosszasan folytatódtak.Piton gúnyosan felhúzta a száját. Nem aprózza el a gyerek a vágyait!Örült, hogy nincs gyereke. A gyerekek csak követelőzni tudnak. A kislány abbahagyta beszédét, mikor meglátta a férfit. Piton ekkor már újra a növényei felé hajolt. A kislány nem sok felnőttet látott virágot szedni, ezért kíváncsian odasétált hozzá.
-Szia-mondta neki édesen csipogó gyerekhangon. Mit csinálsz?
„Na már csak ez hiányzott”-gondolta Piton. Egy kíváncsi kisgyerek.
-Növényeket szedek-válaszolta kurtán.
-Miért?
-Mert kell-felelte ingerülten.
A kislány jókedvét nem szegte a barátságtalan felelet, vidáman csacsogni kezdett.
-Én is szoktam virágokat szedni, anya néha mondja, hogy ki fog fogyni az erdőből, ha ilyen sokat szedek. Ez persze nem igaz. Tudom én, rengeteg virág van az erdőben, és mindig nő helyettük új. Főleg, ha segítek is nekik. Csak gondolnom kell rá. De ezt nem mutatom meg anyuéknak, mert egyszer megmutattam, és nagyon megijedtek.
Piton kíváncsian nézett rá, de nem válaszolt. A kislány letérdelt a férfi mellé, és tenyerét a föld fölé helyezte. Becsukta a szemét és nagyon sóhajtott. Pár pillanat múlva a földből elkezdett kinőni egy virág. Egy perc alatt szárba szökkent, megjelent a bimbója is, majd kinyílt. Mire a kislány kinyitotta a szemét, már egy gyönyörű virág volt a tenyere alatt.
-Látod?-nézett csillogó szemmel Pitonra.
-Te boszorkány vagy?-kérdezte a férfi, bár érezte, butaság amit kérdez, hisz saját szemével láthatta, mire képes a lány.
-Boszorkány? Ez nagyon csúnya dolog, ne mondj nekem ilyet-húzta fel az orrát a kislány.
„Ezek szerint nem tud róla. A szülei nyilván muglik, ha megijedtek a lány képességeiről.” Piton nem érezte szükségét, hogy felvilágosítsa éppen ő a lányt, pár év múlva úgyis megtudja, mikor megérkezik a levele a Roxfortból.
A kislány azonban nem hagyta békén.
-Miért nem ijedt meg attól, hogy virágot növesztettem?A szüleim nagyon megijedtek, nem is szabad előttük csinálnom. Mások nem is tudnak ilyeneket csinálni. Én miért tudok? És te miért nem csodálkozol ezen?
Piton felsóhajtott. Valamit mondani kell, különben sosem hagyják békén.
-Nézd-fordult oda a kislányhoz. Mikor nagyobb leszel, választ kapsz ezekre a kérdéseidre, hidd el. Azért vagy rá képes, mert más vagy, mint a többiek. És én azért nem vagyok meglepődve, mert én is más vagyok. A szüleid..ők egyszerű emberek, ezért nem értik. Ne is mutasd meg senkinek, amit tudsz.Lesz majd idő, amikor mutathatod,de ez még nem jött el.
A kislány érdeklődve hallgatta, majd elgondolkodott.
-Köszönöm. Kedves vagy-mosolygott a férfira.Neked is van gyereked?
-Nincs.
-Miért nincs?
-Nem fogsz békén hagyni, ugye?-kérdezte egyre ingerültebben Piton.
-Te felnőtt vagy.És a felnőtteknek vannak gyerekeik. Neked azért nincs, mert más vagy? Nekem sem lesz?-kérdezte aggódva a gyerek.
-De, lehet gyereked. Nekem azért nincs, mert nem akartam. Te döntöd el, lesz-e.
-Az jó-felelte felvidulva a lány. Akkor nekem lesz. Kár, hogy neked nincs. Nagyon jó apuka lennél.
Piton döbbenten nézett fel. Ekkor azonban észrevett két aggódó és feléje siető párt. Gyanította, hogy a kislány szülei. Mivel tudta, hogy muglik, nem hoppanált előttük. Egy gyors sziát odamorgott a lánynak, majd eltűnt a fák között, hogy onnan hoppanáljon.
A szülők rohantak a kislány felé.
-Soha, soha többet ne rohanj el előlünk! –szidta meg az anyja. Tudod, hogy megijedtünk?? Nem szabad ilyet csinálni! Ki volt az a férfi akivel beszélgettél?
-Ó, csak egy nagyon kedves bácsi, akivel a virágokról beszélgettünk.
Apuka rosszallóan felvonta a szemöldökét, miközben karba vette lányát.
-Nem szabad idegenekkel szóba állni-korholta. És elszökni sem. Otthon miközben a kislány a szobájában játszott, a szülők megbeszélték a történteket.
-Ez a lány mostanában egyre többet rosszalkodik-morgott az apa. Anyuka elmosolyodott.
-Igen, és az az érzésem, ez csak rosszabb lesz. Akaratos és öntörvényű nő lesz a mi kis Hermionénk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
