-Még mindig nem tudom elhinni, hogy kora reggel a folyosón azzal kell szemben találnom magam, hogy az egyik tanárunk üvöltözik egy diákkal, aki nem mellesleg iskola első és prefektus. Magyarázatot követelek!

Piton nem szólt, csak mereven bámult maga elé, miközben egy hihető magyarázatot próbált kiagyalni, de hiába. Üres üstnek érezte most az agyát, és még dühe sem csillapodott teljesen. Ötletet vagy megoldást várva Dumbledore portréja felé sandított, az öreg varázsló azonban békésen aludt a keretében.

McGalagony professzor azonnal az irodájába rendelte őt és Hermionét, hogy se kísértetetek, se korán kelő diákok ne zavarhassák meg a számonkérését. Szikrázó szemekkel nézett még mindig az előtte ülő néma párosra.

-Tanárnő-kezdte Hermione bátortalanul. Már jó pár hete kérem Piton professzort, hogy hagy tegyek előrehozott RAVASZ vizsgát bájitaltanból, de a professzor nem engedett a kérésemnek. Ma reggel újra meggyőzni próbáltam, de mint Ön is hallhatta, nem jártam sikerrel.

Piton magában gratulált Hermionénak a frappáns hazugságért.

-És ez nagyon jól is van így Ms Granger-felelte mérgesen McGalagony. Előre hozott vizsgát nem lehet tenni, csak kivételesen esetben, úgy gondom, Önnél semmi nem indokolja ezt. A bizottság nem fog összeülni Londonban csak azért, hogy Ön külön vizsgázhasson, ráadásul sok-sok aranyba kerülne. Elárulná, miért szeretne előrehozott vizsgát tenni?

-Mert csak nyűg a bájitaltan óra. Az összes RAVASZ szintű bájitalt meg tudom főzni, még hozzá tökéletesen. Az elméleti részt pedig álmomban is eldarálom. Úgy gondoltam, ha előre vizsgázom, akkor bájitaltan órák helyett készülhetnék a többi vizsgámra.

Bár Piton haragudott azért, hogy Hermione nyűgnek nevezte az óráit, elámult, mennyire profin és pókerarccal hazudik a lány, még ilyen felindult állapotban is.

-Ms Granger. Elhiszem, hogy a RAVASZ-ra való felkészülés rengeteg idejét felemészti, mégsem tartanám korrekt dolognak a többi diákkal szemben, ha előbb vizsgázna.És ahogy az előbb el is mondtam, mód sincsen rá. A veszekedésük oka tehát tisztázódott, mégsem találok mentséget a viselkedésükre. Egyáltalán hogy kerültek szinte hajnalban a folyosóra? Talán nem tudnak aludni? Nem tudták volna ezt bájitaltan óra után megbeszélni? Már ha nevezhetjük megbeszélésnek az éktelen üvöltözésüket.

-Arról van szó McGalagony professzor, hogy nem tudtam bejutni a Griffendél klubhelyiségébe. A jelszó megváltozott éjféltől.

-Megváltozott? Az lehetetlen. Jelszót csak én változtathatok, vagy különleges esetben egy másik tanár. De nem tudok róla, hogy bármelyik kollégának lett volna erre nyomós oka.

-Én változtattam meg a jelszót-mondta Piton nyugodt hangon.

Hermione és Minerva egyszerre fordultak felé.

Piton a lányra ügyet sem vetve kezdett el magyarázni McGalagonynak.

-Tudomást szereztem róla, hogy pár mardekáros diákom be akar szökni a griffendél klubhelyiségbe, meglátogatni pár diáklányt. Ezért úgy véltem, szükségszerű a jelszóváltoztatás.

-Értem-felelte szárazon McGalagony.Ms Granger, akkor arra válaszoljon nekem, hogy ha a jelszó éjfélkor változott meg, Ön hogy hogy nem tudott bejutni? Éjfélkor már rég a hálótermében kellett volna lennie.

Hermione fülig pirult.

-Én..én..találkoztam..valakivel-motyogta.

Nem akarta elmondani, hogy Dracóval találkozott, nem akarta a fiút is bajba sodorni az éjszakai kirándulásért.

-És hol volt éjféltől ma reggelig?

-A Szükség Szobájában aludtam tanárnő.

McGalagony felvonta szemöldökét.

-A Szükség Szobája működőképes? Azt hittem a táltos tűz végleg elpusztította.

-A szoba regenerálja magát Minerva-adta meg a választ Piton.

McGalagony egy pillanatig nem szólt semmit, majd elővéve legszigorúbb modorát, a két rendbontóhoz fordult.

-Ms Granger. Rendbontásért és éjszakai mászkálásért 20 pont a griffendéltől, ezen felül büntetőmunkára küldöm Fricshez. Ott majd megtanulja, hogyan is illik viselkedni ebben az iskolába. Ami pedig magát illeti Perselus…bár nem büntethetem meg, mint egy rakoncátlan kisdiákot- bár viselkedése indokolttá tenné- külön feladatot jelölök ki magának. A bált megnyitó három párnak maga fogja betanítani a keringőt. Diákkorában részt vett hasonló rendezvényen, biztosan vannak még emlékképei. Ha meg nem, az sem baj, biztos kitalál valamit.

Piton olyan arcát vágott, mint aki savat nyelt, de nem ellenkezett, tudta, hogy felesleges.

-Végeztünk Minerva?-kérdezte jeges hangon.

-Igen Perselus, egyelőre ennyi.Távozhatnak!

Hermione és Piton felugrott a székükből, és sietve elhagyták az igazgatói irodát. A kőlépcső aljában egymásra néztek.

-Nahát, hogy mennyire jól tud hazudni Ms Granger. Bámulatosan tehetséges ebben a műfajban, ezt megjegyzem-gúnyolódott Piton.

-Nem volt hazugság-vágott vissza Hermione. Tényleg gondolkoztam az előre hozott vizsgán, hogy ne kelljen az óráira járnom. Amire egyébként, Ön is felkért nemrég. Bár talán némiképp túlzás felkérésnek nevezni azt, hogy üvöltözött velem és a karomat rángatta.

-Megérdemelte-sziszegte Piton. Kicsit túl messzire ment.

-Ahogy Ön is a könyvtárban, mégsem cibáltam meg, ha jól emlékszem. Pedig sok okom lenne rá, és most kaptam még egyet. Elárulná, miért is változtatott jelszót? Mert ezt a beszökős szöveget még McGalagony sem vette be.

-Nem fogok magának magyarázkodni, semmi köze hozzá.

Hermione nem jött zavarba. -Semmi gond tanár úr. Én sem fogok magyarázkodni, hogy táncpróbán Malfoy keze miért csúszik lejjebb annál, mint ami még illendő, és hogy miért nyögdécselek tőle őszintébben és hangosabban, mint magától.

Piton elsápadt, de igyekezett uralkodni magán.

-Azt hiszi, érdekel? Felőlem bárki tapogathatja, és ott, ahol akarja.

-Remek. Akkor az első sorba üljön, mert élvezni fogja a műsort-vetette még oda Hermione, majd elindult az egyik folyosó irányába, magára hagyva a leforrázott és dühös professzort.

******

Hermione alig bírta nyitva tartani a szemét.Már nem volt ideje aludni, ezért csak zuhanyozni és átöltözni ment vissza a klubhelyiségbe. Magához vette a könyveit, és lesétált reggelizni. Nem érdekelte kivel találkozik össze, úgy érezte, ha nem iszik kávét, szégyenszemre el fog aludni valamelyik tanórán. Ráadásul hosszú napja lesz. Mágiatörténet, átváltoztatás tan, számmisztika és rúnaismeret. Ráadásul utána mehet a könyvtárba, hogy anyagot szerezzen a házi feladataihoz. Csak remélni merte, hogy nem ma kell büntetőmunkára mennie. Holnap pedig bájitaltan...

Fogalma sem volt, hogy fog boldogulni. Számított Piton rosszindulatára, és biztosan nem fogja annyiban hagyni, hogy Hermione sértegette. És még ott voltak az átkozott táncórák is… Persze csak a szája volt nagy, eszében sem jutna Malfoyjal ilyen fajta műsort rendeztetni. Számított a lenéző és gúnyos pillantásokra, amiket Pitontól fog kapni, mikor kitalálja, hogy Hermione csak blöffölt.

Igyekezett elterelni a gondolatait, de ezen nem segített, hogy Piton is megjelent a tanári asztalnál. Ugyanolyan morcos és fáradt volt, mint Hermione, és még le sem ült, mikor már nyúlt a kávé felé. A tanár egy pillanatra ránézett, majd el is kapta a fejét.

-Jó reggelt Hermione-ült le a lány mellé ásítozva Ginny.

-Szia Ginny. Fáradtnak tűnsz. Nem aludtál éjjel?

-Hát nem sokat. Felébredtem éjfél fele és nem tudtam visszaaludni.Lementem a klubhelyiségbe és ott találtam Harryt, aki szintén felriadt. Majdnem reggelig beszélgettünk. Vártam őt ma reggel, de szerintem még alszik. Lehet, hogy kihagyja a mágiatörténet órátokat.

Hermione megrovóan nézett rá, mire Ginny felnevetett.

-Nyugi Hermione, Harry nem szokott lógni, te is tudod. Nem fog összedőlni a világ, ha nem megy be egy órára. Nem tudok rá haragudni. Annyira kevés időnk jutott mostanában egymásra, hogy azt sem bánom, ha átalussza a napot.

-Megértelek Ginny. Jó látni, hogy mennyire szeretitek egymást.

-Veled történt valami mostanában Hermione? Találkoztál éjszaka Malfoyjal?

-Igen, mi is elég rendesen kibeszéltük magunkat, nagyon jól esett. És tudom, hogy ez hihetetlennek fog hangzani, de még én is gondoltam rá, hogy ma nem megyek órákra. Szörnyen fáradt vagyok.

-Jut is eszembe. Majdnem reggelig lennt voltunk a klubhelységben, de nem láttunk visszajönni. Meddig voltál Dracoval?

-Hát…elég sokáig. De nem miatta maradtam ki egész éjszakára. Összefutottam Pitonnal.

-És ezt csak most mondod? Történt valami?

-Azon kívül, hogy egymásnak estünk a folyosón, és az ordításunkra még McGalagony is felbukkant, aki ezért büntetőmunkára küldött? Azon kívül semmi.

Ginny rosszallóan nézett a lányra.

-Kerülnöd kellene őt, teljesen ki fogsz készülni. De ahogy látom, ő sincs túl jó kedvében. Bár Piton mikor van?

-Nem tudom őt elkerülni Ginny, mert a tanárom.Holnap is lesz vele órám. Ráadásul McGalagonytól büntetésként azt kapta, hogy ő tanítsa be nekünk a keringőt. Annyira hiányzott ez nekem, mint egy kísértetnek a hétfogásos vacsora.

-Csinálj úgy, mintha egyáltalán nem érdekelne, akkor nem tud beléd kötni-tanácsolta Ginny.

-Én igyekszem,de nem olyan könnyű. Annyira könnyen fel tud bosszantani.

-Még fél évig el kell viselned, úgyhogy muszáj leszel összeszedni magad.

-Igen, majd igyekszem.

Miközben tovább beszélgettek, Hermione úgy érezte, kezd megnyugodni. Ginnyre még most is számíthat. Nagyon jól esett neki, hogy a lány törődik vele. Öröme rögtön alább hagyott, mikor meglátta, hogy Piton és McGalagony az asztalukhoz tart.Ekkor lépett a terembe Draco is,aki szintén a griffendél asztala felé vette az irányt.

-Jó reggelt-köszöntötte őket McGalagony. Közölném Önökkel, hogy ma este lesz az első táncórájuk. Piton professzor az átváltoztatás teremben várja majd Önöket hétre. Ms Weasley, megkérhetem hogy értesítse Mr.Pottert is?

-Természetesen tanárnő-felelte kézségesen Ginny.

-Örülök, hogy Ön is megérkezett Mr.Malfoy.Ma este lesz az első táncpróbájuk.

Malfoy lesütötte a szemét.

-Tanárnő, egy kis változás történt. Mégsem leszek Hermione párja.

-Hogy mondja Mr.Malfoy? Akkor ki lesz Ms Granger párja?

A fiú Hermione felé fordult.

-Ne haragudj Hermione. Ma reggel összefutottam Choval. Összeszedtem a bátorságom, és megkérdeztem, hogy eljönne-e velem a bálba.És képzeld, igent mondott!

-Örülök Draco,és természetesen nem haragszom-mosolygott rá Hermione.

-Nagyon megható Mr.Malfoy. De még mindig az lenne a kérésem, hogy akkora ki fog táncolni Ms Grangerrel?-kérdezte McGalagony.

Draco ekkor meglepő módon szélesen elvigyorodott.

-Azért is mertem Cho-t megkérdezni, mert tudom, van más is, aki szívesen elvinné Hermionét a bálba, és ennek Hermione is örülni fog.

Hermione magában imádkozott, hogy nehogy azt mondja, Piton lenne az a valaki. Valószínűleg a tanárnak is ez lehetett a félelme, mert rideg hangon sürgetni kezdte Malfoyt.

-Elárulná végre hogy kiről van szó?

-Nézzenek csak az ajtóba!-válaszol még mindig fülig vigyorral Draco.

Egy emberként néztek az ajtó felé. Szerencse volt, hogy Piton meg tudta őrizni legendás hidegvérét, mert ha nem így lett volna, a látványra biztos szanaszét átkozta volna pálcájával a nagy termet. Hermione földbe gyökerezett lábakkal állt, és nem tudott megszólalni.

-Ginny, jól látok?-nyögte ki.

Ginny szintén megrökönyödve válaszolt.

-Hát,ha csak képzelődsz , akkor ugyanazt képzeljük.

Malfoy oldalba bökte Hermionét.

-Nem képzelődtök lányok. jól látjátok. Valóban Viktor Krum áll az ajtóban.

Azok, akik most látták volna Piton professzort, alaposan meglepődtek volna. A mindig hűvös és magabiztos tanár fel-alá járkált a könytár előtt, időként beletúrva a hajába. Fogalma sem volt mit tegyen. Most senkit sem hibáztathatott, ő rontotta el a dolgot. Szándékosan bántotta a lányt, aki nem érdemelte meg. Menjen utána? Kérjen bocsánatot?

Perselus Piton egyetlen embertől kért bocsánatot egész élete során, és az Lily Evans volt. Akkor sem volt könnyű dolga, de annyira szerette a lányt, hogy bármire képes volt érte. Tudta, hogy Hermionétól nem lenne képes bocsánatot kérni. Fontos volt neki a lány, ezt már nem tudta tovább tagadni. De nem volt Lily. Nem vehette át a helyét a szívében.

De miért is venné át? Egy bocsánatkéréstől még nem lesznek szerelmes pár..Csak béke lesz, és Hermione is visszakapja megérdemelt nyugalmát. Újra kiábrándító bűbájt szórt magára és elindult a park felé. Nem volt nehéz megtalálnia Dracoékat, egy fa alatt ücsörögtek, a hold fénye pont rájuk világított.

Óvatosan közelebb lopakodott, hogy hallja miről beszélgetnek.

-De erről beszélek Hermione-hallotta Malfoy hangját.Már fennt a toronyban is mondtam neked, te egy rendes fiút érdemelsz. Piton messziről sem az.

Piton ökölbe szorította a kezét, és visszafogta magát, hogy ne ugorjon a fiú torkának.

-Tudom-szipogta Hermione. De valahogy mindig megjárom. Ott volt Viktor, de ő annyira messze lakik. Aztán jött Ron, és hát…tudod mi történt. Miért járok mindig így a fiúkkal?

-Sok bunkóval kell járj, mire rátalálsz az igazira, higgy nekem. Én is jártam azzal az ostoba Pansyval, és elég sok idő telt el, mire rájöttem,hogy mennyire rosszul választottam. Persze akkor még én is más voltam.

-És most van aki tetszik?

Malfoy szégyenlősen lehajtotta a fejét.

-Igen, van, de esélyem sincs hidd el. Sose hinné el, hogy megváltoztam.

-Ki az? –kíváncsiskodott Hermione. Gyerünk Draco, mond el!

-Cho Chang.

Hermione eltátotta a száját.

-Cho? Ezt nem hittem volna. Szép lány persze, de nem egyszerű eset. Harry tudna mesélni.

-Na ez a másik-sóhajtott fel Malfoy. Gondolod járna velem azok után, hogy Potterrel járt? Hol lehet összehasonlítani a kis hőst a bukott mardekároshoz?

-Draco. Cho és Harry között sosem működött igazán a dolog. Úgyhogy el tudom képzelni, hogy egy teljesen más kaliberű fiúra vágyik, mint Harry. Miért nem hívod el a bálba?

-Mert veled megyek. Te nyitod meg a bált Hermione. Ha Cho valamilyen csoda folytán eljönne velem, te kivel mennél?

-Ezzel ne foglalkozz Draco-nézett rá szomorúan Hermione. Se bálozni, se valentin napozni nincs kedvem. A szerelmi életem egy káosz.Szerintem ezt még McGalagony is megértené.

-Nem akarlak cserben hagyni Hermione. Nem akarom, hogy a szobádban szomorkodj, amíg mindenki mulat. Veled megyek a bálba, és kész!

Hermione hálásan átölelte.

-Köszönöm Draco. De ha mégis meggondolnád magad, nem fogok megharagudni.

-Észben tartom. Én már nagyon elálmosodtam. Elindulunk?

Hermione bólintott. Piton, aki eddig csöndben figyelt, most megijedt. Hogy fog beszélni a lánnyal? Draco vajon a hálókörletig fogja kísérni? Csak úgy tudja meg, ha követi őket. Szerencséje volt. Hermione a pincetermek felé vezető folyosón meggyőzte a fiút, hogy már jól van, és nem kell elkísérje. Mivel valóban jobban nézett ki, Draco beleegyezett. Egy gyors puszi után (Piton majdnem lebukott, mikor dühösen fújt egyet)elköszönt a lánytól és elindult a saját klubhelyisége felé. Hermione nem tette fel a köpenyt, úgy gondolta, ilyenkor hajnalban már úgysem jár senki a folyosókon. Piton nesztelenül lopakodott utána, és próbált nem arra gondolni, milyen nevetségessé is teszi magát. Tudta, hogy ideje lenne már megszólítani a lányt, mielőtt odaér a Kövér Dáma elé.

Ekkor támadt egy ötlete. Gyorsan Hermione elé került, és pár titkos folyó után már ott is volt a Kövér Dáma előtt.

-Mi járatban erre ilyenkor professzor?-kérdezte a hölgy álmosan.

-McGalagony professzor kért, hogy mondjam meg, megváltozott éjféltől a jelszó. Az új jelszó:aranyüst. Természetesen továbbra is csak ezzel a jelszóval engedheti be a diákokat.Reggelre ki lesz függesztve az új jelszó a faliújságra.

-Megértettem professzor.

Mire Hermione odaért, Piton már kiábrándítva várakozott a fal mellett.

-Jelszó?-kérdezte a Kövér Dáma Hermionét.

-Manósapka-válaszolt a lány magabiztosan.

-Nem.

-Tessék?

-Jól hallottad Hermione. A jelszó éjfélkor megváltozott.

-Akkor én most mit csináljak?-kesergett Hermione. Aludjak a folyosón?

-Talán én tudok segíteni-szólt Piton és láthatóvá tette magát.

Hermione akkorát sikított, hogy Piton komolyan attól félt, hogy az egész kastély felébred.

