-Professzor úr. Maga meg mit keres itt?-hebegte Hermione.

-Ne haragudj, hogy így rád törtem, de muszáj veled beszélnem.

-Megtenné, hogy elenged? Nem kellemes a falnak préselődni-nyögte a lány.

-Persze,persze, már is.

Egy pálcaintéssel később Hermione végre fellélegezhetett.

-Köszönöm professzor úr. Most már elárulná, minek köszönhetem ezt a meglepő látogatást?

-Tudom, hogy meglepő. Nekem is az volt, hogy mennyire szűk Chang kisasszony nadrágja. Soha többet nem vállalkoznék erre.

-És most miért vállalkozott?

-Malfoy miatt. Nemrégen felkeresett a szobámban.

-Draco elment magához?-döbbent meg Hermione.

-Igen, én is így meg voltam lepődve. Aggódott érted, vagy mondhatnám úgy is, hogy értünk, bár még mindig nem tettem túl magam azon a sokkon, hogy Draco Malfoy berontott a lakosztályomba, és egyértelmű jelét adta annak, hogy mindent tud arról, ami kettőnk között történt.

Hermione lehajtotta a fejét.

-Sajnálom-motyogta. Tudom, hogy nem kellett volna elmondanom, de képtelen voltam magamban tartani. A könyvtárról viszont nem beszéltem neki.

-Igen, tudom. Azért mutattam meg, mert tudtam, hogy titokban tartod. A drága Potter barátod is mindent tud?

-Ugyan-legyintett Hermione. Már rég megpróbálta volna megölni magát.

Piton gúnyosan elmosolyodott. Óvatosan leült Hermione ágyára, a lány pedig félénken, de izgatottan csatlakozott hozzá.

-Nem fél, hogy valaki benyit?-kérdezte aggódva.

-Nem,Malfoy tartja a frontot. Az egészet ő szervezte meg,Chang kisasszony ruháját is ő hozta, de meg ne kérdezd, hogy szerezte be. Egyébként sincs baj, ha benyitnak, mert nem fogunk semmi rosszat csinálni.

-És mit fogunk csinálni professzor úr?-kérdezte csipkelődve Hermione.

-Beszélgetni. Azt szeretném, ha mesélnél magadról. A gyerekkorodról, és bármiről, amiről csak szeretnél.

Hermione eleinte zavarban volt, de aztán belejött a mesélésbe. Még Harryék sem ismerték ennyire pontosan a Roxfort előtti életét. Piton remek hallgatóság volt,élénken figyelt és néha néha belekérdezett. Látszott, hogy valóban érdekli amit a lány mesél. Órákon át beszélgettek, alaposan el is fáradtak a végére. Hermione igyekezett nyitva tartani a szemét, de érezte, hogy egyre lejjebb csúszik a feje az ágyban. Piton védelmezőn átölelte,Hermione pedig jól esően ásított egyet, és tökéletes biztonságban érezve magát álomba merült. Aludt már Ronnal is együtt, de az egészen más volt. A vörös fiú hortyogott és elterült az ágyban mellette, Piton azonban egészen más volt. Szorosan simult Hermionéhoz, miközben óvón ölelte át őt. Szája Hermione nyakánál volt, így minden lélegzetvételét érezhette a bőrén. Rég nem volt ilyen pihentető éjszakája.

Mikor reggel, boldog mosollyal az arcán felébredt, Piton már nem volt mellette, de az illatát ott hagyta az ágyban. Hermione elégedetten nyújtózkodott, és olyan boldog volt, mint még soha.

A kastély másik felében szintén nagy volt az öröm. Piton régen volt ennyire boldog, ha volt egyáltalán. Lilyvel való szerelme plátói maradt, ezért a közös alvás, összebújás kimaradt az életükből. Voltak nők Piton életében, igen, de egyik iránt érzett sem érzett semmit. Amolyan élvezeti cikkek voltak, akik szükségleteit elégítették ki. Hermione azonban más volt. Nem a testére vágyott, illetve nem csak arra. Miközben hallgatta a lányt, ahogy az az életéről mesél, elámult mennyire szerény. Rengeteg szeretetet és törődést kapott a szüleitől, ő pedig ezt olyan természetesen kezelte, mint akinek nem is kérdéses, hogy egy család ennyire összetartó. Nem lepődött meg, mikor megtudta, Hermione már a Roxfort előtt is mintadiák volt, és hogy sosem voltak igazi baráti Harryék előtt. Afféle különcként kezelték, mert inkább ment könyvtárba, mint vidámparkba. Piton ismerte ezt a típust, nem tartotta véletlennek, hogy ők egymásra találtak. Piton élvezettel figyelte, ahogy a lány elalszik a karjaiban. Próbálta a kis loknikat elsimítani a homlokából, de hiába, a lány haja, szokás szerint önálló életet élt. A férfinek még ez is tetszett. Igyekezett nem arra gondolni, hogy mi lesz ezután. Az éjszakai pillanatait próbálta örökre rögzíteni a fejében. Álmodozását halk pukkanás szakította félbe.

-Mit keresel itt Hope?-fogadta gyanakodva látogatóját.

A manó bánatosan nézett rá.

-Perselus gazdám. Azt hiszem ,baj van otthon.

*******

A griffendéles asztalnál szokatlanul nagy volt a csönd. Ásítozó és félig alvó diákok próbáltak erőt meríteni reggeli kávéjukból, de nem jártak sok sikerrel. A buli majdnem reggelig tartott, és a felsőbb évesek közül néhányan alaposan eláztak.

Ron Weasley volt az egyik. Annyira igyekezett lazának és jó fejnek tűnni Luna előtt, hogy alaposan a pohara aljára nézett. A hangulatát sikerült feldobnia vele, az egy két órás alvás azonban nem segített kijózanodni, így enyhe émelygéssel küzdött. Harry és Ginny azonban feltűnően jókedvűnek és kipihentek tűntek. Ennek láttán Hermione belekuncogott a csészéjébe, amin viszont Viktor értetlenkedett.

-Hermione, elrabolhatlak egy percre?-hallotta a háta mögül.

A lány megfordult, és örömmel vette észre, hogy Draco áll ott.

-Igen Draco, sőt, már keresni akartalak. Van még fél óra bájitaltanig. Sétálunk egyet?

Nem törődve Viktor fancsali képével, gyorsan elindultak.

-Na milyen éjszakád volt kicsi Hermione?-vigyorgott Malfoy.

-Azt hiszem Draco, köszönetet kell mondjak neked-mosolygott vissza Hermione.

-Akkor ezek szerint jól sikerült.

-Igen, nagyon. Rengeteget beszélgettünk, bár inkább csak én meséltem. Aztán Piton karjaiban aludtam el. Jaj Draco, annyira boldog vagyok!

A boldogság azonban nem tartott sokáig. Pár percen belül elkezdődött Hermione pokoljárása, amiről még csak nem is sejtette, hogy hosszú időn át tartani fog. A füvön Cho Chang közeledett hozzájuk futva.

-Draco, Hermione, de jó, hogy mind a ketten megvagytok-lihegte.

-Történt valami Cho?-kérdezte aggódva Malfoy.

-Még nem, de attól félek, fog. Padma Patil tegnap meglátta, hogy veled találkozok a kubhelyiségünk előtt, és azt is mikor éjszaka sétáltunk a parkban. Ez még nem is lenne baj, de most a reggelinél beszélgetett Parvatival, és kis híján összevesztek. Parvati ugyanis csak hajtogatta,hogy én Hermione szobájában töltöttem az éjszakát. Persze nem csendben tárgyalták meg, Levander Brown, Harry, Ginny és Ron is hallotta, és rájöttek, hogy valami nem stimmel. Mielőtt engem megkérdeztek volna kisiettem ide, hozzátok. Most mit fogunk csinálni?

Draco és Hermione riadtan néztek össze. Hogy fogják ezt kidumálni? Padma Patil látta Cho-t éjjel a parkban, Parvati pedig a szobájában. Csoda kellene ahhoz, hogy erre kitaláljanak valami megoldást.

-Hermione, Piton volt nálad éjszaka?-kérdezte félénken Cho.

Hermione ekkor ijedt csak meg igazán. Honnan tudja? Talán Malfoy avatta be? Az nem lehet,akkor nem kérdezné, hogy vele volt-e…

-Ne haragudj, hogy beleszólok-folytatta Cho kicsit felbátorodva. De a táncotok óta mindenki azt gondolja, hogy együtt vagytok. Ráadásul hallottam, hogy ma reggel McGalagony kérdezgeti a többi kollégáját, tudják-e hol volt Piton tegnap este, mert hiába kopogott nála, nem nyitott ajtót.

-Cho…én….el kell rohannom órára, Draco majd mindent elmagyaráz.

Hermione már futott is. Egyrészt be kellett érjen bájitaltanra, másrészt muszáj volt kicsit összeszednie magát. Le fognak bukni, ebben már biztos volt. Csak idő kérdése volt, mikor jut el McGalagony fülébe a hír, hogy Cho Chang két helyen volt. Tudta, hogy az igazgatónője azonnal össze fogja rakni a képet, és akkor nagy bajban lesz. Összeszorult a torka a gondolatra, hogy ki fogják csapni. Beszélnie kell Pitonnal, de ötlete sem volt, hogyan csinálja. Óra után ott maradnia is veszélyes,McGalagony figyeli őket, nem beszélve a pletykás diákseregről. Pár perccel becsöngetés előtt ért be a terembe, és gyorsan leült a hátsó padba. Nem sokkal később Draco csapzottan és kifulladva csatlakozott mellé.

Piton késve ért be,és rögtön láthatta mindenki, hogy nincs jó kedvében. Draco és Hermione csodálkozó pillantást váltottak. A professzor feladta az órai leckét, majd neki állt kiosztani a házi dolgozatokat. Majdnem mindenkire tett egy gúnyos megjegyzést,kivéve a mardekárosokat és Hermionét. Ez persze szemet szúrt mindenkinek, Hermione hallotta is a gúnyos megjegyzéseket, most azonban nem tudott ezzel foglalkozni. Az hagyján, hogy idegeskedett attól, hogy lebuknak, még Piton viselkedése is összezavarta. Azt várta volna, hogy a férfi ugyanolyan boldog és elégedett az éjszaka után, Piton azonban ugyanolyan nyers és gunyoros volt, mint máskor, ráadásul Hermionére is csak egy futó pillantást vetett. A lány nem tudta maga előtt titkolni csalódását. Titokban kell tartaniuk ami történt, ez világos, de azért ezt túlzásnak tartotta.

Nem sokáig tudott gondolkodni a problémán, mert Piton rendhagyó módon az óra közepén felállt az asztalától, és hangosan megköszörülte a torkát,amire mindenki felkapta a fejét.

-Szeretnék szólni a diákjaimnak, hogy elmarad a hétvégi RAVASZ felkészítő. Diákjaim alatt persze a mardekárosokat értem.

-És mikor lesz bepótolva az óra, professzor úr?-nyavalygott Pansy.

-Nem tudom Ms Parkinson, amint visszajöttem, ma ugyanis elutazok egy kis időre. Mindenkit értesíteni fogok, hogy a hétfői bájitaltan óra meg lesz-e tartva.

Óra végéig mindenki csöndben dolgozott, Hermione pedig igyekezett nem teljesen kétségbeesni. Mi folyik itt? Piton rá sem néz, majd ridegen közli az osztállyal, hogy elutazik? Hova? Miért? Miért nem szólt neki? Vajon mi történhetett? Kicsöngetéskor szándékosan hosszasan bíbelődött a könyveivel, de ezúttal szerencséje volt, senki nem figyelt rá. Mikor végre mindenki távozott, odament a tanárhoz.

-Tanár úr. Azt hiszem, van egy kis baj-mondta bátortalanul.

Piton fáradtan ránézett.

-Mi a baj?

-Tudják, hogy nem az igazi Cho volt nálam este. Már egyre többen kezdik sejteni, hogy mi történt, és McGalagony is gyanakszik, mert nem találta magát tegnap a szobájában.Én pedig nem tudom mit mondjak.

-Hermione, egyszerűen ne mondj semmit. Tarts ki az állításod mellett, hogy Cho Chang volt éjjel a szobádban, és végig beszélgettek.

-De ezt senki nem fogja elhinni nekem! Mert ezalatt az idő alatt látták Dracoval is sétálni és..

-Hermione-szakította félbe Piton kicsit emeltebb hangon. Ne haragudj, de erre most se időm, se energiám, készülnöm kell, nemsokára indulok is, szóval ha nincs más, én távoznék.

-Hova megy?

Piton kicsit elhúzta a száját, de azért válaszolt.

-Van egy-két személyes ügyem, amit el kell intézzek. Ha visszajöttem, majd megbeszéljük. És most ne haragudj, de tényleg nem érek rá…

Hermione mélyen megbántva érezte magát, de nem mutatta, csendesen csukta be maga után az ajtót. Draco a folyosón várta és együttérzően nézett rám.

-Számítottam rá, hogy ilyen arccal fogsz kilépni-magyarázta. Láttam, hogy Piton nagyon rossz hangulatban van. Mi baja?

-Fogalmam sincs-válaszolt dühösen Hermione. Nem mondta el, csak hogy elmegy és kész. Az újabb pletykára nem is mondott semmi, csakhogy ne magyarázkodjak senkinek.

-Ez furcsa-ráncolta a homlokát Draco. De lehet, hogy tényleg csak közbejött valami fontos, és majd mindent megmagyaráz.

-Nem az a baj Draco. Az a baj, hogy még most sem érzi úgy Piton, hogy megosztaná velem az életét.

*****

Estére Hermione már teljesen ki volt borulva. Hogy elterelje a gondolatait, lement a könyvtárba, de most először csak ült a könyvei fölött, nem tudott koncentrálni. Piton nem jelent meg a vacsorán, így sejtette, hogy már elment. De vajon hova? És miért? Nem hagyták nyugodni a kérdései, amikre válaszokat akart kapni, azonnal. Mi van, ha bajban van? Utána kellene menjen…de hol keresse? Talán meglátogathatná otthon, hátha hazament. Harry mesélte, hogy régen a Fonó soron lakott, ott talán megtalálja.

Újra kölcsönkérte Harry köpenyét, ami alatt észrevétlenül ki tudott surranni a kastélyból.”Perselus Piton Fonó sori lakása”-gondolta, majd a jól ismert perdülés után ott találta magát egy szűk, piszkos is utcában. A ház, ami előtt állt, szegényes volt és alaposan le volt lakva. Hiába kopogtatott, senki nem nyitott ajtót.

-Évek óta nem lakik ott senki-mondta neki valaki a közelében.

Hermione oldalra fordult, és szembe találta magát egy idős asszonnyal, aki valószínűleg a szomszéd volt.

-És tudja esetleg, hogy hova költöztek?-kérdezte Hermione reménykedve.

-Csak egy valaki lakott itt, Perselus. Születése óta ismertem őt is, meg a szüleit is. Pár éve már csak ő lakott itt, de nemrég elköltözött. Ha jól tudom, az anyja egykori házába, a Prince kúriába.

-Köszönöm szépen-hadarta Hermione, és már a kúriára gondolva hoppanált.

Hermione nem tudta, hogy jó helyre jött-e, de azért bekopogtatott a nagy faajtón. Hatalmas kő esett le a szívéről, mikor Hope nyitott ajtót.

-Hope-örvendezett. Ezek szerint jó helyen járok. Itthon van Piton professzor úr?

-Nincs-cincogta ijedt hangon a manó.

-Hope! Ki van itt?-hallott a lány női hangot valahol Hope háta mögött.

Hermione kíváncsian leskelődött befele, de a hang forrását nem látta.

-Ki van itthon Hope?-kérdezte.

Hope ajka megremegett, és halkan, de azért hallhatóan válaszolt.

-A ház úrnője.

-A ház úrnője?-hüledezett Hermione. Úgy érted, Piton anyja?!

-Nem kisasszony. A ház úrnője nem Perselus gazdám édesanyja. Hanem a felesége.

Teltek múltak a napok, és Hermione tovább szenvedett. Harryéknek annyit mondott, hogy a vizsgák miatt stresszes, de tudta, előbb utóbb be kell vallja az igazat. Pénteken lesz a következő bájitaltan, és még a két fiúnak is fel fog tűnni, ha nem megy be az órákra. Miután látták Pitonnal táncolni, össze fogják rakni a képet. Ráadásul nehezére esett hazudni továbbra is a legjobb barátainak.

Ginny nagyon megértő volt, de segíteni ő sem tudott rajta. Egyetlen dolog segített volna, ha a szeretett férfi közelében tehet, de ez lehetetlen volt, Hermione pedig nem mert tilosban járni. Csütörtök reggelre már émelygett, szédült a sok sírástól. Zombiként ment le reggelizni, de azonnal magához tért, mikor a tanári asztalnál meglátta Pitont. Hosszú pillanatokig néztek egymás szemébe, de mivel McGalagony is éppen reggelizett, Hermione elfordította a fejét, nem akart bajt. Viktor mellette ült és lelkesen magyarázott egy kviddics meccsről, amin játszik pár hét múlva. Hermione csak fél füllel hallgatta, szíve heves kalapálástól alig bírt koncentrálni. Összeszorult torokkal próbálta lenyelni a pirítósát, de attól félt, rögtön visszajön a reggelije.

Piton hasonló gondokkal küzdött a másik asztalnál. Pár napig a szobája magányában étkezett, de annyira hiányzott neki Hermione, hogy csütörtökre erőt vett magán. Lassan bánni kezdte döntését, mivel a lányhoz hasonlóan neki is nehezére esett, hogy ne mutassa ki fájdalmát és úgy tegyen, mintha minden rendben lenne. Gépiesen itta a kávéját, miközben csészéjének pereméje felett óvatos pillantásokat vetett a lányra.Látta, hogy Krum a fülébe duruzsol, ettől pedig hihetetlen féltékeny lett. Hermione látta a férfi dühét, és kétségbeesetten próbált tenni valamit. Viktort azonban nem küldhette el, ráadásul McGalagony jelenlétében vigyáznia kellett, mit csinál. Így összeszorított fogakkal bámulta az asztal lapját, miközben azon gondolkodott, mikor fog véget érni ez a rémálom. Nem segített a kedvén, mikor észrevette, McGalagony felé tart.