-Halkabban Ms Granger, még a végén mindenkit sikerült felvernie.

-Mit keres itt?-kérdezte lekezelően Hermione.

-Csak erre jártam, mikor megláttam, hogy nem tud bemenni.

Hermione felsóhajtott.

-Rendben, vonjon le pontokat, büntessen meg, csak kérem siessen, mert még valami alvóhelyet kell találjak.

-Nem fogom megbüntetni Ms Granger. Segíteni szeretnék.

Hermione nem tudta eldönteni, hogy a tanár csak szórakozik-e vele, vagy komolyan beszél. Piton azonban nem úgy nézett ki, mint aki viccelődik.

-És mégis hogyan szeretné segíteni? Talán tudja a jelszavunkat? És mégis miért segítene nekem?

-Nem tudom a jelszót-hazudta Piton. De ön egy bajbajutott diák, nekem pedig kötelességem segíteni.

-Ne fáradjon-intette le Hermione. Nem kérek a segítségéből. Egyébként sem értem, miért áll velem szóba, azt hittem, irritálja önt az imádatom, ami egyébként csak a maga fejében létezik. Akkor miért nem megy tovább és hagy itt a folyosón?

Piton tudta, hogy most kéne bocsánatot kérnie, de képtelen volt bármit is kinyögni. Ott állt előtte a lány, csodaszép volt,ő pedig meg sem tud szólalni. Mennyire szánalmas!

-Mutatok valamit-bökte ki végre, azzal elindult a folyosón. Hermione megrökönyödve nézett utána. Mit akarhat? Nem szabadna vele mennie, de a kíváncsisága győzött. Nem szóltak egymáshoz.Piton nem mondta el hova mennek, Hermione pedig nem kérdezte. Mindketten attól féltek, hogy ha el kezdenek beszélni, újra üvölteni fognak egymással. Piton befordult a könytárhoz, és halkan benyitott.

Polcok sora mellett mentek el, amíg Piton meg nem állt az egyiknél. Hermione kérdőn nézett rá.

-Ms Granger. Amit most látni fog, az hétpecsétes titok. Nagyon kevesen tudnak róla, bár azt kell mondjam, ez ebben az esetben szerencsés.Ezért meg kell ígérnie, hogy hallgatni fog.

-Megígérem-suttogta Hermione. Piton felemelte a pálcáját.

-Secretium-mormolta halkan.

Hermione felnyögött a döbbenettől. A könyvespolc megremegett, majd lassan elcsúszott a helyéről. Alatta egy csigalépcső kezdett körvonalazódni, aminek alja a sötétbe veszett.

-Lumos-mondta Piton, majd Hermione is követte a példáját. Elindultak a lépcsőn. Már majdnem az aljánál voltak, mikor Hermione meghallotta a nehéz tárgy súrlódását, és észrevette, hogy a könyvespolc visszacsúszott a helyére, rájuk zárulva. Hermione akaratlanul is megborzongott, de igyekezett nem félni. Piton tud szemét módon viselkedni, de azért nem bántaná. A lépcső alján próbálta kivenni,hova is kerültek, de nem látott semmit a sötétben. Piton egy pálcaintéssel bevilágította a helyet.

Úgy tűnt, mintha egy luxus pincében lennének. Kanapék, székek, és könyvespolcok mindenfele. A falon képek voltak, régi varázslókról. Döbbenten fedezte fel Voldemort képét.

-Professzor úr-kérdezte kicsit ijedt hangon. Milyen hely ez?

Piton leült az egyik kanapéra, és Hermionére függesztette a tekintetét. A lány most először szomorúságot látott benne.

-Ez a hely Ms Granger a magányos diákoké. Azoké a valaha idejárt diákok helye, akiket senki sem értett meg. Ezek a diákok sosem tudtak rendesen beilleszkedni, kiközösítették őket, ők pedig a tanulásba, karrierjük építésébe temetkeztek. Ők azok, akikre pár év múlva már senki nem emlékezett, akik sosem hagyott maradandót maguk után az iskolában. Nem voltak sem viccesek, sem szépek, sem gazdag családból származóak. Szürkék voltak, akiken át lehetett nézni, vagy néha lábtörlők, akibe a menő diákok előszeretettel törölték lábukat.

-Voldemort közéjük tartozott?-kérdezte Hermione még mindig a képet nézve.

-Dehogy. A falakon azok a varázslók vagy boszorkányon képe van kitéve, akiket ezek a diákok valamiért elismertek. Voldemort velejéig gonosz volt, ez tény, de az is igaz, hogy félelmetesen tehetséges mágus volt.

-Voltak azok közül a diákok közül olyanok, akik Voldemort szolgálatába álltak?

-Igen.Én.

Hermione nyitotta a száját, de aztán zavartan becsukta.Nem tudta, mit mondhatna.

-Igen Ms Granger-mondta halkan Piton. Én is közéjük tartoztam. A magányos, meg nem értett diákok, akik csak létszám-növelésnek jók. Nem azért mondtam el ezt, és mutattam meg, hogy sajnáljon.Csak azt akartam, hogy tudja: Rideg vagyok, és általában nem okoz semmiféle gondot valakit megsérteni vagy megalázni. De tudom milyen érzés jelentéktelennek lenni, magányosnak sok ember között. Tudom milyen, mikor csak a könyvek tudnak vigaszt nyújtani.

Hermione leült mellé a kanapéra.

-Annyira nehéz-suttogta. Hiába vagyok híres, hiába vagyok kis hősnőnek beállítva, annyira egyedül vagyok. Ronnal már nem olyan, mint régen, Harry pedig szabadidejét Ginnyvel tölti. Draco az egyetlen, aki megért mostanában.

-Én sem segítettem, igaz?-kérdezte keserűen Piton.

Hermione kényszeredetten elmosolyodott.

-Hát nem. Valóban a sok veszekedéstől nem lettem boldogabb. Ráadásul erről sem beszélhetek senkivel, mert ezt se értené meg senki. Megértem önt és a többi diákot, hogy néha elbújtak ide. Nagyon megnyugtató hely.

-Akkor talán aludjon itt ma este.

-Ez komoly?-hüledezett Hermione.

-Talán van ellenvetése?-kérdezte undok hangon Piton.

-Dehogy, ez csodálatos. Köszönöm szépen professzor.

Hermione lángoló tekintettel nézett Pitonra, aki hirtelen túl szűknek találta a helységet. Óvatosan megveregette Hermione hátát-ennyi tellett tőle. Hermione azonban annyira hálás volt a kedves gesztusért, hogy hirtelen átölelte a tanárt. Piton nem tudta mit csináljon, de azt elismerte, tetszett neki a lány közelsége. Viszonozta hát az ölelést, jó mélyen beszívva Hermione illatát. Bódító illata volt a lánynak-ezt már első alkalommal megállapította. Nagyokat sóhajtozott, miközben győzködte magát, hogy nem szabad elveszítenie a fejét.

-Hisz ez a maga illata-motyogta Hermione.

Piton nem értette miről beszél. Hermione felnézett rá, miközben még mindig szorosan ölelték egymást.

-Az Amortentia gőzének olyan illata volt számomra, mint az Ön illata professzor úr-magyarázta szégyenlősen.

Piton szíve hevesebben kezdett dobogni. A lány tényleg vonzódik hozzá! És most itt vannak, kettesben…

-Ms Granger, nem akarom újra megbántani, de azt hiszem, ez nem jó ötlet.

-Micsoda?Hiszen nem csinálunk semmit-monda ártatlanul Hermione.

-De ez lehet, hogy két percen belül megváltozik, ha továbbra is ennyire közel marad hozzám.

-Túl késő-suttogta a lány a férfi fülébe, akinek innentől kezdve nem volt megállj. Lassan kezdték el egymás ajkait felfedezni. Tudták, hogy tilos amit csinálnak, mégsem bírtak leállni. Folyamatosan simogatták és kényeztették egymást a kezeikkel. Hermione finoman nyögdécselt, ami teljesen beindította a férfit. Vissza kellett fogja magát, hogy ne essen neki a lánynak. Mikor levette Hermione melltartóját, felsóhajtott a kéjtől. Nyelvével cirógatni kezdte a rózsaszín bimbókat, mire Hermione belemarkolt a hátába.Piton nem bírta tovább: el kezdte lefele húzni Hermione bugyiját.

Ekkor azonban éles vijjogás ütötte meg a fülüket.

-Ez meg mi? –kérdezte rémülten Hermione.

-Öltözzön Ms Granger, gyorsan!

Hermione ugyan nem értette, de szót fogadott. Pár perccel később Piton már pálcával a kezében bűvölte a felettük lévő könyves polcot,ami hamarosan utat engedett neki. Már messze jártak a könyvtárszobától, mikor végre megálltak.

-Mi volt ez?-vonta kérdőre Hermione a férfit.

Piton körbelesett, mielőtt válaszolt volna.

-Ez jelzi, hogy már csak negyed óra van a könyvtár nyitásáig.Ilyenkor azonnal el kell hagyni a helyiséget, különben egész nap bennt rostokolhat az ember. Ez azonban azt is jelenti, hogy reggel van. Arra kérem, Ms Granger, mondja azt, hogy a Szükség Szobájában aludt, mert nem tudott bejutni.

-Rendben-bólintott Hermione. És ami odalennt…hát…

Piton nagyot sóhajott. Hogy értesse meg a lánnyal?

-Ms Granger. Maga okos, fiatal nő. Keressen szépen egy magához illő fiút.

-Miért teszi ezt megint velem? Ölelget, megcsókol, aztán megint leráz?Miért?

-Emlékeztetném, hogy maga csókolt meg engem. Én megmondtam, hogy nem jó ötlet.

-Szóval az én hibám??

-Ms Granger értse már meg-kiabált dühösen Piton. Maga a diákom! Amit tettünk tilos, és komoly büntetés jár érte!

-És magának ez fontosabb, mint én?

-Igen-bukott ki a szó akaratlanul is Piton száján.

-Hát tudja mit, kedves meg nem értett professzor. Nekem sem fontos. Egy kicsit sem! Jól esett elcsavarni a megközelíthetetlen Piton professzor fejét. Kár, hogy nem kötöttem rá fogadást, sok arany ütné most a markomat. És még el is hitte, hogy bánkódom a sértései miatt. Nem tudom, milyen kém volt így, ha ennyire könnyűt átverni.

Piton tudta, hogy a lány hazudik, és csak mérgében mondja ezeket, de fájtak neki a szavai.

-Ms Granger, tudja, hogy ez nem igaz. Mr.Weasleyt etesse ilyen nyilvánvaló hazugságokkal,vagy Dracot,de ne engem, mert ezt még magától sem tűröm.

Hermione már tajtékzott.

-Nem kell mindig az én múltammal visszavágni. Beszélgessünk magáról egy kicsit! Miért nem adta elő a „meg nem értett fiú szentélye” esti mesét Lily Evansnak? Lehet, hogy nála mázlija lett volna, és nem szól közbe a jelzőhang.

Piton elkapta Hermione arcát, és odarángatta magához.

-Túl messzire ment Granger-üvöltötte a lány arcába. Soha, soha többet ne merészelje szájára venni Lilyt. Nem azért mutattam meg magának a titkos helyiséget a könyvtárban, hogy megfektessem, csupán bántott, hogy talán igazságtalan voltam magával. De tévedtem. Megérdemelte, de mennyire!

Hermione próbált kiszabadulni Piton szorításából, de nem sikerült.

-Ez fáj, engedjen el-kiáltotta zokogva.

Piton azonban tovább kínozta.

-Ó, nem hat meg a könnyeivel még egyszer! Ugyanolyan álszent és képmutató, mint a kis barátai. Fáj? Nem tudja, milyen az igazi fájdalom,nem tudja milyen érzés nap mint nap látni, ahogy mással beszél, mással nevetgél, mást csókol meg.

Hermione keze már lilulni kezdett, Piton azonban elvesztette a fejét.

-Soha többet nem akarom látni magát. Ne járjon be az órámra, ne jöjjön bocsánatot kérni, soha többet ne merészeljen a szemem elé kerülni, mert eküszöm…

-Perselus!Ms Granger! Mégis mi a fenét csinálnak?

Piton elengedte a még mindig síró lányt, és a hang felé nézett.

Minerva McGalagony állt a folyosó végén skót kockás köntösében, mélységes döbbenettel az arcán.

Szerda délutánra vastag hótakaróval lepte meg az ég a kastélyt és környékét. Az egész éjjel tartó havazás helyett már csak szállingóztak a hópelyhek, de annyira el volt borulva, hogy várható volt még egy kiadósabb hózápor.

A diákok órák alatt vágyakozva néztek ki az ablakon, ahol a szűz hótenger hívogatta őket hó csatára. A hetedévesek voltak a legszerencsésebbek, aznap csak két tanórájuk volt, így ők vehették elsőként birtokukba a hómezőket. McGalagony professzor előre látó módon repedés gátlóval látta el a befagyott tavat, így már semmi nem akadályozta a bátor tanulókat, hogy a jégen csúszkáljanak.

Harry Potter kicsit távolabb, mosolyogva nézte a korcsolyázókat. A mellette álló Ginny nagyokat nevetett, mikor egy-egy diák fenékre esett a csúszkálás hevében. Ők ketten romantikázásra használták fel a behavazódott Roxforti birtokot. Kéz a kézben sétálgattak a hóesésben, miközben az elmúlt napokról, vizsgákról vagy épp kettejükről beszélgettek.

Ron nem messze feldúlt vadként kergetett egy szőke lányt, aki sokkal fürgébb volt nála, így esélye sem volt, hogy eltalálja hógolyóval. Luna nevetve tért ki a fiú hóbombái elől, és egy jó erős dobással viszonozta is. Ron, aki nem mozgott ennyire könnyedén és kecsesen, folyamatosan az arcába kapta a hideg havat. De nem tudott haragudni: a látvány, ahogy Luna kipirult arccal kacag, szőke hajában pedig megcsillannak a hópihék futás közben, ez kárpótolta mindenért.

Egyetlen résztvevő volt csupán, aki nem volt vidám. Draco Malfoy egy fának támaszkodva figyelte a szórakozó tömeget, szemeivel keresve valakit, akivel még régóta beszélni szeretett volna. De most sem látta sehol. Egyre dühösebb lett a lányra, aki nyilvánvalóan kerüli őt, pedig erre nem lenne oka. Draco csak beszélni szeretett volna vele, elmondani neki, hogy megérti és biztosítani támogatásáról. Erre azonban idáig még csak lehetőséget sem kapott.Vett egy nagy levegőt, mélyen beszívva a hideg, de friss levegőt. Még egy napot ad a lánynak, aztán betör a griffendél klubhelyiségébe, ahogy annak idején Sirius Black-határozta el magában. Ron és Harry persze nem tudtak segíteni-az se tűnne fel nekik, ha a lány egy hétre eltűnne. Simán bevették a „rengeteg a tanulnivalóm, eltűnök egy időre” maszlagot.

Lassan vacsoraidő volt, így Draco is elindult a nagyterem felé, abban a reményben, hátha a lány végre megjelenik. Az asztalánál ülve dühösen állapította meg, hogy ma este sem lesz szerencséje. Halkan szitkozódva kezdte lapátolni magába az ételt,és azon töprengett, hogy jusson a lány közelébe.

Hermione Granger nem hallotta az udvaron szórakozók lelkes zsivaját. Ablakát némító bűbájjal védte le. Nem volt kíváncsi senkire és semmire, és eszébe sem jutott emberek közé menni. A tanóráit persze nem hagyhatta ki, de mivel már profin kiismerte a kastély titkos átjáróit és rejtett útjait, nem esett nehezére úgy eljutni egyik teremből a másikba, hogy senkivel se fusson össze. Második napja tartott már a pokoljárása. Hol mérges volt, és falhoz csapkodta saját berendezési tárgyait, hol mély letargiába zuhant és csak sírt órákon át. Megalázva és kihasználva érezte magát. Nem tudta elfelejteni a büntetőmunkán történteket, és hol vágyakozva gondolt Pitonra, hol átkok ezreit küldte gondolatban a férfira.

Sosem bántották meg így. Piton olyan hidegvérrel dobta ki a szobájából újabb csókjuk után, mintha ez mindennapos, megszokott dolog lenne. „Nála talán az is”-gondolta keserűen Hermione. Kényszerítette magát, hogy fogja fel végre az igazságot: Piton csak játszott vele, néha néha megkívánta, de nem több. Ő pedig buta, naív módon többet képzelt bele. Szinte már gyűlölte a férfit, aki miatt két napja rabságra ítélte saját magát, csak hogy nehogy összetalálkozzon vele.

És mégis..ha csak eszébe jutott a szája, a csókja, Hermione beleborzongott. Mennyivel másabb volt, mint Ron! Bár ő is figyelmes és gyengéd volt a lányhoz, ilyen szenvedélyt és vágyakozást sosem tudott kiváltani belőle. Miért van rá ekkora hatással Piton? Miért pont hozzá vonzódik?

Tudta jól, össze kell szednie magát, pénteken újabb bájitaltan órája lesz. Nem hiányozhat, nem mutathatja ki, mennyire megbántotta. Úgy kell viselkednie, mintha számára is csak egy kaland lett volna az a csók. Hermione könnyeit nyelte a gondolatra, hogy a tanár ismét hidegen fog ránézni, vagy egyszerűen átnéz rajta. Talán beteget kéne jelentenie….ez viszont annyira átlátszó. És egyébként sem akart ennyit hiányozni, bármilyen állapotban is volt, számára most is a legfontosabb a tanulás, és hogy kitűnőre tegye le a RAVASZ-t. Harry és Ron segítségét nem kérhette, a két fiú valószínűleg megpróbálná megátkozna a tanárukat, aminek nagyon rossz vége lenne. Egyébként sem értenék meg őt, hogy mit eszik a vén denevéren.

Ginny biztosan szívesen meghallgatná, de végre volt ideje Harryvel lenni egy kicsit, és Hermione nem akarta elvonni a figyelmét a fiúról. Szégyenkezve vallotta be, hogy akire a leginkább szüksége lett volna most, azt a személyt éppúgy kerülte, mint Pitont.

Félt Dracoval találkozni. Szívesen kibeszélte volna vele a történteket, de a lány nem tudta, hogyan reagált Malfoy a hírre, hogy csókolózott Pitonnal. Vajon elítéli majd? Vagy megérti? Szíve mélyén érezte, hogy a fiú támogatná, de nem mert kockáztatni. Ugyanakkor érezte, ha nem beszél senkivel, akkor megőrül.

Lesétált a klubhelyiségbe, ahol örömmel fedezte fel Pulit.

-Puli, elvinnél nekem egy levelet? Ron biztosan nem bánná.

Puli egyetértően huhogott,mialatt a lány elmagyarázta,hova vigye a levelet, engedte, hogy Hermione a csőrébe tegye az összehajtogatott pergament, majd kiröppent a nyitott ablakon át.

******

-Draco, azt hiszem, ez neked jött-nyújtott át egy izgága baglyot Malfoynak egy másodéves lány.

Draco csodálkozva nézett a pici, de annál lelkesebb bagolyra. A pergamenen, amit a csőrében tartott, valóban az ő neve állt. Vajon ki küldhette? Óvatosan kibontotta, majd mosoly terült szét az arcán, ahogy végigolvasta.

Drága Draco!

Ne haragudj, hogy eltűntem, tudom, hogy kerestél már. Képtelen voltam idáig a szemedbe nézni, féltem, hogy elítélsz majd a történtekért. Ha nem így van, és még mindig szeretnél velem beszélni, találkozzunk éjfélkor a könyvtár bejáratánál.Mostanában kerülöm a tömeget, nem szeretnék korábbi órákban a kastélyban tartózkodni.

Ölel és bocsánatodért eseng:Hermione

Hermione fel alá járkált. Nem kellett sokat várnia, Puli hamar visszaért.Hermione szinte kicibálta csőréből a válaszlevelet, és azonnal olvasni kezdte.

Hermione! Jól sejted, haragszom, de nem a történtek miatt, hanem mert így eltűntél előlem! Aggódtam! Természetesen ott leszek, de ha Frics rajtakap, azt fogom mondani, varázslattal kényszerítettél randevúra, mert ellenállhatatlan vagyok. Ez lesz a büntetésed.

Várlak éjfélkor! Draco

Hermione két nap óta először mosolyodott el. Majd elkéri Harrytől a köpenyét, így biztos nem látja meg senki. Elindult vissza a szobájába. Éjfélig még sokat kell tanulnia…

*****

-Nos, van valakinek ötlete?-nézett körbe kollégáin McGalagony.

Senki nem szólt senkit. A legtöbb tanár a háta közepére sem kívánta a rendkívüli tanári értekezletet, amit azért hoztak össze, hogy megbeszéljék a bállal kapcsolatos tennivalókat.

-Hát-kezdte óvatos Trelawney. Talán idén is jó lenne egy zenekar.

-Kedves Sybill-választ McGalagony ingerülten. Ezt már megbeszéltük. Már felkértük a Walpurgis leányai együttest, hogy zenéljenek a bálon, és ők ismét elfogadták a meghívásunk. Inkább olyasmire gondoltam, mint dekoráció.

-Mivel Valentin nap, talán gyertyák helyett kis szívek szolgáltathatnák a fényt. Nagyon szívesen beszerzek ilyeneket, és meg is bűvölöm tetszés szerint-ajánlotta fel Tom Hausmann, az új sötét varázslatok kivédése tanár.

Szavai lelkes fogadtatásra találtak, még McGalagony is megeresztett egy mosolyt a férfira.

-Arra is gondoltam-folytatta Minerva. Hogy egy nyitótánccal kezdhetnénk meg a bált. Az elmúlt év eseményeire való tekintettel, Harry Potterre, Hermione Grangerre és Ron Weasleyre gondoltam.

-Ez nagyon jó ötlet Minerva-lelkesedett Binns professzor. A párjaikat mi jelöljük ki nekik, vagy ők választhatnak?

McGalagony elmosolyodott.

-Azt hiszem Mrs.Weasley örömmel fog bevonulni Mr.Potter oldalán. Azt hiszem, egyik kolléga előtt sem titok, hogy a kis túlélőnek barátnője van, aki biztos megtiszteltetésnek venné, hogy vele nyitja meg az ünnepséget.

-Ez érthető-bólintott Bimba professzor. És mi a helyzet a másik két diákunkkal? Nekik is megvan már a párjuk?

-Szerintem Ms Grangernek már megvan-mondta sejtelmesen Madam Pomfrey.

A tanárok kíváncsian néztek rá. Még az eddig maga elé bámuló Piton is odafordította a fejét a javasasszony felé.

-Mikor Ms Granger a Gyengélkedőn feküdt, az ifjú Malfoy nagyon sokat volt nála, sőt még virágot is hozott neki. Szerintem neki sem lenne ellenére elkísérni a lányt.

-Egy mardekáros és egy griffendéles?-csillant föl a pöttöm Flitwick professzor szeme. Hiszen ez nagyszerű! Ez akár jelképezhetné is az összetartást, amit a háború alatt próbáltunk elérni.

-Egyetértek-bólintott McGalagony. Persze majd meg kell őket is kérdezni, mielőtt ezt mi eldöntjük. És mi a helyzet Mr.Weasley-vel?

-Biztos neki is van olyan lány, aki szívesen elkísérné-magyarázta Tom. Ma például az udvaron sétálva láttam, hogy milyen jól elszórakozik Ms Lovegood-dal.

-Akkor arra kérném a házvezető tanárokat, beszéljenek az említett diákokkal erről. Minél előbb, ha lehet, hogy fel tudjanak készülni. Ha szükség van rá, akár táncórákat is vehetnek. Perselus, ugye megteszi, hogy hamarosan sort kerít erre a beszélgetésre Mr.Mafloyjal?

Piton olyan tömény utálattal nézett a tanárnőre, ahogy csak tudott. Igen, minden vágya az volt, hogy rábeszélje a fiút, legyen Hermione kísérője egy bálon, pont valentin napon..

McGalagony nem jött zavarba, szúrós szemekkel nézett rá.Piton végül megadóan sóhajtott.

-Legyen. Beszélek vele még ma este.

*****

Pansy Parkinson érezte, hogy egyre feljebb szökik a vérnyomása. Kezében szorongatta Draco Hermionétól kapott levelét. Draco szerencsétlen módon a klubhelységben hagyta a pergament,amit a mardekáros lány azonnal kiszúrt és persze el is olvasott. Hiába szakított Dracoval, nem tudta elfogadni, hogy a fiú ilyen könnyen továbblépett, ráadásul egy sárvérű csavarta el a fejét! Pansy bosszút esküdött. Talán árulja el őket Fricsnél? Vagy menjen oda éjfélkor ő is, és átkozza őket valami undorító rovarrá? A második verziót jónak találta, de mivel tudta, ezért a mutatványért ő is komoly büntetést kapna, ezt a lehetőséget elvetette.

Magában füstölögve ült a klubhelyiség kanapéján, sötétebbnél sötétebb terveken gondolkozva, mikor Piton lépett be a bejáraton. Mivel egyenest a lány felé tartott, Pansy elővette a szokásos behízelgő arcát.

-Ms Parkinson, tudja hol van Mr.Malfoy?-kérdezte tőle a tanár.

Pansy el sem hitte, hogy ilyen könnyen ölébe hull a megoldás.

-Gyanítom az éjszakai randevújára készülődik éppen, tanár úr-mondta a lány mézes mázos hangon.

-Hogy mijére?

Pansy gonoszan rámosolygott a tanárra.

-Megtudtam, hogy Hermione Grangerrel lesz randevúja éjfélkor a könyvtár bejáratánál. Gondolom, Draco már most erre készül.Nagyon lelkes, nem hiszem, hogy tanulni fognak, ha érti tanár úr…

- Hé Randy-szólt oda egy mardekáros fiúnak. Szólj Draconak, hogy Piton professzor keresi.

-Köszönöm Ms Parkinson-préselte ki magából Piton.

Szóval éjféli randevú..És még ő azt hitte, a lány is olyan rosszul érzi magát, mint ő! Hogy lehetett ilyen ostoba? Már megint bedőlt pár könnycseppnek. Na de majd tesz róla, hogy a kis griffendéles ne akarjon még egyszer ilyen színjátékot rendezni előtte!

-Jó estét Piton professzor!-ért le Draco. .Jó estét Draco. Azért hívattalak, mert a tanári kar úgy döntött, három diák nyitja meg a valentin napi bált. Egyikük Hermione Granger lesz, és szeretnénk tudni, hajlandó lennél-e vállalni a kísérő szerepét.

Draco zavarba jött.

-Szívesen, de…de..nem zavarja ez önt tanár úr?-kérdezte félve, miközben a cipőjét fixírozta.

Pitonnak nehezére esett nem mutatni dühét.

-Nem Draco, miért is zavarna? Úgy gondolom, nagyon szép pár lesznek Ms Grangerrel. És magunk közt legyen szólva, talán így a lány végre leszáll rólam. Kezd kicsit idegesítő lenni az imádata, a rosszul előadott jelenetei pedig egyenesen idegesítőek. Szerencse, hogy nem színésznőnek készül, csúnyán elbukna.

Azzal otthagyta a döbbenten bámuló mardekárost, azzal a megnyugtató gondolattal, hogy éjfélkor a lány mindenről értesülni fog.

*****

-Hermione!Végre!Már azt hittem el sem jössz-suttogta Draco idegesen.

-Ne haragudj-zihálta a lány. Belefutottam Hóborcba, alig tudtam lerázni. Mitől vagy ilyen feldúlt?

-Hermione-nézett rá félénken. El kell meséljek valamit. De előtte kérlek mond el, mi volt Pitonnal.

Hermione nagy levegőt vett, és egy szuszra elhadarta a történteket.

-Tehát Draco,úgy tűnik, Pitonnak csak szórakozás voltam.

Malfoy együttérzően megfogta a lány kezét.

-Hermione, én is ezt hiszem. Tudsz róla, hogy mi nyitjuk meg a valentin napi bált?

-Ezek szerint beleegyeztél?-örvendezett Hermione.Igen, persze, hogy tudok róla, McGalagony megkeresett engem is. Te mikor beszéltél vele?

-Én Pitonnal beszéltem. És mondott mást is…

Miközben visszamondta Piton szavait, látta hogy Hermione elsápad és könnyen gyűlnek a szemében.

-Hermione,ugye jól vagy?

-Persze-suttogta a lány. Csak újra bebizonyosodott mennyire buta vagyok. Próbáltam elhitetni magammal, hogy nem akar semmit, de a szívem mélyén reménykedtem, hogy talán mégis tetszem neki. De már látom mekkora ostoba vagyok. Az imádatom? Idegesíti? Hát megnyugodhat..soha többet nem kap belőle...

A lány ezen a ponton nem bírta tovább hangosan felzokogott.

-Hermione.Talán buta kérdés, de nem gondoltál még arra, hogy kitálalj McGalagony professzornak? Hidd el, Piton megkapná a büntetését.

Hermione a fejét rázta.

-Nem-válaszolt sírva. Tudom, nevetséges, de én nem akarok rosszat Pitonnak. Nem haragudhatok rá, amiért nem kellek neki. Nem erőszakolta rám a csókokat, én ugyanúgy belementem a játékba. Csak magamat hibáztathatom, hogy hittem ennek a pinceszörnynek. Még hogy Piton és a szeretet? Ha ha. Ennyire hülyének még Ronnál sem éreztem magam, pedig ő sem volt egyszerű.De Piton maga az ördög. Soha többet látni sem akarom! Gyűlölöm!Gyűlölöm!

Hermione annyira hangosan kiabált, hogy Malfoy attól félt, le fognak bukni. Átkarolta a lányt és a park felé irányította. Pár pillanat múlva újra csönd honolt a könyvtárszoba előtt. Kivéve az egyik oszlopot, ami mögül apró neszek hallatszottak.

Az eddig láthatatlan Piton kilépett mögüle, arca el volt torzulva a fájdalomtól.

„Csak magamat hibáztathatom, hogy hittem ennek a pinceszörnynek. Még hogy Piton és a szeretet? Ha ha. Ennyire hülyének még Ronnál sem éreztem magam, pedig ő sem volt egyszerű. De Piton maga az ördög. Soha többet látni sem akarom! Gyűlölöm!Gyűlölöm!”

Pitonnak ökölbe szorította a kezét, hátha úgy kevésbé érzi a lelkét feszítő fájdalom. Hogy vehette ennyire be Pansy meséjét? Hogy verhette át őt egy ostoba kislány?

Ő pedig hogy ronthatott el már megint ennyire mindent?

Estére a három jó barát teljesen elfáradt. A hetedév különösen nehéznek bizonyult. Temérdek házi feladatot kaptak, este 10 előtt egyik diák sem került ágyba, a szorgalmasabbak pedig volt, hogy hajnalig tanultak.

Hermione szinte napi szinten eljátszotta, hogy csak pár órát alszik éjszaka, a többit pedig tanulással tölti. Amellett, hogy félt Pitonhoz menni büntetőmunkára, dühös is volt, hogy az esti magolás elmarad. Így is kimaradt pár napig, amíg a Gyengélkedőn feküdt. Csak reménykedni mert benne, hogy Piton nem hajnalig fogja dolgoztatni őket. Talán marad pár órája..

Már éppen azon gondolkodott, hogy kihagyja a vacsorát, amikor Harry borús arccal leült mellé. -Láttad a kiírást Hermione?

-Milyen kiírást?

-McGalagony professzor üzent, hogy minden diák jelenjen meg a vacsoránál, elvileg valami be akar jelenteni.

-De mi lehet az?-kérdezte összehúzott szemekkel Hermione.

-Nem tudom-sóhajtott fel Harry.De ma nem akartam vacsorázni menni. Ginnyvel megbeszéltük, hogy vacsora helyett sétálunk egy nagyot a parkban. Alig van időnk egymásra most, hogy a RAVASZ-ra készülök. Attól félek, előbb utóbb besokall.

-Dehogy sokall-simogatta meg Harry kezét vígasztalóan a lány. Ginny tudja, hogy fontosak a tanulmányaid, és azt megérti, hogy most tanulnod kell. Jövő hétvégén egyébként is kimenőnk lesz Roxmortsba. Ki tudtok kicsit mozdulni, annyit Ginny is biztos tud várni.

-Remélem igazad lesz. Majd keresek valami jó helyet,ahova beülhetünk. Na, gyere Hermione, ne késsünk el a vacsoráról. Kíváncsi vagyok, mit akar McGalagony.

Úgy tűnik, a többi ház diákja is kapott üzenetet, hogy jelenjenek meg a vacsorán, mert a nagyterem már tele volt, mire leértek. Hermione próbált leolvasni valamit az igazgatónő arcáról, de nem tudott. Remélte, hogy valami jó hírt akar velük megosztani a tanárnő.

-Kedves diákok-állt föl az asztalánál McGalagony, mire elcsendesült a tömeg. A tavalyi évetek nem volt könnyű. Büszkék vagyunk rátok és hálásak vagyunk a segítségetekért a vészterhes időkben. Mi, a tanárok, úgy véljük, rátok fér a lazítás, ezért ebben az évben több programmal is szeretnénk kedveskedni nektek. Az első, jövő hét szombaton kerül megrendezésre. Egy Valentin nap bál keretében kiengedhetitek a fáradt gőzt. Mivel a karácsonyi bál jól sikerült, és mindenki nagyon jól szórakozott, ezért a Valentin napi bál mellett tavaszi és évzáró bál is lesz. Azoknak időpontjáról is időben szólni fogok. És egy kis különleges meglepetés a valentin napi bállal kapcsolódóan: az előcsarnokban négy óriási postaládát szerelünk fel, a házaknak megfelelő színekben. Aki szeretné ott üzenni, vagy ajándékot küldeni valakinek, nincs más dolga, mint ebbe beledobni. A bál estéjén mindenki megkapja a neki szóló levelet, ajándékot.

Lelkes súgdolózás követte az igazgatónő szavait. Harrynek felcsillant a szeme. A postaládának és a bálnak köszönhetően Ginnyvel meg tudják majd rendesen ünnepelni a valentin napot. Tudta, a lány odalesz érte, hogy új ruhát vehet, készülődhet, majd Harry oldalán bálba mehet. Ron elvörösödött. Nem tudta, kit vihetne bálba. Tetszett neki ugyan Luna, de a beszélgetéseken még nem jutottak túl, és a lány semmi jelét nem adta annak, hogy esetleg többet érezni iránta.

Ekkor eszébe jutott Hermione. Vajon a lány hogyan reagálna, ha mást vinne a bálba? Bár már régen szakítottak, eddig egyiküknek sem volt új kapcsolata, ezért nem tudta, hogyan reagálna rá exbarátnője. Óvatosan oldalra sandított Hermionére, aki őt figyelte mosolyogva.

-Ron-mondta neki vidáman. Nyugodtan elhívhatod Lunát.

-De hát honnan..miből…-hápogott Ron.

-Ugyan Ron. Nagyon régóta ismerlek, szinte belelátok a fejedbe. Ezenkívül már rég észrevettem, hogy másképp nézel Lunára. Tudom, hogy miattam tipródsz, de hidd el, nem kell. Szerintem Lunának tetszel, úgyhogy hívd meg őt. Szeretném, hogy boldog legyél. Tényleg.

Ron átölelte Hermionét. Annyi mindent szeretett volna mondani, de legfőképpen megköszönni és bocsánatot kérne a nyáron történtekért. Bunkó módon viselkedett, a lány mégsem haragudott, sőt, támogatta őt abban, hogy boldog legyen. Ron nem tudta kifejezni az érzéseit, sosem volt a helyzet magaslatán, ha erről volt szó. Hermione azonban nem várta tőle. Tudta, hogy Ron érti őt, hálás, és ez bőven elég volt neki.

Harry mosolyogva nézett barátaira.

-Ha tudnátok milyen régóta várok erre a pillatanra-mondta nekik széles vigyorral.

Hermione és Ron nevettek. Tudták, hogy hűvös viselkedésüknek az árát legfőképpen Harry fizeti meg,aki így két tűz közé kerül. Bár Harry sosem mondta ki, Ront tartotta hibásnak, ezért rég várta, hogy a fiú lépjen végre. Most, hogy ez megtörtént, megkönnyebbült, úgy tűnt, visszaáll a régi rend.

Ginny is mosolygott, de ő egészen más okból. Nem kerülte el figyelmét, hogy Hermione gyakran néz a tanári asztal felé, mialatt a tanárnő a valentin napról beszélt, de nem őt nézte. Ginny a fiúkat is megmosolyogta, akiknek eszükbe sem jut, hogy Hermione azért kezeli a Ron Luna helyzetet ilyen könnyen, mert már más rabolta el a szívét.

***

-Indulhatunk, Hermione?

-Persze Draco-állt fel az asztaltól Hermione.

Ron és Harry együttérzően néztek a lányra, Ginny pedig csak somolygott. A rettegett professzorhoz menni büntetőmunkára felért egy kínzással-egyedül Ginny gondolta azt, hogy Hermione szívesen megy.

Bármilyen meglepő,Hermione egészen felszabadult volt. A pinceterem felé menet Draco vicces kis anekdotákkal traktálta a mardekárosokról. Mikor ott tartok, hogy Pansy egyszer a lányok hálóterméből lefele jövet megbotlott a lépcső tetején és fenéken szánkázva ért le a klubhelységbe, Hermione már az oldalát fogta a nevetéstől.

-Örülök, hogy ilyen jókedvükben vannak. Remélem, a feladataik elvégzése után is ilyenek lesznek. Bár a nálam végzett büntetőmunka után ritkán távoznak így diákok.

Piton észrevétlenül került mögéjük. Hermione és Draco azonnal elhallgattak, és követték tanárukat a laborba. A feladatok egyszerű volt és unalmas: bájital hozzávalókat kellett aprítaniuk, majd üvegbe tenniük és felcímkézniük. Pár óra elteltével Hermionének már a fejfájással is meg kellett küzdenie, nem csak az aprítással. A laborban fülledt, meleg volt a levegő. Több üstben is forrt valami, aminek gőzétől és a tűz melegétől Hermione úgy érezte megfullad.

Draco aggódva nézett rá.

-Jól vagy Hermione?

-Jól-felelte Hermione.De nagyon fáj a fejem, már a szemem is káprázik tőle.

-Előbb öntöttem az egyik üstből fájdalomcsillapító főzetet egy üvegbe. Idehozzam?

-Dehogy-morogta Hermione. Piton meg is nyúvasztana, ha csak úgy innék a készletéből.

Mielőtt a lány megakadályozhatta volna, Malfoy odafordult Piton felé.

-Tanár úr.Hermionénak erős fejfájása van. Ihat a fájdalomcsillapítő főzetből?