-Jó reggelt Ms Granger. Beszélhetnénk egy percet?

Hermione kíváncsian állt fel az asztaltól. Mi rosszat csinált már megint?

-Ms Granger, azt hiszem tegnap egy kicsit elvetettem a sulykot-kezdte a tanárnő. Tudom, mennyire fontosak a tanulmányai,és a RAVASZ fontos vizsga, így meggondoltam magam. Továbbra is részt vehet a bájitaltan órákon, de szeretném, ha órákon kívül nem találkozna és beszélne Piton professzorral. Ezt be tudja tartani Ms Granger?

-Igen és köszönöm szépen,hogy járhatok az órára.

McGalagony szúrós szemmel nézett rá, de Hermione annyira ártatlanul nézett, hogy kénytelen volt hinni neki. Hermione kicsit megkönnyebbülten ült vissza a reggelije mellé. Nem kell beszámolnia Harryéknak, ráadásul látni fogja Piton, igaz, 20 diákkal együtt.De ez is több mint a semmi. Felnézett a férfira, aki éppen McGalagonnyal beszélt. A tanárnő valószínűleg most mondja el neki is a döntését. Nem tudott semmi leolvasni a férfi arcáról, de meg mert volna esküdni, hogy mikor ránézett, halványan elmosolyodott.

Ha Hermione belelátott volna Piton fejébe, meglepődött volna. A férfi ugyanis hihetetlenül boldog volt, hogy láthatja majd a lányt az óráin. Ha már csak ennyi jutott nekik, ezzel is beérte. És holnap már lesz is órája.. Délutánra Hermione is tűkön ült. Bármit megadott volna, hogy láthassa Pitont. Viktor társaságára most nem vágyott, ezért megkérdezte Dracot, van-e kedve egyet sétálni. A fiú örömmel mondott igent, így nem sokkal később már a parkban rótták a köröket.

-Mi újság veled és Cho-val?-kérdezte Hermione.

Draco arca akarata ellenére derült fel.

-Hihetetlen ez a lány. Nem tudom, hogy Harry mit mesélt neked róla, de azt hiszem, nagyon megváltozott. Órákon át tudunk beszélgetni, rengeteget nevetünk, és a csókja…

-Jól van, ennyi elég lesz-nevetett Hermione. Tehát teljes a boldogság.Nagyon örülök nektek.

-Na és te és Piton?-puhatolózott Draco.

-Jaj Draco, ne is kérdezd. Annyi minden történt, az sem tudom hol kezdjem.

-Na mesélj.

-Megtörtént köztünk.

-Mi is pontosan?-vigyorgott a fiú.

-Tudod jól. Na jó, kimondom: lefeküdtünk. És csodálatos volt, de lebuktunk, méghozzá McGalagony előtt.

-Uhh, az kínos lehetett.

-Az hagyján, hogy kínos volt. Attól féltem, hogy ki fog rúgni. Választást ajánlott. Vagy soha többet nem beszélek Pitonnal, és az órájára sem járok, vagy elmehetek az iskolából.

-Mivel még mindig itt vagy, gyanítom az utóbbi mellett döntöttél-állapította meg Draco.

-Igen, persze. Muszáj levizsgáznom. RAVASZ nélkül sehova nem tudnék elmenni dolgozni, szükségem van erre. Piton persze nem is reagált semmit rá, eltűnt, mielőtt megmagyarázhattam volna.

-Sajnálom Hermione, ez szörnyű.

-Igen, de azért van valami jó hír is. McGalagony a reggelinél odajött, és közölte, hogy meggondolta magát, járhatok órákra. Persze Pitonnal nem beszélhetek továbbra sem, úgyhogy nem mondanám, hogy teljesen megnyugodtam.

-Ezt megértem. De mi lesz most veletek?

-Hogy hogy mi lesz? Hiszen most mondtam…

-Tudom, tudom, el vagytok tiltva egymástól-szakította félbe Draco. De könyörgöm Hermione, hiszen lefeküdtél vele, ez azért nem kis dolog. Nem tehettek úgy,mintha semmi sem történt volna.

-Nem is gondoltam Draco, hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonítasz a testi szerelemnek.

-Tele vagyok meglepetésekkel. Viccet félretéve, ez nem egy kínos első alkalom, amin pár év múlva majd mosolyogsz. Piton egy felnőtt férfi, akiről úgy sejtem, nem bújik ágyba akárkivel, és belőled sem nézném ki ezt. Ez komoly dolog, és szerintem igenis el kellene gondolkodnod, hogy hogyan tovább.

-Én igazat adok neked, de mégis mit tehetnék? Nem beszélhetek vele, azt sem tudom, ő mit akar. Nem akarom kihúzni a gyufát McGalagonynál.

-Mi lenne, ha baglyot küldenél neki?Vagy üzennél egy házimanóval?

-Igen, az nagyon személyes lenne-gúnyolódott Hermione. Egyébként sem biztos, hogy ő meg akarja beszélni. Lehet, hogy még mindig dühös, amiért nem őt választottam.

-Talán el kellene menjetek valahova, iskolán kívül.

-És gondolod nem tűnne fel McGalagonynak hogy egyikünk sincs az iskolában?

-Akkor nincs több ötletem Hermione. De még mindig azt mondom, hogy nem kéne annyiban hagyni. Na és mi van Viktorral?

-Na ő a másik probléma. Folyamatosan próbálkozik, én pedig már nem tudom, mit mondjak neki. Érthető, hogy csalódott, abban reménykedett, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ha nem lenne Piton, valószínűleg így is történt volna, de van. És igazad van, lefeküdtem vele, ezek után nem rohanhatok egy másik férfi karjaiba, és hogy őszinte legyek, nem is akarok.Én Perselus Pitont akarom.

Draco hirtelen átölelte Hermionét, majd mikor elengedte, vigyorogva így szólt hozzá:

-Végre hogy kimondtad Hermione.

*************

A griffendélesek úgy döntöttek, egy kis bulival lepik meg magukat estére. Ron igazi buli szervezővé lépett elő. Ő szerezte az italokat és az ételt a konyháról. Bár azt mondta, csak szeretné, ha mindenki jól érezné magát,igazából Lunát szerette volna elbűvölni.

McGalagony nehezen ugyan, de engedélyezte a mulatozást, azzal a kikötéssel, hogy ha valaki elalszik a másnapi óráiról, azt azonnali büntetőmunkára fogja. Mindenki egyetértően bólogatott, örültek neki, hogy a tanárnő ilyen engedékeny hangulatában van. Még azért sem szólt, hogy más házak tanulói is részt vesznek a bulin, annyit mondott rá csupán, hogy reggel jelszót változtat.

Mindenki lelkesen készülődött, Hermione volt csak kicsit morcos. Viktor Krum is jelezte, hogy jön, ő pedig nem akart arra gondolni, hogy a fiú pár pohár vajsör után mivel akar majd bepróbálkozni. Nem is készülődött, úgy döntött elég, ha összeköti a haját. Nem volt kedve mulatozni.

-Hermione, segíts kérlek feltenni a karkötőm-lépett be Ginny.

-Hova ez a nagy készülődés?-kérdezte Hermione miközben leültek az ágyra.Ez csak egy klubbuli.

-Elmondok egy titkot neked Hermione-kuncogott Ginny. Ha minden jól megy, mi Harryvel elmegyünk a Szükség Szobájába a buli után, és, hát…

-Oké, minden értek-mosolygott Hermione. Akkor megértem a készülődésed. És nem is tudom mit illik ilyenkor mondani. Jó szórakozást?

-Köszi. Annyira megértő vagy. Draco jön este?

-Igen, és Viktor is. Még mindig próbálkozik, de szerencsére a lányok hálótermébe nem tud feljönni. Maximum idemenekülök, ha túlzásokba esik.

-Fel tudna jönni egy fiú? Van erre valami bűbáj?-kérdezte Ginny.

-Szerintem biztosan van. Hiszen egy házvezető tanárnak is fel kell jönnie, ha baj van. És szerintem Dumbledore professzornak sem okozott volna gondot a bejutás. Egyébként is lehet, hogy csak a diákokra vonatkozik a varázslat.

-Értem.

-Ugye nem akarod ide felhozni Harryt?-kérdezte gyanakvóan Hermione.

-Dehogy-nevetett Ginny.Csupán érdeklődtem. Te mikor kezdesz készülni?

-Nem készülök Ginny, nekem nincs is kedvem szórakozni.

-Megértelek Hermione, de lehet, hogy jót tenne a lelkednek, ha kicsit foglalkoznál magaddal. Öltözz fel csinosan, és próbálj ki egy két bűbájt abból a könyvből, amit Viktortól kaptál.Segítek, rendben?

Hermione hagyta magát, és elment zuhanyozni. A báli ruháját nem vehette fel, helyette egy könnyű kis ruhát választott, a hátán mély kivágással. Bár ritkán hordott rózsaszínt, ez kifejezetten jól állt neki. Haját most nem fogta kontyba, csupán hátratűzte és kis loknikat varázsolt. Ginny szerint gyönyörűen nézett ki, de úgy érezte valami még hiányzik.

Dobogó szívvel nyitotta ki a fiókját, ahol a Pitontól kapott nyaklánc lapult. Igaza lett: így lett teljes a kép. Szomorúan simogatta a kis ékszert. Azon az éjszakán Pitonnal táncolt. Mintha fényévekre lett volna az este. De most nem szabad erre gondolnia. Muszáj jól éreznie magát a férfi nélkül is, hiszen úgy tűnik ez a jövő vár rá. Így hát erőt vett magán, és lesétált a klubhelyiségbe.

Nagyon sokan voltak már, a hangulat pedig remek volt. Ginny és Harry egy kis sarokban súgdolóztak, Ron pedig tőle szokatlan módon táncolni vitte Lunát. Üres üvegek voltak már így is szerte szét, így Hermione meg tudta érteni, mitől ez a jókedv. Észrevette Draco és Cho-t, akik a kanapén ülve beszélgettek.

-Sziasztok-köszönt oda nekik. -Szia Hermione-köszönt oda Draco. Örülök, hogy lejöttél. Gyönyörű vagy ma.

Hermione kicsit pironkodva nézett Cho-ra, hogy vajon a lány nem haragszik-e Draco bókja miatt. Meglepődve vette észre, hogy Cho nem bánja, sőt, ő is sugárzó mosollyal néz rá.

-Igen, szerintem is nagyon szép vagy-mondta neki Cho.

Hermione teljesen összezavarodott, de be tudta a mézbor jótékony hatásának a dolgot. Nemsokára Viktor is csatlakozott hozzá, aki már szintén elég ittas volt. Hermionénak hol a combjáról, hol a derekáról kellett lefejtenie a kezét. A lány kezdte már nagyon unni, így elindult a hálóterme felé.

-Felmehetek veled Hermione? Szeretnék veled valamit megbeszélni-lépett oda hozzá Cho.

Hermione nem tudta ugyan mire vélni a dolgot, de azért bólintott. Felérve Cho bezárta maguk után az ajtót.

-Valami baj van Cho?-nézett rá Hermione kérdőn.

Cho előkapta a pálcáját és villámgyors mozdulattal kimondott egy bűbájt. Bár kötelek nem jelentek meg, Hermione érezte, hogy a falhoz préselődik, és nem tud mozdulni.

-Cho mi a fenét csinálsz?-kérdezte kétségbeesve.

-Hermione nem kell megijedj. Csak mutatni szeretnék valami, és azt szeretném, hogy nyugton maradj közben. De nem akarlak bántani.

Hermione ámulva nézett a lányra, fogalma sem volt, mit akarhat neki mutatni. Nem kis megdöbbenésére a lány egyszer csak el kezdett változni. Hermione felismerte a százfűlé főzettől való átalakulást. Mivel a lány most nem ivott semmit, hamar kitalálta, hogy épp visszaváltozását látja Cho-nak. Illetve dehogy Cho-nak, hanem annak a valakinek, aki a lány álcáját öltötte magára. Teljes átváltozás előtt azonban az ismeretlen berohant a fürdőszobába. Hermione hallgatózott, a hangokból ítélve valaki odabent épp ruhát cserélt. Nem tévedett. Mikor az ismeretlen kijött a fürdőszobából, már nem Cho virágos blúza és fekete farmerja volt rajta, hanem egy nagy, fekete talár.

Hermione döbbenten felnyögött. Perselus Piton állt előtte a hálószobájában.

Harry és Ron tanácstalanul üldögéltek klubhelység kényelmes kanapéján. Legjobb barátjuk, Hermione, már fél órája fent zokogott a hálótermében, nekik pedig fogalmuk sem volt, mi baja van. Éppen varázslósakkot játszottak, amikor a lány zaklatottan rontott be a klubhelyiségbe és egy szó nélkül felrohant a szobájába. A két fiú hiába kérte meg Parvatit, hogy kérdezze ki őt, mi a baj, a lány nem volt hajlandó elmondani. Mivel ők nem mehettek fel, arra vártak, hogy Ginny visszatérjen a könyvtárból,hátha ő sikerrel jár.

Hermione képtelen volt megnyugodni. Azt hitte, egy újabb büntetőmunkával megússzák Pitonnal a kis kalandjukat, de mikor a tanárnő választás elé állította, teljesen kétségbeesett. Tanulmányai vagy Piton-hogy is tudna választani két számára ennyire fontos dolog között? McGalagonyt azonban nem hatotta meg Hermione tipródása, választ várt. A lány hiába pillantott Piton felé, a professzor nem nézett rá. Szerette volna vele megbeszélni a dolgokat, erre azonban nem volt lehetősége. Persze nem volt kérdéses, hogyan dönt, még akkor is, ha ez fájt neki. Mindig is a tanulmányai voltak a legfontosabbak, és most pár hónappal a RAVASZ vizsgái előtt képtelen lett volna otthagyni az iskolát. Lehajtott fejjel motyogta el McGalagonynak, hogy természetesen szeretné folytatni a tanulást,és ezért bármiről lemond. McGalagony csak egy bólintással vette tudomásul,Piton azonban felpattant, és „akkor mindennel végeztünk is” felkiáltással elhagyta az irodát. Mire Hermione leért a kőlépcsőn, a férfinek már nyomát sem látta. Bocsánatot akart kérni tőle, elmagyarázni, hogy miért is döntött így,de Piton nem akarta neki megadni ezt a lehetőséget, ígérete miatt pedig többet nem beszélhetett vele. Mire a griffendéles klubhelyiséghez ért, már potyogtak a könnyei. Bánta a döntését, el sem bírta képzelni, hogy Piton kilép az életéből. Harryékre ügyet sem vetve rohant fel a hálótermébe, hogy párnájába temetkezve sírhassa álomba magát, hátha reggelre csoda történik, és minden helyrejön.

Piton nem hitt ebben a csodában. Megfagyott az ereiben a vér, mikor McGalagony választás elé állította Hermionét. Ezt persze nem mutathatta, de visszafojtott lélegzettel várta a választ. Nem lehetett volna azt mondani, hogy meglepődött. Ismerte a lányt, tudta, hogy nem fogja őt választani a tanulás helyett, mégis csalódott volt. Egy röpke pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy mégis másképp dönt. Mikor meghallotta Hermione válaszát, gyorsan elhagyta az igazgató irodát. Sejtette, hogy a lány utána megy, ezért egy rejtett folyosón tette meg az utat az lakosztályáig. Komolyan megijedt tőle, hogy apró darabokra átkozza a laborját vagy a szobáját, így elfoglaltság után nézett, de nem tudott koncentrálni. Szerette Hermionét, kár lett volna tovább titkolnia maga előtt. Együttlétük csodálatos volt. Nem tudott volna olyat mondani, amit nem szeret a lányban. Okos volt, tehetséges, melegszívű,kedves és gyönyörű. Akárcsak Lily…

Piton beletúrt a hajába. Annyira hasonlít a két nő, ez pedig teljesen összezavarta. Talán Lilyt látja Hermionében? A lány csak egy pótlás számára? Nem,érezte, hogy ez nem így van. Sokban hasonlítottak igen, de sok mindenben különböztek is, és Piton tudta, Hermionét úgy szereti, ahogy van,nem csak a hasonlóságok miatt. Mit kellene tegyen? Hermione döntött,ami azt jelenti, többet nem is beszélhetnek egymással. Hogy fogja ezt kibírni?Érezte, hogy lassan becsavarodik, neki látott hát a bájitalfőzésnek, hátha végre el tudja terelni a gondolatait.

McGalagony professzor sem ugrált örömében. Hermione ugyan megígérte, hogy többet nem beszél Pitonnal, de neki ez nem volt elég.

-Mi aggaszt ennyire Minerva?-kérdezte egy derűs, de aggódó hang.

McGalagony örült hogy az egykori igazgató visszatért a portréjába, szüksége volt a tanácsaira.

-Albus-sóhajtott nagyot. Kezdem azt érezni, hogy rossz ötlet volt, hogy én legyek az igazgató.

-Kedves Minerva, mégis miért gondolja ezt?

-Kezd kicsúszni a talaj a lábam alól. Úgy érzem…úgy érzem Perselus és Ms Granger között van valami, és ez megijeszt. Első évem igazgatóként, és az egyik tanár összeszűri a levet a diákjával. Hogy történhetett ez? Ms Grangerrel ugyan megígértettem, hogy többet nem beszél Perselussal,de nem hiszem, hogy ezzel megoldottam volna ezt a problémát.

-Nem, én sem hiszem Minerva.

-Akkor mond meg Albus, mégis mit tegyek?

Albus Dumledore feszengve állt a portréjában. Régen el kellett volna mondja a tanárnőnek az igazat.

-Minerva,kérlek menj oda a régi merengőmhöz. A fölötte lévő polcon vannak az emlékeim. Van egy Olivander/Perselus feliratú. Kérlek öntsd bele a merengőbe, és nézd meg ezt az emlékem. Már régen meg kellett volna mutassam, nem halogathatom tovább.

McGalagony megtette,amire Dumbledore kérte, így pár pillanattal később már az emlékeiben járt.

A helyszín nem változott, az igazgatói irodában volt. Dumbledore azonban nem a portréjában volt, hanem az íróasztala mögött ült és egy fontos levelet írt a minisztériumnak. Munkáját halk kopogás szakította félbe. Dumbledore „szabad”jára egy fáradt és gondterhelt varázsló lépett az irodába.