Piton felnézett, szemében lesajnálással, amiért Hermione nem bírja a labor klímáját.

-Ha muszáj-válaszolta kurtán, majd újra elmerült a dolgozatok javításában.

Draco elment az üvegért, majd Hermione kezébe nyomta.

-Köszönöm-hálálkodott egy lány, majd egy hajtásra kiitta. Csendben dolgoztak tovább.

-Na, jobban vagy?-kérdezte kis idő múltán Draco.

-Nem Draco, nem vagyok jobban. Jön a Valentin napi bál, és nem hiszem, hogy bárki is elvinne. Persze, az exem már talált pótlást, ő biztosan ott lesz, én meg majd gubbaszthatok a szobában egész este. Szuper lesz! És egyébként sem vagyok jól, mivel Piton professzor folyamatosan cseszeget, azok után, hogy egyszer megcsókolt. És még neki áll feljebb. És tudod még mitől nem vagyok jól? Hogy nekem tetszett az a csók, és ez nagyon dühít!

Malfoynak leesett az álla. Piton felé nézett, aki falfehér arccal nézett a lányra.

-Azonnal fejezze be Granger!-kiabált a lánnyal.

-Hiába üvölt, nem tudom befejezni. El kell mondjam!

Piton ekkor átlátta a helyzetet. Odarohant Hermione asztalához, és megszagolta az üveget, amiből a lány kiitta a gyógyfőzetet.

-Te ütődött-fordult Malfoy felé, aki hátrébb lépett, mikor megérezte a férfiból áradó dühöt.Ez nem fájdalomcsillapító volt, hanem Veritaserum!

-Vagyis, amiket Hermione mondott, azok igazak?-kérdezte Draco döbbenten.A csók és hogy…

-Elég-csattant föl Piton. Igen, Hermione igazat mondott, ezt váltja ki ugye a Veritaserum. De nem tudhatja meg senki. Egy véletlen dolog volt, és nem lett folytatása, Ms Granger nem a barátnőm, és nem is lesz az. Úgyhogy ha megkérhetlek, Malfoy,ez maradjon köztünk. Nekem is és Grangernek is elég sok baja lenne ebből, ha kiderülne.

-Hallgatni fogok-ígérte Malfoy, aki még mindig nem nagyon tért magához.

-Köszönöm-biccentett Piton. Most véget ért a büntetőmunkád.

-És Hermione?

-Azt hiszem, nem lenne tanácsos így visszaengedném a klubhelységbe, egy órán belül mindenki tudna mindent. Ms Granger itt marad. A szer hatása elvileg 2-3 órán belül elmúlik.

Draco csak bólintott, és bár aggódva nézett Hermionére, elhagyta a labort. Ketten maradtak. Hermione még mindig az üst mellett állt, homályos,ártatlan szemekkel.

Piton kínjában nem tudta mit csináljon. Mit fog kezdeni a lánnyal 2-3 órán át? Nem tudta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy most bármit is kérdezhet , a lány válaszolni fog, őszintén. Tudta,hogy ez nem lenne szép dolog, hiszen a lány nem beszámítható, ettől függetlenül emlékezni fog erre a pár órára.

-Jól van Ms.Granger?-kérdezte óvatosan.

-Nem Piton professzor, ahogy már elmondtam nem vagyok jól-felelte nyugodtan Hermione.

-Ms Granger. Azokat amiket mondott, komolyan gondolta?-tette fel az ostoba kérdést Pitont, aki nagyon jól tudta, hogy a lány most őszinte.

Hermionének a szeme sem rebbent.

-Igen. Dühös vagyok. Dühös vagyok, mert annyira kiállhatatlan bír lenni. Mert mindig gyomorgörcsöm van magától, ha csak meglátom, és attól félek, hogy megint megaláz. És a legdühítőbb, hogy ezek ellenére nagyon élveztem karácsonykor a csókot, és már sokszor elképzeltem, hogy újra megtörténik, hiába tudom, hogy rossz ötlet, és hogy tudom, mennyire csúnyának tart.

Piton már egész közel hajolt a lányhoz.

-Nem tartom csúnyának-suttogta.

Hermione egy pillanatra elvette a tekintetét a férfi szeméről, és a száját kezdte el nézni. Mikor vágyakozva kicsit kinyitotta a száját, Piton nem tudott tovább ellenállni.

Csókjuk épp oly szenvedélyes volt, mint először. Piton élvezettel túrt Hermione dús hajába, a lány pedig átkulcsolta kezét a férfi tarkóján.Piton pár perc után abbahagyta a csókot, és Hermione nyakát kezdte csókolgatni. A lány vágyakozva felnyögött, amitől Piton is egyre inkább kívánta a lányt. Óvatosan végigsimított a lány fenekén, amitől a lány belesóhajtott a férfi fülébe. Újra csókolózni kezdtek, miközben Hermione óvatosan gombolni kezdte Piton köpenyét. Mikor az lehullott, az ingjét vette célba. Szinte letépte a férfiról, majd a mellkasát kezdte simogatni. Piton egyre jobban elvesztette a fejét. Már épp húzta volna le a lány pólóját, mikor kopogtattak. Villámgyorsan rebbentek szét.Piton nem túl finom mozdulattal megfogta Hermione karját, és berángatta a bájital kamrába.

-Ms Granger, maradjon itt, és meg ne szólaljon! Miután rácsapta a kamraajtót a lányra, gyorsan felkapta az ingjét, majd igyekezett közömbös arcot vágni.

Az ajtóban McGalagony professzor állt.

-Miben segíthetek ilyen késő órán Minerva?

A tanárnő kíváncsian lesett be a laborba a férfi mellett.

-Találkoztam Mr.Malfoyjal, aki elmondta mi történt Ms.Grangerrel. Aggódtam a lányért, más sem hiányzik neki, mint egy újabb mérgezés. Draco azt mondta, itt maradt, de nem látom.

-Bizonyára elkerülték egymást,Minerva-felelte Piton. Ms Granger alig 10 perce távozott, elmúlt már a Veritaserum hatása, így el mertem engedni. Nem kell félteni, nem lett semmi baja tőle. Kicsit fecsegett itt Mr.Weasleyről,de ennyi. Nincs baj.

-Ez megnyugtató. Akkor jó éjszakát Perselus.

-Jó éjszakát Minerva! Piton nagyot sóhajott miután becsukta az ajtót.

Ez nem sokon múlt. Hogyan hagyhatta, hogy ez történjen? És most mit kezdjen a lánnyal? Ő nem akar tőle semmit. Vonzódik hozzá, persze, de semmi komolyat nem akar, ráadásul nekik ez tilos is. De vajon Hermione is megérti majd? Óvatosan kinyitotta a kamraajtó. A következő pillanatban már hátratántorodott a kapott pofontól.

-Mi a jó fene…?

Hermione szikrázó szemekkel nézett Pitonra.

-Mit képzel magáról? Hogy merészelte ezt tenni? Egyáltalán mit ittam?

-Veritaserumot Ms Granger, de ahogy látom elmúlt a hatása-válaszolt mérgesen Piton még mindig az arcát tapogatva.

-Ó igen, elmúlt, így már nem tud kikérdezni-ordította Hermione. Mégis hogyan képzelte?Kihasználja a helyzetet? Eddig mindig azt vágta a fejemhez, hogy maga a tanár, hát akkor megkérdezném, ilyet csinálhat egy tanár??

-Állítsa le magát Ms.Granger-ordított vissza Piton. Nem volt szép, hogy kikérdeztem, de emlékeztetném kedves mindentudó, hogy a Veritaserum csak igazmondásra kényszeríti, csókolózásra nem, így amit tett, önszántából tette!

Hermione csak tátogott, majd előkapta a pálcáját.

-Ms Granger figyelmeztetem, ha pálcát emel rám, annak súlyos következményei lesznek, és higgye el, felesleges is, mert könnyedén kivédem az átkait.

-Annak is súlyos következményei lennének, ha kitálalnék-válaszolt fogcsikorgatva a lány. Mondjuk McGalagony professzornak. Vajon mit szólna hozzá, ha kiderülne, hogy Piton professzor diáklányokat tapogat és csókolgat??

-Valószínűleg kirúgna. Ez a terve Ms Granger? Kirúgatna?

Hermione kicsit lejjebb eresztette a pálcáját, szemét elfutották a könnyek.

-Nem-válaszolta halkan, sírástól remegő hangon. Tudja mit szeretnék? Ha nem bántott volna meg.Ha nem kiabált volna velem. És ha nem csak akkor fanyalodna rám, mikor kábult vagyok vagy valamilyen bájitalt ittam. Mit is hittem? Üvöltözik velem, megcsókolok, megint üvöltözik. Miért jó ez magának? Ennyire örül, hogy gyötörhet?

Piton nem válaszolt, de hirtelen megsajnálta a lányt. Ott állt előtte, teljesen kiszolgáltatva és választ várva. Hogyan magyarázhatná el neki? Hogyan mondhatná el neki, hogy hiába vonzódik hozzá, az ő szíve foglalt, és már nem képes mást szeretni? Hogy teljesen kiégett? Hogy hiába engedné közel magához, a lány magától menekülne, ha rájönne, mennyire érzelmi roncs is ő?Nem engedheti…Hermione jobbat érdemel, nem szabad vele kapcsolatban hiú ábrándokat kergetnie.

-Ms Granger. Teljesen igaza van, és sajnálom. Sajnálom, hogy úgy tűnt, esetleg nem tudom eldönteni, mit is szeretnék Öntől, vagy ha úgy tűnt, kihasználom az állapotát. De akkor most megteszem: Ön a diákom, én a tanára. Szeretném, ha járna az órámra, megcsinálná a házi feladatát, majd kitűnőre vizsgázna RAVASZ-on. Ennyi, és nem több, amit Öntől szeretnék. Ami ma történt, nem fog többet előfordulni, ezt megígérhetem.

Hermione csak nézett rá, még mindig könnyes szemekkel.

-Akkor távozhatok?-kérdezte fájdalmas hangon.

Piton alig bírt a szemébe nézni. Szíve teljesen mást súgott, szája azonban mégis ezeket a szavakat mondta:

-Igen, Ms.Granger. Távozhat. És arra kérem, ne jöjjön vissza.

-Te a közelembe? Mi a fenéről beszélsz Granger?-visította Parkinson.

Hermione nem válaszolt, továbbra is Pitont nézte. A férfi le sem vette róla a tekintetét. Tudta, hogy a lány nem Pansyról beszélt, hanem róla.

„..szívesen a közelembe engedném..”

Ha Hermione szerette volna vissza adni a sok megalázást, hát sikerült neki. Nem tudta miért, de sokat adott a lány véleményére,aki viszont közölte, soha többet nem akarja a közelébe engedni. Bár Piton elhatározta magában, hogy kerüli a lányt, maga előtt nem tudta letagadni, rosszul estek neki a lány szavai. Hermione most telibe talált.

-Malfoy, Parkinson-mondta nyugalmat erőltetve a hangjára. Menjenek a hálókörletükbe azonnal. Nekem még beszélnem kell Granger kisasszonnyal.

Miután a két mardekáros eltűnt, Hermione aggódva nézett Pitonra. Nem számított rá, hogy a mondatai után még beszélni akar vele a tanár.

-Segíthetek még valamiben, professzor úr?

-Ms Granger.Ha azt hitte, hogy célt ért a szavaival, nagyon téved. Engem is hidegen hagy a véleménye, de azt nem tűröm, hogy célozgasson vagy sértegessen a diákjaim előtt.

-Mert sértegetnie csak magának szabad?-sziszegte Hermione. Azzal nincsen gond, mikor Ön mond sértő dolgokat?

-Ne feledje Granger, én a tanára vagyok. Folyamatosan szabályszegésen kapom magát, nem hagyhatom ezt annyiban. Hol a wc-ben enyeleg egy fiúval, hol a Csillagvizsgáló Toronyban…

-Féltékeny professzor úr?-kérdezte Hermione halkan.

-Féltékeny?Én féltékeny? Maga nem tudja, mit beszél-tajtékzott Piton. Miért is lennék az? Kicsoda nekem hogy féltékeny legyek? Én nem egy lenyalt hajú kis tizenéves vagyok, akit elszédíthet.

-Részeg volt karácsony este?

-Tessék?

-Jól hallotta, érdekelne, részeg volt-e karácsony este.

-Hogy merészel engem kérdőre vonni?!

-Tagadhatja amit történt, de engem érdekelne, hogy vajon miért tette. Elárulná?

Piton még sosem volt ennyire dühös. Ez a lány tényleg nem száll le a témáról! Valamit mondania kell, különben sosem hagyja békén.

-Ne álmodozzon Ms Granger, semmi romantikusat vagy nyálasat nem fogok mondani, nem fogok szerelmet vallani, vagy ömlengeni, hogy mennyire vártam azt a pillanatot, sőt Bimba professzor legszebb virágával a számban sem fogom beszambázni maga elé, hogy aztán..

-Mit mondott?-csattant föl Hermione.

-Talán süket? Hallotta, amit mondtam, és ne merjen kiabálni velem!

-Draco az utolsó nap adta nekem oda a virágot a Gyengélkedőn. Senkinek nem mondtam, hogy tőle kaptam. Ön honnan tud róla?

Piton rádöbbent, hogy elárulta magát. Hirtelen semmi jó kifogást nem talált, és elég volt csak ránéznie a lányra, rögtön kitalálta, hogy már mindent tud.

-Ön ott volt-suttogta Hermione. Eljött. Meglátogatott. De mikor? Hogyan? Nem is láttam..

Piton továbbra sem felelt, villogó szemekkel meredt a lányra, de hang nem jött a torkán.

-Professzor úr, válaszolna? Mikor volt a Gyengélkedőn?

-Nos Ms Granger-válaszolta olyan hideg hangon, hogy Hermionét kiverte a víz. Nem fogom elmondani, honnan tudok a virágról. Nem kell magának magyarázkodnom. Arra kérem, vagy inkább ajánlom, kerüljön el. Ugyanis bár fáj kimondanom, van bennünk közös. Hozzám sem lehet közeledni.

Azzal otthagyta a döbbent Hermionét, aki még sokáig ácsorgott a folyosón a történteken rágódva. Sokféle verzió megfordult a fejében, de közelébe sem járt az igazságnak. Mivel nem hitte, hogy tetszhet Pitonnal, a legkézenfekvőbb dolog eszébe sem jutott: Piton csak azért haragszik, mert mikor végre rászánta magát, hogy meglátogatja a lányt és bocsánatot kér, annak éjjeliszekrényén már ott virult egy másik férfitól kapott virág.

Piton tört zúzott a pinceteremben, és még az sem érdekelte volna, ha esetleg valaki meghallja. Pusztítását dühös káromkodás kísérte. Olyan mérges volt Hermionére, hogy kedve lett volna valakit apró darabokra átkozni. Tudta, hogy most az egyszer nagyon messzire ment, és alaposan elrontotta. Hermione rájött, hogy ott volt a Gyengélkedőn, továbbra sem szállt le a csók témáról, ráadásul egyáltalán fél tőle, amit azt jelenti , hogy továbbra is számíthat rá, hogy szemtelenkedni kezd vele, vagy sértegetni fogja, akár mások előtt is. Perselus Piton sok mindenről lemondott volna, ha muszáj, de a büszkesége és a diákok előtti tekintélye nem ilyen volt. Ma sem kellett sok hozzá, hogy Pansy és Draco valamit megtudjon.

Apropó Draco..kellemetlenül sokat van Hermionével. Az a kisebbik baj, hogy neki ez nem tetszik, de mi van, ha a lány kitálal? Vagy már esetleg meg is tette? Ezért emlegette föl folyton Draco, hogy randevúzott Hermionével?Ezt ki kell valahogy derítse…Ha megtudná a többi diák a csókot..vagy az igazgató asszony… Nem, el kell hallgattassa Hermionét, és Dracot is, ha már tud róla. Most azonban fel kell készülnie az órájára. Fontosabb dologra kell koncentrálnia, mint pár éretlen kölyök.

A hétfő reggelek sosem vidámak, még a Roxfortban sem. A diákok úgy érzik, a hétvége sokkal gyorsabban telik, mint a hétköznapok. Bár mindig, mindenki megfogadja, hogy a hétvégét tanulással tölti, általában sosem sikerül így. Még Hermione sem tanul ilyenkor, de ő egészen más okból:sosincs elmaradásban. Ő minden hétfő reggel vidáman és kipihenten ül le a griffendélesek asztalához, várva a tanórákat.

Ma azonban másképp volt: Hermione ugyanúgy nézett ki, mint mikor bekerült a Gyengélkedőre. Sápadt volt és láthatóan feszült. Harryék aggódva néztek rá, de a lány csak annyit mondott, nem tudott aludni az éjszak, a fiúk pedig egy vállrándítással elintézték a dolgot.

Az igazság azonban egészen más volt. Hermione rettegett. Hagyján, hogy dupla bájitaltannal kezdték a napot, de este még büntetőmunkára is kellett mennie Pitonhoz. Szócsatáik egyre keményebbek és bántóbbak lettek, és Hermione már nem bírta ezt. Nem akarta, hogy a professzor újra és újra megsértse, és félt is egy tanárával folyamatos konfliktusba kerülni. Elhatározta magában, hogy megpróbál láthatatlan lenni és nem okozni több bajt.

A két fiú miatt késve indultak el a pinceterembe. Hermione magában átkozta a két fiút. Ha elkésik az óráról, megnézheti magát. Szerencsére Piton még a közelében sem volt a teremnek. Hermione reménykedett benne, hogy talán elaludt, hiszen reggelinél sem látta. Igen, feltűnt neki a férfi hiánya. Nem tehetett róla, de akaratlanul is kereste a szemével. Megkönnyebbülést jelentett számára, hogy nem látja, nem hiányzott neki a görcs a gyomrában, amit akkor érzett, ha összetalálkozott vele.

Draco már a helyén ült, és integetett Hermionénak, hogy csatlakozzon hozzá. Vonzó lehetőség volt a lánynak. Egyrészt azért, mert Draco a legutolsó padban ült, jó messze a tanári asztaltól, másrészt élvezet volt látni Pansy Parkinson arcát, ahogy rá nézett. Féltékeny volt és dühös, és ez Hermionét örömmel töltötte el. Nem tehetett róla, gyűlölte a beképzelt mardekáros lányt. Nem is csalódott. Mikor leült Draco mellé, Pansy hátrafordult hozzá.

-Látom, a friss szerelmes pár nem tud elszakadni egymástól-mondta gúnyosan.

Választ már nem kapott rá, mert kivágódott a terem ajtaja és megjelent a retteget professzor. Azonnal csönd lett a teremben. Szokásos pálcaintés-a táblán megjelent az aznapi feladat és a hozzávalók.

-Mint ahogy azt maguk is láthatják, ma szerelmi bájitalt fogunk készíteni. Ezt fontosnak tartják RAVASZ vizsgán. Egyértelmű, hogy én szívesen kihagynám, nem tartom fontos bájitalnak. De elismerem, veszélyes is tud lenni. Azt már megtanulhatták, hogy a szerelmi bájital erős vonzódást, egy idő után megszállottságot okozhat. Miért is fontos ez? Nem csak arra lehet használni, hogy valaki szerelmes legyen a készítőjébe, de a megszállottság miatt követője, hívője lesz az embernek. Bármit megtenne, amit szerelmese kér, legyen ez akár veszélyes vagy ostobaság. Voldemort sosem használt ilyet, az Imperius és a megfélemlítés elég volt neki, hogy maga mellé állítsa az embereket. Ettől függetlenül lehet rossz célokra használni ezt a bájitalt, ezért is tartják fontosnak, hogy felismerjék a készítményt és hatásait is. A hatásait csak elméleti síkon fogják megtanulni,nem fogják egymáson vagy magukon kipróbálni. Figyelmeztetem magukat, a felszálló gőz is meg tudja bódítani az embert, amitől eufórikus hangulatba kerül. Tudja valaki, mit kell még tudni a felszállő gőzről?