-Isten hozta Olivander-mosolygott Dumbledore. Mi járatban ilyen késői órán?

Olivander leült egy kényelmes karosszékbe, szemben az igazgatóval.

-Aggódom Albus.

-Csak nem Harry pálcája miatt?Hiszen arról már beszéltünk. Vagy van valami, amit még nem mondtál el nekem?

-Nem, most nem Mr.Potter és Tudjukki pálcáiról van szó.

-Akkor mi a baj?-dőlt hátra székében Dumledore.

-Tudod Albus, hosszú évek óta foglalkozom a pálcakészítéssel és annak mágiájával. Régen szerettem kísérletezgetni, és muszáj is volt, hogy rájöjjek, hogyan tudok tökéleteset alkotni. Mint tudod, nincs két egyforma pálca. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. A pálca és gazdája, akit kiválaszt, hasonlítanak egymáshoz. Minden varázsló és boszorkány személyiségéhez közelálló pálcát kap.Ezért tud azzal tökéletes varázslatokat végrehajtani,és mivel nincs két egyforma személyiség, így nincs értelme két egyforma pálcának sem. Amikor a pálcakészítést elkezdtem, ezt még nem tudtam, és egyforma pálcákat is csináltam. Persze hamar kiderült, hogy felesleges, egyféle pálcát csak egyszer vásároltak meg tőlem, a párja pedig ott rostokolt a raktáramban. Nem dobtam ki őket, afféle pótnak tartottam,ha eredetivel történne valami.

-Eddig érthető-bólintott Dumbledore. Hol a probléma?

-Ma volt egy vásárlóm, egy mugli születésű lány. Majdnem egy egész napot töltött az üzletemben, egyik pálca sem válaszotta ki őt, pedig egyértelműen van a lányban mágia. Már kezdtem kétségbeesni, mikor eszembe jutottak a raktáron lévő pálcák. Próbaképpen előhoztam párat belőle,és sikerrel jártunk. Az egyik pálca kiválasztotta a lányt.

-Tehát egy olyan pálca, amilyet egyszer már eladták valakinek?

-Igen Albus. A lány pálcájának a párját már évekkel ezelőtt eladtam, méghozzá egy férfinak. Történetesen elég jól ismerem a férfit, és nagyon meglepő számomra,hogy ők bármiben is hasonlítsanak.

-Tehát azt mondod egy mugliszületésű lány. Hogy hívják?

-Hermione Grangernek.

-És hogy hívják a férfit,akinél a párja van? Én is ismerem?

-Ismered bizony. Iskolád egyik tanára. Perselus Piton.

*******

McGalagony professzor döbbenten állt Dumbledore portréja előtt.

-Albus.Mit jelent ez az egész? Ms Grangernek és Perselusnak teljesen egyforma a pálcájuk? Van ennek bármi jelentősége?

-Úgy vélem van, Minerva. Hallottad Olivandert,ilyen még sosem történt senkivel. Itt van Harry. Voldemort egy lényét belehelyezte, és még így is „csak” hasonló a pálcájuk, nem teljesen egyforma. A pálcamágia nagyon bonyolult. Perselusnak és Hermionénak egyforma pálcájuk van, bár úgy sejtem, ezt ők nem is tudják. Viszont biztosan van valami jelentése, és nem csak egy szimpla tanár diák kapcsolat. Ezen felül…őket más is összeköti.

-Mi más?-döbbent meg McGalagony.

-Mikor Hermione egy éves lett, a mágia próbált kitörni belőle. Ennyi idősen természetesen nem tudott vele mit kezdeni, így megbetegedett. Az édesanyja egy mugli kórházba vitte, ahol azonban egy varázsló, név szerint Tibbie fogadta őket. Rögtön felismerte, mi a baj,és Perselust hívatta, aki ennek a problémának a szakértője. Sárkányvérrel meg lehet akadályozni a további bajt-ám ez éppen fogyóban volt Perselusnak, így mással kellett helyettesítse.

-Mi mással tudta helyettesíteni?

-A saját vérével.

McGalagonynak meg kellett kapaszkodnia, hogy ne essen hátra.

-Ms Grangert Perselus mentette meg, a saját vérével, plusz egyforma a pálcájuk. Mégis mit jelentsen ez az egész?

-Őszinte leszek Minerva, fogalmam sincsen mit jelent, az azonban biztos, hogy útjaik sokszor keresztezik egymást, és ez biztosan nem véletlen. Ezért is gondolom, hogy azzal, hogy megígérteted Hermionéval, nem fogsz semmit elérni, mert a sorsot nem tudod irányítani.

-De Albus, mégsem adhatok ennek teret. Perselus egy tanár, Hermione pedig egy diák, hiába nagykorú. Ha a felügyelő bizottság megtudja, engem is menesztenek, és ők is távozhatnak az iskolából. Senkinek nem jó ez.

-Azt hiszem, eddig még semmit nem értünk el azzal, ha bármit is megtiltottunk a diákjainknak, és a három kis hősre ez kifejezetten igaz. Azt hiszem engedned kellene, hogy Hermione újra járjon bájitaltanra aztán majd meglátjuk, mi történik. Persze kísérheted figyelemmel őket, de azt hiszem, nem fognak újra próbálkozni a történtek után. Mind a kettejüknek fontos, hogy itt maradhassank, így nem hiszem, hogy év végéig lenne mitől félnünk. Az pedig, hogy utána mi történik velük, az már az ő dolguk.

McGalagony nem tudott erre mit válaszolni. Talán tényleg adhatna még egy esélyt. És valóban, év vége után már azt csinálhatnak amit akarnak. Csak azt nem tudta sem ő, sem Dumbledore, hogy év végéig még nagyon sok minden megváltozik.

Hermione úgy érezte, megfagy körülötte a levegő. Nem számított erre. Sok mindenre fel volt készülve. Veszekedésre, gúnyolódásra, megjegyzésekre Krumról és az éjszakáról. De az, hogy Piton hűvös hangon közli vele, hogy többet még az órájára se menjen be, ez hideg zuhanyként érte. Próbált közömbösnek látszani, de hangja remegett.

-Öhm, köszönöm. És mikorra lesz eredmény? Szeretném időben tudni az időpontot, hogy felkészüljek, tanuljak, mégiscsak RAVASZ szintű vizsga és..

-Nyugodjon le Ms Granger-folytotta bele a szót Piton. Egyenlőre elküldöm ma a kérvényt a bizottságnak. Leírtam, hogy Ön a hét év alatt tökéletesen teljesített, és biztosan tudom, hogy kitűnő eredménnyel fogja letenni a RAVASZ vizsgát a tárgyamból. Ez meg fogja őket puhítani, a szorgalmat mindig is díjazták. Úgy sejtem, pár napon belül elbírálják és küldenek választ. Kíváncsi még valamire?

Hermione nagyot nyelt.

-Igen, nos…McGalagony professzor szerint elég sok pénzbe kerül az előre hozott vizsga, nekem erre nem futja. A szüleim nem tudnak segíteni, mi, hát, nem vagyunk túl jómódúak.

Piton gonosz mosollyal nézett a lányra.

-Milyen szerencse, hogy van egy gazdag, híres kis barátja, aki nyilván szívesen fizet. Sőt, ha belegondolok kettő is. Potter is biztos szép kis díjat leakasztott a tavaly nyári akciójával, és Krum is biztosan megengedheti magának, hogy segítsen, hiszen itt dekkol az iskolában. Nyilván nem kell dolgozzon, ha ennyi a szabadideje. Érdekes, hogy mennyire gazdag barátokkal veszi körbe magát Ms Granger. Véletlen?

Hermione elvörösödött a sértés hallatán.

-Azt gondolja azért töltöttem inkább Viktorral az éjszakát, mert ő gazdag? Az eszébe sem jut esetleg, hogy azért volt ez, mert maga volt, aki folyton lekoptatott? Mit gondolt, ez nekem mennyire jó érzés?

-Tudja Ms Granger, nem igazán érdekel, milyen érzés volt ez magának. Ott álltam az ajtóban, és kértem, hogy ne tegye. Nem sok emberrel tettem meg, de annyit kaptam, hogy rám csapta az ajtót, majd egész éjjel hancúrozott egy férfival. Érdekelte én mit éreztem? Én milyen megalázottan éreztem magam? Nem? Akkor nekem miért is kellene foglalkoznom a maga érzéseivel?

-Idióta-sziszegte felé Hermione.

-Ms Granger. Hogy mondta??

-Jól hallotta, maga egy idióta. Hogy éreztem magam? Milyen volt az éjszakám? Egész éjjel zokogtam, hogy megbántottam magát és hogy ismét elküldött. Hancúroztam? Viktor hozzám sem ért, próbált megvigasztalni. Így telt az éjszakám. Most boldog? Azt a papírt pedig adja ide, majd megoldom a pénzt. Bármit, csak többet ne lássam magát!

El akart indulni, de Piton elkapta a karját. Magához húzta, és finoman megcsókolta a lányt. Hermionéra nézett, a lány azonban csak mosolygott, és előkapta a pálcáját. A férfi hátralépett, de megkönnyebbülve vette észre, hogy a lány az ajtó felé int és egy gyors bűbájjal bezárja. Újra közelebb lépett hozzá, ezúttal hosszan csókolóztak. Vágytak egymásra, és tudák, ha most nem hagyják abba, később már képtelenek lesznek rá. De nem tudtak megálljt parancsolni maguknak.

Piton simogatni kezdte Hermione hátát, majd lassan csúsztatta a kezét a fenekére. A lány kéjesen nyögött, és viszonzáské csókokat lehet Piton nyakára, amitől a férfi libabőrös lett. Lassan vetkőztették egymást. Piton csodálva fedezte fel rugalmas, sima bőrét. Mikor megérezte a bódító illatot, amitől mindig elvesztette a fejét, úgy érezte nem bírja tovább. Hermione óvatosan felfeküdt a tanár asztalra,Piton pedig újra végigcsókolta a testét. Hermione szinte már könyörgött neki, hogy feküdjön rá, annyira vágyott az együttlétre. Piton szót fogadott, igyekezve, hogy ne legyen nehéz Hermionénak, hozzásimult és lassan behatolt. Hamar egymásra hangolódtak. Mozdulataik egyre biztosabbak és gyorsabbak lettek, még végül elérték a gyönyör csúcspontját.

Még sokáig pihegtek egymás karjaiban. Miután kissé magukhoz tértek, zavartan kezdtek öltözni, de nem néztek egymásra. Megtörtént, és csodálatos volt. De még mindig tilos, ráadásul fogalmuk sem volt mi lesz ezután. Piton törte meg a csendet.

-Nem voltál már szűz.

Hermione elmosolyodott a tegezés hallatán, bár nem tudta viszonozni, számára ez még mindig fura lett volna.

-Nem, valóban nem. Szóltam volna, ha az vagyok.

-Ki…?-Piton nem fejezte be a kérdést, de Hermione értette.

-Ron volt az első.És az egyetlen is. Mármint eddig.

-Akkor Krummal soha..

-Nem. Soha.

Elakadt a beszélgetés. Már mindketten felöltözve álltak egymással szemben. Hermione ismét elpirult. Ott állt előtte a tanára, akivel pár perccel ezelőtt még hevesen szeretkezett a tanári asztalon. Elment az esze! Tudta, hogy egyszer meg kell majd beszélniük, túl akart esni rajta.

-És most mi lesz professzor úr?

Piton leült a tanári asztal mögé, Hermione pedig a példáját követve az egyik padhoz ült.

-Nézd Hermione. Nem tagadom, hogy jól érzem magam veled. Az előbbi ….nos, jelenet,nem volt véletlen. Kívánlak és kedvellek. De nem tudom, hogyan tudnánk ezt megoldani. Ne érts félre, nem akarlak újra elküldeni, de..

Hermione azonban félbeszakította.

-Nem kell magyarázkodnia professzor úr. Gondolkoztam ezen a dolgon a hétvégén, és igaza volt. Nagyon nagy bajba kerülhetünk. Nem akarom sem magamat, sem önt bajba sodorni. De akárhogy küzdök, egyszerűen nem tudok nemet mondani, ha a közelemben van.Nem tudom…nem tudom hogy mit csináljunk. Piton meglepődött a lány hozzáállásán. Örült, hogy Hermione megérti, miért nem lehetnek együtt, de fájt neki, hogy a lány hirtelen ilyen könnyen lemond. Rá akart kérdezni a dologra, de akkor valaki megpróbálta kinyitni a tanterem ajtaját. Mindketten lemerevedtek. Hermione itt nem tudott hova bújni, láthatatlanná pedig szintén nem tudott válni, így nem tudtak mást tenni, minthogy kinyissák az ajtót, és magyarázkodjanak. Piton remélte, csak valami kis elsőéves próbál bejutni, őt könnyedén leszereli. Rémületére azonban az ajtóban nem egy diák állt, hanem McGalagony professzor.

-Piton professzor,órát kéne tartania, miért…-kezdett bele a tanárnő, ám a torkára forrt a szó, mikor észrevette Hermionét is a teremben.

Hermione komolyan megijedt mikor ránézett McGalagonyra. A tanárnő szinte remegett a dühtől. Mögötte az órára váró diákok kíváncsian leskelődtek befelé.

-Ms Granger, Perselus, azonnal jöjjenek velem. Maguk pedig-fordult McGalagony a diáksereg felé. Üljenek le, és várják meg csendben amíg a professzor visszaér.

Szótlanul tették meg utat az igazgatói irodáig, bár alig tudtak McGalagonnyal lépést tartani, aki úgy sietett mintha kergetnék. Fennt az irodában a tanárnő kiengedte a gőzt.

-Perselus-fordult a férfihoz tombolva. Azt hittem világosan elmagyaráztam neked, mi a véleményem erről a dologról, és hogy mi lehet a következménye. Melyik része nem volt érthető?

-Kedves Minerva, semmi rosszat nem csináltunk. Újra feljött az előre hozott vizsga ötlete, ezt beszéltük meg.

-Ezt nem veszem be még egyszer-kiabált McGalagony. A múltkor elnéző voltam és úgy tettem, mint aki elhiszi a nevetséges a meséteket. De ez több a soknál. Bezárkózni a báijtaltan terembe, miközben ott órának kéne folynia…Nem tudom hova tetted az eszed Perselus, de ez nem maradhat ennyiben.

-Rendben Minerva, igazad van. Nem csak erről beszélgettünk. Helyre kellett tegyünk pár dolgot. Biztosan hallottad már te is, miféle pletykák keringenek rólunk. Ez ellen próbáltunk valamit kitalálni.

-És azt sikerült megoldásnak találnod, hogy bezárkózol Ms Grangerrel egy terembe? Ugye most szórakozol?Na és Ms Granger, nem találok szavakat. Mindig annyira okos és megbízható diák volt, mégis mit képzelt? Perselus az apja lehetne!

Hermione nem tudott mit válaszolni, szégyellte magát. Hogyan magyarázhatná el ami közte és Piton közt van? Még ő maga sem érti…főleg most…gyomra görcsbe rándult az emlékekre, és tudta, képtelen lenne McGalagonynak színt vallani.

-Piton professzor úr igazat mondott, csak beszélgettünk-mondta végül. Azért zártuk be az ajtót, hogy ne zavarjon meg senki. De nem csináltunk semmi rosszat.

„Hát rossznak én sem mondanám”-gondolta Piton, és vigyázott, nehogy elmosolyodjon.McGalagonynak azonban nem volt kedve vigyorogni, és lehiggadni sem tudott.

-Tudjátok mit kapnátok, ha írnék a felügyelő bizottságnak? Mindketten repülnétek és vizsgálatot is folytatnának, hogy ez hogy fordulhatott elő az iskolában. Nem repesnék a boldogságtól, ha ez bekövetkezne, és tennék róla, hogy ti se tegyétek.

Piton már nagyon unta a tanárnő szidalmait, véget akart vetni a beszélgetésnek.

-Jól van Minerva, megértettük, szabd ki a büntetésünket, és hagy menjünk. Órát kell tartsak mint tudod-vetette oda gúnyosan.

McGalagony fagyosan nézett rá.

-Nem kaptok büntetést.

-Tényleg nem?-csodálkozott Hermione.

-Nem Ms Granger. Tudja, nem felejtem el, hogy tavaly nyáron mit tett a varázsvilágért, és mindig is kedveltem magát. Ezért büntetés helyett választást kínálok fel.

-Választást?-furcsálkodott Hermione, és Piton is felkapta a fejét.

-Igen. Választhatja azt a lehetőséget, hogy soha többet nem beszél Piton professzorral. Bár előrehozott vizsgát nem tehet, nem jár be az órájára, úgyis azt mondta, már felkészült a RAVASZra. Semmilyen módon nem érintkezik vele, nem beszélnek, sőt rá sem néz. Ha mégis megszegné ezt, úgy nincs több elnézés, értesítem a felügyelő bizottságot.

-És mi a másik lehetőségem?-nyelt nagyot Hermione.

-Távozik az iskolából. Azonnali hatállyal.

Vannak olyan pillanatok az életben, amiket nem lehet elfelejteni. Örökre ott marad az ember fejében, még akkor is, ha kis időre sikerül száműzni. A legváratlanabb pillanatban tör elő újra, hogy mély sebeket okozzon.

Perselus Pitonnak sok ilyen pillanat volt az életében, ám kevés olyat tudott volna mondani, ami annyira fájt volna, mint az, mikor Hermione az arcába csapta az ajtót,majd egy másik férfival töltötte az éjszakát. Piton sokáig álldogált Viktor lakosztálya előtt, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Titkon talán azt várta, Hermione meggondolja magát, és kisétál az ajtón. Erre azonban hiába várt, a lány ott maradt.Piton életében először nem tudta, mit tegyen. Ha szívére hallgat, betöri az ajtót, és péppé veri a kviddics sztárt, vagy valami hatásos átkot küld rá. Az esze azonban folyamatosan azt dübörögte, hogy menjen onnan, felejtse el, lépjen tovább…

Az est tovább részét egy üveg Lángnyelv Whisky társaságában töltötte,de hiába kábult el tőle, a fájdalom nem múlt, és elaludni sem sikerült. Fel-alá járkált szobájában, bosszún törve a fejét. Bosszúja nem Hermione ellen irányult, haragja sokkal inkább Krumnak szólt. A lány tettét, ha fájt is, meg tudta érteni. Ő küldte el..ő döntött így.. Helyesnek találta, de nem tudta a terhet tovább cipelni. Az ő karjában is fekhetne…ő mellette is ébredhetne…ő csókolhatná most, nem az a felvágós pojáca. Úgy érezte, lelke darabokra szakad, így elővett még egy üveget. Mire végzett vele, már nem érzett fájdalmat, lassan a saját nevét sem tudta. Kicsit sem bánta, bár Piton nem volt gyáva, élvezettel vette igénybe a könnyebbik utat,az alkohol mámorító és felejtő hatását. Pár perc múlva már elnyúlva feküdt ágyán, üveggel a kezében nyomta el az álom.

Piton fejében az a kép élt, hogy Hermione nagyszerűen szórakozik Viktor Krum társaságában. A valóság azonban egészen más volt. A lány már az ajtócsukáskor küzdött könnyeivel, de mikor bezárult mögötte már nem tudta visszatartani: zokogva omlott Viktor karjaiba. „Hermione, kérlek, ne csináld” visszhangzott a fejében. Számára is egy kitörölhetetlen pillanat maradt, ahogy a férfi elkínzott arccal kérleli, hogy ne töltse mással az éjszakát. Örülnie kellett volna, de nem tudott. Piton továbbra sem akarta megadni neki azt a biztonságot, amit egy felnőtt kapcsolat nyúlhat. Nem akart szerető lenni, akármennyire is vágyott a férfira. Fizikai fájdalmat okozott felidézni a csókjukat és a közös éjszakáikat. Heves sírása közben nyakláncát szorongatta, és azt kívánta, bár betörné a férfi az ajtót és elvinné innen, megszöktetné, csillapítaná a nem múló fájdalmat a szívében…

Viktor tanácstalanul álldogált a zokogó lány felett, nem így képzelte el az elő közös éjszakájukat, ráadásul fogalma sem volt mi a baja. Hiába kérdezgette, vígasztalta, nem lett meg a hatása. Végül főzött neki egy nyugtató teát, amitől a lány álomba merült. Viktor nem használta ki a helyzetet,ágyába vitte a lányt, betakarta, ő maga pedig a kanapéra feküdt. Sokáig gondolkozott még, de nem jutott dűlőre Hermionét illetően. Úgy döntött,elnapolja a problémát, holnapra már talán a lány is tud majd beszélni arról mi bántja. Pár perc múlva már ő is aludt, a kastélyra pedig csend borult.

A reggel senkinek nem adta meg a várt enyhülést és békét. Hermione és Piton ugyan nem tudott róla, de a bál alatt sokszor elhangzott a nevük, és biztos nem örültek volna, ha tudják, miket mondtak róluk a többiek. A pletykaáradat feltartóztathatatlanul elindult a Roxfort falai közt,amiben főként egy mogorva bájitaltan tanár és egy eminens diáklány szerepelt, de volt, amelyik történetben csatlakozott a harmadik személy is, a sztár kviddicsező,vagy a szegény, féltékeny exbarát.

A sutyorgásokat csak felerősítette, mikor néhány elsőéves meglátta, hogy Hermione és Viktor együtt jönnek ki reggel a fiú lakosztályából, a lányon pedig a tegnap esti báli ruhája volt. Nem volt nehéz kitalálni, a mindig pedáns griffendéles iskolaelső bizony klubhelyiségen kívül töltette az éjszakát. A hír úgy terjedt, mint a futótűz.

Draco Malfoy a reggelinél még a villát is kiejtette a kezéből, annyira meglepődött. A tánc után biztosra vette, hogy Hermione és Piton végül egymás mellett kötnek ki, persze ő még nem tudott a parkban történtekről és az újabb vitájukról. Nem reagált semmit a hallottakra, de bosszús volt, amiért mindenki Hermionén köszörüli a nyelvét. Fogalma sem volt róla, a lány mennyit tud arról, hogy mindenki róla beszél, de mivel gyanította, Hermione visszament a klubhelyiségükbe, nem sokat tehetett. Pitont kereste a szemével, ám a tanára távollétével tűntetett. Draco remélte, hogy a reggeli végéig feltűnik, kíváncsi volt, ő vajon mit szól a dologhoz.

Piton azonban nem jelent meg,helyette viszont egy kócos, álmos és kivörösödött szemű Hermione lépett a nagy terembe. Szinte minden diák felé fordult, és újra suttogni kezdtek, de a lány vagy nem vette észre, vagy nem akart tudomást venni róla. Mögötte lépkedett ásítozva Ron, Harry és Ginny pedig kicsit lemaradva követték őket. Draco odament hozzájuk, és megkérte Hermionét, tartson vele a parkba, mert valamit meg sürgősen meg akar beszélni vele. A lány csodálkozva ugyan, de engedett a kérésnek.

-Mi ilyen fontos Draco?-kérdezte Hermione, mikor már kinnt sétáltak a tó mellett.

-Annyi mindent hallottam ma reggel, hogy csak kapkodom a fejem. De szeretném tudni az igazságot is.

-Miről?-ráncolta a homlokát Hermione. És mi mindent hallottál?

Draco felnevetett.

-Hol is kezdjem? Talán a kedvencemmel: te és Piton együtt vagytok, már évek óta, ezért is vetted mindig védelmedbe, tegnap éjjel pedig végre felvállaltátok, hogy egy pár vagytok. De mulatságos az a történet is, ami szerint Pitonra már ráuntál, és egyébként is már biztos a jelesed RAVASZ-on bájitaltanból, így Viktor Krumnál töltötted az éjszakát. És amin a legtöbbet nevettem: hogy szegény kicsi Ron Weasley ájultra itta magát a bál végére, mert te két férfival is csaltad folyamatosan. Bár, ennek azért van valóságalapja is, Ron valóban kicsit eleresztette magát.

-Mi a jó fenéről beszélsz Draco?-nézett rá döbbenten Hermione.

-Arról, hogy tegnap este óta a legvadabb pletykát keringenek rólad, és már a harmadik férfival hoznak hírbe. Persze Pansy bepróbálkozott azzal, hogy én milyen csalódott lehetek most, hogy pofára ejtettél, de nem jött össze neki, mindenki látta, hogy Cho-ban gyönyörködtem egész éjjel.

Hermione csak állt a vigyorgó mardekáros fiú előtt, mint aki lefagyott. Szinte beleszédült az új információkba, nem hitte volna, hogy az egész iskolát érdekelni fogja a magánélete.

-Hihetetlen, egyesek egy tánc miatt miket ki nem találnak. Mindegy, nem foglakozom vele, akkor talán megunják.

-Hermione, ez nem ennyire nem egyszerű-csóválta a fejét Draco. Az, hogy Krumról és rólad pletykálnak, az maximum bosszantó, de mivel nagykorú vagy, nem kerülsz bajba azért, mert ott aludtál. Viszont Piton teljesen más helyzet. Ő a tanárod, és ezzel még gondjaid lehetnek. McGalagony nem fog megdicsérni, de ez talán a kisebbik baj. A felügyelő bizottság alaposan rászállna az ügyre, ha kitudódna, és hidd el nekem Hermione, ha ez így megy tovább, ki fog. Már minden diák rólad beszél, előbb utóbb megtudja majd egy két szülő, és kész is a baj. Nem fogják ezt tolerálni. Pitont kirúgják, ahogy téged is, és örülhetsz, ha azt megengedik, hogy letedd a RAVASZ vizsgát.

Hermione majdnem elbotlott egy kiálló gyökérben, Draconak kellett elkapnia. Hallotta már Piton érveit, hogy tilos, és bajba kerülhetnek, de ennyire sosem mélyült el benne ennyire. Hova tette az eszét? A tanulmányai a legfontosabbak, ő pedig kockára teszi, ahogy Piton állását is. Sokkolta a hír, hogy mit is csinált eddig, úgy érezte magát, mint aki most józanodott ki.

-Igazad van Draco, teljesen elment az eszem. Csak tudod, ha a közelemben van, vagy rám néz..

-Vagy megcsókol-fejezte be Draco. Tudom Hermione, megértem, hidd el, de ha ez a dolog komoly kettőtök között, akkor meg tudjátok várni az év végét. Már csak pár hónap, és bár akkor is lesz aki majd rosszallja, bajotok már nem lehet belőle.

-Ugyan Draco-legyintett a lány. Hogy lenne komoly? Piton néha elveszti a fejét, de ez nem azt jelenti, hogy bármit is szeretne tőlem,elvégre párszor elküldött már. Ráadásul tegnap megkért, hogy ne aludjak Viktornál, de én nemet mondta és ..

-Hogy micsoda?-állt meg Malfoy. Mire kért téged Piton?

-Meghallotta, hogy Viktor arra kér, aludjak nála, ő pedig arra kért, ne tegyem.

-Hermione, viccelsz velem?-hitetlenkedett Draco.

-Mi bajod? Mi ebben a nagy dolog?

-Hermione, esküszöm neked tegnap megártott a mézbor. Perselus Piton azt kéri tőled, ne aludj egy másik férfinál, és azt mondod, nem érdekled őt? Szerinted hány nőt kért erre? Vagy hány nőhöz került annyira közel, mint hozzád?És te mégis azt állítod, teljesen közömbös irántad?

-Draco, tudom, hogy ez nagyon szépen hangzik, de akkor ott megkérdeztem tőle, hogy lesz-e köztünk bármi is. És nemet mondott. Bár, ahogy előbb összefoglaltad, kezdem megérteni. De ami a lényeg: abban a hitben van, hogy lefeküdtem Viktorral, innentől kezdve nem kell attól féljek, hogy esetleg nem tudja visszafogni magát.

-És valóban lefeküdtél Viktorral?-puhatolózott Draco.

Hermione nagyot sóhajtott.

-Azzal telt az éjszakánk, hogy én Piton miatt sírtam, ő pedig vígasztalt. Később főzött egy teát, amitől elaludtam. Ennyire volt izgalmas az együtt töltött éjszakánk.

-Talán jobb lenne, ha beszélnél Pitonnal, és végre tisztáznátok mindent. Ő sem akar bajt, te is végre megértetted, mennyire kockázatos. Csak ki tudtok valamit találni.

-Persze, Pitonnal annyira könnyű bármit is megbeszélni-gúnyolódott Hermione. Egyébként pedig szerinted milyen pletyka indulna el újra, ha meglátnák, hogy bekopogok Pitonhoz? Vasárnap délelőtt? Miután Viktornál aludtam…nem hiszem, hogy ez segítene.

-Igazad van Hermione. Akkor azt hiszem elég, ha messzire kerülöd.

-Könnyű azt mondani-morogta a lány. Holnap is van bájitaltanunk. Ő vajon hallotta a pletykákat?

-Fogalmam sincs. A reggelihez nem jött le. De el tudom képzelni, hogy már tud róla. Elvégre kém volt, ráadásul itt semmi sem marad titokban.

******

Draconak nem volt igaza. Piton nem hallott még semmit, ugyanis mélyen aludt. A Lángnyelv Whiskey hajnalra ütötte csak ki, így Piton a vasárnap délelőttjét az álmok birodalmában töltötte. Mikor Hope a szobájába hoppanált, hátratántorodott az alkohol szagtól, ami betöltötte a férfi lakosztályát.Gazdája még mindig a kanapén feküdt, az üveg azonban régen kigurult a kezéből. Hope Piton hortyogásából kitalálta, hogy nincs baj, gazdája csak alszik, így békén hagyta. Óvatosan rendet tett a szobában, és kinyitott egy ablakot. Aggódva pislogott a férfi felé. Gazdája nem szokott inni, még sosem látta ilyen állapotban, és ötlete sem volt mi válthatta ki ezt nála. Tudta, hogy tegnap volt a bál, talán ott történt valami? Szerette volna megkérdezni a többi házimanót, hátha tudnak valamit, de Piton egyértelműen megparancsolta, hogy ne beszéljen senkivel. Úgy döntött, hogy később visszajön, hátha akkor már ébren lesz. Hangos pukkanással hoppanált.

Piton a zajra felriadt. Zúgott a feje, és egy pillanatig azt sem tudta, hol van. Résnyire nyitott szemmel próbálta kideríteni, mi történhetett. A kanapén feküdt, a szobában azonban meglepően rendben volt minden, sőt a tegnap üvegeket sem látta sehol. Rögtön kitalálta, hogy Hope műve volt. Mialatt a zuhany alatt próbált magához térni, eszébe jutott a tegnap este is. Hermione…

A lány egyre több fejtörést és fájdalmat okozott neki,régen volt, hogy ennyire elhagyta magát. És még le is itta magát a lány miatt…ez nem mehet így tovább. Beszélnie kell vele, de tudta, erre most képtelen lenne. Újra és újra felvillant a kép előtte, ahogy Hermione bemegy Krum szobájába, előtte pedig becsapja az ajtót. Pedig még kérlelte is..Ő, aki soha, semelyik nőnek nem könyörgött Lilyn kívül. Miért van rá ekkora hatással?Tudta a választ. Hermione Granger gyönyörű,okos és határozott nő, aki ráadásul nagyon kívánatos,és a csókja..Piton libabőrös lett, de ezúttal nem a víz volt túl hideg. Mit kezdjen vele? Kerülje? Beszéljen vele?Nem, nem akar vele beszélni,ki tudja, lehet, hogy még fel sem ébredt. Elképzelte, hogy a lány Viktor karjaiban fekszik, és ettől ökölbe szorult a keze. Nem fog vele beszélni. Majd ő megoldja a problémájukat... Egyébként sem volt jól. Hova is tette a kijózanító főzetet..?

A hétfő reggel fájdalmasan hamar eljött. A diákok még ki sem tudták aludni magukat a bál óta, ráadásul szembesülniük kellett azzal, hogy a hétvégén mindennel foglalkoztak, csak a házi feladat nem. Harry és Ron reggeli közben próbálták összekaparni a bájitaltan házi feladatukat, miközben egy könyvvel takarták magukat. Hermione később ment le reggelizni, neki nem voltak ilyen gondjai, már pénteken megtanult és megírt mindent.A fiúk esdeklően néztek rá, de ő nem kegyelmezett. Még mindig reménykedett benne, hogy egyszer megtanulják a leckét, hogy ne hagyjanak mindent az utolsó pillanatra.

Egyébként is elég morcos volt. Továbbra is összesúgtak a háta mögött,ő pedig ezt egyre rosszabbul viselte. Azt hitte, Ronnak sem fog tetszeni, de a fiút annyira lekötötte Luna, hogy semmi mást nem látott és nem hallott. Viktorral nem találkozott, a fiúnak azt mondta, pihenni és tanulni szeretne, így nem tudta, őt hogyan érintették a diákok túlzott érdeklődése irántuk. Pitonról pedig végképp nem tudott semmit, a férfi egyetlen étkezésen sem jelent meg és a folyosókon sem futott össze vele. Kivételesen nem bánta. Félt vele találkozni abban a tudatban, hogy azt hiszi, Viktorral romantikus éjszakájuk volt.

A bájitaltan teremben már egyenesen remegett. Igyekezett nem törődni a mardekárosok szúrkálódásával, akik folyton azzal cukkolták, neki be sem kéne járnia, szeretője biztosan elnézné neki. Mikor Piton megérkezett, rögtön csend lett. Pálcaintés, recept a táblán-a szokásos első percek bájitaltanon. Nem szólt a diákokhoz, nem nézett feléjük. A diákok nem akadt fent ezen, megszokták Piton stílusát. Hermione volt az egyetlen aki észrevette, hogy a tanár a szokásosnál is sápadtabb és sötét karikák húzódnak a szemei alatt. Munka közben néha-néha rápillantott, de a tanár ezt nem viszonozta.

Óra végén azonban megszólalt:

-Ms Granger, megkérhetem, hogy maradjon itt még egy percre?

Hermione érezte, hogy elvörösödik, miközben hallotta a háta mögött Pansy gúnyos ciccegését. Piton felkapta a fejét, de nem reagált. Mikor azonban az utolsó diák is elhagyta a termet, a lány felé fordult.

-Mi baja van Parkinsonnak?

-Ezek szerint Ön nem hallott róla. Rólunk beszél szinte mindenki, hogy biztosan van köztünk valami. Rólunk, és még néhány emberről.

-Mégis kiről?

Hermione már fülig vörös volt.

-Hát…Viktorról, Ronról..

-Tehát az összes kedves fiú ismerőséről-felelte undok hangon Piton.

Hermione dacosan kihúzta magát.

-Nem teljesen, Ön ugyanis nem a barátom, és kedvesnek sem mondanám-vágott vissza.

Piton elfehéredett, Hermione szive pedig megesett rajta. Nem akarta, hogy a férfi azt higgye, már nem kedveli. Valamiért fontosnak tartotta, hogy még ha nem is lehetnek együtt, tudja, hogy nem ő akarta így.

-Tanár úr-szólalt meg békítő hangon. Félreértés történt. Én és Viktor…

-Kíméljen meg a részletes beszámolótól-közölte fagyos hangon Piton. Ugyanis nem érdekel mi történt. Csak ezt a papírt akartam odaadni.

Hermione felnézett a férfi kezében lévő lapra.

-Az micsoda?-kérdezte kíváncsian.

-Egy kérvény Ms Granger. Egy kérvény, hogy előre hozott vizsgát tehessen bájitaltanból. Úgyhogy van egy jó hírem az Ön számára.Soha többé nem kell az órámra jönnie.

Hermionét mindig is zavarta, ha róla pletykáltak, de most nem tudott ezzel foglalkozni. Pedig ha viszonozta volna az őt ért pillantásokat, láthatott volna egy két érdekes arcot.