Néma csönd volt a teremben. Többen is Hermionéra pillantottak. Meglepetésükre a lány azonban nem jelentkezett, csak lehajtotta a fejét.

-Döbbenet-mondta Piton. RAVASZ vizsgák előtt állnak, és fogalmuk sincs a bájitalokról és azok tulajdonságairól. 6.évben tanulták ezt, ha jól tudom. Akkor elmondom én: spirituálisan felszálló gőzéről ismerhetjük fel legkönnyebben az Amortentiát, és arról, hogy mindenkinek olyan illatú, amihez vonzódik. Óvatosak legyenek bájital főzés közben, nem szeretnék kábult és szerelmes kis tiniket ápolgatni.

A diákok sietve kezdték el a hozzávalókat összeszedni. Hermione nagy ívben kerülte a tanári asztalt, és Piton tekintetét is, pedig nem volt mitől félnie. A tanár rájuk se nézett, elmerült egy receptben.

-Hermione-suttogta Draco, mikor elkezdték az asztaluknál aprítani a különböző összetevőket. Óvatosan a bájitallal, még a végén halálosan belém szeretsz, és akkor én mondhatom el azt a nagyon kínos „csak barátként tekintek rád” beszédet, amit a Csillagvizsgálóban lenyomtál nekem.

-Kac kac-súgta vissza Hermione. Gúnyolódhatsz Draco, de igenis nehéz volt ezt mondani. Nem akartalak megbántani. Persze ekkor még nem tudtam, hogy te sem úgy nézel rám. Ha tudom, hidd el szívesen kihagyom a „kis eminens beégeti magát a csúnya mardekáros előtt” nagy monológot.

Mindenki hátrafordult Malfoy horkantását hallva. A fiú nehezen tudta a nevetését elfolytani. Piton felnézett az asztalától. Hermionénak megdobbant a szíve, mikor találkozott a tekintetük. Kezét ökölbe szorítva várva a szidást. Csodák csodájára azonban Piton semmit nem reagált, visszatért az olvasáshoz. Mindenki meglepődve nézett a tanárra, de senki nem kommentálta hangosan a dolgot.

Draco visszafogta magát az óra további részében. Nagyszerűen tudtak együtt dolgozni Hermionéval. A fiú nem győzött csodálkozni, milyen profi a lány. Úgy bánt a hozzávalókkal, mintha hosszú évek óta ezt csinálná. Mikor végeztek, a bájital tökéletesen úgy nézett ki, ahogy a leírásban volt.

-Neked milyen illatú Hermione?-kérdezte vigyorogva Draco.

Hermione megmosolyogta a kérdést.

-Több illatot is érzek. Érzem az új könyv illatát, a frissen nyírt gyep illatát és fahéjat. Ezeken nem vagyok meglepődve, kicsi korom óta ezek a kedvenc illataim. De most érzek egy új illatot is. Dezodor talán?Nem nagyon tudom azonosítani, ami fura, mert elvileg vonzódom ehhez a dologhoz. Na és te mit érzel Draco?

A fiú elpirult.

-Elmondom, ha nem fogsz kinevetni.

Hermione csodálkozva nézett rá.

-Nem, dehogy foglak.

-Hát-kezdte félénken a fiú. Nekem eper, csoki, vanília,zöldalma és citrom illatú.

-Ezek…

-Igen. Fagyi illatok. Imádom a fagyit, és ezek az ízek és illatok a kedvenceim.Hé hé, megígérted, hogy nem fogsz nevetni.

Hermione nem tehetett róla, szívből felkacagott a fiú vallomásán. Sosem nézte volna ki belőle, hogy imádja a fagyit. Ezt a tettét szinte azonnal meg is bánta,mert ismét minden fej feléjük fordult.

-Senki nem kíváncsi a vinnyogásodra Granger-sziszegte felé Pansy.

-Ahogy rád sem, úgyhogy fogd be és nyugodtan fordítsd vissza a képedet az üstödhöz.

A griffendélesek felnevettek a frappáns visszavágáson, Pitonnak azonban nem tetszett a rendbontás az óráján.

-Látom, van aki már készen van, és ráér viccelődni az órámon. Akkor lássuk, hogyan sikerült a bájital. Csak bele kellett néznie Draco és Hermione üstjébe, és rögtön tudta, hogy tökéletes munkát végeztek. Persze sejtette, hogy ez Hermionénak köszönhető.

-Legyenek óvatosabbak, ne lélegezzek be többet a gőzt. Legalábbis remélem, hogy ez az oka annak, hogy idétlen gyerekek módjára kacarásznak óra közben. És bár tudom, ünneprontó vagyok, szeretném ha nem felejtenék el, este 7-re várom önöket a laborban, ott lesz a büntetőmunkájuk.

Piton már újra a helyén ülve figyelte az osztályt. Dracón és Hermionén kívül még senki nem volt kész, pedig az órából alig volt hátra tíz perc. Élvezettel figyelte az elgyötört az arcokat, akik ebben a kis időben még próbálták használhatóra összehozni a bájitalukat. Mégsem volt teljes a boldogsága.

Bár senki nem vette észre, de neki igenis feltűnt a Draco Hermione páros. Nem volt rá oka, hogy szétültesse őket, de nem örült neki. Továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy túl közel kerülnek egymáshoz, és hogy ez azt fogja bevonzani, hogy Hermione mindent elmesél a fiúnak. A háta közepére sem kívánt egy pletykát, amiben ő és a griffendéles lány szerepel. Az is feltűnt neki, hogy Hermione nem jelentkezik,pedig biztosan tudta, tudja a választ. Tudta, örülnie kellene, hogy a lány végre meghúzza magát.

De nem tudott örülni. Hány és hány boszorkányt és varázslót látott, akik tehetségesek voltak, de tehetségüket elpazarolták szülői ráhatás vagy más miatt. Megijedt, hogy Hermione ugyanerre a sorsra jut. Tény és való, a lány folyamatos jelentkezése és okoskodása idegesítő, de ez a mostani hozzáállása, hogy kivonja magát az óra alól-ez dühítőbb volt egy olyan férfi számára, aki mindenek elé helyezte a karriert, a tehetséget. Hiszen hol lenne most ő, ha gyűlölt mugli apjára hallgat, aki azt tanácsolta, hagyjon fel a varázslással és illeszkedjen be a „normális” emberek közé? És mikor lehetett volna ő kitüntetett és elismert bájital mester, ha hagyja, hogy Lily iránt érzett szerelme és csalódása elvonja figyelmét a céltól? Nem. Perselus Pitonnak nem tudtak volna olyan okot mondani, ami elvonta volna figyelmét a tanulástól, és attól, hogy kitartson az álmai mellett. Eddig azt hitte, Hermione Granger ugyanilyen ember, ugyanilyen gondolkodással. Ekkorát tévedett volna?

Nem, biztosan nem tévedett. A lány kitűnő volt a 6 év alatt, és bár nem jelentkezett a tőle elvárt módon, az általa főzött Amortentia kiváló volt. Nincs hát miért aggódnia..Egyébként is, miért is aggódna érte?És még ha aggódna is…ugyan mit tenne?Nem fog beszélni a lánnyal. Nem fog bocsánatot kérni, és nem fogja győzködni, hogy legyen újra olyan az óráin, mint régen.Nem tehet semmit, nem az ő hatás köre.Mégis..nem tudta megállni, hogy ne aggódjon. És bármit tett, nem tudta kiűzni a fejéből Hermione kacagását. Nagyon rég nem volt hatással rá senki ennyire, nem tudott elmenni a tény mellett, hogy a kis griffendéles felzaklatja. Mindennel. Azzal, ha sír, azzal, ha beteg, az édes szívből jövő kacagásával pegid végképp. Beleivódott a hang a fejébe, és bármennyire próbálta kiűzni onnan, nem járt sikerrel.

De a sokat csalódott és mogorva bájital professzor azt is megjegyezte magában, hogy nem ő, hanem egy másik férfi bírta nevetésre az ő általa annyira kedvelt lányt.

Hermione állta a szavát, valóban a tanulással foglalkozott a hétvége további részében. Szinte beköltözött a könyvtárba, vastag könyvekkel véve körbe magát. Vasárnap délre már nagyon fáradtnak érezte magát,ugyanakkor elégedettnek is. Az összes házi dolgozatát sikerült megírnia,és megtanult minden anyagot, amit a héten a tanárok leadtak. Gyakorolta a bűbájokat is, és nagyon jól ment neki. Megfeszített munka állt mögötte, és kezdte azt érezni, újra a régi.

Útban a griffendél torony felé összefutott Malfoy-jal.

-Szia-köszöntötte.

-Szia Hermione. Csak nem elhagytad a szentségedet?-cukkolta a lányt.

-Ha ha. Egyébként igen, végeztem, bepótoltam mindent.

-Ennek nagyon örülök. Pár óra múlva találkozhatunk? Át szeretném adni a meglepetésedet.

-Persze-mondta Hermione csodálkozva. Hol találkozzunk?

-Idejövök érted. Ne késs, ennél a meglepetésnél kulcsfontosságú a pontosság.

Hermione továbbra is meglepetten nézett a távolodó fiú után. Vajon mit talált ki?

Izgatott bújt át a portrélyukon. A fiúk nem voltak sehol, Ginny viszont a kandalló előtt játszott Arnolddal.

-Szia Ginny!

-Áh, szia Hermione. Vártam, hogy mikor tudunk már beszélni négyszemközt.

-Történt valami?-kérdezte aggódva Hermione.

-Mond meg te.

Hermione értetlenkedő arcát látva Ginny folytatta.

-Ugye Hermione. Évek óta ismerlek. Lehet, hogy ennek a két érzelmi csőd fiúnak be tudod adni, hogy csak a vizsgák miatt vagy ideges, én azonban tudom, hogy nem erről van szó. Na, ki vele, mi a baj?

Hermione nem tervezte elmondani senkinek a Pitonnal kapcsolatos dolgait, de érezte, szétrobban belülről, ha nem beszél róla. Elhadarta hát gyorsan Ginnynek a csókot, a veszekedéseket, kerülve a lány tekintetét. Ginny figyelmesen hallgatta, bár néha elakadt a lélegzete, és a történet végén csak tátogni tudott jó darabig.

-Hermione…jól értem? Te beleszerettél Pitonba?-kérdezte végül, mikor már visszajött a hangja.

-Dehogy szerettem bele!-tiltakozott hevesen Hermione. De értsd meg, kiborított a dolog. Csókolózok a tanárommal, majd csúnyának nevez, aztán összeveszünk, sérteget, pontokat von le, büntetőmunkára küld….sok volt ez nekem. Kiakadtam. De kérlek, kérlek ne mond el Harryéknek. Nekiesnének Pitonnak, és biztos ők húznák a rövidebbet.

-Ebben igazad van-bólogatott Ginny. És ha rám hallgatsz Hermione, kerüld el Pitont. Valószínűleg részeg volt, mikor megcsókolt, amit régen megbánt már. Ezért nyűg vagy neki, és biztos fél is, hogy kitalálsz, ezért ilyen undok veled. Hiszen ezért kirúghatnák!

-Tudom Ginny, és hidd el, a hátam közepére sem kívánom a vele való találkozást. Örülök, hogy végre jobban vagyok.

-Na és mi van Dracoval?

-Mi lenne?-kérdezte mit sem sejtve Hermione.

-Ugyan már. Megvígasztal a lánymosdóban, meglátogat a Gyengélkedőn, virágot visz, most meg valami meglepetéssel készül. Eléggé udvarlásnak hangzik, a mai találkozótok pedig randinak.

-De én nem akarok Dracótól semmit-nyögte Hermione kétségbeesetten.

-Nyugi, nyugi..egyáltalán nem biztos, hogy randinak szánja. Menj el ma, aztán meglátod. De ha elfogadsz egy jó tanácsot, rád férne már egy rendes fiú. Krum kedves volt, csak olyan távolról nehézkes megölelni az embert és rendes kapcsolatot fennt tartani. A bunkó bátyámról meg azt hiszem nem is kell beszéljek…

-Jaj Ginny, ne nevezd bunkónak, nem csak az ő hibája volt…

Bár Hermione és Ron még a nyáron szakítottak, a lány még most sem tudott volna rosszat mondani Ronról, és hallgatni sem szerette az őt becsmérlő szavakat, még akkor sem, ha tudta is, hogy azokban van igazság. Mivel nem sok ideje volt a találkozóig, elköszönt Ginnytől és elindult készülődni. Nem értette miért, izgatott volt. Nagyon régen volt kettesben férfival, leszámítva persze a karácsony estét. Bár talárban maradt, azért gondosan kifésülte a haját, kontyba kötötte és még a szemét is kifestette. Annak ellenére, hogy nem akart Malfoytól semmit, nagyon várta a meglepetést, és jól esett készülődni, szépítkezni.

Malfoy már várt rá. Nem válaszolt Hermione kérdésére, hogy hova mennek, csak vigyorogva karon ragadta és elindultak egy szűk kis folyosón. Hermionét meglepte, hogy nem mennek ki a kastélyból. Mikor Malfoy megállt egy lépcső előtt, a lány már végleg nem tudta mi történik.

-Ez a lépcső a Csillagvizsgáló toronyba vezet Draco. Azt már láttam párszor.

-Várd ki a végét-válaszolt sejtelmesen a fiú. Felértek a toronyba, de Hermione nem látott semmi újat vagy szokatlant. Malfoy megfogta a kezét, és odahúzta a torony széléhez. Egy vastag párkányra mutatott, hogy oda üljön le a lány. Hermione nem értett semmit, de szót fogadott. Malfoy megfogta az állát. Hermione megijedt, hogy meg akarja csókolni, de nem így történt. A fiú várt pár pillanatot, majd elfordította Hermione arcát, hogy láthassa végre a meglepetését. Hermionének kikerekedtek a szemei és elakadt a lélegzete is.

Eddig csak éjszaka volt a Csillagvizsgáló toronyban, és értelemszerűen az eget kémlelte. Most azonban egészen más kép tárult elé. A Roxfort parkját látta, a tavat, Hagrid házát és a Tiltott Rengeteg szélét. Önmagában is csodaszép látvány lett volna, ám kiderült miért is kulcsfontosságú az idő. Éppen naplemente volt. Az itt ott még havas tájat aranyba borította a lemenő nap. Minden nyugodt és békés volt, Hermione pedig úgy érezte magát, mint aki egy mesébe csöppent. Azt érezte, sosem akar innen elmenni, az életét le tudná élni így, ezt a varázslatos képet nézve. Meghatottan hajtotta Malfoy vállára a fejét. Sosem kapott ennél szebb ajándékot. A naplemente végét csöndben várták meg.

Hermione könnyes szemekkel nézett a szőke fiúra.

-Köszönöm Draco. Ez tényleg gyönyörű volt.

-Szívesen mutattam meg. Voltam már itt párszor, és rám is ilyen hatással volt, úgy éreztem, szeretném ezt megosztani veled.

Hermione bűntudatosan nézett rá.

-Draco, valamit meg kell beszéljünk. Én annyira hálás vagyok neked a támogatásért és a vígaszért, amit nekem nyújtottál. Ez a meglepetés pedig..erre szavak sincsenek. De nem szeretném, ha félreértenéd.Én nem..nem úgy nézek rád, ahogy egy lány, szóval kedvellek, de…

Malfoy felnevetett.

-Lazíts Hermione. Tudom, hogy nem úgy nézel rám. Én sem úgy nézek rád. Nagyon kedvellek, és bár csak pár napja kezdtünk el beszélgetni, úgy érzem ebből igazi barátság lehet majd. Egyébként sem akarnám hogy Weasley megátkozzon egy sötét folyosón.

Hermione, bár megkönnyebbült, az utolsó szavakra elkomorodott.

-Ron nem bántana már senkit miattam. Nyáron szakítottunk, és nem fogunk már összejönni.

-Mi történt köztetek tulajdonképpen?

Hermione felsóhajtott.

-Nem akarom, hogy rosszat gondolj Ronról. Nagyon kedves fiú, de néha nagyon érdekes stílusa van. Megszokott egy életet a szülői házban,amit ha nem kap meg, elég nyűgös lesz. Ilyenkor hozzá sem lehet szólni. Tavaly nyáron felajánlotta, hogy elkísér Ausztráliába a szüleimhez. Egyrészt nem akarta, hogy egyedül menjek, másrészt meg akarta ismerni őket. Mikor megérkeztünk, nem is volt semmi probléma, kedves volt, jól kijött a szüleimmel. De ez csak pár napig tartott csak. Mivel a szüleimnek kellett pár hét, hogy az ottani életüket felszámolják, mi is ott maradtunk. Rettenetes hőség volt, amit Ron nehezen viselt. Eleinte csak ez miatt morgott, később az étkezések miatt is. Mivel anyukám napközben a dolgait intézte, én főztem. Pár alap dolgot meg tudok csinálni, de messze nem főzök olyan jól, mint anya, és pláne nem annyira mint Mrs. Weasley. Ron egyre ingerültebb lett a napok során, alig szólt hozzám, vagy ha mégis hozzám szólt, abban nem volt sok köszönet. Mire az egy hónap lejárt, már azt hittem szétrobban a fejem. Hiába próbáltam leülni vele beszélni, meg sem hallgatott. Mikor elindultunk visszafele, megkértem, hogy ha ilyen hangulatban marad, inkább menjen haza. Persze ezen megsértődött, és haza is ment. Iskolakezdés előtt pár nappal találkoztunk és megbeszéltük, hogy ez nem fog működni. Eleinte kínos volt együtt lenni vagy fesztelenül beszélgetni, de már egész jól megy. És nem bánom a döntésem. Csak néha, néha nagyon rossz egyedül.

Malfoy elgondolkodva nézett a lányra.

-Ez a Weasley hihetetlen nagy barom. De azt hiszem, tényleg jól döntöttetek. Teljesen más fiút képzelek el neked. Valakit, aki komolyabb, érettebb.

-Igen, talán igazad van. Na és mi a helyzet veled és azzal a liba Parkinsonnal?

Malfoy fintorogva válaszolt.

-Pansynak valószínűleg derogál, hogy egy olyan fiúval járjon, akinek bukott halálfalók a szülei. Bár továbbra is gazdag vagyok és aranyvérű, úgy tűnik, ha rossz a hírnevem, ez már nem elég. Bár igazából már a háború idején sem voltunk túl jóban. Teljesen más irányt vett az életünk. Szólunk néha egymáshoz, de barátok biztosan nem leszünk.

-Azt hiszem neked sincs min bánkódnod. Parkinson egy ostoba lány. Sokkal jobbat fogsz találni nála.

Malfoy nevetett.

-Itt ülünk ketten, akik sokkal jobbat érdemelnek, mégis egyedülállóak vagyunk. Nem vicces?

Hermione vele nevetett. Az este további része is ilyen jó hangulatban telt. Már késő volt, mikor elindultak. Alig hagyták el a lépcsőt, mikor összefutottak az emlegetett lánnyal.