McGalagony professzor meredten nézte a Hermione-Piton párost, és azon gondolkodott, hogy örüljön a fejleményeknek vagy inkább ijedjen meg. A tanárnő nem volt buta, ráadásul ismerte Pitont. Ha a mogorva professzor segítségére siet az egyik diáklánynak, majd felkéri táncolni, ott valami nem stimmel. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy van köztük valami, de rögtön el is vette a nevetséges ötletet. Perselus Piton nem az a szerelmes fajta, Hermione pedig egy okos boszorkány, aki nem flörtölne az apja korú tanárával, mikor jól tudja, hogy tilos. Egyikőjük sem kockáztatná meg sem a jó hírét, sem a helyét az iskolában, ezt biztosan tudta. De ahogy rájuk nézett, a kis ördög csak nem hagyta békén. Látta, ahogy Hermione kipirult arccal, boldog mosollyal simul Pitonhoz, és látta Piton is, aki úgy nézett Hermionére, mintha egy csodát látna. Mindkettejüktől szokatlan viselkedés volt, ráadásul legjobb tudomása szerint még csak nem is kedvelik egymást. Hiszen valamelyik nap is egymással üvöltöztek a folyosón egy olyan nevetséges dolgon, mint egy előrehozott vizsga. És ekkor Minerva McGalagonynak az a rémisztő gondolata támadt, hogy alaposan át lett verve. Már akkor is sántított a történetük, de mivel ismerte Hermione tudásszomját és szorgalmát, elhitette magával, hogy igazat mondanak. Most azonban már ebben is kezdett kételkedni. Jobb lesz őket szemmel tartani, és alkalomadtán elbeszélget Pitonnal is, hogy óvatosan kitudakolja, van-e bármi alapja a félelmének…

Hagrid volt az egyetlen a tanári asztalnál, aki jókat mosolygott a látványon, bár valószínűleg őt inkább az elfogyasztott italok boldogították, semmint a tánc. Binns és Flitwick professzor egymáshoz közel hajolva, suttogva beszélték meg az eseményeket,Bimba professzor pedig Tommal folytatott eszmecserét. Majdnem sikerült össze is veszniük, mert Bimba professzor, hasonlóan McGalagony professzorhoz, azt szajkózta, hogy itt valami nincs rendjén, és ez nem megszokott Pitontól, míg Tom szerint nagyszerűen festettek egymás mellett. A diáksereg egyöntetűen el volt képedve.

A mardekárosok már nem nevettek, döbbenten néztek kedvenc professzoruk felé, akiről sosem hitték volna, hogy megkedvel egy griffendélest, ráadásul pont egy mugli származásút. Gyűlölködve nézték Hermionét, Pitont pedig nem tudták megérteni. Lehet, hogy Hermione gyönyörű és okos, de mégiscsak egy sárvérű, amit az arany vérhez ragaszkodó mardekárosok nem tudtak elfelejteni. Draco Malfoy kilógott a sorból, ő elégedetten vigyorgott, oda sem figyelve Cho-ra, aki viszont nemtetszését próbálta kifejteni a fiúnak. Hermione barátai voltak a legjobban ledöbbenve. Harry és Ron a lépéseket alig bírták tartani a lányokkal, minduntalanul Hermionéék felé lestek olyan tekintettel, mint akik nem tartják ép elméjűnek barátnőjüket.

A táncoló páros ezekből a tekintetekből semmit nem vett észre, annyira elmerültek egymásba. Piton valóban úgy nézett Hermionére, mint egy hercegnőre, a lány pedig annak is érezte magát a karjaiban. A táncuk most is tökéletesre sikerült, mintha évek óta erre gyakoroltak volna. Bár Hermione azt kívánta, bárcsak sosem érnének véget ezek a csodálatos pillanatok, de a zeneszám vége fájdalmasan hamar eljött. Piton elengedte a lányt, és hátrált egy lépést.

-Köszönöm a táncot, Ms Granger-mondta halkan, majd elindult a tanári asztal felé.

Hermione már nem tudott rá válaszolni, ő is az asztalok felé fordult. Ahogy a barátai felé tartott, végre feltűnt neki, hogy összesúgnak az emberek, ahogy elmegy mellettük. De annyira boldog volt, hogy nem tudott vele foglalkozni. Sajnos ezt nem tudta kivitelezni, mert ahogy leült az asztalhoz, barátai neki estek a kérdéseikkel.

-Hermione, mi a franc volt ez?-kérdezte Ron a tőle megszokott nyers stílusban.

-Ugyan mi lett volna Ron? Viktor kitörte a lábát, én meg ott álltam teljesen egyedül, szaggatott ruhában. Piton professzor pedig volt olyan kedves és kisegített. Hol itt a baj?

-Piton professzor volt olyan kedves? Hermione hallod magad? Mióta vagytok ti ilyen jóban?-kérdezte Harry, Ginny folyamatosan bökdösése ellenére.

Hermione úgy érezte magát, mint négy évvel ezelőtt, amikor Ron nekiesett, amiért Viktor Krummal jött a bálba. Hasonló volt a felállás, csak most Piton miatt hallgathatott.

-Nem kell ezt így felfújni-válaszolt barátainak. Csak egy tánc volt, és igenis hálás vagyok, amiért nem hagyott ott álldogálni egyedül, mint egy szerencsétlent. Ami neked, Ron, eszedbe sem jutott. Úgyhogy szálljatok le a témáról. Egyébként is, most nyitják ki a leveles ládákat, inkább koncentráljatok arra.

Hermionének igaza volt. McGalagony professzor belebegtette a négy, házak színeit viselő postaládákat, majd egy varázslattal elintézte, hogy nyitás után az ajándékok a gazdáikhoz lebegjenek. Mindenki izgatottan várta, hátha valaki gondolt rá. Mikor McGalagony végre kimondta a nyitóvarázslatot, levelek és kis csomagok százai repültek ki, a diákok pedig elővigyázatosan lehajtották fejüket. Izgatott bontogatásokkal telt el a következő fél óra.

Ginny megkapta Harry ajándékát, egy gravírozott karkötőt, amibe a lány neve volt belevésetve. Harry a lánytól griffendél színeiben pompázó sálat kapott. Ron felülmúlta önmagát: Luna meséi alapján csináltatott egy morzsás szarvú szapirtyó medált. Nem tudta ugyan, hogy a lány milyennek képzeli el őket, de Luna lelkesedése és ölelése meggyőzte, hogy nem tévedett nagyot.

Hermione két ajándékot kapott. Az egyiket Viktortól, egy könyvet, amiben lányoknak való varázsigék voltak: smink,haj, öltözködési varázsigék. A lány visszagondolt a bénázásra a sminkjével bál előtte, és hálásan gondolt a Gyengélkedőn fekvő fiúra. A másik ajándéka apró volt, és egy pár fülbevaló volt benne. Ezüstözött volt, nem a legjobb márka ugyan, de szép. Hermione meglepődve olvasta a címkén, hogy Dracotól kapta. A fiú felé nézett, ám ő nagyon el volt foglalva Cho-val , így úgy döntött, majd később köszöni meg neki.

Önkéntelenül a tanári asztal felé nézett, ám Piton már nem volt ott. Úgy érezte, neki is kijárna a köszönet, így kisétált a nagy teremből,hogy megkeresse a férfit. A parkban talált rá,Piton a tavat nézte elmerülve.

-Professzor úr-szólította meg félénknek.

Piton összerezzent. Mikor meglátta, hogy Hermione van ott, felvonta a szemöldökét.

-Ms Granger. Nem a nagy teremben kellene a rajongói leveleit olvasni és az ajándékaikat bontogatni?

-Azt a két köszöntést, amit kaptam, pár perc alatt sikerült elolvasnom.

-És mit keres idekint?

-Én csak..szerettem volna megköszönni a segítségét. Ha maga nincsenek, nem tudom meddig álltam volna ott eltépett ruhában egyedül….Tehát, köszönöm.

Piton fürkésző szemekkel nézett rá, de nem válaszolt.

-Tudom, hogy mindig nagyon kíváncsi vagyok-folytatta Hermione. De miért? Miért segített ki?

Azt hitte, ismét kitérő választ kap, de tévedett.

-Tudom milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni, és azt is tudom milyen állni az egész iskola előtt, miközben mindenki nevet és gúnyolódik. Nem akartam, hogy ezt át kelljen élnie.

Hermione meghatottan nézett a férfira. Annyira kedves volt tőle, holott nem kellett volna ezt tegye. Mégis..nem tudta mit mondjon. Megdöbbenve látta, hogy a férfi elmosolyodik.

-Tudja, Ms Granger, gyönyörű ma este.

Hermione nem akarta elhinni, hogy a férfi bókol neki. Öröme nem tartott sokáig, mert a férfi folytatta.

-De nem teljes a kép, azt hiszem valami hiányzik.

Hermione arcáról eltűnt a mosoly.

-Mi lenne az?-kérdezte szomorúan.

Piton közelebb lépett hozzá, csak pár centi válaszotta el a lánytól.

-Ez-suttogta, majd pálcájával egy kört írt le, miközben varázsszavakat motyogott.

Felvillanó fény után Hermione valami hideget érzett a nyakán, majd mikor lenézett, oda kellett nézzen újra, hogy elhiggye, amit lát. Piton egy nyakláncot varázsolt rá, de nem akármilyet. A lánca ezüst volt, amit fekete virágok díszíttetek, egy jóval nagyobb, de szintén fekete virág volt a medálja,ami ezüst csillámporral volt behintve.

-Ez megy a csodás ruhájához, Granger kisasszony-mondta Piton még mindig halkan.

Hermione annyi mindent szeretett volna mondani. Úgy érezte, a köszönöm szó itt már kevés, nem fejezi ki azt, amit ő érez. Annyira boldog volt, hogy attól félt, el fog szállni, a férfi pedig csak nézte őt, vágytól homályos szemekkel..

-Perselus, Ms Granger! Mit keresnek idekint?

Hermione összerezzent, és a hang irányába nézett. A látvány nem volt szívderítő: McGalagony közeledett, méghozzá mérgesen. Ez sosem jelentett jót, így nem volt véletlen, hogy Hermione aggódva pislogott hol a tanárnőre, hol Pitonra.

-Kijöttünk levegőzni-felelt a férfi szenvtelen hangon.

-Csak meg akartam köszönni Piton professzornak, hogy kisegített tánc közben-tette hozzá gyorsan Hermione.

McGalagony leplezetlenül méregette őket, de annyira póker arccal néztek vissza rá, hogy nem tudott semmi leolvasni.

-Ms Granger. Talán vissza kéne fáradnia a terembe. Az ajándékbontásnak vége, mellesleg megjelent Mr Krum is, és gyanítom, Önt keresi.

Hermione elpirult,és nem mert Pitonra nézni. A varázslatos pillanat elmúlt, így inkább hallgatott tanárnőjére, és visszament a kastélyba. Piton sejtette mi következik, és nem is tévedett.

-Mit művelsz Perselus?

-Nem értem miről beszélsz Minerva. Én csak levegőzöm, tudtommal nem tilos.

-Nagyon jól tudod, hogy nem erről beszélek,hanem Hermionéről.

-Mi van vele?-kérdezte unottan Piton.

-Ezt kérdezem én is tőled. Üvöltöztök egymással, majd felkéred táncolni, és ha ez nem lenne elég, idekint andalogtok kettesben.

-Először is nem andalogtunk, Ms Granger valóban csak meg akarta köszönni, hogy kisegítettem. De nem igazán értem, miért magyarázkodom, a magánéletem csak rám tartozik.

-A magánéleted?-rikácsolta McGalagony. Ms Grangernek sem szabadna, hogy köze legyen a magánéletedhez, és nagyon remélem, mindkettőtök érdekében, hogy nincs is.

-Minerva, nem tudom mire ez a műsor. Mint már mondtam, semmi nem történt, de még ha történt is volna, Ms.Granger nagykorú és..

-És a diákod Perselus,ami továbbra is tilos, és kirúgással járna. Neki is, és neked is. Abban a reményben kérdeztem rá a dologra, hogy majd letagadod, és megnyugtató válaszokat adsz, de úgy beszélsz, mint aki nem is titkolja. Elhiszem, hogy Hermione gyönyörű és nagyon vonzó, de ettől még nem szabadna elveszítened a fejed.

-Elég legyen-emelte fel a hangját Piton. Ne feltételezd rólam, hogy pár formás domborulat miatt képes vagyok kikezdeni egy diákommal. Sosem az ösztöneim irányítottak, ha kikezdtem volna Ms Grangerrel, az azért lett volna, mert mint embert kedvelem, és nem azért, mert vonzó nő lett!

-De azért rásegít a dologra, nem?-sziszegte McGalagony. Nem lehet letagadni, valóban felnőtt nő lett a kis eminensünk, de a diákod, és ezt ne felejtsd el, mert nem fogok a felügyelő bizottság előtt arról magyarázkodni, hogy hogyan engedhettem meg, hogy az egyik tanárom összeszűrje a levet egy diáklánnyal.

Pitonnak remegett a keze az idegességtől, de nem szólt semmit. Megértette McGalagonyt, de nem tudott megnyugodni. Hogy fordulhat ekkorát a világ? Nemrég még együtt táncoltak, majd meghitt pillanatokat éltek át itt kint, a parkban, most meg Minerva ordítozik vele, hogy hagyja békén a lányt, aki valószínűleg már Viktor karjaiban kötött ki..

A tanárnővel együtt indult vissza a kastélyba, jól lehet nem szóltak többet egymáshoz. Piton szándékosan nem nézett a diákokra, csak előre nézve tartott a tanári asztal felé. Mikor leült, akkor engedte meg magának, hogy szemével megkeresse Hermionét. Amit látott, cseppet sem volt ínyére. A lány egy asztalnál üldögélt Viktorral, és éppen önfeledten felnevetett valamin. Piton azonban azt is észrevette, hogy a lány is gyakran pillant felé, kezével pedig folyton a nyakláncával játszott. Ez megnyugtatta, bár még mindig ott volt a McGalagony probléma. Valahogy le kell szerelni, hogy ne foglalkozzon vele…Bár, állapította meg magában, táncuknak köszönhetően a pletykát már így sem tudja megakadályozni.

A következő pillanatban összerándult a gyomra. Hermione és Viktor fölálltak és elhagyták a nagy termet. Piton gyorsan körülnézett.McGalagony le volt foglalva azzal, hogy néhány rendbontót tegyen helyre, így Piton észrevétlenül kisurrant a lány után. A nagy terem ajtajában kiábrándító bűbájt szórt magára,és gyors léptekkel a pár után ment. Mikor felismert hol vannak, ökölbe szorult a keze. Viktor lakosztályának ajtaja előtt álltak.

-Viktor, tényleg nem haragszom, hogy lefekszel. Megértem, hogy a fáj a lábad, nincs semmi baj-mondta Hermione.

-És neked mik a terveid?-kérdezte Viktor.

-Én azt hiszem visszamegyek a nagy terembe, még nem is beszélgettem a többiekkel.

-Hermione, itt aludnál nálam?

Hermione meglepetten nézett a fiúra.

-Ezt komolyan kérdezed?

-Persze-felelte Viktor. Miért ne? Hisz ismersz engem, négy éve..hát elég közel kerültünk egymáshoz, szerintem egy együtt alvás teljesen rendben lenne.

Mielőtt Hermione bármit is mondhatott volna, a fiú bebicegett a lakosztályába.

-Megyek, megnézem van-e plusz ágynemű.

Piton kihasználva az alkalmat láthatóvá tette magát, amivel viszont majdnem halálra rémítette a lányt.

-Professzor, maga meg mit…

-Ms Granger.Ugye nem akar Krummal aludni?

Hermione tátott szájjal nézett rá.

-Professzor úr, jól értem? Arra kér, hogy ne aludjak itt?

-Igen-felelte zavartan Piton.

-És miért?

-Ezt hogy érti?

-Miért nem szeretné? Mert végre úgy döntött, hogy nem küzd tovább ellenem, és elfogad, mint..mint barátnője?

Pitonnak elszorult a torka.

-Ms Granger, hiszen tudja, hogy ezt nem tehetem. Nem lehet a barátnőm.

-Jól értem professzor úr? Önnek nem lehetek, de ne legyek mással sem?-kérdezte Hermione villogó szemmel. Mégis hogy képzeli? Maradjak egyedül, és várjak arra, mikor jut nekem egy egy elkapott pillanat, amikor esetleg kedves? Vagy megcsókol? Tényleg ezt szeretné?

-Persze, hogy nem, de kérem értsem meg, nekünk ez tilos, ráadásul magát is kirúghatják.

-Akkor ezt értsem úgy, hogy nem lesz köztünk semmi?

Piton szerette volna azt mondani, hogy de, hogy majd megoldják, de tudta, McGalagony és a varázsvilág sosem fogadná ezt el. Ő megszokta a kívülálló szerepét, de nem ezt szánta Hermionénak..

A lány megértette a férfi hallgatását.

-Nos professzor úr, akkor jó éjszakát!-köszönt el hűvösen, és kicsit remegő hangon, majd kinyitotta Viktor lakosztályának ajtaját.

-Hermione, kérlek, ne csináld-kérlelte Piton színtelen hangon.

De hiába. A lány kihallotta a hangjából, hogy szenved, feltűnt neki, hogy a férfi tegezi, de ez már nem volt elég neki. Így, bár neki jobban fájt, nem fordult vissza. Piton csak állt, és megkövülten, összetörten nézte, ahogy Hermione után hangos csattanással csapódik be az ajtó.

Napokig hangos volt az iskola a történtek után. A Roxfortban semmi sem marad titokban, a festményeknek köszönhetően már másnap reggelre mindenki tudott mindent. A pletykára mindig éhes diákok egymásnak adták át a sztorit, ami már meg sem közelítette a valóságot. Ron kedvence az volt, hogy Piton és Krum párbajoztak egymással Hermione kegyeiért, a lány azonban érhető módon ezt utálta legjobban. Hallottak azonban már olyat is, hogy Krum régóta szeretett volna leszámolni Pitonnal, mert anno, négy évvel ezelőtt Piton segített az ál-Mordonnak elkábítani őt.

A légből kapott mesék egyre vadabbak lettek. Azok, akik ott voltak, próbálták tisztázni a dolgokat, de mintha meg sem hallották volna őket. A legutolsó verzió az maradt, hogy Viktor és Piton párbajoztak, mert összevesztek azon, hogy ki táncol jobban. Ezt, Pitont ismerve, vicces volt elképzelni, pont ezért lett sikere ennek a történetnek. Harryék sejtették, hogy professzoruk nem fog elájulni a boldogságtól, ha meghallja ezt, ha ugyan eddig nem jutott már a fülébe. Fogalmuk sem volt ugyanis, hogy Piton mit hallott, vagy mit nem, sőt még azt sem, hogy hol van.