-Nocsak-vonta föl a szemöldökét Pansy Parkinson. Draco, lejjebb adod az igényeid. Utánam egy sárvérűvel randizol? Csak gratulálni tudok hozzá.

-Akkor biztosan nagyon fáj, hogy inkább egy sárvérűvel randizik, mint veled-vágott vissza Hermione.

Pansy és Hermione egyszerre rántották elő a pálcájukat. Egyszerre kezdték szórni az ártásokat egymásra, a folyosó különböző színekben villogott tőlük. Ahogy azt várni lehetett, nemsokára feltűnt Frics és Piton.A tanár láttán a két lány azonnal abbahagyta a párbajt.

-Mi történik itt?-kérdezte Piton jéghideg hangon egyik lányról a másikra nézve.

-Hermione sértegetett aztán pedig megátkozott tanár úr-nyafogta Pansy.

-Ez nem is igaz-vágott a szavába Draco. Mi hozzá sem szóltunk Parkinsonhoz, csak jöttünk le Hermionéval a lépcsőn, erre ő belénk kötött.

-Ez a Csillagvizsgáló Torony lépcsője. Onnan jöttek le, Mr.Malfoy? Diákoknak tilos ott tartózkodniuk a tanórán kívül.

-Engedélyt kaptam McGalagonytól.

Hermione csodálkozva nézett rá, ez még neki is új információ volt. Piton felhúzott szemöldökkel méregette a mardekáros fiút.

-Engedélyt? Mégis mire kapott engedélyt?

-Nos-húzta ki magát bátran Draco. Mivel tudom, hogy Hermione már így sokszor lett megbüntetve, nem akartam bajt hozni rá. Ezért mikor elhatároztam, hogy megmutatom neki a naplementét a Csillagvizsgálóban, engedélyt kértem rá McGalagonytól, aki megadta. Azt mondta, egy ilyen este biztos jót tenne Hermionénak. Ami egyébként be is jött. Nagyon jó esténk volt, de aztán lesétálunk ,Parkinson pedig belénk kötött és sárvérűnek nevezte Hermionét. Aki, hát, nyilván megvédte magát.

-Bár nagyon szomorú vagyok, hogy a randevújuk végét Parkinson kisasszony elrontotta-kezdte Piton gúnyos hangon-Sajnos nem tehetek kivételt. A Csillagvizsgálós andalgásuk miatt ugyan nem vonhatok le pontot, de a folyosón való párbajért 10 pont a griffendéltől, és 10 pont a mardekártól is. És higgyék el,én örülök a legkevésbé.

Szavait meghazudtolta gonosz vigyora. Hermione tudta, hogy a férfi megint gyötörni akarja, de elhatározta, ezúttal nem hagyja magát felbosszantani.

-Ms Granger-fordult Piton a lányhoz rideg tekintettel.Van valami hozzáfűznivalója?

Hermione kihúzta magát, és bátran a tanár hideg szemeibe nézett.

-Az én hibám tanár úr. Vállalom a felelősséget. Buta voltam, mert olyan valaki véleményére adtam, akié nem is érdekel igazából. Hibáztam, mert hagytam, hogy egy számomra teljesen közömbös ember felbosszantson. Szabályszegést követtem el, egy olyan ember miatt, aki teljesen hidegen hagy, és akiről tudhattam volna, hogy csak bosszantani akar. És igaza van tanár úr, hagytam, hogy egy tökéletes randevú végét tönkretegye egy váratlanul felbukkanó ember,akiről azt hittem, talán szívesen a közelembe engedném. De ahogy ezt megtettem, nekem támadt és bántott. Hibáztam professzor úr. De megígérem: Ez soha többet nem fog előfordulni.

A dean-i erdőt mindig is szerették a kirándulók. Nagyon szép hely volt, dombokkal körülvéve. Az erdő közepén volt egy tó, a Kívánságok tavának nevezték egy legenda miatt.

A fáma úgy szólt, hogy a közelben lakott egy hercegnő. Mikor 15 éves lett, eladósorba került, szülei pedig mindent elkövettek, hogy megtalálják a számára megfelelő férjet. Ám hiába jöttek messzi országból a hercegek, a hercegnő mindenkit elutasított. Szíve ugyanis egy szegény férfiért dobogott, méghozzá a hercegi udvar lovászáért. Szülei, a herceg és a hercegné azonban hallani sem akart róla, hogy lányukat egy szegény lovász fiúhoz adják, ezért elkergették a fiút az udvarból, és azóta senki sem látta. A hercegnő, hogy enyhítsen bánatán, kisétált az erdőbe virágokat szedni. Megtalálta a tavat, és leült a partjára. Miközben nézegette a tó felszínén úszkáló növényeket, kedvesére gondolt, és azt kívánta, bár láthatná őt. Ekkor a tó tükrében meglátta a lovász fiút, aki elmondta neki, érte jött vissza, és arra kérte, szökjön meg vele. A hercegnő boldogan mondott igent, felültek a fiú lovára és elnyargaltak. Soha többet nem látták őket.

Ezért tartották úgy, hogy aki a tónál elmondja kívánságát, vagy csak gondol rá, annak teljesül. Sok lelkes kiránduló kereste már fel a Kívánságok tavát, hogy elsuttoghassák szívük vágyát. Hogy teljesült-e bárkinek is a kívánsága, nem tudni, de már a tó szépsége miatt is megérte ellátogatni ide.

A férfi, aki a tó mellett tevékenykedett, egy pillantást sem vetett a tóra, nemhogy kívánjon valamit. Egészen más dolga volt. Érdeklődve figyelte a növényzetet, időről időre letépve egyet. Piton szerette a dean-i erdőt. Itt mindig rengeteg hozzávalót tudott gyűjteni a bájitalaihoz.

Már nem kellett titokban járnia ide, mióta Voldemort pár éve eltűnt Harry Potternek köszönhetően, Pitonnak nem kellett félnie attól, hogy megzavarják. Nem mintha Voldemortot zavarta volna, hogy Piton növényeket szed. Ő nem foglalkozott ilyennel, de halálfalói, akik sosem bíztak Pitonban, szerettek a férfi után kémkedni és zavarni őt a felesleges kérdéseikkel, hogy mit csinál és miért. Most azonban a halálfalók csapata is szétszéledt, így nem volt mitől tartani. A dean-i erdőnek volt más számára vonzó tulajdonsága is: korán reggel még nagyon csöndes volt, amit Piton szeretett. A kirándulók sosem jöttek korán, így a férfi teljesen magában lehetett,amiért nagyon hálás volt. Ezen a napon azonban társaságot kapott.

Miközben egy ritka növényt tanulmányozott, gyereknevetésre lett figyelmes. Felkapta a fejét, és meglátott egy kislányt, aki a tó körül ugrándozott, miközben a víz tükrében nézegette magát. A kislány egyedül volt , amin Piton meglepődött, hiszen nem tűnt többnek 5 évesnél. Körülnézett, de hiába, nem látott hozzátartozókat. Így újra a kislányra fordította a figyelmét, aki épp a tóhoz kezdett beszélni.

-Szeretnék sok sok babát, és hosszú, nagyon hosszú hajat, amit sosem kell kifésülni, mert azt nem szeretem.És..

A kívánságok még hosszasan folytatódtak.Piton gúnyosan felhúzta a száját. Nem aprózza el a gyerek a vágyait!Örült, hogy nincs gyereke. A gyerekek csak követelőzni tudnak. A kislány abbahagyta beszédét, mikor meglátta a férfit. Piton ekkor már újra a növényei felé hajolt. A kislány nem sok felnőttet látott virágot szedni, ezért kíváncsian odasétált hozzá.

-Szia-mondta neki édesen csipogó gyerekhangon. Mit csinálsz?

„Na már csak ez hiányzott”-gondolta Piton. Egy kíváncsi kisgyerek.

-Növényeket szedek-válaszolta kurtán.

-Miért?

-Mert kell-felelte ingerülten.

A kislány jókedvét nem szegte a barátságtalan felelet, vidáman csacsogni kezdett.

-Én is szoktam virágokat szedni, anya néha mondja, hogy ki fog fogyni az erdőből, ha ilyen sokat szedek. Ez persze nem igaz. Tudom én, rengeteg virág van az erdőben, és mindig nő helyettük új. Főleg, ha segítek is nekik. Csak gondolnom kell rá. De ezt nem mutatom meg anyuéknak, mert egyszer megmutattam, és nagyon megijedtek.

Piton kíváncsian nézett rá, de nem válaszolt. A kislány letérdelt a férfi mellé, és tenyerét a föld fölé helyezte. Becsukta a szemét és nagyon sóhajtott. Pár pillanat múlva a földből elkezdett kinőni egy virág. Egy perc alatt szárba szökkent, megjelent a bimbója is, majd kinyílt. Mire a kislány kinyitotta a szemét, már egy gyönyörű virág volt a tenyere alatt.

-Látod?-nézett csillogó szemmel Pitonra.

-Te boszorkány vagy?-kérdezte a férfi, bár érezte, butaság amit kérdez, hisz saját szemével láthatta, mire képes a lány.

-Boszorkány? Ez nagyon csúnya dolog, ne mondj nekem ilyet-húzta fel az orrát a kislány.

„Ezek szerint nem tud róla. A szülei nyilván muglik, ha megijedtek a lány képességeiről.” Piton nem érezte szükségét, hogy felvilágosítsa éppen ő a lányt, pár év múlva úgyis megtudja, mikor megérkezik a levele a Roxfortból.

A kislány azonban nem hagyta békén.

-Miért nem ijedt meg attól, hogy virágot növesztettem?A szüleim nagyon megijedtek, nem is szabad előttük csinálnom. Mások nem is tudnak ilyeneket csinálni. Én miért tudok? És te miért nem csodálkozol ezen?

Piton felsóhajtott. Valamit mondani kell, különben sosem hagyják békén.

-Nézd-fordult oda a kislányhoz. Mikor nagyobb leszel, választ kapsz ezekre a kérdéseidre, hidd el. Azért vagy rá képes, mert más vagy, mint a többiek. És én azért nem vagyok meglepődve, mert én is más vagyok. A szüleid..ők egyszerű emberek, ezért nem értik. Ne is mutasd meg senkinek, amit tudsz.Lesz majd idő, amikor mutathatod,de ez még nem jött el.

A kislány érdeklődve hallgatta, majd elgondolkodott.

-Köszönöm. Kedves vagy-mosolygott a férfira.Neked is van gyereked?

-Nincs.

-Miért nincs?

-Nem fogsz békén hagyni, ugye?-kérdezte egyre ingerültebben Piton.

-Te felnőtt vagy.És a felnőtteknek vannak gyerekeik. Neked azért nincs, mert más vagy? Nekem sem lesz?-kérdezte aggódva a gyerek.

-De, lehet gyereked. Nekem azért nincs, mert nem akartam. Te döntöd el, lesz-e.

-Az jó-felelte felvidulva a lány. Akkor nekem lesz. Kár, hogy neked nincs. Nagyon jó apuka lennél.

Piton döbbenten nézett fel. Ekkor azonban észrevett két aggódó és feléje siető párt. Gyanította, hogy a kislány szülei. Mivel tudta, hogy muglik, nem hoppanált előttük. Egy gyors sziát odamorgott a lánynak, majd eltűnt a fák között, hogy onnan hoppanáljon.

A szülők rohantak a kislány felé.

-Soha, soha többet ne rohanj el előlünk! –szidta meg az anyja. Tudod, hogy megijedtünk?? Nem szabad ilyet csinálni! Ki volt az a férfi akivel beszélgettél?

-Ó, csak egy nagyon kedves bácsi, akivel a virágokról beszélgettünk.

Apuka rosszallóan felvonta a szemöldökét, miközben karba vette lányát.

-Nem szabad idegenekkel szóba állni-korholta. És elszökni sem. Otthon miközben a kislány a szobájában játszott, a szülők megbeszélték a történteket.

-Ez a lány mostanában egyre többet rosszalkodik-morgott az apa. Anyuka elmosolyodott.

-Igen, és az az érzésem, ez csak rosszabb lesz. Akaratos és öntörvényű nő lesz a mi kis Hermionénk.

-Bimba azt mondta, ez a legszebb virág az üvegházaiban-motyogta elpirulva Draco Malfoy, miközben átnyújtott egy csodaszép rózsaszín virágot Hermionénak.

A lány jó derült a mardekáros zavarán, de azért nagyon jól esett neki a gesztus. Most, hogy már jobban volt, halálosan unta a Gyengélkedőt. Általában tanulással töltötte az idejét, de üdítő változatosság volt, mikor látogatója érkezett. Harry és Ron napjában többször is meglátogatták, és Hermione egyre jobban érezte magát. 3 napja lábadozott már.

Az első nap még reménykedve kapta fel a fejét, mikor nyílt a Gyengélkedő ajtaja, de a várva várt látogató sosem jött. Először még tompa fájdalmat érzett a szíve táján, de a 3. nap végére már rájött, felesleges kínoznia magát. Piton nem fog hozzá eljönni, kár is erre gondolnia. Ezért inkább könyveibe temetkezett és igyekezett élvezni a látogatói társaságát, ami egyre inkább sikerült is neki.

-Tényleg nagyon szépek Draco. Köszönöm szépen-mosolygott a szőke fiúra.

-Na és hogy érzed magad? Mit mond Madam Pomfrey, mikor enged ki?-kérdezte Malfoy, miközben letelepedett a lány ágyára.

-Sokkal jobban érzem magam. Még pár napig bennt kell maradjak, de őszintén szólva nem bánom. Bár unatkozom, de még tényleg elég kábának és fáradtnak érzem magam. Sokat tanulok, de gyakran előfordul, hogy elalszok egy egy könyv fölött. Nem tudom, hogy menne a figyelés órákon. De mivel hétvégén valószínűleg elhagyhatom a Gyengélkedőt, hétfőn már természetesen részt veszek a tanórákon és bepótolok mindent.

-Természetesen-nevetett fel Malfoy. Nem is te lennél, ha nem rohannál rögtön tanulni. Aggódsz a tanulnivalók miatt, mi?

-Hogyne aggódnék Draco-felelte szemrehányóan Hermione. RAVASZ vizsgákra készülünk, nem lehet ellustulni éppen most.

-Nyugi nyugi Hermione. Igazad van. De neked nem kéne aggódnod. Te vagy a legokosabb boszorkány akit ismerek, egy hét hiányzás neked meg sem fog kottyanni. Inkább aggódj a büntetőmunkád miatt.

-Mi..miért?-kérdezte aggódva Hermione, attól félve a fiú esetleg tud valamit.

-Piton a szokásosnál is elviselhetetlenebb. Még a mardekárosokat is szívatja. Hozzá sem lehet szólni, egyfolytában morog, ideges, kiabál, és jajj annak aki bármit is hibázik az óráján. Folyamatosan vonja le a pontokat, az összes háztól. Még én sem voltam nála büntetőmunkán. Megkérdeztem mikor kell mennem, de mintha meg sem hallotta volna a kérdésem. Nem tudom mi baja, de valami nagyon feldühítette.

„Vagy inkább valaki”-gondolta magában Hermione, de ezt nem akarta megosztani Malfoy-jal.

-Akkor, ezek szerint, az én büntetőmunkámról sem mondott semmi?

-Nem. De remélem együtt fogunk menni. Úgy viccesebb lenne, nem?

-De-mosolygott Hermione, bár nem tudta elképzelni, hogy bármikor is vidám legyen Pitonnál.

-Ha szeretnéd, rákérdezek majd Pitonnál.

-Igen, azt megköszönném-felelte hálásan a lány. Már a gondolatra is görcsbe rándult a gyomra, hogy esetleg neki kell beszélnie a professzorral. Malfoy akarát kívül is megkönnyíti az életét.

Még sokáig beszélgettek Malfoy-jal, és Hermione ismét elcsodálkozott rajta, milyen jól kijön a fiúval. Még meg is nevettette, pedig mostanában nem sok oka volt az örömködésre. Már sötétedett, mikor Malfoy elköszönt tőle.Még utólag a fiú visszanézett és ravasz mosollyal azt mondta:

-Lesz majd számodra egy meglepetésem, ha teljesen meggyógyultál, de még az is lehet, hogy előbb. Amint elég erős leszel hozzá, eljövök érted. Addig ne is kérdezz!

Mire Hermione egyáltalán megszólalhatott volna , a fiú már el is tűnt. Végtelen hálát érzett a fiú iránt, aki ennyit törődött vele.

Malfoynak igaza volt, Piton nem volt jó passzban. 3 nap telt el azóta, hogy Hermione kiadta a haragját a Gyengélkedőn, és ő képtelen volt elfelejteni a jelenetet. Néha, egy egy őrült pillanatában gondolt rá, hogy elmegy a lányhoz és bocsánatot kér, de azonnal letett róla. Próbálta győzködni magát, hogy nem érdemes bosszantania magát egy diákja magát, de próbálkozását nem koronázta siker. Még óra közben is azon kapta magát, hogy a lányon gondolkozik. Dühös volt magára. A Gyengélkedőn mondottakért is, és azért is, hogy nem tudja kiverni a fejéből.

„..érdekes módon sikerült levetkőzni a bunkó stílusát, és nem csak kedves volt, de figyelmes..”

Bár a lány üvöltve mondta ezt, nem tudta elfelejteni,hogy a lány tulajdonképpen jókat mondott róla. Soha, senki nem gondolta még róla, Lilyn kívül, hogy kedves és figyelmes is tudna lenni. Hermione látott benne valami jót, és ettől összeszorult a torka. Ő pedig sértegette a lányt… Talán mégis meg kellene látogatnia…

Mivel nem akarta, hogy bárki is lássa, kiábrándító bűbájt szórt magára. Bár már elég késő volt, sejtette,néhány diák még biztosan jár a folyosón, a tanárokról nem is beszélve. Halkan, de sietősen tette meg az utat a Gyengélkedőig. Az ajtaja előtt már épp arra készült, hogy ismét láthatóvá tegye magát,amikor kinyílt az ajtaja. A láthatatlan Piton a falnak dőlt, hogy a Gyengélkedőről kilépő nehogy beleütközzön, ám mikor meglátta ki az,majdnem elárulta magát. Szíve szerint ugyanis azonnal kérdőre vonta volna Draco Malfoyt, hogy mit keres ilyenkor még a Gyengélkedőn. Ám ahogy meglátta a fiú önelégült mosolyát, már nem volt rá szükség, hogy megkérdezze, tudta: a fiú Hermionénél volt.

Érezte hogy forróság önti el, szerette volna darabokra átkozni a mardekárost. Ehelyett máshogy döntött: nem vette le magáról a kiábrándító bűbájt, így láthatatlanul beosont a Gyengélkedőre. Szerencsére nem vette észre senki, Hermione ágyánál ugyanis éppen Madam Pomfrey állt és a lányt vizsgálta. Piton közelebb lépett, és elakadt a lélegzete is.

Hermionén csak fehérnemű volt a vizsgálat közben. Sima, feszes és hófehér bőre volt. Karcsú volt és formás, épp a megfelelő helyeken domborodott. Barna haja ráomlott a fehér vállára, gyönyörű látvány volt. Piton szégyellte magát, amiért kileste a lányt, de nem tudta levenni róla a szemét. Hermione csodaszép volt. Sajnos nem sokáig élvezhette a látványt, mert Madam Pomfrey befejezte a vizsgálatot, Hermione pedig visszabújt a hálóingjébe. A javasasszony bíztatóan rámosolygott a lányra.

-Azt hiszem, teljesen helyrejöttél. Fáradtságot ugyan fogsz még érezni, de mivel úgyis itt a hétvége, lesz időd pihenni. Már nagyon késő van, az éjszakát töltsd itt, holnap reggel pedig még utoljára megvizsgállak, de utána azt hiszem, nincs okom, hogy továbbra is itt tartsalak.

-Nagyszerű-örült Hermione. Piton is megkönnyebbült, hogy a lánynak nem lett komolyabb baja és meggyógyult. Örömre azonban nem tartott sokáig.

-Jut eszembe-mondta Madam Pomfrey. Kitől kaptad ezt a gyönyörű virágot?

-Draco Malfoytól-felelte pironkodva Hermione. Pitonnak újra feltámadt a dühe, és elhatározta, a szőke mardekárosnak olyan büntetőmunkát fog kiszabni amit megemleget.

-Nos-mondta a javasasszony. Nagyon örülök neki, hogy ennyien vigyáznak rád. És Dracótól is nagyon kedves volt a kis ajándéka. Milyen jó dolog is, ha az embernek ilyen lovagias az udvarlója.Amikor én fiatal voltam..

Madam Pomfrey történetét azonban senki sem hallgatta. Hermione eltűnődött. Udvarló? Eszébe sem jutott, hogy a fiú úgy nézne rá, bár tény hogy nagyon kedves vele mostanában. Neki tetszik a fiú? Nem tudott erre válaszolni. Aranyos volt és segítőkész, és persze jóképű, nem is kérdéses. De ha már udvarlót szeretett volna magának, akkor nem ilyen férfit képzelt el. Hanem esetleg egy idősebbet..sötétebb hajjal. Hermione meg is szidta magát a butaságáért. Piton mint udvarló? És az ő udvarlója? Nevetséges. A férfi még csak el sem jött hozzá.De miért is jönne? Hiszen csak a tanára. Jobb is, ha ezt észben tartja.

Ha a lány tudta volna, hogy gondolatainak alanya alig két méterre áll tőle, alaposan meglepődött volna. Pedig Piton ott volt. Ő is a javasasszony mondatát gondolkodott, és Hermionét fürkészte, várva hogy a lány mondjon erre valamit. Hermione azonban nagyon elgondolkodott, és Piton csalódottan gondolt rá, hogy biztos Malfoy jár a fejében. Ha tudta volna…

-…szóval nem mindennapi randevú volt, egy nem mindennapi fiúval-fejezte be a történetét nosztalgikus mosollyal Madam Pomfrey.

-Igen-mosolygott udvariasan Hermione. Tényleg rendkívüli. De tudja, nem hiszem, hogy Malfoy udvarolna nekem, mi csak barátok vagyunk, akár Ronnal vagy Harryvel. A virág csak udvarias gesztus volt tőle.

-Nos akárhogy Hermione, örülök, hogy van aki vigyáz rád.Jó éjszakát!Pihend ki magad!

-Jó éjszakát-köszönt el Hermione és bebújt a takaró alá. Piton még mindig ott állt, és érezte, hogy megkönnyebbül. Ez azonban nem hozta számára a megnyugvást. Miért érdekli ennyire, hogy Hermionénak udvarolnak? És egyáltalán..Mikor foglalkozott ő bármelyik diákja szerelmi életével? Nem, ezt sürgősen abba kell hagyja…Ennek nem lesz jó vége. Odalépett az ágy fölé és nézte a már alvó lányt. Nem tudta, miért érdekli ennyire Hermione, de tudta, vonzódik a lányhoz. Fájó szívvel határozta el, hogy innentől újra kerülni fogja. Hermione egy diáklánya, ő pedig nem tud más nőt szeretni, csak egyetlen egyet…Bármennyire is próbálta könnyen felfogni a dolgot, mégis úgy érezte, búcsúzik. Tudta, hogy már sosem fog bocsánatot kérni, és nem fog közeledni a lányhoz. Azt is tudta, hogy Hermione nem ezt érdemli, de ő, képtelen emberi módon kezelni egy ilyen helyzetet, és ha mást nem, azt bevallotta magának, inkább megfutamodik. Mielőtt ellépett volna Hermionétől, még csendesen odamorogta:

-Szabad az út,Draco.

Hermione korán kelt. Magára öltötte a talárját, és alig várta, hogy felébredjen a javasasszony is, hogy végre kiengedhesse a Gyengélkedőről. Úgy érezte, új erőre kapott. Már nem szédült, nem volt kába, alig várta, hogy barátaival lehessen, és a nagy hideg ellenére vágyott egy nagy sétára a parkban. Nehezen viselte a bezártságot. És igen, vágyott a könyvtárba is. Rengeteg bepótolni valója volt. A tavaszi szünet még messze volt, amikor egy hete van csak a tanulásra koncentrálni. Szóval nem fog a hétvégén unatkozni.

Madam Pomfrey-nak elég volt csak ránézni Hermione arcára,és tudta, a lány meggyógyult teljesen. Már nem volt hófehér, bájos kis pír volt az arcán. Eltűntek a karikák is a szeme alól, és végre mosolygott is. Pár bűbájt azért elvégzett a lányon, de nem kellett csalódnia: Hermione végre elhagyhatta a Gyengélkedőt.

A lány kapkodva szedte össze a ruháit, könyveit és az ajándékait és vidáman távozott. Öröm volt végigmenni a diákokkal teli folyosón. A griffendélesek mosolyogtak rá és biccentettek, sokan pedig oda is köszöntek neki. A hálótermében gyorsan lepakolt, majd mivel Harryéket nem találta sehol, elindult a Nagyterem felé, mert sejtette, a fiúk még reggeliznek. Nem is tévedett, ott ültek a Griffendél asztalánál, Hermione pedig boldog mosollyal ült le velük szembe. Ekkor döbbent rá, mennyire éhes ő is, így alaposan megrakta a tényérját.

-Végre itt vagy Hermione!Nagyon örülök, hogy meggyógyultál-mondta Harry.

-Igen, nagyon hiányoztál-vágta rá zavartan Ron.

Hermione örült a lelkes fogadtatásnak és nekiállt a reggelijének,miközben hallgatta a fiúk beszámolóját az elmúlt napok eseményeiről.

-Leülhetek én is?

A három jó barát csodálkozva nézett fel Draco Malfoyra. Még sosem volt rá példa, hogy a házak tagjai más asztalhoz ültek volna, bár nem tudtak róla, hogy tilos lett volna. Harry megvonta a vállát.

-Miért is ne?

Malfoy gyorsan le is ült Hermione mellé.Pár griffendéles ugyan sötéten nézett a betolakodóra, de nem tettek megjegyzést, a trio és Malfoy pedig nem foglalkoztak ezzel.

-Örülök, hogy kiengedtek Hermione. De hogy az első utad nem a könyvtárba vezetett, ez nagyon megdöbbent- ugratta Draco a lányt.

Ron és Harry meglepődve nézett össze. Malfoy tud vicces is lenni? Kezdték úgy érezni, Hermionénak igaza lesz, és a fiú nem is olyan vészes.

-Hát, Draco, megnyugtatlak, a nap további részét ott töltöm. Ha csak nem kell büntetőmunkára mennem még ma.

-Nem kell-nyugtatta meg Malfoy. Pont ma reggel beszéltem Pitonnal.

Hermione próbálta lazán kezelni.

-És mi volt?-kérdezte könnyednek szánt hangon.

-Hát nem volt túl beszédes kedvében. Idézem”Ön és Ms Granger hétfő este 8-kor jelenjenek meg a laborban. Bájitalokat fognak válogatni és címkézni” Ennyit mondott és rám csapta az ajtót. De ezen már meg sem lepődünk, igaz? Ez nem is tűnik majd durva büntetőmunkának, pedig azt hittem, megkapjuk a magunkét. Az is furcsa, hogy egyszerre kell mennünk, pedig előtte azt mondta, külön leszünk.

Hermione kényszeredetten elmosolyodott, hogy úgy tűnjön, ő is örül, hogy nem lesz nehéz dolguk. Igazság szerint retteget a büntetőmunkától még így is, veszekedésük óta nem találkozott Pitonnal. Egyik fele látni szerette volna, a másik azonban nagyon félt a találkozástól. Óvatosan felnézett a tanári asztalhoz, a férfi azonban hiányzott.

-Nincs itt-mondta csevegő hangon Draco, mintha kitalálta volna Hermione gondolatait.

A lány összerezzent.

-Én nem, én csak..

-Hallottam mikor beszélgetett McGalagony professzorral, hogy a hétvégét hozzávalók begyűjtésével tölti-mondta tovább Malfoy, meg sem hallva Hermionét. Gondolom hétfőn azokat kell majd válogassuk. Valami erdőbe ment. Dean-i erdő, azt hiszem.

-Dean-i erdő?-hüledezett Hermione, és Harry is felkapta a fejét.

Malfoy csodálkozva nézett rájuk.

-Miért, mi van a dean-i erdőben?

-Hát-kezdte Harry. A horcruxok keresése közben ott is voltunk. Hermione vitt minket oda, ha jól tudom, sátorozni járt oda a szüleivel.

Malfoy felnevetett.

-Na ha legközelebb mész, vigyázz, nehogy összefuss a rettegett Piton professzorral.

Hermione megrázta a fejét.

-Ettől nem kell félnem.Egyetlen egyszer voltunk ott a szüleimmel, és azóta sem. Egyébként sem szeretnék a jövőben sátorozni menni, a háború egy évében bőven elég volt fagyoskodni és kényelmetlen ágyakon aludni. És erdőbe sem vágyom. Úgyhogy nem fenyeget veszély.

A reggeli további részében már a tanórákról és a RAVASZ-ról beszélgettek, teljesen elfelejtetve Hermionéval Pitont és a dean-i erdőt. Hermione valóban csak egyszer volt ott a szüleivel sátorozni, és bár voltak emlékképei, nem sok mindenre emlékezett. Pedig ha minden részletre emlékezett volna, lett volna újra min elgondolkodnia.

Perselus Piton bal lábbal kelt. Alig aludt pár órát. Miközben dühösen haladt a nagyterem felé, elhatározta magában, hogy hétvégén végre kialussza magát, és elátkozza azt, aki fel meri ébreszteni. Nem nézett se jobbra se balra, suhogó talárral vonult végig az asztalok között, miközben csak egy kívánsága volt: meginni végre a reggeli kávéját.

Miközben a tanári asztalnál végre kezében tarthatta az életmentő italt, szétnézett a teremben. Szeme rögtön megakadt Ron Weasleyn, aki minden asztali illemet figyelmen kívül hagyva tömte magába a szalonnát. Piton undorodva húzta fel a szája szélét. Mellette ott ült elmaradhatatlan csatlósa, Harry Potter. Látta, hogy a fiú unottan firkálgat valamit. Csak ajánlani tudta a fiúnak, hogy ne a bájitaltan házi feladatát kaparja éppen, mert akkor kénytelen lesz megint trollt adni rá. Nem mintha ez bármiféle álmatlan éjszakát okozott volna a professzornak. Potter mellett Longbottom ült, aki mintha idegesnek tűnt volna. Hát persze- gondolta magában a professzor. Bájitaltan a legelső órájuk, ráadásul dupla. Tudta, hogy a fiú fél tőle, de esze ágában sem volt tenni ellene.

A többi griffendéles lassan befejezte a reggelit, és sorban indultak el az órájukra. Piton észrevette, hogy Hermione hiányzik az asztaltól. Arra a következtetésre jutott, hogy a lány fél tőle. Elégedetten dőlt hátra a székében, abban a biztos tudatban, hogy a lány végre rájött, nem érdemes ujjat húzni vele. Becsöngetés előtt pár perccel már egyetlen diák sem ült az asztalnál. Piton is felállt és elindult a pincehelységek felé.

Senki nem várta az ajtó előtt, a teremből zaj sem szűrődött ki. Nem volt véletlen. A diákok tudták, ha Piton rendbontáson kapja őket, annak nem lesz jó vége. A tanár besétált a terembe, majd egy hanyag pálcamozdulattal a táblára mutatott. Azon látható vált egy recept, az aznapi feladat. Piton szembe fordult az osztállyal. Mielőtt azonban bele kezdett volna a magyarázatba, észrevette, hogy nem teljes a létszám. Hermione Granger hiányzott.

-Hol van Granger kisasszony?-kérdezte.

Harry és Ron feszengve ültek a széken.

-Nem tudjuk-nyögte ki Ron.

Bár Piton eddig sem nézett ki sokat a két fiúból, még őt is meglepte, hogy fogalmuk sincsen, hol van a barátjuk, fel sem tűnt nekik, hogy nem jelent meg a reggelinél. Pedig egy olyan lányról volt szó, aki sosem mulasztott volna el egyetlen tanórát sem.

-Bámulatos Mr.Weasley. Még egyetlen kérdésemre sem sikerült a 7 év alatt érdemleges választ adnia. A kis barátnőjük, akárhol is legyen, nem fog örülni annak, amit tőlem kap, ha végre méltóztatik befáradni az órámra. Senkitől nem tűröm el a késést. Most pedig munkára. Mindenki!

Hermione azonban később sem jelent meg. Harry és Ron nyugtalan pillantásokat vetettek egymásra, sőt még Malfoy is az ajtóra tekintgetett, mint aki arra vár, hogy végre megjelenjen a lány. Piton nem tett megjegyzést, szokásához híven az asztalok között sétálgatott a griffendélesek munkáját ócsárolva. A mardekárosok jókat kuncogtak a megjegyzéseken, Malfoy kivételével, aki idegesnek tűnt. Piton kiszúrta ezt, és tudta, a fiú Hermione miatt aggódik. Tény és való, a professzor sem tudta hova tenni a lány távollétét. Hermione Granger nem az a fajta diák volt, aki ok nélkül mulaszt el egy órát. Előbb állt volna be halálfalónak, minthogy a RAVASZ vizsgák évében lustuljon el. Ezért is volt furcsa, hogy nem jelent meg az órán, azok után, hogy előtte lévő nap 110 pontot vesztett miatta a Griffendél.

Piton egy pillanatig elmerengett, hogy talán túl szigorú volt a lánnyal. Bár kétségtelenül szemtelen volt és idegesítően kíváncsi, a 110 pont talán túl sok volt, pláne egy nap alatt. Ennyit még Pottertől sem vont le soha, pedig ő aztán megérdemelte volna néha... Piton kénytelen volt tudomásul venni, hogy túl hamar elveszti a fejét, ha a lányról van szó. Az egy dolog, hogy idegesíti őt, a túl sok pontlevonás és büntetés azonban előbb utóbb fel fog tűnni McGalagonynak, aki nem lesz elájulva a hírtől, hogy a Mardekár ház feje rászállt az egyik diákjára. Nem félt ugyan McGalagonytól , mégsem volt ínyére, hogy esetleg magyarázkodnia kell .Elhatározta magában, hogy innentől kezdve még inkább kerülni fogja a lányt. Bár nehezére esett, de azt is eldöntötte, nem bünteti meg Hermionét a mai hiányzásért. Még így is hátravan a büntetőmunkája, ami nála sosem leányálom. Ez épp elég lesz a szemtelen kis csitrinek.

Ezek a gondolatok megnyugtatták, és figyelmét újra a diákjainak szentelte. Gyorsan Neville üstje felé hajolt, hogy a mardekárosok legnagyobb örömére leszólja annak tartalmát. Ron és Harry teljesen kifulladtak, mire a Kövér Dáma elé értek. Egy gyorsan elhadart jelszó után már a klubhelységet pásztázták tekintetükkel. Csalódottan állapították meg, hogy Hermione nincs ott.

-Talán a könyvtárban? –kérdezte tétován Ron.

-Nem-rázta a fejét Harry. Hermione nem ücsörögne a könyvtárban nyugodtan a könyvei fölött, miután ellógott egy órát,ráadásul nem is akármilyet, hanem a vén denevér óráját. Mindenki tudja, hogy Piton nem az a megbocsátós típus, ráadásul most már minden órán a RAVASZ vizsgán előfordulható bájitalokat tanuljuk. Ezt Hermione sosem hagyná ki. Nem tudom hol van, de hogy valami baja van, az biztos.

-És akkor hol keressük?-kérdezte Ron. Harry nem válaszolt, hanem a klubhelység bejárata felé nézett, ahol épp megjelent Parvati Patil. Odarohant a lányhoz.

-Parvati, kérhetek tőled egy szívességet? Kérlek, menj fel a hálótermetekbe és nézd meg ott van-e Hermione. Mi oda nem mehetünk fel, de nagyon aggódunk érte.

-Persze Harry, szívesen-felelte Parvati, és elindult a lépcsőn. Harry és Ron türelmetlenül álldogáltak a lépcső aljában, várva hogy Parvati vagy Hermione feltűnjön. Erre azonban jó pár percet várniuk kellett. Mikor Parvati végre lejött, arca ijedt volt.

-Az ágyában van Harry. Látszólag alszik, de nem tudom felkelteni. Ráztam, bökdöstem, ordítottam, de semmi, meg sem mozdul. Van pulzusa, de nagyon gyenge, és az arca fehér, nagyon fehér.

Amíg Ron elrohant McGalagonyért, Harry kikérdezte Parvatit, látott-e bármi szokatlant odafönt.

-Nem is tudom-gondolkozott el a lány. Minden ugyanolyannak tűnik, a szobában nincs semmi új vagy gyanús. Talán egyetlen apróság, de nem tudom, jelent-e bármit is. Hermione keze ökölben van. Azt hiszem, egy kis üveg van benne. Nem láttam pontosan, de üresnek tűnt.

Harry nem tudott mit kezdeni az információval, ötlete sem volt, mi lehetett az üvegben. Nem sok ideje volt töprengeni rajta, mert kivágódott a klubhelység ajtaja és beviharzott McGalagony professzor. Kérdés nélkül ment el Harryék mellett, majd felrohant a lányok hálótermébe. Egy pillanattal később már jött is lefele,maga előtt lebegtetve a még mindig eszméletlen Hermionét. Mielőtt elsietett volna a Gyengélkedő felé, még odaszólt Harryéknek.

-Menjenek azonnal Piton professzorhoz, és szóljanak neki, hogy jöjjön a Gyengélkedőre. A mérgezés az ő szakterülete.

* * *

-Hermionét megmérgezték! Segítsen Piton professzor, kérem!

Perselus Piton fülében végig visszhangzottak Harry Potter szavai, ahogy a Gyengélkedő felé futott, diákok csodálkozó tekintetét vonva magára. A mérgezés nem gyerekjáték, ha valaki, hát ezt ő tudta. Minél később ér oda, annál rosszabbra fordulhat a lány állapota. Mikor arra gondolt, Hermione már bájitaltan óra alatt is eszméletlen volt , elszorult a torka. Mi másért hiányzott volna óráról? És ő, aki tudja ezt miért nem gondolt arra, hogy baj van?Ő régen kém volt, besúgó, kiváló okklumentor, mégsem jött rá, mégsem ismerte fel a veszélyt. Megint ő lesz a felelős egy fiatal nő haláláért? Sötét pillantásokat vetett a mellette loholó két fiúra. „Ez a két ostoba, barátjuknak merik nevezni magukat, mégsem tűnt föl egyiküknek sem semmi. Pedig Hermione már reggelizni sem ment le.” Erre a gondolatra nagyon megrémült. Mikor mérgezhették meg a lány? Reggeli előtt? Vagy még tegnap este? Mert ha tegnap este, akkor a méreg régóta van a szervezetében. Túl régen…

A Gyengélkedőt ezüstös fénybe vonta a kinti hóesés és a hirtelen beborult égbolt. Februárban volt a leghidegebb az idő Roxfort környékén. Hóesés és eső váltotta egymást, és szinte mindig fújt a jeges szél. A klubhelységek, a Nagyterem és a tantermek mindig alaposan fűtve voltak, kivéve persze a pincében lévő termeket. Oda sosem szerettek járni a diákok, télen azonban kész kínzás volt egy dupla bájitaltan óra. A Gyengélkedőn ilyentájt kellemes meleg volt, Madam Pomfrey gondoskodott kis betegei kényelméről.