A Gyengélkedőn tett látogatás utáni első reggelen hallották panaszkodni a mardekárosokat, hogy meg szerették volna látogatni kedvenc professzorukat, ám Madam Pomfrey azzal fogadta őket, hogy Piton elhagyta a Gyengélkedőt. Valószínűleg a saját szobájában tervezett lábadozni ezek után, de nem volt elég bátor diák, aki oda bekopogott volna.

Hermione a történtek után is aggódott, főleg, mert McGalagony kihírdette, hogy a bájitaltan óráik egész héten elmaradnak. Akkor még sincs annyira jól Piton..mi másért maradnának el az órák? Az is nagyon zavarta, hogy a diákok még inkább sztárolták Viktor Krumot, amiért kiütötte Pitont. A lány persze belátta, a professzor sosem tett érte, hogy a diákjai megkedveljék, de hogy még örülnek is neki, azt túlzásnak találta. Egyébként is harapós kedvében volt, mivel folyton kapta a szúrkálódásokat,hogy neki nem elég a sztár kviddicsező, még a mogorva bájitaltan professzorra is kivetette a hálóját. Ezt persze a mardekárosok terjesztették, és igazából senki sem vette komolyan, de jó volt csámcsogni rajta.

Az elkövetkező napokban Draco volt a lány legfőbb támasza. Piton továbbra is távollétével tüntetett, ami miatt a lány aggodalma tovább nőtt, emellett próbálta elkerülni Viktort, akinek továbbra sem tudott teljesen megbocsátani. Kedvelte a fiút, igen, de a táncpróbán történtek annyira összezavarták, hogy egyelőre nem tudta, mit kezdjen vele. Malfoy átérezte a helyzetét, ezért sokszor megszöktette a lányt, hogy alaposan ki tudják beszélni magukat. Hol a park egyik csendes, eldugott zugában ülve beszélgettek, hol felszöktek a Csillagvizsgáló toronyba Harry köpenye alatt. Annyira profi módon csinálták, hogy senkinek nem tűntek fel késő esti vagy éjszakai kirándulásaik. Hermione ezért különösen hálás volt, nem tetszett volna neki egy újabb pletyka, amiben egy harmadik fiúval szerepel.

Nagyon hamar elérkezett a szombat, a valentin napi bál napja. Hermione, Ginny, Ron, Harry és Draco korán keltek, hiszen aznap volt a Roxmortsi kimenőjük is. A két lánynak ez különösen fontos volt, ott készültek ugyanis ruhát vásárolni a bálra. A fiúk is izgatott voltak, de egészen más okból. Egyetlen táncpróbájuk volt, és ez nem győzte meg arról őket, hogy menni fog nekik a keringő,és az sem segített rá, hogy a lányok egyfolytában ezzel cukkolták őket. Egy gyors falunézés után kettéváltak, a lányok elindultak vásárolni, a fiúk pedig beültek addig a Három Seprűbe.

A Varázsos Viselet Szalon az egyik legnagyobb épület volt Roxmortsban, és nem volt lány, aki nem alélt volna el, mikor belépett. A szalon közepén egy óriás kör alakú csarnok fogadta a vásárolni kívánt hölgyeket. Körös-körül puha fotelek és aranyszegélyes tükrök gondoskodtak a vendégek kényelméről. Két emeleten, összesen 15 szobában volt kiállítva több száz ruha. Voltak a hagyományos estélyi ruhák, minden színárnyalatban, de akadtak varázslattal felturbózott viseletek is: volt, amelyik a színét váltogatta, de olyan is volt, aminek melltűje keringő dallamot játszott. Hermione minden gondja ellenére izgatott volt a sok gyönyörű ruha láttán. Ő is Ginny megmaradtak a hagyományos viselet mellett, ezért a második emeletre vették az irányt. Rögtön ott termett egy boszorkány, aki minden kívánságukat leste. Ginny ruháját viszonylag hamar megtalálták, vörös hajához egy kitűnően passzoló zöld estélyit vett. Lágy esése és apró kövekkel kirakott felsőrésze azonnal megfogta a lányt, akinek más sem járt a fejében, csak hogy Harrynek hogy fog tetszeni.

Hermionének már nehezebb dolga volt. Rengeteg ruhát próbált fel, de valahogy nem találta a megfelelőt. Mindenképpen sötét színűt szeretett volna, úgy gondolta, fehér bőrét egy világos ruha csak jobban sápasztaná. A segítő boszorkánynak nem vette el a kedvét a dolog, újabb és újabb ruhákkal jelent meg. Hermione már épp arra készült, hogy feladja, mikor meglátott egy báli ruhát, amitől elállt a lélegzete.

Csak végig kellett simítania a fekete csipke anyagon, és tudta, megtalálta az igazit. A szoknya hátsó része majdnem a földig ért, elöl azonban merészen rövidre volt hagyva. A felsőrész pánt nélküli volt, és akárcsak Ginnyé, kövekkel volt kirakva. Nem túl kihívó, de azért csábító dekoltázst varázsolt viselőjének. Ginny türelmetlenül várta, míg Hermione a próbafülkében bajlódott ruha hátulján lévő kapcsokkal. Mikor azonban a lány végre kijött, Ginny nem jutott szóhoz.

Hermione gyönyörű volt, domborulatait és nőies vonalait a ruha hol kiemelte, hol éppen csak sejtetni engedte. Bár a ruha szabadon hagyta Hermione nyakát, vállait és lábait, mégsem volt közönséges, elegáns volt és hihetetlenül csábító.

Ginny nem tehetett róla, de magában csak arra tudott gondolni, hogy ha Piton meglátja a lányt, nem fog tudni tovább ellenállni.

-Krum el fog ájulni tőled-mondta mégis, mert nem akarta, hogy Piton nevének hallatán elmenjen Hermione jó kedve.

Hermione szomorkásan rámosolygott. Örült annak, hogy Ginnynek tetszik a ruhája, de magának nem tudott hazudni. Nem tudta, hogy báijtaltan tanára megjelenik-e egyáltalán a bálon, de szerette volna, ha látja őt így. Félt az estétől. Viktor ugyan eddig nem közeledett hozzá, de a lány sejtette, ez nem marad így sokáig. Ráadásul ma valentin nap van…

Hermione még mindig nem tudta eldönteni, hogyan is álljon hozzá. Ha Piton nem lenne, egyértelmű lenne a dolog: újra megpróbálná vele, hiszen annak idején is csak a távolság volt gond közöttük. De Pitont és a csókjait nem tudta kiverni a fejéből.Annyira tanácstalan volt, hogy Ginnytől krt tanácsot, mert tudta, a lány kíméletlenül őszinte, és neki most erre van szüksége.

-Hermione-sóhajtott nagyot a vörös hajú lány. Már elmondtam a múltkor is neked, tegyél le Pitonról. Nem vesz téged komolyan, és nincsen jövőtök. Viszont Viktor odáig van érted. Okos, kedves és ráadásul nagyon jól alakult a kapcsolatotok pár éve. Hallgass rám Hermione, jót akarok neked. Ma este hagyd végre, hogy Viktor közel kerüljön hozzád.Hátha végleg kitörli Pitont a fejedből.

Hermione kelletlenül, de igazat adott a lánynak. Miközben a Három Seprűben ültek, nem vette ki részét a társalgásból, annyira elmerengett a tanácsokon. Úgy döntött, ad egy esélyt Viktornak. Talán tényleg boldoggá tudja tenni…

Hamar visszaindultak a Roxfortba, a lányok már így is azon aggodalmaskodtak, hogy nem fognak elkészülni, bár volt még három óra a bálig.A fiúk leültek varázslósakkot játszani, Hermione, Ginnyi, Parvati és Levander pedig birtokba vették a lányok hálószobáját.

Hermione sokáig áztatta magát a zuhany alatt, miközben próbált nem az előtte álló estén és Viktoron gondolkodni. A frizurájára nem kellett sok időt szánnia, egy pár ügyes pálcamozdulat segítségével kisimította a haját és kontyba fogta. Néhány tincset kihúzott, amit viszont visszagöndörített, így azok szabadon repkedtek a feje kerül. A sminkkel már nehezebb dolga volt: ritkán festette magát, így azt sem igazán tudta, mi állna jól neki. Ebben végül Parvati sietett a segítségére, a lány percek alatt csodás sminket készített neki. Főként Hermione nagy, barna szemeit emelte ki, amitől a lánynak igéző és vadító pillantása lett. Még Hermione is elpirult, mikor tükörbe nézett, nem szokott így kinézni. Mikor végre magára öltötte az új ruháját, felvéve hozzá megfelelő cipőjét, lesétált a klubhelységbe.

Nem egy döbbent nyögést hallott a fiúk felől. Ron meg sem tudott szólalni, csak tátogott mint a hal. Neville bókolni próbált neki, de saját szavait is összekeverte, így végül elvörösödve arrébb állt. Harry volt talán az egyetlen, aki nem figyelt rá, ő ugyanis éppen a szintén meseszép Ginnyt csodálta. Mire az előcsarnokba értek, ott már rengeteg diák várakozott.

-Hermione….nem tudok..nem találok megfelelő szavakat ...

Hermione arcát enyhe pír öntötte el, jól estek neki Viktor szavai. Büszkén karolt a férfiba, miközben kalapáló szívvel várta, hogy megnyissák a bált. Nemsokára meg is jelent McGalagony, aki elégedetten nézett végig a három pároson. Ő maga éjkék talárban feszített, oldalán pedig Flitwick professzor állt.

Felcsendült a zene, mire lassan elindultak. Hermione és Krum volt az első páros, után Harry és Ginny, legvégül pedig Ron és Luna, aki zavartnak tűnt, de nagyon csinos volt fehér miniruhájában. Hermione már annyira lámpalázas volt, hogy körül sem mert nézni, csak és kizárólag Viktort nézte, aki viszont önelégült mosollyal vette tudomásul, hogy az ő táncpartnerét mindenki irigyli tőle, a teremben lévő fiúk ugyanis le sem vették szemüket Hermionéról.

A lány érzékelte ezt, és bár feszélyezte a dolog, jól estek neki az elismerő pillantások. Mikor táncolni kezdtek, Hermione úgy érezte, végre minden gondját maga mögött hagyja.Kecsesen forgott, és lépkedett, és még az sem tudta elvenni a kedvét, hogy Krum néha néha a lábára lép, ahogyan a próbán.Itt ált az iskola színe előtt, és fenséges ruhájában keringőzött a fiúval, aki imádja. Mit kívánhatna még?

A dolog egy pillanat műve volt. Krum olyan szerencsétlen lépett, hogy megtaposta Hermione ruháját, ami majdnem végig szakadt, éppen csak takarta fenekét a vékony anyag. Viktor kétségbeesetten próbált talpon maradni, de hiába, ijedt arccal vágódott el a nagy terem kövén, majd óriásit ordított.Madam Pomfrey odarohant hozzá, pár másodperc alatt megállapította, hogy a fiúnak eltört a lába, és elcipelte magával a Gyengélkedőre.

Hermione pedig ott állt, megalázva, megtépett ruhában, és könnyek szöktek a szemébe. Tudta, hogy el kéne menekülnie, de a lába nem engedelmeskedett. Ott állt, szemben a nevető mardekárosokkal, és azt kívánta, bár megnyílna alatta a föld. Annyira kétségbe volt esve, hogy nem hallotta a felé tartó lépteket, csak forróságot érzett a dereka tájékán. Lenézett, és megdöbbenve vette észre, hogy ruhája már nincs elszakadva, ugyanolyan állapotban van, mint mikor felvette. Végiggondolni sem volt ideje, hogy hogyan történhetett, amikor egy hangot hallott közvetlenül a háta mögött.

-Ms Granger. Szabad egy táncra? Hermione csak lassan mert megfordulni. Álmodik? Vagy rosszul hall?

Ám mikor megfordult teljesen, elképedve vette tudomásul, hogy nem, nem álmodik. Valóban Perselus Piton áll ott, kezét nyújtva felé.

Hermione azt hitte, nem jól hall. A férfi szóban még sosem mutatta ki, hogy fontos lenne neki. Bár most sem ezt mondta…talán félreértette?

Pitonra nézett, aki alig észrevehetően elpirult.

-Nem úgy értem Ms Granger, nem magamra gondoltam. De Viktor Krumnál sokkal jobbat érdemelne.

Hermione nagyot sóhajtott.

-Igen, gondolhattam volna, hogy nem magára gondolt. Ezerszer elmondta, hogy nincs szüksége rám, ezer egyedszerre is azt hiszem mégis, hogy talán többek vagyunk, mint tanár és diákja.

-Ms Granger, az elmúlt hetek eseményeit figyelembe véve persze hogy többek vagyunk, hiszen mi..hát..nem kell elmondjam mi történt köztünk. Ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy ennek nincs jövője, és tilos is. Én elmúltam 40, maga pedig még csak most lett felnőtt. Hát nem látja, mennyire nem vezet ez sehova?

Hermione eltökélte, hogy nem fog sírni ismét, ezért bátorságot merítve így szólt:

-Igaza van tanár úr, talán mégiscsak egy velem egykorúval kellene foglalkozzak. És bár Ön Viktort nem tartja megfelelőnek, én kedvelem, és ki tudja? Talán tényleg ő lesz az igazi.

-Az előbb még azt mondta, nem tud úgy tekinteni Krumra-felelte halkan Piton.

-Lehet, hogy tévedtem. Hiszen négy éve csodálatosan működött a dolog, lehet, hogy csak jobban oda kell figyeljek rá. És hát, négy évvel ezelőtt, nem tudtunk mindent kipróbálni, tekintve, hogy kiskorú voltam. Most azonban semmi nem áll az utunkba. Köszönöm szépen Piton professzor, igaza van, igyekszem gyorsan tovább lépni. Mielőbbi jobbulást.

Hermione sarkon fordult, és elindult az ajtó irányába.

-Ne bánts, Hermione-suttogta Piton, de ezt a lány már nem hallotta.

Hangosan csattant mögötte az ajtó. Piton nagyot sóhajtva dőlt hátra. Csak remélni merte, hogy Hermione csak fenyegette azzal a bizonyos továbblépéssel. Vagy valóban képes lenne lefeküdni Krummal? Pár nappal ezelőtt köztük is majdnem megtörtént, csak a véletlennek köszönhető, hogy nem így alakult. Nem akart arra az alkalomra gondolni a könyvtárban, de akaratlanul is eszébe jutott Hermione, ahogy csókolja, öleli… Ki kell vernie a fejéből! Nem szabad sem vele, sem Krummal foglalkoznia. Pitont azonban nem csak ez aggasztotta. Közismert dolog, hogy mindenkiről van egy jóslat a misztériumügyi főosztályon. Harry Potteréről az egész világ tud, az övét azonban csak két ember ismeri. Ő maga is csak pár hónapja tudta meg, mikor Nagini megmarta. Piton nem sokat foglalkozott eddig a jóslattal, ám mióta Hermione belépett a képbe, sokat gondolt rá. Retteget tőle ugyanis, hogy a jóslatban szereplő ismeretlen nő nem más, mint az a kis griffendéles, aki ellen kézzel lábbal hadakozik.

*******

Piton nem tudta hol van, de megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy Nagini harapásai által okozott sebei már nem fájnak. Óvatosan nézett körül, hiszen nem tudhatta, mi vár itt rá. Egy fehér, kemény valamin feküdt, és őt magát is fehérség vette körül.Elő akarta rántani a pálcáját, azt azonban nem találta. Hogyan lehet ez? Hiszen a Szellemszálláson még nála volt…lehetséges, hogy meghalt volna, és csak a lelke van itt?Ez lenne a halál után?

A távolban valami fekete, megfoghatatlan erőtér gomolygott. Hasonlított egy viharfelhőre, de annál azért tömörebb volt. Piton összeszűkült szemmel figyelte. Félnie kellene tőle? Az a valami azonban nem közeledett, csak lebegett, messze tőle. Tőle valamivel közelebb kis dobozokat látott, több százat, egymás-hegyén hátán. Mindegyik le volt zárva, egy apró kis lakattal. Nem próbálta feszegetni őket, valamiért érezte, hogy felesleges lenne, nem tudná kinyitni őket, pláne varázspálca nélkül. Ahogy teltek a percek, egyre több dolog tűnt fel. A fekete erőtér mellett látott szivárványt, és egy nagyon apró napsugarat is. Ezek azonban folyamatosan próbáltak távolodni, a fekete felhő képződmény elől, ami viszont igyekezett magába szippantani őket. Piton nem értette a jelenséget, de nem is nagyon érdekelte. Csak azt akarta tudni, hogy hol van, és hogy mi lesz tovább.

Erre a kérdésére szinte azonnal megkapta a választ. Léptek hangja ütötte meg a fülét, és feltűnt egy alak. Mikor közelebb ért és Piton felismerte, a meglepetéstől hátratántorodott. Dumbledore állt előtte.Egészségesnek, sőt vidámnak tűnt.

-Perselus, drága barátom-tárta ki a karját az idős varázsló.

-Dumbledore..Mit jelentsen ez? Én…halott vagyok?

Dumbeldore egy pillanatig habozott.

-Nos, kedves Perselus, azt hiszem, hogy még nem.

-Még nem? Ezt hogy értsem?

-Ijesztő a helyzet, belátom, de erősen úgy tűnik, hogy van választási lehetősége.

-Hol vagyok egyáltalán?-nézett körül Piton.

-Valahol a két választása között. Mehet tovább is…

-Ott mi van?-érdeklődött a professzor.

-Azt nem tudom neked megmondani, és ha tudnám, sem tenném. Nem akarlak befolyásolni, ez itt a te döntésed.

-Gondolom, ha visszamegyek, a régi életemet kapom vissza.

-Igen is, meg nem is.

Piton egyre ingerültebb lett. Gyűlölte, mikor az egykori igazgató rébuszokban beszélt. Tudni akarta, mi folyik itt, és nem csak körülírva.

-Dumbledore, megtenné, válaszol a kérdéseimre úgy, hogy esetleg én is megértsem? –kérdezte mérgesen.