Perselus Piton azt kívánta, bár ne lenne ennyire precíz a javasasszony. Róla már így is folyt a víz, arcán gyöngyöztek az izzadságcseppek. Keze remegése és a szíve őrült kalapálása már csak hab volt a tortán. Próbált ezekre nem figyelni, és csak a betegére összpontosítani. De be kellett lássa, ez a szokásosnál is nehezebb volt.

Hermione Granger fehér volt, mint akiben nincsen vér. Még mindig mozdulatlanul feküdt az ágyon, merev tagokkal. Hosszú barna haja lazán omlott szét a válla és a feje körül. Pitont a mugli porcelánbabákra emlékeztette. A bájitaltan tanár már többféle varázsigét is elmormolt, de eddig a lány semmire sem reagált. Bájitalt is kapott, de annak sem lett eredménye. Piton már komolyan megijedt tőle, hogy nem tud segíteni a lányon. Már éppen azon gondolkodott, hogy átviszi a Szent Mungóba, amikor Hermione kinyitotta a szemeit és ránézett.

Zavaros volt a tekintete, látszott, hogy még nincs teljesen magánál, és azt sem tudja, hol van és mi történt vele. Piton ennek ellenére hihetetlenül megkönnyebbült. Végre magához tért! Próbált beszélni a lányhoz, de Hermione nem reagált. Ez nem zavarta a professzort, szép lassan elmondta neki, hogy mi történt, hogy bájital túladagolás miatt került a Gyengélkedőre, de rendbe fog jönni. Bár szíve szerint rákérdezett volna, miért adagolta túl magát, ezt elnapolta. Úgy vélte Hermione még nem erős ehhez a vallomáshoz, és az, hogy a lány továbbra sem felelt, igazolta ezen gondolatát. Megnézte a pulzusát, végre normalizálódott. Úgy gondolta, rá már nincs szükség, ezért felállt az ágy mellől. Egy halk, erőtlen hang azonban megakadályozta ebben.

-Professzor úr. Kérem,maradjon.

Piton sosem hallott még ennél bánatosabb hangot. Ránézett a még mindig sápadt Hermionéra és bólintott.

-Szüksége van valamire, Ms Granger?-kérdezte tőle szokatlanul lágy hangon.

-Csak..én csak…azt mondta, bájital túladagolás miatt vagyok itt. A nyugtató főzet ez a bájital? Mert ismerem a bájitalt, és bár nem ajánlott egy egész üveggel meginni, tudtommal nem okozhat ájulást, maximum több napos alvást. Akkor mi történt?

Piton nem tehetett róla, hangosan felnevetett. Hermione megütközve nézett rá.

-Maga az egyetlen diák, Ms Granger, aki a Gyengélkedőn fekve is ilyen kérdéseket tesz fel,ahelyett hogy sajnálná magát és erőtlenül nyögdécselne. Hogy tudásvágyát kielégítsem: igaza van, a nyugtató főzet nem okozna önmagában eszméletvesztést. Kivéve, ha fogyasztója nincs túl jó állapotban, mikor beveszi. Ön valószínűleg egész nap nem sokat evett, nem volt kipihent és túlságosan ideges is volt. Bár a nyugtató főzetet akkor veszi be valaki, ha ideges, nem véletlen, hogy csak pár kanálnyit ajánlanak, a főzet ugyanis ilyen állapotban veszélyes lehet. Madam Pomfrey nyilván azért adott Önnek egy egész üveggel, mert arra számított, a mindentudó Ms Granger ezt tudja, és nem fog butaságot csinálni. De úgy tűnik, elszámította magát, mert ahogy látom, egy okos kis griffendéles sem tudja azt, ami nincs benne a könyvben.

Piton már bánta a szavait, ahogy kimondta. Nem akarta bántani a lányt, sőt, aggódott érte, de a saját bőréből nem tudott kibújni. Akaratlanul vágta a sértéseket a lány fejéhez, és bár hiába kívánta, nem tudta visszaszívni őket. Csak reménykedni mert benne, hogy Hermione nem bántódik meg, de mikor látta, hogy a lány villogó szemekkel ül fel az ágyban, tudta, ezt bizony alaposan elrontotta.

-Nos, professzor úr- sziszegte dühösen a kipirult lány. Valóban nem tudtam róla, hogy ilyen hatásai legyenek. De tudja mit? Ha tudom, lehet, hogy akkor is megiszom. Annyi megalázó és sértő szót vágott már a fejemhez, annyi pontot vont le a griffendéltől igazságtalanul, hogy még egy bátor griffendélesnek is nehezére esett higgadtnak maradni. Nagyon ki voltam borulva, a barátaimnak pedig nem beszélhettem volna erről, mert magára átkozták volna az ajtót, amivel persze azt érték volna el, hogy a griffendél még több pontot veszítsen. Most pedig itt ál, és ismét sérteget a betegágyam mellett. Ugye megérti, ha kicsit ideges voltam és vagyok?

-Ms Granger-próbálkozott Piton. Ne haragudjon, tudja milyen vagyok, nem szoktam kedves lenni a diákjaimmal, sőt, mással sem nagyon. Azt hiszem, nem meglepő, hogy..

-De meglepő-ordította Hermione. Tudja miért meglepő még magától is? Mert mikor legutoljára itt voltunk ketten, érdekes módon sikerült levetkőzni a bunkó stílusát, és nem csak kedves volt, de figyelmes, sőt meg is csókolt. Tudom, nem akar beszélni róla, hogy megcsókolt egy csúnya griffendéles kis okostojást. De akkor nem értem, miért is magyarázkodik itt nekem? Nem okozott elég bajt? Hagyjon magamra Piton professzor úr. Nyugodtan vonjon le újabb pontokat azért, mert azt mondtam, bunkó a stílusa, már nem érdekel. Természetesen megjelenek a már kiszabott büntetőmunkán. Most pedig, ha nem haragszik, pihenni szeretnék.

Piton úgy érezte magát, mint akit átokkal sújtottak. Fájtak a lány szavai, és nagyon jól tudta, hogy igaza van. Szerette volna elmondani neki, hogy nem tartja csúnyának, vagy csak bocsánatot kérni, de képtelen volt rá. Mikor belenézett Hermione haragos, barna szemeibe, eszébe jutott egy másik lány, aki ugyanilyen dühösen kiabált vele, mert megbántotta, és érezte, kicsúszik a lába alól a talaj.

-Nem vonok le pontot-mondta végül halkan, majd sietősen elhagyta a Gyengélkedőt. Hermione még sokáig zihált az erőlködéstől és a dühtől. Próbált örülni neki, hogy megmondta a magáét Pitonnak, de nem tudott. Csak csalódottságot érzett. Tudta, hogy a férfi azon őrlődik, hogy bocsánatot kérjen. És Hermione nagyon csalódott volt, hogy ezt végül nem tette meg.

Draco Malfoy csodálkozva vette tudomásul, hogy amit hirtelen szélviharnak hitt, az nem más volt, mint egy síró griffendéles, aki elrohant mellette úgy, hogy észre sem vette. Felismerte Hermione Grangert, és nagyon kíváncsivá tette, mitől borult ki ennyire a lány. Odalopózott a mosdóhoz, és az ajtóra tapasztotta a fülét. Hallotta a lány fojtott sírását, és azon tépelődött, bemenjen-e hozzá.

Draco Malfoy igyekezett a legkevesebb feltűnést kelteni, mióta véget ért a háború. Mikor Voldemort meghalt, a szüleivel ott maradt a kastélyban, és senki nem dobta ki. Úgy tűnt, megbocsátottak neki, mégsem akarta megkockáztatni, hogy esetleg társai felemlegessék múltbeli ügyeit. Szülei Azkabanban voltak. Hiába bánták meg, hogy a rossz oldalra álltak, bűneikért felelniük kellett. Draco nagyszüleihez került, akik a háború idejére elköltöztek, ők sosem támogatták Voldemortot.

Most hogy visszajöttek, igyekeztek Draco kedvében járni, ő azonban a szobájába zárkózva töltötte a nyarat, rettegve a szeptembertől, mikor újra társai elé kell állnia. Meglepődve és megkönnyebbülve vette tudomásul,hogy senki, még Potterék sem emlegetnek fel neki semmit. Bánta már viselkedését, legfőképp ahogy a trióval bánt. Ron Weasley-t továbbra sem tartotta sokra, úgy gondolta, a fiúnak hatalmas mázlija van, hogy életben maradt. Se okosnak, se tehetséges varázslónak nem tartotta. Harry Potterről, bár kelletlenül, de elismerte, hogy tehetséges varázsló, a háború óta senki nem vonhatta ezt kétségbe.

Ami pedig Grangert illeti..Malfoynak ezt sem volt könnyű belátnia, de tény: mindig is irigyelte a lányt, aki bár nem büszkélkedhetett nemes és tiszta vérű felmenőkkel, mindig minden órán és vizsgán jól szerepelt, könnyű szerrel magolta be a vaskosabbnál vaskosabb könyveket. Draco tudta, hogy előbb utóbb nyitna kell a trió felé. Bár ez sem volt ínyére, de hálás volt, amiért a Szükség Szobájában megmentették az életét, és hogy tetteit nem hántorgatják fel. Mindenre elszántan nyitott hát be a mosdóba. Mikor Hermione meglátta, ki lépett be az ajtón, dühösen rámordult a fiúra.

-Malfoy, ez a lányvécé, ha még nem tűnt volna fel.

-Tudom-mondta a fiú. Én csak, csak..meg akartam nézni, hogy jól vagy-e…Hermione…

Hermione úgy megdöbbent, hogy még a sírást is abbahagyta.

-Nézd Hermione-hadarta Malfoy, mielőtt a lány megszólalhatott volna. Tudom, hogy nagyon nagy szemét voltam, és hogy rengetegszer mondtam bántó és igazságtalan dolgokat. De…de…minden megváltozott, és én, én sajnálom amik történtek. És köszönöm, hogy megmentettek, és én csak gondoltam, hogy esetleg…csak láttam, hogy sírsz, és hát…

Hermione nem sok mindent értett a fiú beszédéből, de annyit mindenesetre le tudott szűrni, hogy Malfoy bocsánatot akar kérni, és jól hallotta? Segíteni akar? Hermione tudta, már a háború idején is, hogy Malfoy nem gonosz,hiszen nem árulta el Harryt a Malfoy kúriában. Nem bízott teljesen a fiúban, de szomjazott a megértésre és a beszélgetésre. Malfoy legnagyobb döbbenetére a lány leült a csempére és intett a fiúnak , hogy üljön mellé. Bár Hermione nem mondta el, mi történt Pitonnál, és elég felszínes dolgokról beszélgettek, mind a ketten csodálkozva ismerték fel, mennyire közös nevezőn vannak ők ketten.

Hermione úgy érezte, könnyít a lelkén ez a fesztelen beszélgetés, Malfoy pedig magában boldogan nyugtázta, végre szóba áll vele valaki, ráadásul egy okos boszorka, akivel lám! Milyen jól el tud beszélgetni! Negyed óra múlva, egy vidám felszabadult fiú lépett ki a lányok mosdójából. Míg Hermione kezet mosott, ő kijött a folyosóra, és elégedetten mosolygott maga elé.

-No lám, Draco. Nem is tudtam, hogy ennyire vicces a lánymosdó- nézett rá gúnyosan Piton, aki az órájára tartott, mikor a lányvécéből épp kilép fiúba botlott. Pontokat kellene levonjak tőled, de annyi mindenen keresztül mentél, talán…

A mondat befejezetlen maradt, amikor egy szintén vidám lány lépett ki a mosdóból.

-Malfoy, ez annyira jól esett, hogy…

Hermione torkán akadt a szó, mikor meglátta a bájitaltan tanárát, és ijedten összerezzent. Piton egy pillanatig szóhoz sem jutott a döbbenettől. Ő és a lány egymásra néztek, és még Malfoy is érezte a feszültséget a levegőben. A professzor Hermione szemébe fúrta a szemét, és a lánynak erőlködnie kellett, hogy ne lobbanjon fel újra a dühe.

-Granger kisasszony. Döbbenetesnek tartom, hogy újabb szabályszegésen kapom az iskola eminens diákját. Először a tanárával szemtelenkedik, majd enyeleg egy lányvécében egy diáktársával. Ezt nem gondoltam volna.

Hermione meglepődve nézett a tanárra. Mintha, mintha nem is dühös lenne, hanem érdeklődő. És valóban, Piton úgy nézett rá, mint aki a fejébe próbál belelátni.

-Professzor úr-állt elé Malfoy hirtelen. Nem Hermione hibája. Én mentem be utána, én szerettem volna beszélni vele, mert nagyon ki volt borulva, nem csináltunk tiltott főzetet, vagy ilyesmi. Amúgy sem tudunk olyan főzetet, amit 20 percig kellene csak főzni, és nincs is szükségünk..

-20 perc?-kérdezte Piton sistergő hangon, és Draco gyorsan becsukta a száját, mert rájött, nagy hibát követett el.

- Tehát, nem is titkolják, hogy nem véletlenül futottak össze, hanem szándékosan zárkóztak be 20 percre a mosdóba. Nem csak szabályszegők, de még ostobák is. 10 pont a griffendéltől, Malfoy te pedig büntetőmunkára jelentkezel. Granger kisasszonynak ezt már nem tudom kiszabni, ő már megkapta a napi adagját. És ha jót akarnak, máshol bonyolítsák szerelmi ügyeiket.

Hermione elpirult, Draco azonban csak somolygott. Ő nem félt a professzorától.

-Egy büntetőmunkán leszünk Hermionéval?-kérdezte szemtelenül.

-Még véletlenül sem- felelte Piton. És örülök, hogy ennyire viccesnek tartod a dolgot. Remélem, az igazgató nő előtt is ekkora lesz a szád, mert erről tudni fog, abban biztosak lehettek. Most pedig induljanak órára. Azonnal!

A két fiatal egy percen belül már messze járt. Piton még egy darabig ácsorgott a folyosón, és a két diákot nézte, ahogy sietős léptekkel távolodnak. Felbosszantotta a viselkedésük, a szemtelenkedésük.

Mikor Hermione elrohant tőle a pincéből, bevágta maga után az ajtót, és hangos szitkozódásba kezdett. Dühös volt a lányra, és főként magára. Amiért régen megcsókolta, és amiért ennyire sikerült a lánynak felbosszantatni. Bár jogosnak érezte a szavait, tudta, mint tanár, nem beszélhetne így vele. Dumbledore és McGalagony nem örülne, ha hallana a kis incidensről, ő pedig kínos magyarázkodásba kezdhetne, miért ordítozott a lánnyal egy ártatlan kérdésért. Nem bírta elviselni a griffendélest, ahogy mindenbe beleütötte az orrát, és az is zavarta, hogy tud Hope-ról, pedig kulcsfontosságú, hogy a manóval való tervei titokban maradjanak. Megnyugtatta magát, hogy a lány nem tudott meg semmit, majd kijavított néhány dolgozatot.

Nem sokkal később a dolgozatokkal és pár könyvvel együtt elindult órát tartani. Mikor Malfoyt meglátta kijönni , meglepődött, tudta a fiú mennyire visszahúzódó volt a háború óta. Kicsit örült is neki, hogy a fiú kezd feloldódni. Mikor azonban meglátta Hermionét, kijönni ugyanabból a mosdóból, és meghallotta, hogy a lány „nagyon jó”-nak titulálta együttlétüket, elöntötte a harag. Ez a lány nem tanul a hibáiból. Újra és újra megszegi a házirendet. A hollóhátasok bájitaltan óráján szinte ledarálta a tananyagot, majd kiadta a feladatokat, és magára hagyta a meglepett diákokat. A Gyengélkedő felé vette az irányt.

-Elnézést, hogy ilyenkor zavarom Madam Pomfrey. Csak szeretnék érdeklődni, nem tűnt-e el esetleg néhány gyógyfőzet vagy hozzávaló a készletéből. Az a gyanúm, két diákom tiltott bájital főzésre adta a fejét a mosdóban. Az én alapanyagaim közül nem hiányzik semmi.

-Nem, Perselus, pont az előbb néztem át a raktáramat. Nincs hiány- mosolygott rá kedvesen a gyógyító. Piton maga sem értette miért, csalódott volt. Egy pillanatig elhitte, hogy Hermione és Malfoy tiltott dolgot művel, de be kellett lássa, ha sehonnan sem loptak hozzávalókat, ez nem valószínű.

-Viszont Perselus, elfogyott a nyugtató elixírem. A hetedévesek elég sokat visznek, tekintve, hogy a RAVASZRA készülnek. Persze mindegyiket figyelemmel kísérem, ki mennyit fogyaszt belőle. Az utolsó adagot Hermione Granger vitte el pár perce. Nem is értem, neki minek, rajta kívül mindenki tudja, hogy kitűnőre fog vizsgázni. Neki nincs min izgulnia.

Ahogy meghallotta a lány nevét, köszönés nélkül, meglehetősen sietve hagyta el a Gyengélkedőt. Nem érdekelte, hogy a lány izgul a vizsgái miatt, nem akart még egy szót sem hallani a lányról, aki ennyi idegeskedést okozott neki a folyamatos szabályszegésével. Pár perc múlva már újra a hollóhátasok között sétálgatott, becsmérlő megjegyzéseket téve az órai munkáikra. Minden figyelmét lekötötte, hogy letöltse dühét a diákjain. Sikerrel is járt, óra végére már teljesen száműzte a fejéből Hermionét, és aznap már nem is jutott eszébe, megint késő éjjelig dolgozott.

Ez volt Piton szerencséje. Mert ha lett volna ideje gondolkodni,feltűnt volna neki, hogy karácsony óta most először tette be a lábát a Gyengélkedőre. Azóta valamiért kerülte a helyet.

Hermionénak nem telt ilyen békésen az estéje. Elég kellemetlen pillanatokat élt meg McGalagony professzor irodájában. Bár a tanárnő nem küldte büntetőmunkára és pontokat sem vont le, hiszen ezt Piton már megtette helyette, azért nem titkolta csalódottságát, és alaposan leszidta Hermionét. Hermione szeretett volna a föld alá süllyedni, mikor házvezető tanára azt ecsetelte, miért nem helyes egy fiúval bezárkózni a mosdóba. Mikor végre kiléphetett az irodájából, megkönnyebbülve sóhajtott fel, és a Griffendél torony felé vette az irányt. Nem volt délután több órája, és bár még nagyon korán volt, kimerültnek érezte magát. Hagyott egy üzenetet Harryéknek, és felvonult a lányok hálószobájába. Sokáig forgolódott, mire eszébe jutott a Madam Pomfrey-től kapott nyugtató főzet. Bár a javasasszony azt mondta, csak egy egy kortyot igyon lefekvés előtt, Hermione kiitta az összeset. Szüksége volt az alvás jótékony hatására. Nem kellett sokat várnia, pár perccel később már csak az egyenletes lélegzése hallatszott.