Meglepetésére Dumbledore felnevetett.

-Látom, van akit egy kígyótámadás sem változtat meg. Megértem a türelmetlenségedet és a kíváncsiságodat. Válaszolok mindenre, amire csak tudok.

-Rendben. Mi az a felhő ott?

-Az nem felhő-magyarázta türelmesen Dumbledore. Az egy negatív erőtér, ami életed rossz emlékeit, pillanatait, és a te rossz tulajdonságaidat rejti magában. A szivárvány, amit folyamatosan próbál bekebelezni, azok a szép pillanatok és jó tulajdonságaid. Ne tévesszen meg, hogy a szivárvány jóval kisebb, mint az erőtér. Nincs kevesebb jó az életedben, csak azokat kevésbé vagy hajlamos meglátni, és ennek a sötét múltad az oka, amitől nem tudsz szabadulni.

-És a napsugár?

-A napsugár az, ami miatt még itt lehetsz. Az jelenti azt, hogy van még remény, hogy van még dolgod az életben, és ami miatt választhatsz.

-És mi lenne az? Voldemort legyőzése? Mert azt hiszem, ahhoz kevés leszek.

Dumbledore továbbra is csak mosolygott.

-Nem hinném, Perselus. Az valaki másnak a dolga, hogy úgy mondjam.Neked egy egészen más jövő van szánva, ebben biztos vagyok. Ugye tudsz róla, hogy mindenkiről van jóslat a misztériumügyi főosztályon? Illetve volt , hiszen a jóslatok összetörtek,de ez nem változtat semmin.

Piton hátratántorodott.

-Csak nem azt akarja mondani, hogy maga meghallgatta?!

-Kérlek, légy velem elnéző Perselus-hajtotta le fejét Dumbledore.De valóban meghallgattam. Méghozzá akkor, mikor Lily védelmét kérted tőlem. Bár a jóslat nem árulja el, ki milyen ember, úgy gondoltam, ha más nem, a jövőd jó támpont lehet abban, hogy megbízhatok-e benned.

-Mivel megbocsátott, gyanítom jó emberhez méltó jövőt hallott-sziszegte dühösen Piton.

-Igen, valóban így történt, bár a jóslat nem igazán győzött meg. Ott ugyanis szó nem volt háborúról, vagy jó és rossz oldalról. Szó volt viszont egy személyről,akivel a sorsod már születésekor összefonódott, és aki nagy szerepet játszik majd az életedben, sőt boldoggá tesz majd.

-Akkor azt hiszem, ez a személy nem Lily-mondta keserűen Piton.

-Nem, valóban, mivel Lily sajnos meghalt.Először arra gondoltam, Harry lesz a jóslat szereplője, hiszen később elválltad a fiú védelmét, így azt gondoltam, ez az a közös sors, amiről hallottam. Később azonban kiderült, nem sikerül Harryvel összebarátkoznod, így biztosan nem tett téged boldoggá ez a feladat.

-Akkor ki ez a személy? Senki nincs a közelemben, akinek örülnék. Persze…persze csak Lily óta,hiszen tudja..

-Tudom fiam-bólogatott megértően Dumbledore. Mégis van egy hölgy az életedben, a közeledben, aki úgy gondolom, esélyes arra, hogy a jóslat szereplője legyen. Lehet, hogy most még ezt nem vetted észre, vagy nem tűnt föl, de néha egy egy találkozásnak nem tulajdonítunk nagy jelentőséget,amiről később kiderül, hogy a sorsunk dől el tőle.Én nem fogom neked elmondani, kiről van szó, erre neked kell majd rájönnöd, ha úgy döntesz, visszamész.

-Van bármi értelme visszamennem?

-Ez csak a saját véleményem Perselus, de úgy gondolom, vár még rád valami, ami miatt érdemes visszamenned. Tudom, az a napsugár elég kicsi, de ott van, és ez bőven elég. Van még egy lehetőséged a boldogságra, te döntöd el, élsz-e vele.

Hosszú másodpercekig senki nem szólalt meg. Piton magában mérlegelt. Lehetséges lenne, hogy vár még rá valami jó dolog az életében? Valaki, aki betölti a Lily után maradt űrt?És lesz elég ereje, hogy kivárja?Már tudta, mit kell tennie.

-Visszamegyek Dumbledore. Egyetlen esélyt még én is adhatok magamnak.

*******

Mikor később magához tért, a Gyengélkedőn volt, ahol később tájékoztatták, hogy Neville Longbottom talált rá, mikor a holttesteket gyűjtötték be, és ő is jött rá, hogy még életben van. Madam Pomfrey szabadította meg testét a kígyóméregtől, és ő stabilizálta az állapotát is. Végtelenül megkönnyebbült, mikor megtudta, Voldemort hallott, de a Dumbledorral való beszélgetést soha, egy percig sem tudta kiverni a fejéből.

És most, majdnem egy évvel a történtek után, ismét a Gyengélkedőn fekszik. És tényleg van egy lány…aki ha nem is teszi boldoggá, mert ő nem hagyja, de rég elfeledett érzéseket csal elő belőle.Miközben Piton próbált elaludni, csak egy dologra tudott gondolni. Vajon Hermione Grangerről szólna a jóslat? Ő lenne az az egyetlen esély, aki miatt visszajött?

És tényleg egy éppen felnőtt, tudálékos és sokszor idegesítő griffendéles lenne az ő napsugara?

Hermione nem tudta volna megmondani, mikor volt utoljára, hogy együtt volt a társaság, de nem szólalt meg senki hosszú perceken át. Ez is azt mutatta,hogy nagy baj van.

Ő maga fel-alá járkált, percenként a Gyengélkedő ajtajára sandítva, hátha kijön Madam Pomfrey.

Ron a szokásos nemtörődöm arcával ült egy kicsit távolabbi lépcsőn Luna mellett. A lány néha rápillantott, de nem beszélgettek. Kicsivel előrébb Ginny Harry kezét simogatta, a fiú ugyanis szokatlanul sápadt volt. Ő sem szólt semmit,de hol a keze, hol a lába járt, néha pedig együtt járkált Hermionével. Már második órája várakoztak arra, hogy valami hírt kapjanak Pitonról.

Miután a férfi nem tért magához, Hermione lebegésbűbájt alkalmazva elvitte a Gyengélkedőre, a többiek pedig elkísérték. Madam Pomfrey meghallgatta pár mondatos, gyors beszámolójukat, majd kiküldte őket. Gyanították, hogy értesítette McGalagonyt, a tanárnő ugyanis pár percen belül ott termett, és megkérte Krumot, menjen az irodájába. Nem kommentálta az eseményeket, szinte rá sem nézett a többiekre. Az arcára azonban minden rá volt írva. Ritkán látták ilyen dühösnek, de meg tudták érteni.

Mindenki haragudott Viktorra, senki nem szólt hozzá, amíg a Gyengélkedő felé mentek. Hermione szívesen kiosztotta volna, az aggodalom azonban mindent kitörölt a fejéből, nem tudott semmi mással foglalkozni, csak hogy mi lehet Pitonnal. Bent szeretett volna lenni vele, de egyrészt ezt a javasasszony nem engedte volna meg, másrészt ezt a szándékát nem tudta volna megmagyarázni anélkül, hogy lebuktatta volna magát. Ginny valószínűleg átérezte a lány félelmét, mert időnként aggódva pillantott rá. A többiek előtt nem beszélhetett vele, így csak remélni merte,hogy Hermione tudja, számíthat rá.

Hermione egyik fele itt állt volna, míg ki nem derül, mi van Pitonnal, másik fele viszont rohant volna a könyvtárba, hogy meg tudja, milyen varázslatot használt Viktor. Madam Pomfrey rákérdezett Krumnál, de mikor a fiú megmondta, csak bólintott egyet, és rohant a betegéhez. A javasasszony nyilvánvalóan tudta, milyen varázsige, Hermionénak azonban fogalma sem volt róla. Azt tudta, hogy nem halálos átok, hiszen abból csak egy van, és ez némiképp meg is nyugtatta. Az viszont aggasztó volt, hogy milyen sok időbe telik Madam Pomfrey-nak, hogy stabilizálja Piton állapotát.

Nem sokkal később McGalagony professzor tűnt föl.

-Van valami hír?-kérdezte diákjait.

-Nincs-válaszolt remegő hangon Hermione. Tanárnő, ha Piton professzor úr magához tért, bemehetünk hozzá?

McGalagony meglepődve nézett rá.

-Nem látom akadályát, bár erősen megleptek ezzel a kérdéssel.

-Hibásnak tartjuk magunkat a történtekért-vette át a szót Harry. Ott voltunk, és nem tettünk semmi, pedig ha időben leállítjuk Viktort, talán nem történik baj.

-Kedves magától Potter, hogy ezt mondja, de egyáltalán nem hibáztak, nem tudhatták előre. És ahogy Mr.Krumtól hallottam, Perselus sem éppen ártatlan a történetben.

-Milyen varázsige az Extremeniento, tanárnő?

-A kábító átok erősebb használata. Kevesen használják, mivel kevesen ismerik. A Durmstrangban azonban már első évben megtanulják a diákok, a sötét varázslatok kivédését ott sokkal komolyabban veszik. Nem véletlen, hogy Perselus nem igazán készült erre.

-De azért helyre fog jönni a professzor úr?

-Bízom benne, Ms Granger. Pár napig biztosan pihennie kell,és lehet, hogy félre fog beszélni. Maradandó károsodást azonban nem okoz ez a varázslat, így pár nap, és Perselus teljesen helyre jön.

Ebben a pillanatban nyílt a Gyengélkedő ajtaja, és Madam Pomfrey lépett ki rajta.

-Perselus magához tért. Még kicsit kába, de ahhoz már volt ereje, hogy azt mondja, letépi Viktor Krum fejét, ha meglátja. Most pihennie kell, holnap meglátogathatják.

-McGalagony professzor-fordult a tanárnőhöz Harry.Viktor elhagyta az iskolát?

-Nem. Miért hagyta volna? Szerintem visszavonult a lakosztályába.

-Nem küldte el őt?-meresztette a szemét Ginny.

-Nem, nem küldtem el őt,és nem is fogom.

-De tanárnő…

-Elég legyen Ms Granger. Viktor Krum szörnyű dolgot tett, de felnőtt varázslók közt előfordul, hogy összeszólalkoznak, és elvesztik az önuralmukat. Amit Viktor tett, nem az első, és nem is az utolsó, ami a varázsvilágban előfordult. Természetesen bocsánatot kell kérnie majd Piton professzortól, és még egy ilyen húzás, és valóban elküldöm az iskolából. Ne nézzenek ilyen szemrehányóan rám! A Sectumsempra veszélyesebb varázsige, mint az Extremeniento, mégsem lett kirúgva Mr.Potter sem, mikor Mr.Malfoy-ra szórta, igaz?

Harry lehajtotta a fejét és a többiek sem szóltak semmit.

-És egyébként is Ms Granger, kivel táncolna, ha elküldeném Mr.Krumot?

Hermione tátott szájjal nézte tanárnőjét.

-Így sem úgy sem táncolok Viktorral ezek után-húzta fel az orrát.

-Ne butáskodjon Ms Granger, Mr Krum nem magát bántotta, egyébként sem értem, mi ez a nagy lelkesedés és aggódás az Önök részéről Piton professzor felé. Mr Krum egyébként nagyon bánja a történteket, és alig várja, hogy bocsánatot kérhessen. Ne legyen ennyire szigorúak, mindenki elvesztheti a fejét. Ugye ezt Önöknek nem kell mondanom?

Sok igazság volt abban, amiket mondott, és miközben a társaság elindult a griffendél klubhelység felé, a tanárnő szavain rágódtak. Hermione is érezte, hogy meg kéne bocsátania Viktornak, de még mindig túl dühös volt. Nagyon örült neki, hogy Piton teljesen helyre fog jönni, de továbbra is aggódott, ráadásul attól félt, a tanár ezért is őt fogja hibáztatni. Szerette volna látni Pitont. Talán éjszaka meglátogathatná…erről azonban rögtön le is beszélte magát. A férfi valószínűleg nagyon dühös, és ezt rajta vezetné le. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki meglátja a Gyengélkedőn, kínos magyarázkodásba kezdhetne. Majd holnap felmegy Harryékkel, akkor kevesebb az esély, hogy megint összevesznek.

-Tényleg, miért is aggódunk mi Pitonért?-kérdezte Ron, mikor már a griffendél klubhelység kényelmes foteljeiben ültek.

-Tudom, hogy Piton sokszor elviselhetetlen és goromba-mondta Harry. De nem tudom elfelejteni, hogy vigyázott rám és segített nekünk a horcruxok keresése közben. Tartozunk annyival, hogy holnap meglátogatjuk.

-Igazad van-sóhajtott fel Ron. De ettől még nem fogok rajongani érte.

-És mi lesz Krummal?-kérdezte Ginny.

-Igaza van McGalagonynak. Emlékezzetek rá, én is mit csináltam Malfoyjal. Mindenki hibázhat. Szerintem sem kéne örökre haragudnunk rá. És azt se felejtsétek el, Piton elég rendesen kiprovokálta.

Ginny óvatosan Hermionére nézett, a lány azonban nem reagált az elhangzottakra. Kelletlenül ugyan, de igazat adott Harrynek. Viktorral is beszélnie kell. Most azonban ólmos fáradtságot érzett, ezért elindult a lányok hálóterme felé, Ginny pedig vele tartott. Pár perce múlva már mindenki az ágyában feküdt,próbálva nem az este történéseire gondolni.

****

Másnap mindenki sokáig alhatott, hiszen a délelőtti bájitaltan órájuk elmaradt. Hermione ki is használta ezt, éjszaka ugyanis még sokáig forgolódott,hajnalban nyomta el csak az álom. Dél körül már mindenkit kicsalogatott a gyomra az ágyból, így együtt indultak el ebédelni.

Az első, amit a nagy teremben észrevettek, Viktor Krum volt, aki a griffendélesek asztalánál ült.

-Szia Viktor-ült le mellé Ginny.

-Ezek szerint nem haragszotok rám?-kérdezte Krum, le sem véve a szemét a vele szemben helyet foglaló Hermionéról.

A lány nagyot sóhajott.

-Nem Viktor, már nem haragszunk, de azért nem volt szép, amit csináltál. Remélem, bocsánatot fogsz kérni Pitontól.

-Már túl vagyok rajta Hermione- felelte a fiú megkönnyebbülten, hogy nem neheztel rá a lány. Reggel az volt az első dolgom, hogy meglátogattam. Nem mondanám, hogy lelkes volt, és körülbelül két percet volt hajlandó velem beszélni. Viszont azt mondta, el van felejtve a dolog, úgyhogy azt hiszem ez tőle egy megbocsátást jelent.Ti voltatok már nála?

-Majd ebéd után felmegyünk-mondta Harry. És igen, tőle ez is nagy szó. Simán leátkozhatta volna a fejedet a helyéről.

Csendben ebédeltek meg, Viktor azonban gyakran pillantott Hermionére. A lány kerülte a pillantását, még nem enyhült meg egészen, ráadásul csak Piton járt az eszében,és az előttük álló látogatás.

Mire a Gyengélkedő ajtajához értek, már a torkában dobogott a szíve. Szándékosan lemaradt egy kicsit, látni szerette volna, mit szól Piton a látogatóihoz. Furcsa volt a professzort ágyban látni. Sápadt volt, de nem tűnt úgy, hogy más baja is lenne. Nem meglepő módon egy könyvet olvasott, miközben másik kezével jegyzetelgetett.

Mikor meglátta a társaságot, felvonta a szemöldökét, és félretette munkáját.

-Mondhatnám, hogy micsoda örömteli meglepetés, de hazudnék-mondta gúnyosan.

-Piton professzor, örülünk, hogy jobban van-vigyorgott Harry.

Leültek az ágy köré, Piton pedig feljebb ült. Hermione az ágyával szemben állt meg, Piton pedig sokáig rajta felejtette a tekintetét.

-Hogy van, professzor úr?-kérdezte Hermione félénken.

-Teljesen jól Ms Granger. A kis barátja nem tudott nagy bajt csinálni. Persze nem is merte vállalni tettei következményét, ezért már reggel eljött bocsánatot kérni. Nem tudom miből gondolta, hogy ébredés után örülök bármiféle látogatásnak.

Harry és Ginny gyors mosolyt váltottak, igen, ez a régi Piton.

-Nos, Piton professzor, akkor mi nem is zavarunk. Örülünk, hogy jól van.

Mindenki felállt, és elköszönt.

-Mindjárt megyek én is-motyogta Hermione.

Harry csodálkozva nézett rá, de Ginny gyorsan kiterelte őt is a Gyengélkedőről. Hermione óvatosan közelebb ment Pitonhoz, a férfi pedig fürkésző tekintettel nézett rá.

-Professzor úr-kezdte a lány. Annyira sajnálom, ami történt. Nem tudom mi ütött Viktorba, de…

-Semmi nem ütött a barátjába-vágott a szavába Piton. Nézzen nagyképűnek, de hamar kiismerem az embereket. Viktor Krum egy erőszakra és agresszióra hajlamos ember, nem is vagyok meglepve attól, amit tett.

-Viktor nem a barátom. Persze kedvelem, de..

-De? Fejezze be a mondatot Ms Granger.

-De nem tudok úgy ránézni, mint régen. Régen nagyon tetszett, és nagyon jól ki is jöttünk egymással. Örülök neki, hogy itt van, még sincs akkora hatással rám, mint akkor. Én örülnék neki a legjobban, ha így lenne, de sajnos nincs. Amit pedig tegnap tett..arra szavak sincsenek.

Piton hosszú ideig nem szólalt meg.

-Én sem akarom tovább zavarni professzor úr-törte meg a csendet Hermione és már állt fel, hogy elinduljon.

-Várjon Ms Granger-állította meg Piton. Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb társaság, de azért köszönöm, hogy eljött. És azt is tudom, hogy hibáztatja magát a történtekért, de nem kell. Nem tehet róla. Ami azt illeti, én is kicsit túlléptem a határokat.

-Miért zavarta ennyire, hogy Viktor botlábú?

Piton mélyen a lány szemébe nézett.

-Nem azzal van a bajom, hogy Viktor Krum egy féreg, aki ráadásul táncolni sem tud. Azzal van a bajom, hogy ez mellett még nagyképű is, és azt hiszi, bármelyik lányt megkaphatja.

-Például engem?-kérdezte Hermione halkan. Attól fél, hogy engem megkap?

Piton tudta, hogy nem szabadna ezt mondania, mégsem tudta visszafogni magát.

-Nincs jogom bármitől is félnem Önnel kapcsolatban Ms Granger. De hogy őszinte legyek: csak remélni merem, hogy végül nem Viktor Krum mellett köt ki.

Hermione nem hitte volna, hogy ezen a napon még valaminek őszintén örülni fog.De tévedett.Viktor Krum látvány először sokkolta, aztán minden porcikáját átjárta a boldogság. Szinte repült a férfi felé,aki ölbe kapta és megszorongatta. Hermione elégedetten simult Viktor mellkasához, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Itt a megmentője!

A jelenetnek volt jó pár szemtanúja. A legtöbb diák megmosolyogta a boldog viszontlátást, kivéve persze a mardekárosokat, akiktől csak egy fintorra futotta. Draco és Ginny egy cinkos, amolyan „rá fért már Hermionére” pillantást vetettek egymásra,McGalagony pedig magában somolygott. Jól emlékezett még a négy évvel ezelőtti”sztárpárra”.

A Roxfort eminens diáklánya és a bolgár kviddicsező tini szerelmét még az újságok is megírták, a karácsonyi bálon pedig olyan hatásos volt a belépőjük, hogy még a tanárok is elámultak. A Roxfort 50 legnagyobb pillanata közt biztosan ott van, mikor a bozontos, mindig okoskodó lány,akin vagy átnéztek, vagy lenéztek származása miatt,olyan királynői magatartással lépkedett be a világhírű Krum mellett, hogy egyeseknek oda kellett még párszor nézniük, hogy egyáltalán felismerjék Hermionét. A lány hirtelen a figyelem középpontjába került, erre pedig csak rátett elegáns ruhája, és precízen elkészített sima, fényes kontya.

Viktor Krum mindig is mogorva, magának való embert volt. Nem sok embernek sikerült a közelébe férkőznie, de Hermione már első pillanattól a hatása alá vonta. Imponált neki a lány határozottsága, hogy nem omlott a karjaiba rögtön, ahogy a többi tini lány. Tetszett neki az is, hogy mennyire komoly, eltökélt és tehetséges fiatal kora ellenére. Az elmúlt négy évben nyomon követte Hermione életét, bár erről a lány nem tudott, és ideje sem lett volna ezzel foglalkozni. A háború, a bujdosás, minden mást elfeledtetett vele.

De most béke volt, és Viktor eljött hozzá. Kamaszkori kapcsolatuk nagyon szép volt. Sétálgattak, beszélgettek, órákat töltöttek azzal, hogy megtanítsák a másikat a saját nyelvükön pár szóra, és rengeteget nevettek egymás kiejtésén. Hermione tőle kapta élete első csókját, és nem bánta meg. A férfi gyengéd volt és érzéki, Hermione minden porcikája beleremegett, ha csak hozzáért. A lány fiatalkora és a kevés idejük miatt nem mentek tovább, de vágytak rá. Sokáig.

Egy darabig még leveleztek, sőt Fleur esküvőjén találkoztak is, de Hermionénak akkor már ott volt Ron. Szép lassan eltávolodtak egymástól, egyre ritkultak a levélváltások, az esküvőt leszámítva 2 éve nem beszéltek egymással. Mégis,mintha tegnap lett volna, hogy elbúcsúztak egymástól. Egy pillanat alatt visszamentek az időben négy évet, és újra az a két, gondtalan fiatal lett belőlük, akik akkor voltak. És már Ron sem volt az útjukban.

Hermione égett a vágytól, hogy mindent elmeséljen Viktornak, és ő is kíváncsi volt, mivel töltötte a fiú az elmúlt időt. Még egy darabig ölelték egymást, aztán Hermione reggelizni invitálta Krumot, aki kézségesen leült a griffendélesek asztalához.

A nézelődők lassan szedelőzködni kezdtek, kivéve egy embert. Perselus Piton továbbra is ott állt, ahol eddig és meredten nézte a nevetgélő párocskát. Arra gondolt, az sem lenne gond, ha Voldemort most feltámadna, mert a benne tomboló haraggal könnyedén végezne vele.

Pár órája még őt ölelelte, csókolta a lány, rá nézett vágyakozva, hozzá simult… Most pedig Viktor Krummal flörtölget…Kedve lenne odamenni és a lányra üvölteni, hogy mennyire megalázza ezzel.De mi jogon is tehetné? Ő maga küldte el a lányt, nem is egyszer, ő volt az, aki nem engedte, hogy a közelébe jusson, ő sértegette, bántotta, rángatta..Miért is akarná őt Hermione?

Hiszen egyik oldalon ott van Viktor Krum, világhírű kviddics játékos, fiatal, gazdag, minden nő álma. És ott van a másik oldalon ő, Perselus Piton, exhalálfaló, aki elmúlt negyven,és még egy bocsánatkéréshez is gyenge. Nem is volt kérdéses, kihez fog húzni egy fiatal, okos és szép lány szíve. Piton is emlékezett a négy évvel ezelőtti bálra, bár akkor még nem figyelt fel nőként Hermionéra. Olvasta ő is a cikkeket a Hermione-Viktor-Harry háromszögről, sőt volt, hogy meg is büntette a három jó barátot, mikor ezt olvasgatták az óráján. Akkor nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget.

Most azonban másra sem tudott gondolni, csak egy zöld ruhás lányra, aki egy éjszakára hercegnő lett a közismert hercege oldalán. Ez akár egy mesébe is illhetne, Piton pedig keserűen gondolt arra, hogy egyik mesében sem van olyan, hogy a hercegnő elhagyja a jóképű királyfit, hogy egy mogorva öregemberrel lehessen. Főként, hogy az öregember minden eszközt megragadott, hogy minél messzebbre űzze magától a hercegnőt. És mindennek a tetejébe ő fogja nekik betanítani a táncot,amit ismét egymással lejthetnek majd el valentin napon.Nem bírta tovább nézni őket, a reggelitől pedig végképp elment az étvágya, ezért suhogó talárral kivonult a nagy teremből.

Ginny és Draco kicsit távolabb ültek Hermionééktől, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. Ginny, akár csak Hermione első alkalommal, meg volt döbbenve, mennyire értelmes és jó beszélgetőpartner Draco.

-Mit keres itt Viktor?-kérdezte a lány két falat pirítós közben.

-Nem teljesen tudom-válaszolt Malfoy.Épp ide tartottam, mikor összefutottunk. Odamentem hozzá köszönni, de rögtön azt akarta tudni, merre van Hermione. Ekkor láttam meg Cho-t, és megkérdeztem Viktort, meddig marad. Mikor kiderült, hogy a bál idején még itt lesz, gyorsan rákérdeztem, elkísérné-e Hermionét. Be sem fejeztem a mondatot, mikor már rávágta, hogy igen. Úgyhogy van egy olyan sejtésem, hogy miatta jött vissza. Nem bánnám, ráférne Hermionéra egy rendes srác. Úgy értem Ron is azt volt, persze, csak..

-Nem kell mentegetőznöd Draco-legyintett Ginny. Ron tényleg egy tuskó néha, és teljesen igazat adok Hermionénak, amiért szakított vele.

-Nem fogja őt zavarni, hogy Krum itt van?

-Nem hiszem, neki már Luna tetszik. Ezt persze nem mondta, de szerintem már mindenki tudja. Lunának is tetszik, de ő nem fog lépni. Ami nagy kár, mert ha a bátyámra vár, lehet,hogy megőszül, mire egyáltalán randira hívja.

Malfoy ránézett Hermionéra és Krumra.

-Azt hiszem-mondta vigyorogva-Hermionénak nem kell majd ilyen sokat várnia.

******

Hermione életében először unta a tanóráit. Minden gondolata Viktor körül forgott, és még az sem zavarta, hogy folyamatos vigyorgása miatt Harry és Ron egyfolytában cukkolja. Már csak pár óra, és végre a fiúval lehet-felkészült egy maratoni beszélgetésre. Sőt, este még táncolni mennek, igaz, csak próbára. Amit Piton tart majd…

Rögtön alább hagyott a jókedve. Nem felejtkezett el a férfiról, de próbálta minden figyelmét Krumnak szentelni. Pitonnal miért foglalkozna? Őt úgysem érdekli, Viktorral pedig olyan jól kijöttek egymással. Ráadásul már nyelvi problémáik sincsenek, a négy év alatt angol tudását tökéletesre fejlesztette. Hermione nem győzött csodálkozni, mennyit változott, és nem csak a kiejtése. Többet mosolygott, amitől máris barátságosabb lett az arca. Közvetlen volt és beszédes, ami nagyon tetszett a lánynak. Próbált az első csókjukra gondolni, de a szeme elé folyton egy másik kép úszott be.

Szintén egy csók jelenet, de egy idősebb, érettebb férfival.. Nem tagadta, Piton érintése és csókja minden idegszálára hatással volt, élvezte az együttlétet vele. Ugyanakkor be kellett látnia, a férfi mellett nincs jövője. Hiszen nem is akarja őt! Ezt egyértelműen kijelentette. Miért foglalkozik akkor mégis vele?El kéne végleg felejtenie.Talán Viktor segít majd ebben.

Mire feleszmélt, kicsöngettek. Hermione ledöbbent saját magán. Egyik férfi sem a párja, az órákon viszont már így sem tud figyelni.Nem lesz ennek jó vége…

******

Hermione és Ginny jókat nevettek Harry arckifejezésén, mikor szóltak neki, hogy este táncpróba van. A fiú nem szeretett táncolni, ezt is csak Ginny kedvéért vállalta. Attól sem lett vonzóbb a program, hogy kiderült, Piton fogja betanítani nekik a keringőt. Mikor Ginny szólt neki, hogy indulniuk kell, azt kívánta, bár egy ismeretlen senki lenne, akik elvegyülhet a többi diák között a bálon. Mivel azonban elkövette az aprócska dolgot, hogy legyőzte Voldemortot, nem vonhatta ki magát a kötelességei alól.

Az egész világra dühösen baktatott az átváltoztatás terem felé, és még Viktor csodával határos felbukkanása sem tudta jókedvre deríteni. Az egyik lépcsőfordulónál csatlakozott hozzájuk Luna, mire Ron fülig vörösödött, és még az egyenesen járás is nehezére esett. Ezt látva Ginny kajánul odasúgta Hermionénak, hogy kíváncsi lesz, hogy fog a fiú táncolni ilyen lábakkal. Hermione prüszkölve nevetett fel, és még az sem zavarta, hogy Ron megrovó pillantásokat vet rá. A vidám társaság beszélgetve várakozott a teremben, még a máskor hallgatag Krum is lelkesen bekapcsolódott.

Már Harry is kezdett feloldódni,mikor Piton megérkezett. Nem tehettek róla, de a tanár jelenléte rontott a hangulatot. Piton ezt vagy nem vette észre, vagy nem foglalkozott vele. Egyetlen pálcasuhintással a fal mellé söpörte az asztalokat, helyet adva így a táncnak.

-Álljanak fel párokban-mordult rá a társaságra. Egyszer fogom megmutatni a lépéseket, külön a fiúkét, külön a lányokét. Aki csak mosolyogni mer, annak egy heti büntetőmunka lesz a jutalma.

Piton kissé mereven, mosolytalan arccal forgott és lépkedett, mindenkinek komoly erőfeszítésébe került, hogy ne nevessen fel hangosan, annyira abszurd volt a látvány.Szerencsére mindenkinek sikerült arcizmait megfékezni, így büntetés nélkül úszták meg a bemutatót.

Annál nagyobb volt a nevetés, mikor kiderült, hogy bár Harry és Ron sem táncolnak valami profin, Krum egyenesen borzalmas. Nem volt jó a tartása, és folyton elvétette a lépéseket. Szerencsétlen Hermione perceként szisszent föl, olyan gyakran lépett a fiú a lábára. Nem szólt ugyan semmit, arcán azonban látszott-nem így képzelte el a próbát.

Piton gúnyos mosollyal nézte Krum ügyetlenkedését, egy percig sem titkolva, mennyire tetszik neki, hogy így alakultak a dolgok. Eszébe sem jutott rászólni a többiekre, hogy ne nevessék ki, mert szíve szerint ő is a képébe röhögött volna. Nahát, a híres kviddics játékos sem tökéletes!

Hermionét azonban nem bírta nézni. A lány eleinte próbált udvariasan mosolyogni,de mikor már eltelt egy óra, és semmi javulás nem következett be, kezdte elveszíteni a türelmét. Négy év nem kellett egy egész keringőt eljárniuk, így nem igazán derült ki a fiú ezen hiányossága.Egyre csalódottabb lett, azt hitte, a bál felejthetetlen élmény lesz. Bár-gondolta cinikusan-ha Viktor nem szedi össze magát, akkor tényleg az lesz. Piton leolvasta ezeket az érzelmeket a lány arcáról, és megsajnálta. Közröhej tárgya lesz, ha ezt a bálon is így fogják csinálni…

Hirtelen ötlettől vezérelve megállította a próbát.

-Mr. Krum, talán nem figyelt eléggé, mikor a lépéseket mutattam, mert valahogy egyiket sem sikerült még jól megcsinálnia. Megmutatom még egyszer, utoljára, de most figyeljen, mert többet nem segítek. Ms Granger,idefáradna?

Hermione ijedten nézett a tanárra. Csak nem..csak nem vele akar táncolni? Lehetséges ez? Mivel nem akart a többiek előtt feltűnést kelteni, bátortalanul ugyan, de odasétált a tanárhoz.

Piton lassan megfogta Hermione derekát, a másik kezével pedig megfogta a lány kezét. Igyekezett közömbös arcot vágni, de a szíve hevesen dobogott. Hermione teste meleg volt, és annyira közel voltak egymáshoz, hogy érezte a lány illatát, amitől úgy érezte, felforr a vére. Hermione zavartan nézett félre, nem tudta, hogy kéne most viselkednie. Mikor elindult a zene, egy új Piton állt a társaság előtt. Most nem volt sem merev, sem tartózkodó. A lépéseket profi módon tette meg, Hermionét pedig úgy vezette, hogy a lány először biztonságban érezte magát mellette. Táncuk profi volt, precíz és nagyon szép. Aki látta volna most őket, nem hitte volna el, hogy először táncolnak. Egy egy lépésnél szorosan simultak egymáshoz, majd egyszerre távolodtak el. Hermione kecsesen forgott, Piton pedig úgy nézett rá, mint aki tüneményt lát. Férfit és nőt láttak, akik tökéletes összhangban táncoltak, és mindketten örömüket lelték benne. A zeneszám végéig senki sem szólalt meg, tátott szájjal nézték a párost. Mikor vége lett a számnak, még egy pillanatig fogták egymás kezét, majd szinte egyszerre rebbentek szét.

Piton odasétált Krumhoz, és gúnyosan odavetette neki:

-Mr.Krum. Remélem figyelt,Ms Granger ugyanis nem egy seprű,amit csak markolászni kell, és azt csinálja, amit akar. Egy társ, akit vezetni kell,gyengéden, mégis határozottan. Mondja csak, meg tud ezzel a feladattal egyedül is birkózni?

Viktor sötéten nézett a tanárra, a többiek pedig döbbenten figyelték az eseményeket. Hermione megszólalt, mielőtt a fiú válaszolhatott volna.

-Köszönjük Piton professzor a bemutatót, de majd én megmutatom Viktornak, hogyan is markolásszon,hogy nekem jó legyen.Négy éve is sikerült valahogy a bálon boldogulnunk, talán, most is sikerül majd.

-Ms Granger, kíméljen meg az obszcén megjegyzéseitől. Elhiszem, hogy tombolnak a hormonjai, de ezt nagyon megkérem, ne előttem mutassa ki.Egyébként pedig az arca nem arról árulkodott, hogy élvezné ezt a fajta közelséget Mr.Krummal. Vagy Ön örömében szisszen fel tánc alatt?

Krum és Hermione elpirultak.

-Menni fog majd Viktornak, csak gyakorolnia kell…

-Nem is hittem volna, hogy ennyire naiv Ms Granger.

Krum odalépett Pitonhoz.

-Nem táncolok rosszabbul, mint Ron, mégis engem talált meg. Szegény Luna egész éjjel borogathatja a lábát, nekik mégsem szólt be. Hallottam már Önről, a múltjáról, és hogy miket tett, de azt sosem hittem volna, hogy képtelen őszintén valaki képébe vágni, ha ki nem állhatja. Úgyhogy kérem, árulja el, mi a problémája velem?

Piton nem gondolkozott, agyát elöntötte a lila köd, mikor a fiú a múltjával jött. Ugyanolyan harag tombolt benne, mint mikor meglátta őket a nagy teremben.

-Tényleg kíváncsi rá Mr Krum? Idejön, előadja a sztárt, mikor a háború idején valahol meglapulva várakozott, hogy Voldemort eltűnjön a színről. Nézze el nekem, hogy én nem ájulok el a jelenlététől. Nem fogok hátast dobni attól, hogy megereszt egy bájvigyort, és kedvem sincs ahhoz asszisztálni, hogy megtanuljon pár egyszerű lépést, amit ennyi idő alatt már egy troll is begyakorolt volna. Nekem pedig itt kell állnom, és jó képet vágni ehhez. Ennyi volt, elfogyott a türelmem. Különben is, mégcsak nem is ebbe az iskolába jár. Mit akar? Négy évvel ezelőtt nem alélt el elég lány a csámpás járásától?

Pitonnak mégcsak arra sem volt ideje, hogy a kezét megmozdítsa, Krum már elővette a pálcáját és elordította magát.

-Extremeniento!

Piton könnyű bábként szállt hátrafele, amíg a falnak nem csapódott, majd a földre zuhant. Mire a többiek odaértek, a vér vékony csíkban csordogált a szájából, és egy óriási púp volt a fején.

Mégsem ez volt a legijesztőbb. Hanem az, hogy akárhogy rázták, szólongatták, Perselus Piton nem tért magához.